Comenius emlékezete
2023 – Comenius halálának 353. évfordulója
1670. november 15-én hunyt el az újkori pedagógiai
gondolkodás egyik legnagyobb
alakja
Mottó:
„Sila pravdy je nepremožiteľná, keď je
vyzbrojená svetlom poznania./Az igazság ereje legyőzhetetlen, ha a tudás fényével van
felfegyver(k)ezve.“[1]
(Ján
Amos Komenský/Johannes Amos Comenius)
Az elmúlt évszázadok alatt Európa megváltozott. Letűnt a
Habsburg-monarchia, alapjukat vesztették a protestáns–katolikus ellentétek. Rég
elporladtak az Európát feldúló harmincéves háború áldozatai, miként csak
fölfedezéseikben és műveikben élnek tovább a XVI−XVII. század nagy elméi,
matematikusok, fizikusok, írók, államférfiak. Ez a kegyetlen, lelkesítő és
forrongó kor adja hátterét Comenius életművének.
„Comenius sorsa is hasonló volt lázongó és újjászülető
korához. Bár a sors hányta-vetette, ő nem tartozott a magukat könnyen megadók
közé. A csapások nem sújtották le, szenvedései csak növelték erejét. A Cseh
Tesvérek Egyesületének püspöke mély vallásossága mellett elsősorban politikus
volt, aki kapcsolatban állt Európa leghatalmasabb férfiaival: humanista törekvései
mellett főként azért, hogy kisegítse az elnyomásból nemzetét és hazáját. Az idő
előrehaladtával szülőföldje iránt érzett mély szeretete kiterjedt a világ
összes nemzetére. Nevezetes pedagógiai elvei pedig máig élnek és hatnak.”[2]
Kik is voltak azok a szellemóriások, akik
fölfedezéseikkel óriási visszhangot keltettek a XVI−XVII. században, ugyanakkor
szellemi hátterét adták Comenius életművének? A nagy nevek egész sorát
idézhetjük. Comenius születése után három évvel halt meg Torquato Tasso,
a nagyszerű olasz költő. Miguel Cervantes megérte az 1616. évet is; Shakespeare
tíz évvel túlélte a Don Quijote szerzőjét, Lope de Vega pedig 73 éves
korában, 1635-ben halt meg; 1606-ban született Rembrandt, Comenius
későbbi amszterdami barátja, aki egy évvel a pedagógus előtt távozott az élők
sorából. 1561-től 1626-ig tevékenykedett Francis Bacon, aki elsőként
húzott éles határvonalat a tudomány és a hit közé. Négy évvel Comenius után
született René Descartes, aki mindenfajta elmélkedés kiindulópontjának a
kételkedést tartotta. Új eszmék és új fölfedezések, ebből kifolyólag új nézetek
és értékrendszerek az egyik oldalon, a másikon a régi világ széthullása. Ebben
az összevisszaságban és e körülmények, javarészt pedig üldöztetések közepette
sarjadt ki az a gazdag és kivételes munkásság, amely a mai napig az újkori
pedagógiai gondolkodás alapját képezi.
Comenius
– Ján Ámos Komenský a morvaországi Nivnicében született 1592. március
28-án. Szülei a hajdani Magyarországról vándoroltak oda.[3]
Nevét a szülőhelye közelében fekvő Komna falutól kölcsönözte. Korán árvaságra
jutott, tíz éves volt édesapja, tizenegy édesanyja halálakor. Apai nagynénje
nevelte a morva határ közelében, majd a Cseh Testvérek Egyesülete gondoskodott
neveltetéséről. 1611 és 1614 között a hernborni és a heidelbergi egyetemen
folytatott teológiai tanulmányokat, eszmevilágára nagy hatást gyakorolt Francis
Bacon.
Egyetemi tanulmányait befejezve lelkészként
tevékenykedett és iskolarektori feladatokat is ellátott Fulnek városában. A
harmincéves háború kezdetén feleségét és két gyermekét is elveszítette. 1620
után a Cseh Testvérek Egyesülete és maga Comenius is menekülésre kényszerült, a
lengyelországi Lesznóban talált otthonra, magára vállalva a városka
gimnáziumának vezetését. Rövid angliai és svédországi tartózkodás után
visszatért a lengyel kisvárosba és a Cseh Testvérek püspöke lett. 1650 és 1654
között Sárospatakon időzött, majd visszatért Lesznóba. Élete utolsó 14 évét Amszterdamban
töltötte. Itt hunyt el 1670 novemberében.
Az említett négy sárospataki évnek köszönhetően Comenius
jelentős szerepet töltött be a magyar művelődés történetében is. Eddig úgy volt
ismert, hogy Tolnai Dali János ajánlása alapján I. Rákóczi György
özvegye, Lorántffy Zsuzsánna hívta meg a híres cseh gondolkodót. Péter
Katalin munkája nyomán a kutatók ma
már úgy vélik, hogy Comenius maga kezdeményezte Patakra jövetelét egy korábbi
meghívás felhasználásával, mivel a cseh tudós úgy vélte, Habsburg-ellenes
terveihez felhasználhatja Rákóczi Zsigmond politikai elképzeléseit.[4]
A Sárospatakon eltöltött négy évet a kutatók Comenius
pedagógiai munkássága egyik legfontosabb időszakaként értékelik.[5]
Egyrészt itt a gyakorlatban is kipróbálhatta korábban kidolgozott pedagógiai
elképzeléseit, másrészt nagyon gazdag az e rövid idő alatt elkészült írásainak
száma. Különösen jelentős az Orbis
Sensualium Pictus és a Scola Ludus, valamint az európai pedagógia
történetében meghatározó mű, A panszofikus iskola tervezete létrejötte.
