Társadalomábrázolás kontra művészi szabadság?

A tegnapi/mai nap során egy érdekes es fontos kortárs problémával találkoztam; bizonyára mások is. 

A Netflix legújabb saját gyártású filmsorozatában, egy Jane Austen-jellegű feldolgozás adaptációja, a Julia Quinn jegyezte „Bridgerton”-ban a 19. századi Anglia felső- és középosztálybeli szereplőit fehér és fekete szereplők is alakítják. Érdekes az erre való (pl. kelet−közép−európai) reflexió; történelemhamisításról van szó, avagy nem? Művészet vagy nem...? Társadalomábrázolás, avagy nem? Céllal történő alkalmazás, avagy nem? Mi a célja? Tovább haladva: a művészi szabadság mint olyan: létezik, avagy mégsem...? A kérdésre sokféle válasz adható, de – elvonatkoztatva az eredeti sorozatra való konkrét utalástól, pontosabban, a kérdéskör mentén némiképp megkísérelve a gondolkodva való továbbhaladást − az általam hozott/ábrázolt válaszverziót, valójában: kettővé bontott kérdést, és az erre adott lehetséges válaszverziókat, a teljesség és a komplexitás igénye nélkül − az élet és a művészet, mint ihlető forrás adta/adja meg. 

A 2020. decemberi időszak egyik zenei szenzációja Annie Lennox Dido búcsúja című klasszikus operaária-feldolgozása, hátborzongató előadásban. A forrása Henry Purcell Dido és Aeneas című 1680-ban született háromfelvonásos operája (bemutató: 1689). És itt tenném fel az első kérdést: az egyik legklasszikusabb angol barokk opera adott részének e jellegű könnyűzenei feldolgozása blaszfémiának minősül-e, avagy nem? Művészet ez még, avagy nem? Értékelhető, avagy nem…?! Érdemes megnézni, mindenekelőtt. (Számomra lenyűgöző.) 

Az említett opera feldolgozásainak száma szinte végtelen. Talán az egyik legnagyobb hatású variáns címszerepét a georgai születésű Jessye Norman szoprán operaénekesnő jegyzi, 1986-ból. Ő maga egész életében többek között a szegregáció ellen harcolt. És itt érkeztünk el a másik, egyáltalán nem jelentéktelen felvetett problémához; ’fehér’ vagy ’fekete’ művésznek/énekesnek van-e/nincs-e joga elénekelni az ókori mitológiából eredeztetett történet szerinti Dido királynő szerepét...? Bár az angol barokk opera az 1600-as évek második felében született, fekete operaénekes aligha akadt akkoriban az operaszínpadokon. Mivel mégis ez talán az egyik legerősebb klasszikus operafeldolgozás (1986), úgy hiszem, a művészi színvonalat aligha befolyásolja, hogy a művész fehérnek, avagy feketének született. A második látszólagos ambivalencia is feloldható egy reális aspektussal. Mivel Annie Lennox feldolgozása műfaji besorolás szerint „könnyűzeneinek” minősül, így ily módon az említett teljes operafeldolgozás-variációval aligha állítható párhuzamba. 

Összefoglaló híján úgy hiszem, a maga módján, a saját kategóriájában mindkettő halhatatlannak minősül; Annie Lennoxéról ebben a pillanatban tudható, hogy időtlenné érik. És ily módon már-már érinthetetlen klasszikus(ok), vagy azzá lesz(nek).

https://www.youtube.com/watch?v=f3DFaIovZxc&fbclid=IwAR2vsZRPZo0zWOxSCMJoPq4x4YJ5gtFTFHFGEWxlRLLDwyaIzdpNVfzGKVE

https://www.youtube.com/watch?v=jOIAi2XwuWo&fbclid=IwAR2lvTbnjoIGC8THKCYktw2nU8DiNt0UsfbG5LIDvQKnjaG6DbslhTMR0Dk

https://port.hu/adatlap/film/mozi/a-bridgerton-csalad-bridgerton/movie-223437?fbclid=IwAR2qEizYAhKCu8SrmsTkEcPS-CLap7CLqR66r2CeOWviNC5M5pCJM9ojflM

