Josephine Amann-Weinlich, az első női karmester - Josephine Amann-Weinlich, the first female conductor

HU-Josephine Amann-Weinlich (1848–1887)

                                     Josephine Amann-Winlich

Josephine Amann-Weinlich osztrák zongoraművész, hegedűművész, karmester és zeneszerző volt. Ő alapította és vezényelte Európa első női zenekarát.

Dejtén (ma: Dechtice, Nagyszombat mellett, Szlovákia) született Franz és Josepha Weinlich lányaként. Josephine hegedülni és zongorázni tanult apjától, akinek népdalegyesülete volt, és 1865-től zongorázott énekeseket bécsi éttermekben.

1873-ban adta első koncertjét a bécsi Musikvereinben az Amann-Weinlich vezényletével működő „Das Erste Europäische Damerorchester”. Összesen negyven játékos, 33 nő és 7 fiú játszott rézfúvósokon. A következő hónapokban a zenekar Drezdába, Lipcsébe, Berlinbe, Párizsba, később pedig Olaszországba és Angliába utazott. Egy kritikus ezt írta a The Musical Standard (1873, 376. o.) című művében: „Mme. Amann Weinlich a zenei világ nagypapnőjének tökéletes típusát képviseli. Tekintete átfogó, karja erőteljes...”. 1876-ban Skandináviában, Hollandiában és Németországban játszottak. A zenekar később feloszlott.

1878-ban a zenekar többi tagjával, köztük nővérével, megalapította a Cäcilien Quartettet, egy zongoranégyest, amelyben ő zongorázott, nővére pedig csellón játszott; felléptek Svédországban, Dániában, Németországban és Svájcban; a felcsendülő zenék között Robert Schumann és Felix Mendelssohn művei, valamint saját szerzeményei is szerepeltek.

1879-től Amann-Weinlich férjével, gyermekeivel és nővérével Lisszabonban élt. Ebo Amann elintézte, hogy vezényelje a városi zenekart a Teatro da Trindade koncertsorozatán, és egy évadon át karmester volt a Teatro Nacional de São Carlosban. Ő volt a Gazeta Musical szerkesztője, férje finanszírozásával, amely kiadta néhány kompozícióját. Családjával Lisszabonban maradt zongoratanárnőként; ott halt meg tuberkulózisban 1887. január 9-én.

A Musikalisches Wochenblatt (1871, 718. o.) úgy jellemezte, mint "kellemes, gyakran meglehetősen pikáns, könnyű műfajú művek, például keringők, polkák stb. zeneszerzőjét". Néhány kompozícióját Bécsben adták ki. Sok kompozícióját elveszettnek tekintik, és életművének jelenleg csak kis része ismert.

EN-Josephine Amann-Weinlich (1848–1887)

Az első európai női zenekar, Bécs; Vincenz Katzler fametszete (1874) -

The first European women's orchestra, Vienna; woodcut by Vincenz Katzler (1874)

Josephine Amann-Weinlich was an Austrian pianist, violinist, conductor and composer. She founded and conducted Europe’s first women's orchestra.

Born in Dechtice (now Slovakia), she was a daughter of Franz & Josepha Weinlich. Josephine learnt violin and piano from her father who had a folksinging society, and from 1865 she accompanied singers on the piano at restaurants in Vienna.

In 1873, ‘Das Erste Europäische Damerorchester’, conducted by Amann-Weinlich, gave its first concert at the Musikverein in Vienna. Forty players total, 33 women with 7 boys playing brass. In the following months the orchestra travelled to Dresden, Leipzig, Berlin, Paris, and later Italy and England. A reviewer wrote in The Musical Standard (1873, p. 376): "Mme. Amann Weinlich represents the perfect type of the grand priestess of the musical world. Her glance is comprehensive, her arm vigorous....". In 1876 they played in Scandinavia, the Netherlands and Germany. The orchestra later disbanded.

In 1878 she founded, with other members of the orchestra including her sister, the Cäcilien Quartet, a piano quartet in which she played piano and sister on cello; they performed in Sweden, Denmark, Germany and Switzerland; music played included works by Robert Schumann and Felix Mendelssohn, and her own compositions.

From 1879 Amann-Weinlich lived in Lisbon, with her husband, children and sister. Ebo Amann arranged for her to conduct the city orchestra in a series of concerts at the Teatro da Trindade, and she was conductor for one season at the Teatro Nacional de São Carlos. She was editor of the Gazeta Musical, financed by her husband, which published some of her compositions. She remained in Lisbon with her family, as a piano teacher; she died there, of tuberculosis, on 9 January 1887.

She was described in Musikalisches Wochenblatt (1871, p. 718) as "a composer of pleasing, often quite piquant works of light genres, such as waltzes, polkas, etc." Some of her compositions were published in Vienna. Many of her compositions are considered lost, and only a small part of her oeuvre is currently known.