Comenius fő műve, melynek megállapításai századok nevelésének és oktatásának
adtak irányadó fonalat, és a mai napig érvényes megállapításokat tartalmaz, a Didactica
Magna. Cseh nyelvű tervezete 1628-ban fogalmazódott meg, a szélesebb
olvasóközönségnek szánt latin nyelvű változat 1657-ben jelent meg Amszterdamban
az Opera Didactica Omnia címen közzétett gyűjteményben.
Eszméi
korában újdonságjelleggel bírtak. „Comenius meggyőződéssel hitte, hogy a társadalom megjobbítható, ha
megfelelő erkölcsi elvek mentén nevelik az ifjúságot. Kiemelten fontosnak
tartotta, hogy a nevelést hamar el kell kezdeni. Látta korának rendkívül
lesújtó állapotát, és a harmincéves háborúban saját szemével győződhetett meg
arról, hogy mire képes az önmagából kivetkőzött emberi természet. Ugyanakkor
meggyőződéssel vallotta, hogy az embereket a helyes neveléssel jó irányba lehet
befolyásolni. Nevelés nélkül azonban a gyerekekből „vadállatok” lesznek, akik
csak „szégyent és halált hoznak szüleikre”. Hívő keresztényként az értelmi, az
erkölcsi és a hitbeli nevelés hármasságát vallotta.”[6]
Az embereket az élet számára kell tanítani – hangoztatta.
Véleménye szerint az államnak az ifjúság nevelésével
lehet a legnagyobb hasznot tenni. A korabeli iskolai állapotok bírálatától
jutott el azokhoz az elvekhez, amelyek évszázadokra meghatározták a közép-európai
oktatási rendszert. Ő vetette fel először az általános népoktatás és az
anyanyelven történő tanítás eszméjét. A nevelésben – ezt először szintúgy ő
fogalmazta meg – mindenekelőtt figyelembe kell venni a tanulók életkori
sajátosságait.
Comenius pedagógiai műveiben az iskolai élet
szervezésének konkrét problémáival is foglalkozott: a tantervvel, a tanóra, az
oktatási segédeszközök (tankönyvek, tanszerek) kérdésével, a tanterem
elhelyezésével, az órarenddel, a szünidők szabályozásával. Az általa
megfogalmazott legfontosabb didaktikai alapelvek, a rendszeresség, a
fokozatosság, a tudatosság, a szemléletesség és a tananyag koncentrikus
bővítésének elve, a mai napig nem
vesztettek időszerűségükből. Nagy szerepet szánt az ismeretek
gyakorlatban való elsajátításának, a dolgok szemléltetésének. Különösen értékes
munkát végzett a latin nyelv tanításának módszertana terén, ahol a
szemléletesség és a közhasznú ismeretek elvét a puszta szótárazás, a holt
ismeretek elsajátítása elé helyezte.[7]
Latin nyelvkönyvei közül az Ianua Linguarum Reserata
Aurea megszületéséről a következőt mondja M. V. Kratochvíl Comeniusról
szóló könyve: „A lesznói gimnáziumban a latin nyelv oktatása során szerzett
tapasztalatai és Comenius saját tanulóéveinek emlékei egy új munka, a Ianua
linguarum reserata című mű megírására ösztönözték Comeniust: „És mivel
úgy láttam, hogy a latin nyelv s minden dolgok ismeretének összessége egy kis
könyvben is elfér, kísérletet tettem megírására… azzal az egyetlen szándékkal,
hogy ha Isten megkönyörül rajtunk, és visszavezérel hazánkba, kéznél legyenek
az eszközök, amelyek segítségével gyorsabban behegednek az iskolákon és az
ifjúságon esett sebek.”[8]
A „gyorsabban” lehetőségét Comenius új nyelvtanítási módszere jelentette,
amelyet általában nyelvtanításnál alkalmazott. Mert hogy tanították a latin
nyelvet azelőtt? A régi latin nyelvkönyvek a száraz nyelvtani szabályokat
tartalmazták csupán, amelyeket a régi római szerzőktől vett példamondatokkal
együtt, a diákoknak meg kellett tanulnia, valamint rengeteg fölösleges, az
iskola falain kívül sosem használt és alkalmazhatatlan kifejezést és fogalmat.
A tanár az órán néhány lefordított szó kivételével csak latinul beszélt, s a
tanulók nem tehettek egyebet, mint hogy memorizálással tökéletesítették tudásukat,
ahelyett, hogy megértették volna a gépiesen beléjük sulykolt ismereteket.
Miben hozott újat az Ianua[9]?
Ez az első tankönyv, amely magyarázataiban és szótárában az anyanyelvre
támaszkodott. Az Ianua a 8000[10]
leggyakrabban használt latin szót foglalta magába, amelyek az emberi lét
legkülönfélébb területeit ölelték fel. Ezek a szavak azonban nem egymagukban,
bemagolásra várva szerepeltek, hanem ezer mondatba ágyazta be őket Comenius. Az
adott összefüggésekben a szavak érthetőbbek voltak, könnyebben meg lehetett
jegyezni őket, azonkívül minden mondat ismeretet is nyújtott az élet valamely
területéről, valamely cselekvéséről vagy történéséről. Egyszóval az élő
emberrel és cselekedeteivel függött össze.
