2018. október 11., csütörtök

Pfiffner Paulina (1825−1853)


Az 1848–49-es szabadságharcban számos egyedi élettörténetű hölgy is részt vett. E honleányok sorába tartozott a lengyel−olasz származású fiatal nő, Pfiffner Paulina is.


Pfiffner Paulina 1825-ben született Mezőhegyesen, édesapja olasz származású ménesbirtoki főhadnagy, édesanyja lengyel származású volt. Anyját korán elvesztette, apját Lengyelországba helyezték, de õ Mezõhegyesen férjezett nõvérénél maradt, majd Pestre került és színésznek állt. Már ebben a korszakában, a forradalom előtti időkben is férfiruhát öltött, a Ligeti Kálmán nevet használta.
A szabadságharc kitörésekor katonának állt. Harcolt, sebesüléseket szerzett. Innen Lengyelországba utazott, majd visszatért Magyarországra, ahol − mivelhogy a szabadságharcban való részvételéért körözték − elfogták, és Gyulára vitték. Itt egy hozzá került pisztoly segítségével öngyilkosságot kísérelt meg, amely sérüléseibe végül 1853 szeptemberében belehalt.

2018. október 1., hétfő

Leövey Klára (1821–1897)

A magyar nőnevelés egyik úttörője, az első magyar újságírónő.

A reformkori Máramarossziget két lánglelkű női egyéniséget adott − pár év különbséggel − a magyar művelődés- és kultúrtörténetnek: 1821-ben Leövey KlárátTeleki Blanka segítőtársát, a magyar nőnevelés egyik úttörőjét, az első magyar újságírónőt, 1826-ban pedig Prielle Kornélia színésznőt, a Nemzeti Színház örökös tagját. 

A magyar nőnevelés egyik első úttörője 1846-tól Teleki Blanka pesti leánynevelő intézetében volt nevelőnő, majd a szabadságharc alatt és után is aktív tevékenységet folytatott. Öt év várfogságra ítélték; Teleki Blankával együtt a kufsteini várbörtönben raboskodott. 

Szabadulása után Máramarosszigeten leánynevelő intézetet alapított, amely két évig állt fenn. Ennek bezárattatása után a már szabadult Teleki Blankával Párizsba mentek, de Teleki 1862-ben váratlanul elhunyt, Leövey Klára pedig ezt követően ismerős családoknál nevelősködött. 


1865-ben hazatért Erdélybe és több évtizeden át a Teleki család gyermekeit nevelte. Közben 1865-től a Máramarossziget című lap munkatársaként aktív publikációs tevékenységet folytatott. 

Leövey Klára (1821–1897) újságírói tevékenységét 1889-től Budapesten folytatta, itt is halt meg 1897-ben; egy omnibusz halálra gázolta. Szülőhelyén helyezték végső nyugalomra.