Latin szállóigék

Ab ovo                                           A tojástól kezdve                                           Horatius
A cane non magno saepe tenetur aper              Gyakran nem a nagy kutya fogja meg a vaddisznót             Ovidius
Aegroto dum anima est, spes est                  Amíg a beteg lélegzik, van remény                           Cicero
Alea iacta est                                   A kocka el van vetve                                        Suetonius
Aliud ex alio malum gignitur                     Egyik baj szüli a másikat                                   Terentius
Altissima quaeque flumina minimo sono labuntur   A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal             Curtius Rufus
Amici, diem perdidi                              Barátaim, elvesztegettem ezt a napot                        Suetonius
Amicos secundae res parant, adversae probant     A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat        Seneca
Animus meminisse horret                          Lelkem visszariad az emlékezéstől                           Vergilius
Arma virumque cano                               Fegyvert s vitézt énekelek                                  Vergilius
Artes omnes perdocet paupertas                   A szegénység minden mesterségre megtanít                    Plautus
Aurea mediocritas                                Arany középszer                                             Horatius
Auribus frequentius, quam lingua utere           Gyakrabban használd a fület, mint a nyelvet                 Seneca
Aut prodesse volunt aut delectare poetae         A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak         Horatius
Ave Caesar, morituri te salutant!                Üdvöz légy, Caesar, a halálba indulók köszöntenek!          Suetonius
Beneficium accipere libertatem est vendere       Jótéteményt elfogadni annyi, mint eladni a szabadságot      Publilius Syrus
Bonus iudex damnat improbanda, non odit          A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít     Seneca
Brevis ipsa vita est, sed malis fit longior      Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják  Publilius Syrus
Canes timidi vehementius latrant, quam mordent   A félénk kutyák erősebben ugatnak, mint harapnak            Curtius Rufus
Canis sine dentibus latrat                       Csak a fogatlan kutya ugat                                  Varro
Carpent tua poma nepotes                         Gyümölcsfádat unokáid fogják élvezni                        Vergilius
Celsae graviore casu decidunt turres             Recsegőbb robajjal dőlnek le a nagy tornyok                 Horatius
Certa amittimus, dum incerta petimus             Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat    Plautus
Cito pede labitur aetes                          Gyors lábon rohan az idő                                    Ovidius
Conqueri fortunam adversam, non lamentari decet  A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni            Cicero
Conscientia mille testes                         A lelkiismeret egymaga ezer tanú                            Quintilianus
Consilium luce, nocte agas convivium             A tanácskozás ideje a nappal, a mulatozásé az éjszaka       Caecilius Balbus
Consuetudo laborum perpessionem dolorum efficit  A küzdelmek megszokása könnyebbé teszi a szenvedések        Cicero
  faciliorem                                       elviselését
Crescit amor nummi quantum ipsa pecunia crescit  Nő a pénzszeretet a növekvő pénzzel arányban                Iuvenalis
Crescit audacia experimento                      A gyakorlat növeli a merészséget                            Plinius
Cuiusvis hominis est errare, nullius nisi        Bármely ember tévedhet; egyedül az ostoba tart ki tévedése  Cicero
  insipientis in errare perseverare                mellett
Cum te aliquis laudat, iudex tuus esse memento;  Ha valaki dicsér, légy önmagad bírája, s ne higgy el többet Cato
  plus aliis de te, quam tu tibi credere noli      másoknak, mint magadnak
Cupiditati nihil est satis, naturae satis est    Semmi sem elég a vágynak, a természet kevéssel is beéri     Seneca
  etiam parum
Cura fugit mero                                  A gond menekül a bortól                                     Ovidius
Dat veniam corvis, vexat censura columbas        Kedvez a hollónak, s a galambot sújtja a törvény            Iuvenalis
Decipimur specie recti                           Az igazság látszata megtéveszt bennünket                    Horatius
Dediscit animus sero, quod didicit diu           Későn felejti el az ember azt, amit sokáig tanult           Seneca