Comeniust, akinek munkája befejeztével minden olyan
magától értetődőnek és természetesnek látszott, végtelenül meglepte művének
visszhangja. Alighogy Lesznóban nyomtatásban megjelent, és az olvasók, főleg a
szakemberek kezébe került, egymást követték a fordítások; lefordították németre,
hollandra, franciára, svédre, lengyelre. Comenius e műve egyszeriben az európai
tudósok és pedagógusok figyelmének középpontjába került.
Önéletrajzában Comenius így emlékezik: „Egyre-másra
érkeztek a külországbeli tudós férfiak hozzám írt levelei. Gratuláltak
találmányomhoz, s arra biztattak, merészkedjem tovább. Köztük volt az idős
Winkler úr, a goldbergi iskola igazgatója, az egyház szuperintendense is, aki
azt írja, hogy új módszerem fénye annál örvendetesebben ragyogott fel számára,
minél sóvárabban és reménytelenebbül vágyott rá annak előtte. Mert amikor meg
akarták újítani a háború nyomorította iskolájukat, elküldték a fiatal Martin
Mosert Németországba Wolfgang Ratichiushoz, aki emlékirataiban saját
feltalálású módszerét dicsőítette. S noha Moser két évig nála élt, semmit se
kapott tőle. Ratichius állítólag olyan féltékenyen őrizte találmányát, hogy
titkából egy szót sem árult el senkinek, ha csak egy király vagy herceg meg nem
vásárolja tőle… Te azonban, kedves Comeniusom, ingyen osztogatod gondolataidat.
Moserünk már annyi világosságot merített belőle, hogy aranyat érő metódusoddal
mi itt valóságos csodákat művelünk…” ”[11]
Latin nyelvkönyvei közül a következő volt a Vestibulum,
a harmadik pedig az Atrium. Sárospatakon állt össze a latin iskola első
három osztálya latintanításának anyaga. Ez lett a VIA-sorozat (út),
amely a bölcsességes palotájához vezet.
Tudnivaló, hogy Comenius iskolai drámákat is írt (Schola
Ludus, 1654), ily módon őt tekinthetjük a dramatizáló nyelvoktatás
elindítójának és sárospataki
alkotói mivoltában 8egyben az első tényleges református iskoladráma szerzőjének is.[12]
A magyar nyelvű iskolai drámatörténeti hagyomány
feldolgozott kutatási terület. Comeniust itt is kiemelhetjük, hiszen nemzetisége
szerint ugyan nem, ám sárospataki alkotói mivoltában mégis a magyar kálvinista
iskoladráma megteremtőjévé lett.
A „népek tanítójának” sárospataki működése során az
Ianua Linguarum Reserata Aurea szolgált az első, Magyarországon
keletkezett református iskoladráma, a Schola Ludus alapjául. E
nyelvkönyv anyagát nyolc drámai képben összegezte és adatta elő diákjaival több
alkalommal. Legutoljára 1654 júniusában, közvetlenül Sárospatakról történő
elutazása előtt, Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony, az iskola patrónusának
jelenlétében. Ahogy erről később beszélt: „Egy dologban engedtem csupán:
megígértem, hogy elutazásom az utolsó diákelőadásig elhalasztom, mivel az
özvegy fejedelemasszony bejelentette, hogy maga is szeretné látni a mű
bemutatását. A fejedelemasszony május hónapban tért vissza követei, Kemény
János és Mikes Mihály kancellár kíséretében, hogy személyesen tekintse meg
ifjúságunk színielőadását. Mivel a fejedelemasszony udvarhölgyeivel együtt
kívánta látni a színjátékot, úgy rendelkezett, hogy a várudvaron adjuk elő. Így
is történt...”[13]
Ezt követően Comenius elhagyta Magyarországot, és
visszatért Lengyelországba, lesznói hivatalába. Munkásságát és emlékét örök
érvényűen őrzik művei s a kálvinista színházi és drámatörténeti hagyomány.
Comenius fogadtatása és hatása koronként eltérő.
Munkássága az újkori iskolarendszerekben mély nyomokat hagyott. Az
egyetemességre való törekvése, mélységes humanizmusa, a népek barátságáért való
küzdelme, a minden ember nevelhetőségének a hirdetése, az emberré formálásában
való kötelességünk hangsúlyozása teszik a mai napig aktuálissá és követésre
méltóvá a fiatalon hazátlanná vált pedagógust. Az átélt viszontagságok nem
rendítették meg emberi tartásában, és jelmondata a ma emberéhez is szól: „Minden
szabadon folyjon, legyen távol a dolgoktól az erőszak.” Örök becsű
elismerésként hazájában a mai napig születésnapján, március 28-án ünneplik a
pedagógusokat.
