2025. május 8., csütörtök

Az egészségértés téma- és problémaköre és Hugonnai Vilma – egy történeti dimenzió mint anakronisztikus kísérlet

I. Bevezetésként

A fogalom nagyon érdekes, a mögötte álló értelmezés- és cselekvéssor még inkább. A dolog mint a XXI. századi tudatos állampolgári/emberi létezés egyik adekvát alappilléreként azonosítom, fogalmazom meg.




[1]


Ez az ábra számomra mérhetetlenül meggyőzőnek bizonyult. lett̵; és a mögötte álló információk vonatkozásában is.

„Az egészségértés a 21. század legfontosabb képessége, amely az embert természetes, egészséges állapotában tartja, javítva döntéseinket és meghosszabbítva életünket. Az egészséggel kapcsolatos tudás megszerzése és alkalmazása, kézzelfogható́ előnyöket nyújt: jobb döntések, javuló orvos-beteg kommunikáció, és több egészségben töltött év. Ezért alapvető̋, hogy mindenki hozzáférjen ezekhez az információkhoz”[2] – mondja a www.egeszsegertes.hu, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete honlapja, az Egészségértés díj útra bocsátója.[3]

Az egészségértés jelenségét nem igazán könnyű megragadni, heterogénnek bizonyul, ami a meghatározások és fogalmak sokaságához és növekedéséhez vezet. Mindenesetre az egészségértés egy olyan fogalom, amely leírható és mérhető.

Ez az egészségértési modell 2014-ben fogalmazódott meg, egy 47 tételből álló kérdéssor alapján készült, amely a standardizált kérdőív (HLSQ-EU) részét képezte. Hátterét az egészségértésről kiválasztott európai országokban (HLS-EU) végezték, majd tették közzé az első célzott tanulmányt a WHO Health Literacy című kiadványban közölt modell alapján.


II. Egészségértés? Miért is…?

Engem ez az információcsomag nagyon elgondolkodtatott. Mert: kiről és miről is van szó? Az állampolgárról. Az egészségügyben valamely szinten jártas állampolgárról, aki feltételezhetően olyan személy, aki rendelkezik az egészségének napi szintű kezeléséhez szükséges ismeretekkel, készségekkel és magabiztossággal. Ez magában foglalja azt a képességet is, hogy tudja, mikor szükséges igénybe vennie az egészségügyi ellátórendszert, és hogyan tud eligazodni benne, hogy a lehető legteljesebben ki tudja használni a szolgáltatásokat. Másképpen fogalmazva, a személyes egészségértésértés azt jelenti, hogy az egyének milyen mértékben képesek megtalálni, megérteni és használni az információkat és szolgáltatásokat, hogy egészséggel kapcsolatos döntéseket és intézkedéseket tudjanak meghozni saját magukra és környezetükre vonatkozóan.

A magas szintű egészségértéssel és az ehhez kapcsolódó készségekkel rendelkező társadalom jobb egészségnek, magasabb életszínvonalnak és általában véve jólétnek örvend. Ezzel szemben azok az országok, ahol az egészségértés problémás, állampolgáraik egészségi állapota átlagosan rosszabb. Ez gyakran rizikó- magatartásformák gyakori jelenlétével jár együtt.

Az egészségértés azért fontos, mert ha az egyének nem tudják megtalálni, megérteni és használni az egészséggel kapcsolatos információkat és szolgáltatásokat, akkor nehéznek bizonyul az egészséggel kapcsolatos döntések meghozatala és az ezek alapján történő aktivitás. Ez kihat az általános egészségi állapotukra és az egészségügyi ellátásuk minőségére is. Az alacsony egészségértéssel rendelkező lakosok nagyobb valószínűséggel szorulnak kórházi és sürgősségi ellátásra, és alapvetően rosszabb az egészségi állapotuk. Végső soron az alacsony egészségértés szintje befolyásolja az egészségügyi ellátás biztonságát és minőségét.