De inimico noli loquier male, sed cogites        Ellenségedről legfeljebb gondolj, de ne mondj rosszat       Publilius Syrus
Deliberando saepe perit occasio                  A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom                 Publilius Syrus
Deliberandum est diu, statuendum est semel       Latolgatni tízszer kell, dönteni egyszer                    Publilius Syrus
Dente lupus, cornu taurus petit                  A farkas foggal, a bika szarvval támad                      Horatius
Desinit in piscem mulier formosa superne         A felül szép nő alul halban végződik                        Horatius
Defficile est saturam non scribere               Nehéz szatírát nem írni                                     Iuvenalis
Defficiles nugae                                 A terhes semmiségek                                         Martialis
Diligentia maximum etiam mediocris ingenii       A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is     Seneca
  subsidium
Diligitur nemo nisi cui fortuna secunda est      Az emberek csak azt szeretik, akinek jól megy a sora        Ovidius
Dimidium facti qui bene coepit habet             Aki megkezdte, felét elvégezte a munkának                   Horatius
Dolo pugnandum est, dum quis par non est armis   Csellel kell harcolni annak, akinek a fegyvere gyengébb     Cornelius Nepos
Dum vitant stulti vitia, in contraria currunt    Míg az ostobák kerülik az egyik bűnt, a másikba esnek       Horatius
Durum est negare, cum superior supplicat         Nehéz nemet mondani, amikor fölöttesünk kér valamit         Publilius Syrus
Edas ut vivas, ut edas, noli vivere              Egyél, hogy élj, s ne azért élj, hogy egyél                 Caecilius Balbus
Epistula non erubescit                           A levél nem pirul el                                        Cicero
Est enim proprium stiltitiae: aliorum vitia      Jellemző az ostobaságra: mások hibáit észrevenni, a magáét  Cicero
  cernere, oblivisci suorum                        elfeledni
Est felicibus difficilis miserarium vera         Nehéz a boldogoknak helyesen megítélni a nyomorúságot       Quintilianus
  aestimatio
Etiam capillus unus habet umbram suam            Egyetlen hajszálnak is van árnyéka                          Publilius Syrus
Etiam veros dolores mitigat tempus               A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő                        Quintilianus
Et terram rumor transilit et maria               Földeken és vízen át szárnyal a pletykabeszéd               Propertius
Et tu mi fili?                                   Te is, fiam?                                                Suetonius
Exegi monumentum aere perennius                  Ércnél is maradandóbb művet emeltem én                      Horatius
Exercitatio artem parat                          Gyakorlat teszi a mestert                                   Tacitus
Ex incommodis alterius sua comparat commoda      Más kárából előnyt szerez magának                           Terentius
Exitus acta probat                               A siker a vállalkozás próbaköve                             Ovidius
Ex malis eligere minima oportet                  A bajok közül válaszd a legkisebbeket                       Cicero
Exstructum super cloacam templum forma este      A női szépség olyan, mint a kloákára épített templom        Caecilius Balbus
  mulieris
Faber est suae quisque fortunae                  Mindenki a maga szerencséjének kovácsa                      Sallustius
Facile est imperium in bonis                     Könnyű a jók fölött uralkodni                               Plautus
Facile omnes, cum valemus, recta consilia        Mikor egészségesek vagyunk, mindnyájan könnyen adunk helyes Terentius
  aegrotis damus                                   tanácsokat a betegeknek
Factum fieri infectum non potest                 A megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni            Plautus
Fama post cineres maior venit                    A halál után nagyobb lesz a hírnév                          Ovidius
Fama volat                                       Szárnnyal jár a Hír                                         Vergilius
Fas est ab hoste doceri                          Szabad az ellenségtől is tanulni                            Ovidius
Fecundi calices quem non fecere disertum?        A tele pohár kit nem tesz ékesszólóvá?                      Horatius
Feriunt summos fulgure montes                    A hegyek legormát sújtja a villám                           Horatius
Fertilior seges est alienis semper in agris,     Más szántóján mindig dúsabb a vetés, s duzzadtabb a tőgye   Ovidius
  vicinumque pecus grandius uber habet             a szomszéd nyájának