Összefoglaló értékelés helyett idézem Comenius kortársa, Gottfried Wilhelm Liebniz[14]
filozófus, történész, jogtudós, diplomata, fizikus, teológus, filológus
szavait:
„Boldog öreg, te, polgára az új világnak,
mely képeid által minékünk adatott:
dolgainkra, pereinkre nézzél bár az égből
üdvözülten, vagy fogjon el bár szomorúság értünk,
avagy a halált leküzdve az égi titkot őrizd,
melyet az Úr bölcsessége rejtett el a földön;
ne add föl a reményt: énekeid legyőzik a halált,
vetésed magvait nem vette be hiába a föld. Utódaid
időben kezdenek majd aratni, sőt már aratnak is,
az isteni végzés betartja törvényét.
Megnyílik lassan a természet, s boldogtalanoknak, int
nekünk,
ha egyesítjük törekvéseinket.
Megéred még, Comenius, hogy tisztelni fogják tetteid a
jók,
és reményeid, sőt
vágyódó álmaid.”[15]
Cseh
Gizella: Comenius 2023.05.06.[16]
PaedDr. HELENA BÁLINTOVÁ, PhD.[17]
PaedDr. HELENA BÁLINTOVÁ, PhD.
CUDZIE JAZYKY ÁNO, ALE AKO?[18]
IDEGEN NYELVEK IGEN, DE HOGYAN?
Sprievodca metódami cudzojazyčnej edukácie
Az
idegennyelvi oktatás módszereinek útmutója („=idegenvezetője“)
Banská
Bystrica 2003
Besztercebánya, 2003
Szerző
PaedDr. Helena Bálintová, PhD.
PaedDr. Helena Bálintová, PhD.
Recenzenti
Bírálók
Prof. PhDr. Michal Firc, CSc. Doc. PhDr. Vasilij Riadov, CSc.
Prof. PhDr. Michal Firc, CSc. Doc. PhDr. Vasilij Riadov, CSc.
Fakulta humanitných vied Univerzity Mateja Bela
v Banskej Bystrici, 2003
A Bél Mátyás
Egyetem Társadalomtudományi Kara
Besztercebányán,
2003
ISBN 80-8055-762-4 EAN 9788080557621
ISBN 80-8055-762-4 EAN 9788080557621
1.2. Ján Amos Komenský o cudzojazyčnom vzdelávaní[19]
K
mierovému usporiadaniu sveta mala podľa Komenského prispieť predovšetkým výchova a vzdelanie ľudí, preto toľko úsilia
venoval didaktickej práci. Hneď z prvej učiteľskej praxe vzišiel jeho spis Grammaticae facilioris
praecepta (Pravidla snadnější múčnice). Vyšiel v Prahe v roku 1616 a mal
mládeži a učiteľom uľahčiť vyučovanie latinčiny.
Spis sa, žiaľ, nezachoval.
Už v
počiatkoch jeho učiteľskej praxe ho zaujal spis nemeckého pedagóga a
jazykovedca E. Bodina – Bericht von der Natur – und vernunftmäßigen Didactica
oder Lehrkunst (Správa o prirodzene a rozumne usporiadanej didaktike alebo umenie vyučovať). Štúdiom odbornej literatúry dostal podnet k úvahám o
riešení pedagogických postulátov. Skoncipoval
si plán akejsi pedagogickej encyklopédie. Uvedomoval si všeobecnú platnosť
svojich názorov a začal spis prepracovávať do latinčiny.
V jeho Opere Didactica
omnia vyšla tak v roku 1657 Didactica magna (Veľká didaktika) a upozornila svetovú verejnosť na
Komenského, ako reformátora vyučovania. V Didaktike sa do centra
pozornosti dostáva žiak, nie učiteľ. J. A. Komenský
uplatňuje všeobecné princípy vyučovania, píše učebnice pre latinskú školu
(gymnáziá). Počas svojho pôsobenia na gymnáziu
v Lešne sa najintenzívnejšie zaoberal
filológiou a v nej dosiahol
aj najväčšie úspechy a slávu. Sústredil sa hlavne na problematiku vyučovania cudzích jazykov, a z nich
predovšetkým na latinčinu, lebo to bol
jediný jazyk, bez ktorého sa nedalo dosiahnuť vyššie vzdelanie. V roku 1631
vyšla jeho obšírna učebnica latinčiny Grammatica
latina, ale veľký ohlas dosiahla učebnica Janua linguarum reserata
(Dvere jazykov otvorené), publikovaná v tom istom roku v Lešne. V roku 1663
vydal tzv. Vestibulum (Predsieň), metodické zjednodušenie uvedenej
učebnice.
Komenský
sa hlboko zamýšľal nad metódami vyučovania cudzích jazykov, premýšľal, ako reformovať zastarané metódy
vyučovania latinčiny. Brána je v podstate encyklopédiou, ale namiesto zložitej latinskej gramatiky
pojmy a pravidlá učila pri poznávaní prírody, človeka a jeho práce, umenia a
vied, boha. Vo svojej práci vychádzal z iných učebníc, pričom ho najviac
oslovila tzv. hibernská (španielska) učebnica latinčiny. Latinský text v nej
pozostával z izolovaných viet, v ktorých sa neopakovali slová. Text bol súbežne
sprevádzaný španielskym prekladom. Vety však boli umelo vykonštruované, zaradené vedľa seba bez logickej súvislosti.
Komenský
si uvedomoval, že učebnica nemá podávať len gramatický a lexikálny sumár, ale musí žiaka poučiť
o reálnom svete. Z tohto dôvodu vybral asi 7300 slov a zostavil z nich 1000
viet, ktoré tematicky usporiadal do logických celkov, aby kniha podala poznatky o vzniku sveta, o prírode, o ľudskom tele atď.
