Podmaniczky Júlia (1813−1893)

Báró Podmaniczky Károly bányatanácsos leánya, Podmaniczky Frigyes testvére, Jósika Miklós regényíró második felesége. 

1847-ben, nyolc évi várakozás után ment férjhez Jósika Miklóshoz. Az 1848−49. évi politikai viharok férjét is magukkal ragadták, vagyonától megfosztották, és száműzetésbe kényszerítették. Felesége követte férjét Drezdába, majd Brüsszelbe. Itt csipkekereskedést nyitott, emellett irodalommal is foglalkozott; németre fordított, ugyanakkor maga is írt. A Nővilág című lap főmunkatársa volt, de más lapokban is jelentek meg cikkei, külföldről küldött divattudósításai. 

Amikor férje (orvosi tanácsra) Drezdába költözött, oda is követte. Jósika Miklós halálakor (1865) nem tért haza, Drezdában hunyt el. Hamvai végül hazakerültek, és a kolozsvári temetőben nyugszanak. 

Emlékezetét őrzi Kertész Erzsébet Csipkebolt Brüsszelben című ifjúsági regénye (1982). 

Rhédey Klaudia (1812–1841)

Rhédey Klaudia erdőszentgyörgyi[1] származású grófnőben − házassága révén − a mai Windsor-ház egyik ősanyját tiszteljük. 

Rhédey Klaudia egy farsangi bálon ismerkedett meg Sándor württembergi herceggel (1804–1885), Lajos Frigyes Sándor württemberg−tecki herceg legkisebb fiával. A bál után a herceg kérőként jelentkezett Klaudia apjánál, gróf Rhédey Lászlónál, aki azonban előbb elutasította; a házasság végül 1835-ben mégis megköttetett. A frigy rangon aluli volta miatt a herceget és utódait kizárták a württembergi trónöröklésből. Klaudia és utódai az örökletes Hohenstein grófnői címet (Gräfin von Hohenstein) kapták meg. 

A házaspárnak három gyermeke született; Claudine Henriette, Amalie Josephine és Franz Paul, aki 1866-ban Mary Adelaide brit hercegnőt, Cambridge hercegnőjét, III. György brit király egyik unokáját vette feleségül. 

Klaudia 1841 októberében hunyt el, máig tisztázatlan körülmények között. Szeptember végén férje után utazott Grazba, ahol Sándor herceg vezérőrnagyként szolgált, és az út során életét veszítette. Halálának körülményeiről több változat ismert, amelyek között mint ok szerepel a vetélés és a halálos kimenetű baleset egyaránt. A grófnőt utolsó kívánsága szerint Erdőszentgyörgyön helyezték végső nyugalomra. Sírja fölé unokája, Mary Victoria hercegnő – már az angol trónörökös György herceg, a jövendő V. György brit király feleségeként − állítatott emléktáblát 1905-ben.

[1] ma: Sângeorgiu de Pădure, Románia

Karacs Teréz (1808−1892)

A magyar kultúrtörténetben is léteznek családok, generációk, szülők és utódok, amelyek−akik a maguk szellemi teljesítményével együtt, de külön-külön is maradandót alkottak; azaz tevékenységük mindenképp nyomot hagyott a magyar művelődéstörténet lapjain. Ezek közé tartozik a Karacs család is; a püspökladányi születésű, a debreceni református kollégiumban tanult, a pesti szellemi élet jelentős alakjává vált rézmetsző apa, Karacs Ferenc, felesége, Takáts Éva írónő és leányuk, a magyar nőnevelés egyik kiemelkedő alakjává lett Karacs Teréz. 

Karacs Teréz 1808. április 18-án született. Az ösztönző szellemi légkörben felnőtté váló Teréz édesanyját követve írni kezdett; az 1830-as években több írásműve, cikke is napvilágot látott. Ugyancsak ezidőtájt ismerkedett meg a nőoktatás korabeli úttörőivel, Brunszvik Terézzel és Teleki Blankával egyaránt, akiknek hatására saját érdeklődése is egyre inkább a pedagógia felé fordult; néhány évet nevelőnőként a máramarosszigeti Kállay családnál töltött. 

Miskolcon 1846-ban nyílt meg egy nőnevelő intézet polgári származású fiatal leányok részére, amelynek vezetésére Karacs Terézt kérték fel. Ő a feladatot elvállalta; az oktatási intézmény hamarosan országos hírnévre tett szert. 1859-ben Kolozsvárra költözött, ahol a református egyház leányiskoláját vezette. Néhány évvel később ugyanitt magániskolát nyitott, de anyagi gondjai miatt ennek működését nem tudta sokáig biztosítani. Egy ideig ismét nevelőnői munkát vállalt a Teleki családnál, majd 1865-ben visszaköltözött Pestre, és magántanárként dolgozott. 1877−1885 között a kiskunhalasi felsőbb leányiskolában tanított (ahol többek között Arany János unokáját, Széll Piroskát is oktatta), majd Békés városába költözött. Itt hunyt el 1892-ben, sírja a békési temetőben található.