Festina lente!                                   Lassan járj, tovább érsz!                                   Suetonius
Forma bonum fragile est                          A szépség mulandó adomány                                   Ovidius
Fortes fortuna adiuvat                           Bátraké a szerencse                                         Terentius
Fortuna vitrea est: tum cum splendet frangitur   A szerencse üvegből van: mikor legszebben ragyog, akkor     Publilius Syrus
                                                   törik el
Fugit irreparabile tempus                        Visszahozhatatlanul rohan az idő                            Vergilius
Fugiunt freno non remorante dies                 Fut zabolátlanul egyik nap a másik után                     Ovidius
Furor arma ministrat                             A fegyvereket a téboly irányítja                            Vergilius
Galli victi silere solent, canare victores       A legyőzött kakasok hallgatni szoktak, a győzők énekelni    Cicero
Gutta cavat lapidem, consumitur anulus usu       A vízcsepp kivájja a követ, a használattól elkopik a gyűrű  Ovidius
Hectora quis nosset, si felix Troia fuisset?     Ki hallott volna Hektorról, ha szerencsés lett volna Trója? Ovidius
Homines amplius oculis, quam auribus credunt:    Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek:     Seneca
  longum iter est per praecepta, breve et          hosszú az út a szabályokon át, rövid és hatékony a
    efficax per exempla                            példákon keresztül
Homo sum, humani nihil a me alienum puto         Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi            Terentius
Ignoranti, quem portum petat, nullus suus        Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen     Seneca
  ventus est                                       kikötőbe tart
Ignoti nulla cupido                              Nem vágyunk arra, amit nem ismerünk                         Ovidius
Illud iucundum nil agere                         Az az édes semmittevés                                      Plinius
Imago animi sermo est                            A lélek tükre a beszéd                                      Seneca
In angustiis amici apparent                      Szükségben mutatkoznak meg az igaz barátok                  Petronius
In eodem prato bos herbam quaerit, canis         Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat,      Seneca
  leporem, ciconia lacertam                        a gólya gyíkot
Inimici ad animum nullae conveniunt preces       Az ellenség szívéhez semmilyen könyörgés nem ér el          Publilius Syrus
In medias res                                    A dolog közepébe vágva                                      Horatius
In silvan non ligna feras                        Ne hordj fát az erdőbe                                      Horatius
In sinu viperam venenatam ac pestiferam habet    Mérges és vészt hozó viperát őriz kebelén                   Cicero
In sole lucernam adhibere                        Mécsest gyújtani nappal                                     Cicero
Laudator temporis acti                           A letűnt idő dicsérője                                      Horatius
Lentescunt tempore curae                         Idővel enyhülnek a gondok                                   Ovidius
Leones non sunt papilionibus molesti             Nem háborgatja az oroszlán a pillangót                      Martialis
Libenter homines id, quod volunt, credunt        Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak             Caesar
Lumina in tenebris clariora sunt                 Sötétben tündöklőbb a fény                                  Quintilianus
Lupus est homo homini                            Ember embernek farkasa                                      Plautus
Magni nominis umbra                              Nagynevű árnyék                                             Lucanus
Maior famae sitis est, quam virtutis             Hírnévre többen szomjúhoznak, mint erényre                  Iuvenalis
Maiorque videtur et melior vicina seges          Nagyobbnak és szebbnek tűnik a szomszédos búzavetés         Iuvenalis
Male parte male dilabuntur                       Ebül szerzett jószág ebül vész el                           Cicero
Manus manum lavat                                Kéz kezet mos                                               Petronius
Multi famam, conscientiam pauci verentur         Sokan félnek a megszólástól, kevesen a lelkiismerettől      Plinius
Mutato nomine de te fabula narratur              Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese                Horatius
Nil admirari                                     Semmin se csodálkozz                                        Horatius