Pôvodná
Komenského Janua bola vytlačená len s latinskými textami, pretože predpokladal, že učiteľ sprostredkuje jeho
obsah v materinskom jazyku. Neskôr, v roku 1633 spracoval aj jej českú verziu Dvéře
jazyků otevřené. Učebnica znamenala veľký prínos, bola upravená do všetkých európskych jazykov a do
niektorých ázijských. Bola vydávaná ešte na začiatku 19. storočia a až do
prerušenia privilégia latinčiny dosiahla
250 vydaní.
Z
dnešného pohľadu by sme mohli konštatovať, že Komenský v metodike zohľadnil
úlohu materinského jazyka pri vyučovaní cudzieho jazyka, ale i princíp
intuitívno−praktickej orientácie. Janua však bola náročná pre začiatočníkov,
preto Komenský vypracoval Janua linguarum
reseratae Vestibulum (Predsieň otvorených dverí
jazykov).
Aby
uľahčil učiteľom prácu s učebnicami, pripravil ešte súbor pokynov, rád a pomôcok pre učiteľov i žiakov, t. j. metodickú príručku.
Dovŕšením
Januy je svetoznáma učebnica pôvodne len latinčiny, ale neskôr vzor učebnice všetkých cudzích jazykov Orbis
sensualium pictus (Svet v obrazoch). Osvedčený dvojjazyčný text nechal ako východisko a podľa zásady názornosti
pripojil ešte k nadpisu každej kapitoly
ilustráciu k téme. Orbis je vlastne zjednodušená a skrátená Janua, encyklopédia poznatkov o svete. S myšlienkou
ilustrovanej učebnice latinčiny sa pohrával J. A. Komenský už počas svojho
pobytu v Anglicku. Dal dokonca vytlačiť
separát takej učebnice, ktorú nazval Vestibuly et Januae linguarum
lucidarium (Předsíně a Dveří jazyků lucidarium, t. j. osvetlení,
jasné znázornení).
Komenský
mal eminentný záujem na reformách v pedagogike a zvlášť v didaktike. Tento
záujem dokumentoval prácami lingvodidaktického charakteru. K takým patrí De sermonis latini studio... didactica dissertatio (Didaktická rozprava o štúdiu latinského
jazyka, 1638), kde sa podelil so svojimi skúsenosťami a vypracoval návody, ako
s týmito učebnicami pracovať.
Najvýznamnejšou
teoretickou prácou filologického charakteru (okrem Didaktiky) je didaktický
spis Linguarum methodus novissima (Nejnovější metoda jazyků). Okrem didaktických úvah o vyučovaní latinčiny v nej podáva postrehy a postupy,
týkajúce sa vyučovania cudzích jazykov vo
všeobecnosti.
Hoci
stavia latinčinu do polohy jazyka, ktorý spĺňa požiadavku medzinárodného
jazyka, nepodceňuje národné jazyky. Vyzdvihuje češtinu a gréčtinu. Komenský
podrobil kritike metódy
súčasné i svoje vlastné a konštatoval, že najdokonalejšia je tá, ktorej základom je vychádzať pri učení súčasne z
pochopenia vecí a slov, ich pomenovania. Svoje
hlavné didaktické zásady zhrnul do 187 poučiek.
V zásade
možno zhrnúť Komenského snaženie v oblasti cudzojazyčnej výučby do nasledujúcich teorém:
− jazyk má širšiu spoločenskú funkciu v rozvoji ľudskej kultúry a
dorozumievania;
− primárna
funkcia jazyka je poznávacia funkcia;
− vo
výučbe cudzieho jazyka nemajú miesto také metódy, ktoré sa zaoberajú štúdiom jazykových vied a gramatiky;
− výučba cudzích jazykov sa má uskutočňovať v jednotlivých celkoch
(moduloch);
− slovníky
neučia hovoriť, ale rozumieť;
− v
počiatočnej fáze výučby cudzieho jazyka sa majú pravidlá podávať v materinskom
jazyku;
− cieľom
výučby je cudzí jazyk, materinský jazyk má byť prostredníkom k pochopeniu
cudzieho jazyka;
− štúdium cudzieho jazyka sa má realizovať stupňovito, t. j. najprv
prezentovať porozumenie, písanie (tu má žiak dostatok času na premýšľanie), až
potom hovorenie.
Pedagogiku J. A. Komenského možno rozdeliť na:
a) teóriu výchovy,
b) všeobecnú didaktiku,
c) špeciálnu metodiku
jazykového vyučovania,
d) učebnice,
e) organizáciu a riadenie
školstva.