III. Egy anakronisztikus kísérlet

Az egészségértés fogalma az 1970-es években alakult ki. Ennek ellenére egy gondolatkísérlet erejéig tennék egy kísérletet témám vonatkozásában, némi anakronisztikus cselekedetként értelmezve, hiszen sem maga fogalmunk, illetve fogalmak, sem ennek al-/részparaméterei (egészségtudatosság, betegségmegelőzés-egészségvédelem/prevenció, egészségfejlesztés stb.) alig léteztek, vagy épp kialakulóban voltak, már ami az egészségértés, szélesebb értelemben az egészségműveltség kérdéskörét illeti. Hiszen az időben visszaforgatni valamit, megnézni létezése feltételeit azokban az évtizedekben, amikor még a jelenségnek sem a kohéziója, sem a részletek rendszerszintű létezése, ergo sem a híre, sem a hamva nem létezett, alig volt valós. Rendszerszintű semmiképp. A szépségápolás maximum, de a tudatos betegség-/egészségmenedzsment/-felismerés végképp. Hugonnai Vilma mint az első orvosnő a női nem vonatkozásában erre tett egyszerre kísérletet, a maga életművével, tevékenységével.


IV. Mi is az egészségtudatosság - Hugonnai Vilma szerint

Hugonnai Vilma – IKON – nagyjából ez a fogalom vonatkozik – némi tematika-, kor-, nem- és foglalkozásváltással – gróf Hugonnai Vilma „doktorasszonyra” (vö.: Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony. Budapest, 20175), akit a maga módján szintén csak ily módon jellemezhetünk: a magyarországi női művelődés és művelődéstörténet ikonja, az első honi diplomás nő prototípus-toposzok hőse és birtokosa, idol, de – amint látni fogjuk – mégiscsak „megmozdítható”. Kibontható, sőt, kortárssá tehető. Nehezen, töredezetten, ez igaz; élénken látszanak a generációs, a mentalitásbeli, felfogásbeli és neveltetési/-beli különbségek, de egy adott ponton túl mindez nem érthetetlen. A bemutatandó könyv és az elkövetkező sorok például erről szólnak. A különbségekről és a közeledésről. Amelyet mi, nők, a múltból és a jelenből hajthatunk igazából végre.

Ez a bemutatandó könyv – korszakhatár, amely a Lányok és asszonyok aranykönyve. Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján címmel jelent meg Szécsi Noémi tollából.[4] És ezzel az egészségtudatosság témakörrel teljesen adekvát módon egybevág. Amely valahol ott, akkoriban fogalmazódott meg, alakult, formálódott.

A kötet beszél például az egészségről. Az egészségtudatosságról. A női lét és a test viszonyáról, viszonylagosságáról, értékéről és értéktelenségéről; mindezt vizsgálva a 19–20. század fordulóján. Pro és kontra. És az átalakulásról, illetve visszatekintésről; „pillantás a hídról”; honnan is indultunk, hová is tartunk. Avagy ’a múlt segít(het) perspektívát adni a jelennek’; és ily módon a jövő már a mi kezünkben van.[5]

De maradva szigorúan a témakörnél: hol is járunk? E kötetben kiemelten a női test- és az egészségtudat problémakörénél, amely itt került sorra, ennek útját követte, illetve ezek hiányosságait vette észre; dolgozta fel kellő alapossággal, majd fogalmazta meg, illetve újra, és adta közre. Ahogy a kötet előszavában a szerző maga fogalmaz: „A múlt századfordulón megindult változások alapozták meg azt a nőképet, amely aztán a 20. század során kialakult és napjainkra uralkodó lett: a tanuló, dolgozó, a családon kívül is mozgástérrel rendelkező nőét, akit már egyre kevésbé csupán csak a külseje és termékenysége határoz meg a társadalom szemében” – olvashatjuk a Lányok és asszonyok aranykönyve című kötet előszavában (17. o.).

A szerző ehhez a célhoz keresett tehát tematikát, illetve szemléletmódot, majd alkotott ennek keretében szokatlanul összetett, interdiszciplináris technikát. Ráadásul mindezt a korabeli orvos- és természettudományos tézisek, ismeretek és szövegek pontos, megismertetési célzatú (re)prezentációjaként teszi. A könyv ezt a folyamatot – úgy tűnik – némiképp tudatosan viszi végbe, méghozzá a jól megválasztott, illetve valós, korabeli ego- és kordokumentumnak tekinthető elsődleges, illetve másodlagos források, például újsághírek, levél- és naplórészletek, emlékiratok, visszaemlékezések, orvosi és ismeretterjesztő források, valamint irodalmi művek segítségével.