Novus homo                                       Új ember                                                    Cicero
Nullus agenti dies longus est                    A tevékeny ember számára egy nap se hosszú                  Seneca
Oderint dum metuant                              Amíg félnek, csak gyűlöljenek                               Cicero
Omnia homini dum vivit speranda sunt             Amíg él az ember, mindent remélnie kell                     Seneca
Omnia mutantur, nihil interit                    Minden változik, nem pusztul el semmi                       Ovidius
Omnia vincit amor et nos cedamus amori           Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki    Vergilius
Omnis ars naturae imitatio est                   Minden művészet a természet utánzása                        Seneca
Omnis habet sua dona dies                        Minden napnak megvan a maga ajándéka                        Martialis
O tempora, o mores!                              Ó idők, ó erkölcsök!                                        Cicero
Panem et circenses                               Kenyeret és cirkuszt                                        Iuvenalis
Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus        Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik              Horatius
Pia fraus                                        Kegyes csalás                                               Ovidius
Plurimum mali credulitas facit                   A legtöbb bajt a hiszékenység okozza                        Seneca
Pluris est oculatus testis unus, quam auriti     Többet ér egy szemtanú, mint tíz fültanú                    Plautus
  decem
Post equitem sedet atra cura                     A lovas mögött ül a sötét gond                              Horatius
Proximus sum egomet mihi                         Legközelebb én vagyok magamhoz                              Terentius
Pulvis et umbra sumus                            Föld pora s árnya leszünk                                   Horatius
Qualis artifex pereo!                            Mekkora művész pusztul el bennem!                           Suetonius
Quandoque bonus dormitat Homerus                 Van, amikor elbóbiskol a jó Homérosz is                     Horatius
Quidquid discis, tibi discis                     Bármit tanulsz, magadnak tanulod                            Petronius
Qui desiderat pacem, praeparat bellum            Aki békét óhajt, készüljön a háborúra                       Vegetius
Quid vesper erit, incertum est                   Bizonytalan, hogy mit hoz az este                           Titus Livius
Quod tacitum esse velis, nemini dixeris          Amit titokban akarsz tartani, ne mondd el senkinek          Seneca
Sapere aude                                      Merj gondolkozni                                            Horatius
Semper avarus eget                               A fösvény mindig nélkülöz                                   Horatius
Senectus insanabilis morbus est                  Az öregség gyógyíthatatlan betegség                         Seneca
Sic itur ad astra                                Így jutunk a csillagokhoz                                   Vergilius
Silentium videtur confessio                      A hallgatás felér egy vallomással                           Seneca
Sine ira et studio                               Harag és részrehajlás nélkül                                Tacitus
Sit mens sana in corpore sano                    Ép testben ép legyen a lélek                                Iuvenalis
Sub noctem cura recursat                         Éjjel a gond visszatér                                      Vergilius
Successus ad perniciem multos devocat            Sokakat pusztulásba visz a siker                            Phaedrus
Supremum vale                                    Az utolsó üdvözlet                                          Ovidius
Ut sementem feceris, ita metes                   Ki mint vet, úgy arat                                       Cicero
Vae victis!                                      Jaj a legyőzötteknek!                                       Titus Livius
Veni, vidi, vici                                 Jöttem, láttam, győztem                                     Suetonius
Verae amicitiae sempiternae sunt                 Az igazi barátságok örökké tartanak                         Cicero
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est         Az élet nem más, mint utazás a halál felé                   Seneca
Vulpes pilum mutat, non mores                    A róka megváltoztatja a szőrét, de nem a természetét        Suetonius