Komenskému
bola najbližšia synkretická metóda, t. j. vyvodzovanie pedagogických a didaktických zásad a pravidiel z podobných
pochodov v prírode prostredníctvom porovnávania vecí, javov a určenia ich
vzťahov. Obsah cudzojazyčného vyučovania určuje učebnica, ktorá vyčerpá všetko potrebné učivo, a má korešpondovať s
rozvojom vedy, uplatňujúc
zásadu primeranosti. Utvoril tak teoretický základ učebníc, pričom uplatnenie
didaktickej sústavy v teórii jazykového vzdelávania bolo významným krokom v
oblasti didaktiky istého predmetu. Z tohto hľadiska je spis Methodus
linguarum novissimma významnou štúdiou o funkcii jazyka, podmienkach
cudzojazyčného vyučovania, prostriedkoch,
cieľoch.“
1.2. Ján Amos Komenský (Johannes Amos Comenius) az idegen nyelvi művelődésről, képzésről[20]
Comenius
szerint a békés világrendhez elsősorban az emberek oktatása, képzése és maga a
művelődés/továbbképzés igénye járul(na) hozzá, ezért sok erőfeszítést szentelt
magának a didaktikai munkának. Az első tanítási tapasztalataiból kiindulva
azonnal megjelent a Grammaticae facilioris praecepta (Egyszerű nyelvtani szabályok) című írása. Ez
1616-ban Prágában jelent meg, és célja az volt, hogy megkönnyítse az ifjúság és
a tanárok számára a latin nyelv tanítását/elsajátítását. Sajnos, a mű nem
maradt fenn.
Már tanítási
gyakorlata kezdetén/kezdetétől érdeklődést mutatott a német pedagógus és
nyelvész, E. Bodin − Bericht von der Natur- und vernunftmäßigen Didactica
oder Lehrkunst – című írása iránt (Jelentés a természetesen és észszerűen
elrendezett didaktikáról vagy a tanítás művészetéről). A szakirodalom
(át)tanulmányozása során és által, illetve ennek nyomán nyert ösztönzést a
pedagógiai posztulátumokról való elmélkedésre, illetőleg ezek megoldására.
Valamiféle/valamilyen pedagógiai enciklopédia tervét szándékozott
el(ő)készíteni. Felismerte nézetei általános érvényességét, és elkezdte
átdolgozni írásművét latin nyelvre is.
Az Opera Didactica
omnia című műve részeként jelent meg 1657-ben a Didactica magna
(Nagy didaktika), és Comeniusra, mint az oktatás megújítójára/reformátorára
(rá)irányította a világ nyilvánosságának/közvéleményének figyelmét. A Didactica
című munkájában a figyelem középpontjába a tanuló került, és nem az oktató. J.
A. Comenius alkalmazza a tanítás általános alapelveit, tankönyveket ír a latin
iskolák (gimnáziumok) számára. A lesznói gimnáziumban töltött ideje alatt a
legintenzívebben a filológiával foglalkozott, ebben a tárgyban érte el a
legjelentősebb sikereit és hírnevet (=dicsőséget) szerzett. A szerző munkájában
mindenekelőtt az idegen nyelvek oktatására helyezte a fő hangsúlyt
(=”összpontosított”), ezek közül főként a latin nyelvre, hiszen ez volt az
egyetlen nyelv, amely nélkül elképzelhetetlen volt akkoriban a magasabb
műveltség (=képzettség) megszerzésének lehetősége. 1631-ben jelent meg a Grammatica
latina, Comenius sokrétű, kimerítő igényű latin nyelvtankönyve. De a
legnagyobb visszhangot a Janua linguarum reserata (A nyelvek nyitott
kapuja) című tankönyve kapta; a munka ugyanabban az évben jelent meg Lesznóban.
1663-ban adta ki az úgynevezett Vestibulum (Előszoba) című művét, amely
az előzőekben említett tankönyv módszertanilag egyszerűsített változata volt.
Comenius
mélyen elgondolkodott az idegen nyelvek oktatásának módszereiről, és alaposan
átgondolta, vajon hogyan volna lehetséges megreformálni a latin nyelv
oktatásának elavult módszereit. A Kapu alapvetően egy enciklopédia, ám
egy összetett latin nyelvtan helyett fogalmakat és szabályokat tanított a
természet, az ember és munkája, a művészetek és a tudományok, illetve isten megismerése
kapcsán. Saját munkája során más tankönyvekből indult ki, és leginkább az ún.
„hiberni” (azaz spanyol) latin tankönyv szólította meg Ebben a latin szöveg
főként izolált mondatokból állt, amelyekben a szavak nem ismétlődtek. A
szöveget párhuzamosan spanyol fordítás kísérte. A mondatok azonban
mesterségesen konstruáltak voltak, logikai összefüggések nélkül helyezték őket
egymás mellé.
Comenius
tudatosította, hogy a tankönyvnek nemcsak nyelvtani és lexikai összefoglalót
kell tartalmaznia, illetve „átadnia”, hanem „ki kell kiművelnie” a tanulót a
reális világról való ismeretek tárgyában. Ezen okból kiválasztott körülbelül
7300 szót, és ezekből összeállított mintegy 1000 mondatot, amelyeket
tematikusan logikai egységekbe rendezett abból a célból kifolyólag, hogy a
kötet ismereteket adjon át a világ keletkezéséről, a természetről, az emberi
testről stb.
Az eredeti
Comenius-féle Janua csak latin szövegekkel került nyomtatásra, mert az alkotó
(és korabeli kontextus[21])
bizonyára feltételezte, hogy a tanár annak tartalmát az adott anyanyelven
közvetíti. Később, 1633-ban elkészítette a Nyelvek nyitott kapujának
cseh nyelvű változatát is (Dvéře jazyků
otevřené). A tankönyvnek
„nagy hozadéka” volt, hiszen szinte minden európai, de néhány ázsiai nyelvre is
adaptálták. Még a 19. század elején is sor került megjelenésére, és a latin
nyelv előjogai megszüntetéséig mintegy 250 különböző kiadást ért meg.
