Gondolatok Andorka Rudolfról

Az interjú elé

Az elmúlt napokban módomban állt néhány mondatot váltani Andorka Rudolf egyik, egykori tanítványával. Amikor rákérdeztem, mit mondana róla, a válasz körülbelül úgy hangzott: imádtuk. Nem volt ember, aki nem rajongott érte. Ezen túlmenően a volt rekto úr annyit mondott magáról mindig: mindent háromszor kezdett újra. Talán ennyit előzetes élményként. Vagy ide inkább ahogy érvényesebb volna talán: pre-hipotézisként.

Andorka Rudolf és családja – társadalom, kérdések, egyház

Andorka Rudolf a mindenkori magyar társadalomtudományok területének egyik egyedi, mértéktartó tudósa, kutatója, képviselője. Az interjút és a róla szóló írásokat többször végigolvasva arra az eredményre, vélekedésre jutottam, valamilyen érdekes módon a maga derűjével(!), higgadtságával, mértéktartásával, természetességével kapcsolatot, békét, kiegyensúlyozottságot tudott teremteni olyan területek között, mint a tudomány, a közélet, egyházi és közéleti szerepvállalás, a hit és a tudás, konzervativizmus és liberalizmus, valamint egyetemes sorskérdések és családi kapcsolatok. Mindezt a szemléletet alighanem már génjeiben is hordozta. Az elemzés alapját adó interjúban ezt mondta: „Az egész család polgárinak és meglehetősen liberálisnak volt mondható. Ez következett az evangélikusságukból is. Mindkét ágra azt mondhatom, hogy a szélsőjobboldalnak vagy az erősen konzervatív jobboldalnak nem volt sem képviselője, sem hatása a családban. Mind elutasították a nácizmust, a faji ideológiát, az antiszemitizmust, és mindig polgári demokratikus, nemzeti liberális álláspontra helyezkedtek.”[1] (többszöri idézetek: ugyaninnen).

Andorka Rudolf dédapja evangélikus lelkész, két nagyapja tanár, illetve orvosprofesszor, édesapja pedig tábornok, majd diplomata volt. Utóbbiról külön is szólni kell, hogy közelebb kerüljünk a személyiségéhez: „Ha a gondolkodásomat, életpályámat akarja valaki megérteni, ahhoz az egyik legfontosabb tényező apám élete” – vallotta. Nem véletlen, hogy vele kapcsolatban a faji ideológia és az antiszemitizmus elutasítását említette.

Az idősebb Andorka Rudolf tábornokként közelről látta Magyarország sodródását, személyesen figyelmeztette Horthyt a Hitlerrel kötött szövetség veszedelmességére. Aztán madridi nagykövetként is az angolszászokkal való kapcsolatokat igyekezett szorgalmazni. Ajánlatot kapott arra, hogy Londonban egy esetleges magyar ellenkormány tagja legyen, ám ő követi tisztéről lemondva hazajött, és bekapcsolódott a náciellenes polgári ellenállásba. Magyarország német megszállása után azonnal letartóztatták, és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. Túlélte, de sokáig nagyon gyenge volt fizikailag.

Már a koalíciós időkben látta, hogy nem jó irányt vesz az ország sorsa. Andorka Rudolf így idézi meg azt a felismerést, amelyet a következetes apa az akkor tizenéves fiával megosztott: „Még ágyban feküdt, amikor behívott magához beszélgetni. Akkor azt mondta: ’Fiam, nem ilyen társadalmi, politikai rendszerért harcoltam, mint amilyen bekövetkezett.’ ”

1945 után jöttek a nagyobb próbatételek. Apját ez a rendszer is meghurcolta, így a fiú is csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Jellemző Andorka alkatára, hogy ő ezt az időszakot valóságos élményként élte meg, hiszen közelről tapasztalhatta meg a munkásságnak a rendszerből mindinkább kiábránduló magatartását. A későbbi szociológus számára nagyon tanulságos iskola volt ez. Persze örült annak, hogy mellette esti tagozaton egyetemre járhat.

Idővel apját koholt vádak alapján négy évre bebörtönözték, a családot pedig a Besenyszög nevű faluba telepítették ki. Ahogy ilyenkor lenni szokott, csak kevés holmit pakolhattak össze. A fiatalember azonban magával vitte a Bibliát, a Shakespeare-összest, esztétikai és jogi könyveket, köztük angol nyelvű irodalmat. Egy középparaszt házának egyik szobájában hatan laktak.

Andorka ezúttal a paraszti életformával kapcsolatban szerzett tapasztalatokat: cséplőgép mellett dolgozott, de olykor kubikosmunkát is vállalt. Íme, ismét az alkati derű: „A kitelepítés tizenöt hónapjára – minden kínossága dacára – nem úgy emlékszem vissza, mint valami nagyon rosszra, sőt inkább úgy, mint hallatlanul érdekes élettapasztalatra.”

Később, a katonai szolgálat után folytathatta egyetemi tanulmányait, az 1956-os forradalom azonban az utcán találta. Röpcédulák terjesztése miatt öt hónapos börtönre ítélték. „Tizenöten voltunk egy kétszemélyes cellában. Szalmazsákon aludtunk, mint a heringek, mozdulni sem lehetett. Mindennek ellenére viszonylag békén viseltük egymást.”