http://mek.niif.hu/00000/00056/html/130.htm

Szubjektív sztárvilág

Ha sztárokról kell beszélnem, mindig zavarban vagyok, hiszen ez a kategória valóban sokféle értelmezést hordoz. 

Mai értelemben a fogalmon elsősorban „a zenészt, a filmcsillagot, a sportolót stb.” értik, jómagam pedig általában a gondolkodásban, bölcsességben és az alkotás minőségében elöljáró „hírességeket” értékelem, foglalkozástól és érvényesülési módozattól függetlenül. Akkor pedig már nem is annyira „sztár” az, akiről beszélni szándékozom.

Szóval: ki is az „a sztár”? Ma eléggé „szekularizált” jelentésfogalmat hordoz. Mert a sztár attól sztár, hogy híres, pontosabban hírhedt, allűrjei vannak, amelyeket a világ áhítattal és hódolattal viszonoz, igazából elvisel. A tevékenységi kör minősége szerint pedig egyáltalán nem biztos, hogy az ember és az eredmény valóban „primőr”. De esetenként mindezt az idő mint döntő tényező dönti végül is csak el. Az igazán nagy egyéniségeknek az allűrökre és a sztárkultuszra valójában nincs szükségük. Avagy ahogy egy régi francia közmondás tartja: „A királyoknak nincs szükségük arra, hogy büszkék legyenek, hiszen a rangjuk elég méltóságot ad nekik.” Ezért „királyi erény” a kegyelem és a jóindulat. Az alap nagyjából ennyi. 

Gondolatmenetünk szerint tehát beszéljünk a hírességekről, az én „szubjektív sztárvilág-kánonomról”, pozitív értelemben. Mindezt helyezzük el a 20-21. századba, cselekedve a mai értékszemlélettől és értékítélettől vezérelve, a film, a színház, a zene világában. Az általam preferált névsor az alábbi: Jodie Foster, Ingrid Bergman, Barbra Streisand, Audrey Hepburn és Katherine Hepburn.

Az első ragyogó elme, francia szakos diplomával. Gyermekfilm-sztárból kétszeres Oscar-díjas felnőtt művésszé lett, sosem értékelte túl önmagát, fantasztikus jó szerepválasztásai vannak, és az állandó megújulás képességének is birtokában van. 

A második és a negyedik a filmvilág „női arisztokratái”; holott közülük az egyik, Audrey volt csupán a valódi holland nemesi sarj. Ingrid svéd volt és roppant szegény, de nagyon tehetséges, kitartó és valljuk be, szerencsés. Az egyik halhatatlanná tette Párizst és Rómát (A lány, aki ellopta az Eiffel-tornyot; Római vakáció), a másik Casablancát (Casablanca). Mindkettő Oscar-díjas művész, és mindkettejükben közös volt a humánum iránti elkötelezettségük és kötelességvállalásuk. Életük utolsó évtizedeiben az UNESCO jószolgálati nagykövetei voltak. Szóval, filmcsillagok valódi emberi, és nem sztári értékszemlélettel. 

A harmadik a legzseniálisabb és a legsokoldalúbb; filmen és színházban, prózai és zenés darabban egyaránt fenomenális, játszik, énekel, alakít; egész pontosan minden alakításában „megjelenik”. Ez pedig már belső erő. Mindemellett pedig hihetetlenül csúnya, de a belső fénynek köszönhetően mégis gyönyörű. Ezen túlmenően rendez, filmforgatókönyvet ír, lemezen énekel. Sztár, természetes tehetségéből eredően.

És az utolsó a színészkirálynő, amit nem tudott a mai napig utána csinálni senki: négyszeres Oscar-díjas, és a fenti felhozatal legszebbje. Egy életen át forgatott, remekebbnél remekebb szerepeket, és mindemellett valódi ember maradt. Élete végén elvonult Hollywoodból, és mint a keleti filozófiák és vallások öregjei, amelyek elvei szerint élete első felében az ember gazdag, majd léte vége felé fokozatosan a belső értékekre összpontosítva szeg(r)ényen öregszik meg, ő is elvonult és magában élt, majd ment el. Filmen ő volt az első modern, a mai szingli-jelenség őse még az 1940-es években, valódi szüfrazsett (Az év asszonya), Spencer Tracy igaz társa, egyben az amerikai filmtörténet valódi nagy színészegyénisége, a film egyik koronázatlan nagyasszonya.

Szóval: ki is az „a sztár”? Én remek női karakterekről, valódi dívákról, nagyasszonyokról, nagyszerű életpályákról és egyéniségekről próbáltam beszélni…