A mai értelmezés
szempontjából nézve kijelenthetjük, hogy Comenius metodikájában teljes
mértékben figyelembe vette az anyanyelv szerepét az idegen nyelv tanításában,
ugyanakkor érvényre juttatta az intuitív−gyakorlati orientáció elvét is. A
Janua azonban a kezdők számára igényes és nehéz volt, ezért Comenius
kifejlesztette a Janua linguarum reseratae Vestibulum című kötetvariációt
(A nyelvek
kitárt kapuja. Előcsarnok).
Annak érdekében,
hogy a tanárok könnyebben dolgozhassanak a tankönyvekkel, iránymutatásokat,
tanácsokat és segédeszközöket készített mind a tanárok, mind a tanulók számára;
tulajdonképpen egy módszertani kézikönyvet állított össze.
A Janua méltó
betetőződésévé lett a világhírű tankönyv, amely eredetileg kizárólag csak latin
nyelvtankönyv volt, de később ez lett minden idegen nyelvi tankönyv mintájává,
ez pedig az Orbis sensualium pictus volt (A világ képekben). Comenius a
már bevált módszer alapján a kétnyelvű szöveget kiindulási pontként meghagyta,
és a szemléltetés elve szerint az egyes fejezetek címéhez 1-1, a tematikához
hozzáillő illusztrációt is illesztett. Az Orbis valójában egyszerűsített
és rövidített Janua, a világról való ismeretek enciklopédiája. Johannes Amos
Comenius már az Angliában való tartózkodása során eljátszott egy illusztrált
latin nyelvkönyv gondolatával. Még egy olyan külön tankönyv-lenyomatot is
készíttetett, amelyet Vestibula et Januae linguarum lucidarium-nak
nevezett el (Előcsarnok és A nyelvek kapuja lucidarium, azaz mindez a
megvilágítás, világos ábrázolás kontextusában).
Comenius nagy
érdeklődést mutatott a pedagógiában zajló reformok iránt, különösen igaznak
bizonyult mindez a didaktika területén. Ezt az érdeklődést főként
nyelvdidaktikai jellegű művei támasztják alá. Ilyen például a De sermonis latini studio ... didactica dissertatio (Didaktikai
diskurzus a latin nyelv tanulmányozásáról, 1638), amelyben megosztotta
tapasztalatait és kidolgozta azokat az alapelveket, hogyan, milyen módon
javasolt dolgozni ezekkel a tankönyvekkel.
Filológiai természetű
legfontosabb elméleti munkája (a Didaktika kivételével) a Linguarum methodus
novissima (A nyelvek legújabb módszere) című didaktikai leirat. A latin
nyelv tanításáról való didaktikus elmélkedései mellett megfigyeléseket és
eljárási módokat, gyakorlatokat nyújt az idegen nyelvek tanításával
kapcsolatosan, általánosságban.
Noha a latin
nyelvet olyan nyelvi kontextusba helyezi, amely megfelel a nemzetközi nyelv
követelményeinek, nem becsüli alá a nemzeti nyelveket sem. Kiemelte a cseh és a
görög nyelvet. Comenius kritikának vetette alá/bírálta mind az akkori kortárs,
mind a saját módszereit, és egyhangúlag kijelentette, hogy a legtökéletesebb
módszer az, amellyel a tanulás során egyszerre tudunk kiindulni a dolgok és
szavak megértéséből, meg-/elnevezve azokat. Fő didaktikai alapelveit 187
tételben (=”tanulságban”) foglalta össze.
Comenius
idegennyelv-tanítási erőfeszítései elvileg a következőképpen foglalhatók össze:
− a nyelvnek széles (=jelentősebb) társadalmi funkciója
van az emberi kultúra és a kommunikáció fejlesztésében;
− a nyelv elsődleges funkciója a megismerési funkció;
− az idegen nyelv tanításában nincs helye a
nyelvtudományok és a nyelvtan tanulmányozására alkalmas módszereknek;
− az idegen nyelv tanítását külön egységekben
(modulokban) kell elvégezni;
− a szótárak nem beszélni, hanem megérteni tanítanak;
− az idegen nyelv oktatásának kezdeti szakaszában a
szabályokat anyanyelven kell megadni;
− a tanítás célja maga az idegen nyelv, az anyanyelv
közvetítő közeg az idegen nyelv megértése felé vezető úton;
− az idegen nyelv tanulását fokozatosan kell
megvalósítani, azaz először prezentáció, megértés, írás (itt a tanulónak
elegendő ideje van gondolkodni), majd ezt követheti a beszéd.
Comenius pedagógiája a következő egységekre osztható:
a) neveléselmélet,
b) általános
didaktika,
c) a nyelvoktatás
speciális módszertana,
d) tankönyvek,
e) az oktatás
szervezése és irányítása.
Érdeklődésünk
tárgyát a nyelvtanítás említett módszertana képezi, amelyben. J. A. Comenius
hangsúlyozza az idegen nyelveknek az anyanyelv alapján történő
tanítását/tanulását/elsajátítását. Értelmezésében a „legfelsőbb törvény” a
példákkal, szabályokkal, a szemléltetés elvének elméleti igazolásával,
ténybeli/lényegi megértéssel operáló oktatás volt, illetve ezt követhette csak
az emlékezet és magának a nyelvnek a gyakorlása. Az analitikus didaktikában a
„megértés hármas módszerét” (analízis, szintézis, szinkrézis[22]/„szinkrízis”[23])
alapvető oktatási módszerként hangsúlyozta.