Az idő múltával fokozatosan mind több szellemi munkát tudott végezni: fordítóként, majd könyvtárosként dolgozott, azután a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetéhez került. Egyre elmélyültebben foglalkozott demográfiai kérdésekkel, de rendszeresen publikált a társadalmi rétegződéssel és a mobilitással, különböző devianciaformákkal (így az alkoholizmussal) és főképpen a szegénységgel kapcsolatos tanulmányokat.

A rendszerváltozást megelőző köztes lét, illetve a szabad választások következében kinyíló világ bőséges feladatot és elismerést is adott neki: professzor, akadémikus, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora lett; 1979-ben védte meg a szociológiai tudományok kandidátusi, 1989-ben az akadémiai doktori értekezését, 1990-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. 1991–1996 között az Országos Tudományos Kutatási Alap elnöke volt.

1990 végén Antall József miniszteri tárcát ajánlott neki, de ő inkább a kutatás és tudományszervezés feladatainál kívánt maradni. 1984-ben Akadémiai-díjjal, 1996-ban Széchenyi-díjjal, 1997-ben Francia Becsületrenddel tüntették ki. Hosszú, méltósággal viselt betegség után 1997-ben hunyt el Budapesten.

Andorka Rudolf és az evangélikus egyház - mint a társadalmi haladás reprezentációja

Olvasva az Andorka Rudolfról/-tól szóló, tőle származó írásokat, gondolatokat egy bizonyos: az evangélikus egyházhoz mindig hű maradt, nemhiába viseli a balatonszárszói Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia Központ a társadalomtudós nevét. Ugyanakkor ez mindig összekapcsolódott a társadalmi haladás eszményével.

Nagyapja evangélikus lelkész lévén az értékrend végigkíséri az ő és a családja életét, amelynek „csúcspontján” 1991-től a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának világi elnöke, és a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere volt. E jellegű feladatának is igyekezett élete utolsó percéig eleget tenni.[2] Azaz a társadalmi tradíció és az innováció egymás paralel kiegészítőivé váltak ebben a konstellációban.

Mindennek kapcsán 1996-ban így fogalmaz: „Azt gondolom, hogy a keresztény egyháznak, a teológusoknak és az evangélikus ’közembereknek’ nagy erőt kellene a mai Magyarországon arra fordítaniuk, hogy közérthetően, a modern társadalom nyelvén és fogalmaival fogalmazzák meg a végső kérdésekre, az értékekre és az etikára vonatkozó válaszokat. […] Tisztában vagyok vele, hogy a véges erővel rendelkező Magyarországi Evangélikus Egyház és evangélikusok számára nagyon nehéz feladatokat fogalmaztam meg. Azt sem merném állítani, hogy erőfeszítéseink biztosan sikeresek lesznek, a magyar társadalom valóban fejlett, modern, demokratikus, igazi európai társadalommá fog válni. De a feladat elől nem szabad kitérnünk.”[3]

Legutolsó tanulmányában a következő gondolatokat hagyta útmutatóul: „Visszatekintve saját életutamra, azt kell mondanom, hogy abban, hogy több különböző társadalomtudomány közül a szociológia művelése mellett döntöttem, biztosan szerepet játszottak azok a jézusi tanítások, értékek, amelyeket fiatalkoromban ismertem meg és tettem magamévá.”[4]

Igy gondolatmenetünk végén, a pre-hipotézisre immár tényként visszatérve: a társadalomtudós által említett háromszori újrakezdés valóban valid, amely korszakok nagyjarészt gyakorlatilag szinte egybeesnek a társadalmi rendszerváltozások időpontjával és tényével; nem fedve és tüntetve el az emberi tapasztalatokat, továbbadnivalókat, tanulságokat – mint hozzáadott értékeket.

Gondolatmenetünk végén pedig szeretettel ajánlom Mindenki szíves figyelmébe az Andorka Rudolfról készült dokumentumfilmet, amelyet Nagy László szerkesztő készített.[5]

Köszönettel a társadalomtudós életének áttanulmányozási lehetőségéért, a végiggondolás és -elmélkedés lehetőségért, tisztelettel:

Cseh Gizella

Budapest, 2025. 04. 06-05.04.

[1] https://www.visszaemlekezesek.hu/andorka-rudolf, letöltés: 2025.04.01.


[2]https://www.evangelikus.hu/hireink/aktualis/rendszervaltas-utani-egyhaztortenelmunk-kiemelked-szemelyisege-volt, 2025.04.01.


[3] Felzárkózás a fejlett társadalmakhoz vagy tartós elmaradottság? – Mit tehetnek a magyarországi evangélikusok? Credo, 1996/1–2. szám.


[4] Szociológia – a szegények oldalán álló tudomány. Credo 1997/1–2.


[5] https://nava.hu/id/3755187/, 2025.04.12. Mai hitvallások - Andorka Rudolfra emlékezünk. (korhatár nélkül) Gyártási év: 2021. Adásnap: 2021. március 07.