Szécsi Noémi az első magyar orvosnőt, Hugonnai Vilmát és orvosi naplói feldolgozását állítja keretként − és főként „vezérelvként” − könyvének középpontjába. A narratíva a doktornő rövid élettörténete ismertetésével indul, és második házasságából született lánya, Wartha Vilma 1908-ban bekövetkezett halálhírével zárul. Ily módon lesz keretessé a történet és maga a művelődéstörténeti munka. A választás több szempontból is indokolt; a doktornő szokványosnak semmiképp sem tekinthető életútja egyrészt reprezentálja a nők társadalmi szerepét illető változásokat, másrészt alátámasztja a szerző azon másodlagos, de kevésbé fontosnak egyáltalán nem nevezhető célját, azaz hogy a nők hétköznapjainak bemutatása mellett felhívja a figyelmet azokra a kiemelkedő nőkre, akik formálták a nyelvi és kulturális közeg keretében a múltat és a kultúrát.

A doktorasszony rendelési naplói és feljegyzései (és egyéb munkái: vázlatok, előadások, orvosi szaklapokban megjelent szakcikkek, egészséggel kapcsolatos tankönyvek) alapján rekonstruálható, hogy milyen testi-lelki problémákkal fordultak ez idő tájt a nők orvoshoz, konkrétan magához a doktornőhöz; továbbá fontos ismeretként jelzik, miként viszonyult a társadalom a női léthez, magához a női testhez. És máris az egészségértés teljes dimenziójánál járunk.

A Lányok és asszonyok aranykönyve a századfordulón élő nők életszakaszai mentén épül fel, kronologikus rendet tartva a fiatal leánykortól az időskorig. A kötet elsősorban a női test és lélek sajátos egészségügyi problémáit veszi sorba, és ezek társadalmi (felső-középosztálybeli) kezelését veszi górcső alá; azt vizsgálja, hogyan viszonyul egy-egy női problémához a társadalom, annak reprezentatív, döntésképes és döntéshozó szereplői, illetve az általuk értelmezett, illetve vezetett társadalom mint formáció. Megjelennek a kötetben további véleményvezérek, például az erősebb nem orvos képviselőinek vélekedései, akik mind férfiszempontból értekezik-tárgyalják-értelmezik a nőket, ugyanakkor a velük szemben meglévő vagy támasztott elvárásokat, kritikákat, dicséreteket is megfogalmazzák

A könyv művelődéstörténeti oldalról szemlélve öt fő fejezetből áll. Ezek a nem sorszámozott fejezetek (1.) A lányok teste, (2.) A test mint házassági tőke, (3.) Anyák teste, (4.) Test és lélek, (5.) Asszonyok teste címet viselik, illetve további alfejezetekre osztódnak. Ezek közül csupán a negyedik, a Test és lélek című egység lóg ki ebből a tematikai sorból, amely bemutatja a Freud és a pszichoanalízis előtti kor szemléletében a pszichés és mentális problémák kezelésének a korra jellemző egyedi, igazából fizikai (!) gyakorlatát. Körüljárja korabeli kezelésük általánosabb tematikáját, bemutatva többek között az ez idő tájt rendkívül népszerű fürdőhelyek, valamint a szanatóriumok és elmegyógyintézetek („tébolydák”) világát.

A könyv talán legbizarrabb tanulságát az az egyértelmű felismerés adja, hogy azon korszakban a nőket – eltekintve néhány Hugonnai Vilmához hasonló kivételes, mentálisan nagyon erős, tudatos egyéniségtől és habitustól – alapvetően a testük alapján értékelte a társadalom, és bizony kettős mérce jellemezte a felsőbb, valamint az alsóbb osztályokból származó nők megítélését; „a közép- és felsőosztálybeli lányokat még a széltől is védték, míg ez utóbbiak akár teljes kiszolgáltatottságban is élhettek”. A szerző egy-egy ilyen gondolatsor kapcsán finoman hangot ad nemtetszésének a nőket ért méltatlanságokat illetően, de kellő távolságot tart; okfejtései ily módon nem válnak élessé, vagy célzatossá. A Lányok és asszonyok aranykönyve elsősorban tehát nem forradalmi szemléletmódja vagy revelatív megállapításai révén lesz értékes munkává, hanem sokkal inkább azért, mert a testre fókuszálva átfogó képet sikerült adnia a századforduló nőtársadalmának legáltalánosabb problémáiról – az egészségértés teljes horizontális és vertikális dimenziója mozgásterülete lehetőségeit fel- és kihasználva.az egészségértés, -műveltség, az -fejlesztés korabeli, női dimenziójának komplex vonatkozásában.