Comeniushoz a
szinkretikus módszer állt legközelebb, azaz a pedagógiai és didaktikai
alapelvek és szabályok származtatása a hasonló természetű folyamatokból, a
dolgok, jelenségek összehasonlításával és kapcsolataik azonosításával. Az
idegennyelvi képzés tartalmát egy tankönyv határozza meg, amely „kimeríti”/tartalmazza
az összes szükséges tananyagot, és az arányosság elvének alkalmazásával meg
kell feleljen a tudomány fejlődésének egyaránt. Comenius így alkotta meg a
tankönyvei elméleti alapját, és a didaktikai rendszer alkalmazása a „nyelvi
művelődés” elméletében fontos lépés volt az adott tantárgy didaktikájában. E
tekintetben a Methodus linguarum novissimma fontos tanulmány a nyelv
funkciójáról, az idegen nyelv tanításának feltételeiről, eszközeiről. céljairól.”
[1]
A pozsonyi Comenius Egyetem (Univerzita Komenského,
Bratislava) jelmondata.
[2] Miloš V.
Kratochvíl: Comenius élete. Pozsony, 1979. (részlet az annotációból)
[3]
Vö. Dobossy László, 1964: Magyar eredetű volt-e Comenius? Élet és Irodalom, VIII.
49. 4.
[4] Csorba Csaba–Földy Ferenc–Ködöböcz József
(szerk.): Comenius és a magyar művelődés. Sárospatak, 1994. p. 26–29.
Hivatkozás: Kármán Gábor: A külpolitika átalakulása a
Rákócziak Erdélyében a harmincéves háború után, 344. old. http://doktori.btk.elte.hu/hist/karman/diss.pdf, letöltés: 2019.12.25.
[5] Vö. Ján Kvačala:
Comenius és a Rákócziak. Budapesti Szemle LX. köt. (1889) p. 113–117.; Rácz Lajos: Comenius
Sárospatakon. Budapest, 1931. p. 35–67.
[6] Pukánszky Béla−Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 1997. 183.
[7] Vö. Helena
Bálintová: Cudzie jazyky áno, ale ako? https://www.ff.umb.sk/app/cmsFile.php?disposition=a&ID=477,
letöltés: 2023.01.02.
[8]
Miloš V.
Kratochvíl: Comenius élete. Pozsony, 1979. 74-73.
[9] A nyelvek nyitott kapuja, azaz bármely nyelv elsajátításának rövid és
könnyű módszere és minden dolgok szabad megértésének kezdetei; mely száz címben
és ezer szólásban a nyelv valamennyi szavát tartalmazza, előbb latin, azután
cseh nyelven elkészítve.
[10]
Bálintová Helena 7300-t említ. Vö. Bálintová, 2003. 13.
[12]
Bárdos Jenő: Élő nyelvtanítás-történet.
Budapest, 2005. 40-45.
[13] Miloš V.
Kratochvíl: Comenius élete. Pozsony, 1979. Schola Patakiana, 185-186.
[14] Gottfried Wilhelm Liebniz (1646−1716)
[15] Miloš V.
Kratochvíl: Comenius élete. Pozsony, 1979. 253.
[16] ©
ford. Cseh Gizella
[17]
https://www.ff.umb.sk/hbalintova/
[18] könyvrészlet (fordítása/ kapitola z knihy, preklad), letöltés: 2023.01.02.
[19]
https://www.ff.umb.sk/app/cmsFile.php?disposition=a&ID=477,
letöltés: 2023.01.02.
[20] Forrás: https://www.ff.umb.sk/app/cmsFile.php?disposition=a&ID=477,
letöltés: 2023.01.02.
[21] Megj. Cs. G.
[22] Zahradník,
Vladimír−Oborny, Josef−Csámpai, Ottó: Comenius műve
kora filozófiájának tükrében. Filozófiai Szemle,
1993, 3-4. sz.
431. „A szinkrézis, mint a megismerés módszere, abból
indul ki, hogy a világnak közös alapelvei vannak, tehát ha valamit nem lehet
közvetlenül megismerni, helyesen lehet következtetni az egy rétegben lévő
hasonló jelenségekből. Ebből az következik, hogy minden emberi ismeretnek el
kell jutnia egy közös összhanghoz. Comeniusnál a szinkrézis az analitikus és
szintetikus módszerhez kapcsolódott, s nemcsak az egyes igazságok
fölfedezésénél, bizonyításánál és fölfogásánál nyújtott segítséget, hanem
elsősorban az egységes és teljes világkép kialakításánál.“ https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/FilozofiaiSzemle_1993/?query=comenius%20cs%C3%A1mpai&pg=429&layout=s, letöltés: 2023.01.02...
[23] Geréb György: Comenius didaktikai nézeteinek főbb
vonásai. A didaktika fogalma és szerepe Comenius értelmezésében. (Fejezetek
a szerző kéziratos munkáiból.) In: Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 1959. 471.
http://acta.bibl.u-szeged.hu/17394/1/tanarkepzo_1960_1_249-304.pdf, letöltés: 2023.01.02.
