Zrínyi Ilona

Hős nagyasszony, II. Rákóczi Ferenc édesanyja, Thököly Imre gróf felesége, Munkács hős védője.

Nincs olyan magyar nő (és férfi), aki a hős nagyasszony, II. Rákóczi Ferenc édesanyja, Thököly Imre gróf felesége, Munkács hős védője nevével ne találkozott volna. Az ő személyét örökíti meg Gyöngyösi István eposza (Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 1683), Szentmihályiné Szabó Mária felnőtteknek szóló (Zrínyi Ilona, 1940)és Dénes Zsófia ifjúsági regénye (Zrínyi Ilona, 1981), Passuth László műve, a Sasnak körme között (1956), valamint Aszódi Imre történelmi drámája egyaránt (Zrínyi Ilona, 2000). Zrínyi Ilonaemellett festmények tucatjainak hősnője is egyben (pl. Madarász Viktor: Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt, 1864; Jakobey Károly: Zrínyi Ilona, 1880 k. stb.). Valamint a közvetlenül és közvetetten róla, cselekedeteiről és koráról íródott történeti és nem történeti, hivatkozási alapul szolgáló magyar és külföldi (tudományos és népszerűsítő) munkák, és egyéb alkotások listája sok-sok oldalt töltene meg. A mi célunk nem is a komplex történeti szemlélődés. Mindössze felidézni és kalapot emelni szeretnénk az egyik legjelentősebb nagyasszony, a valódi rettenthetetlen hősnő prototípusa, sok-sok száz nő mintaképe előtt. 

Zrínyi Ilona (1643−1703) Ozaly várában született. Családja a magyar és a horvát történelemben egyaránt jelentős szerepet játszott. Apja a költő Zrínyi Miklós ugyancsak alkotó, de inkább műfordítóként ismert öccse, Zrínyi Péter volt. Édesanyja, Frangepán Katalin (1625−1673) ugyancsak író−alkotó nőként volt ismert. 

Ilona 1666-ban kötött házasságot I. Rákóczi Ferenccel. Ez a frigy nem volt boldog, de két gyermek született belőle, 1672-ben Julianna és 1676-ban a későbbi II. Rákóczi Ferenc. 

Apját, Zrínyi Péter horvát bánt és nagybátyját, Frangepán Miklóst a Wesselényi Ferenc vezette mozgalomban való részvételért a császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette. Öccsét várfogságra ítélték, s bár férje kegyelmet kapott, 1676-ban meghalt. Özvegyen maradt két gyermekével, Juliannával és Ferenccel. Anyósa, Báthory Zsófia férje halála után rekatolizált, és az ellenreformáció egyik élharcosává vált. Miután anyósa is meghalt, Zrínyi Ilona lett a hatalmas Rákóczi-vagyon úrnője és gyermekei gyámja. 

Zrínyi Ilona 1679-től ápolt kapcsolatot a nála jóval fiatalabb Thököly Imre (1657-1705) gróffal. Egybekelésükhöz azonban meg kellett szerezniük a bécsi udvar és a Porta jóváhagyását, ami 1682 elején történt meg. Házasságkötésüket Gyöngyösi István verselte meg(Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága; 1683). 

Zrínyi Ilona második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek. Thököly török fogságba kerülése után évekig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen. 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, a bécsi udvar gyermekeitől elszakította, az Orsolya-szűzek zárdájába internálta. 1692-ig lakott ugyanott, ahol lányát, Rákóczi Juliannát is nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet azonban Neuhausba (ma: Jindřichův Hradec, Csehország) vitték, egy jezsuita iskolába, és anya és fia soha többé nem találkozhattak. 1691-ben Thököly a fogságába esett Heissler generálisért feleségét kicserélte. Zrínyi Ilona búcsúlevelét, amelyet ekkor írt fiának, II. Rákóczi Ferenc valószínűleg sohasem kapta meg. 

Ettől kezdve osztozott a Thököly-emigráció sorsában is. Férje mellett száműzetésben halt meg Nikodémiában 1703. február 18-án. Hamvait 1906-ban hozták haza, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. 

Zrínyi Ilona grófnő a bátor, kitartó asszony, a valódi rettenthetetlen hősnő prototípusává, sok száz európai nő szimbólumává vált.