V. Összefoglalás helyett

„Az egészségértés a 21. század legfontosabb képessége, amely az embert természetes, egészséges állapotában tartja, javítva döntéseinket és meghosszabbítva életünket.
Az egészséggel kapcsolatos tudás megszerzése és alkalmazása, kézzelfogható előnyöket nyújt: jobb döntések, javuló orvos-beteg kommunikáció, és több egészségben töltött év. Ezért alapvető̋, hogy mindenki hozzáférjen ezekhez az információkhoz”[6] – mondja a www.egeszsegertes.hu. Mindez egy nagyon sajátos XIX. század végi társadalmi jelenséggel, ha úgy tetszik: tudatos fejlesztéssel kezdődött, alakult, modifikálódott, amelynek egyik kulcspontja Dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, ebben a vonatkozásban: a női egészségértés és -fejlesztés úttörője, az orvosi ismeretek ismeretterjesztő jellegű felvállalására (is) vállalkozó, erre az életét áldozó első magyar női orvos, a női művelődéstörténeti kánon megingathatatlan tagja.

Köszönettel az áttanulmányozási lehetőségéért, a végiggondolás és -elmélkedés lehetőségért, tisztelettel:

Cseh Gizella

Budapest, 2025. 04. 06-05.04.



Bibliográfia, a teljesség igénye nélkül

Bánfai-Csonka Nikoletta Az egészségértés szerepe kritikus helyzetekben - Az egyén megfelelő szerepének megtalálása a döntéshozatalban a hozzá legközelebb eső szinten. PhD értekezés, PTE ETK, 2023. https://pea.lib.pte.hu/server/api/core/bitstreams/b818f34f-4fa3-4ff9-ac63-86cd8286bc24/, 2025.05.01.

Bánfai-Csonka Nikoletta: Az egészségértés szerepe kritikus helyzetekben - Az egyén megfelelő szerepének megtalálása a döntéshozatalban a hozzá legközelebb eső szinten Doktori (Ph.D) tézisfüzet, 2023.

Cseh Gizella: Női szerepkörök a 19–20. század fordulóján. Zempléni Múzsa, XX/3/LSZ/84–86.

Csizmadia Péter. Az egészségműveltség definíciói. Egészségfejlesztés. 2016; 57(3):41-44.

Mátyás, Gabriella-Vincze, Ferenc-Bíró, Éva (2021) Egészségműveltséget mérő kérdőívek validálása hazai felnőttmintán. ORVOSI HETILAP, 162 (39). pp. 1579-1588. ISSN 0030-6002

Papp-Zipernovszky, O., Szendrei, F., & Martos, T. (2024). Az egészségműveltség teljes spektrumának mérése: a Funkcionális, kommunikatív és kritikai egészségműveltség skála magyar nyelvű változatának (FCCHL-H) validálása nem reprezentatív nem klinikai mintán. Egészségfejlesztés, 65(1), 2-18., stb.


Jegyzetek

[1] Forrás: Dr. Bánfai-Csonka henrietta: Az egészségértés vizsgálatának és fejlesztésének lehetőségei – PhD-kurzus, ppt-összeállítás, 2025. 05. 01.


[3] Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) 2016-ban azzal a szándékkal bocsátotta útjára, hogy évről évre megtalálja, díjazza és bemutassa Magyarország leginnovatívabb és legeredményesebb egészségértést fejlesztő kezdeményezéseit.

[4] Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve. Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján. Park Könyvkiadó, Budapest, 2019.

[5] Vö. Cseh Gizella: Női szerepkörök a 19–20. század fordulóján. https://zemplenimuzsa.hu/latoszog/cseh-gizella-noi-szerepkorok-a-19-20-szazad-fordulojan/, 2025.05.01.

2025. május 6., kedd

Gondolatok Andorka Rudolfról

Az interjú elé

Az elmúlt napokban módomban állt néhány mondatot váltani Andorka Rudolf egyik, egykori tanítványával. Amikor rákérdeztem, mit mondana róla, a válasz körülbelül úgy hangzott: imádtuk. Nem volt ember, aki nem rajongott érte. Ezen túlmenően a volt rekto úr annyit mondott magáról mindig: mindent háromszor kezdett újra. Talán ennyit előzetes élményként. Vagy ide inkább ahogy érvényesebb volna talán: pre-hipotézisként.

Andorka Rudolf és családja – társadalom, kérdések, egyház

Andorka Rudolf a mindenkori magyar társadalomtudományok területének egyik egyedi, mértéktartó tudósa, kutatója, képviselője. Az interjút és a róla szóló írásokat többször végigolvasva arra az eredményre, vélekedésre jutottam, valamilyen érdekes módon a maga derűjével(!), higgadtságával, mértéktartásával, természetességével kapcsolatot, békét, kiegyensúlyozottságot tudott teremteni olyan területek között, mint a tudomány, a közélet, egyházi és közéleti szerepvállalás, a hit és a tudás, konzervativizmus és liberalizmus, valamint egyetemes sorskérdések és családi kapcsolatok. Mindezt a szemléletet alighanem már génjeiben is hordozta. Az elemzés alapját adó interjúban ezt mondta: „Az egész család polgárinak és meglehetősen liberálisnak volt mondható. Ez következett az evangélikusságukból is. Mindkét ágra azt mondhatom, hogy a szélsőjobboldalnak vagy az erősen konzervatív jobboldalnak nem volt sem képviselője, sem hatása a családban. Mind elutasították a nácizmust, a faji ideológiát, az antiszemitizmust, és mindig polgári demokratikus, nemzeti liberális álláspontra helyezkedtek.”[1] (többszöri idézetek: ugyaninnen).

Andorka Rudolf dédapja evangélikus lelkész, két nagyapja tanár, illetve orvosprofesszor, édesapja pedig tábornok, majd diplomata volt. Utóbbiról külön is szólni kell, hogy közelebb kerüljünk a személyiségéhez: „Ha a gondolkodásomat, életpályámat akarja valaki megérteni, ahhoz az egyik legfontosabb tényező apám élete” – vallotta. Nem véletlen, hogy vele kapcsolatban a faji ideológia és az antiszemitizmus elutasítását említette.

Az idősebb Andorka Rudolf tábornokként közelről látta Magyarország sodródását, személyesen figyelmeztette Horthyt a Hitlerrel kötött szövetség veszedelmességére. Aztán madridi nagykövetként is az angolszászokkal való kapcsolatokat igyekezett szorgalmazni. Ajánlatot kapott arra, hogy Londonban egy esetleges magyar ellenkormány tagja legyen, ám ő követi tisztéről lemondva hazajött, és bekapcsolódott a náciellenes polgári ellenállásba. Magyarország német megszállása után azonnal letartóztatták, és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. Túlélte, de sokáig nagyon gyenge volt fizikailag.

Már a koalíciós időkben látta, hogy nem jó irányt vesz az ország sorsa. Andorka Rudolf így idézi meg azt a felismerést, amelyet a következetes apa az akkor tizenéves fiával megosztott: „Még ágyban feküdt, amikor behívott magához beszélgetni. Akkor azt mondta: ’Fiam, nem ilyen társadalmi, politikai rendszerért harcoltam, mint amilyen bekövetkezett.’ ”

1945 után jöttek a nagyobb próbatételek. Apját ez a rendszer is meghurcolta, így a fiú is csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Jellemző Andorka alkatára, hogy ő ezt az időszakot valóságos élményként élte meg, hiszen közelről tapasztalhatta meg a munkásságnak a rendszerből mindinkább kiábránduló magatartását. A későbbi szociológus számára nagyon tanulságos iskola volt ez. Persze örült annak, hogy mellette esti tagozaton egyetemre járhat.

Idővel apját koholt vádak alapján négy évre bebörtönözték, a családot pedig a Besenyszög nevű faluba telepítették ki. Ahogy ilyenkor lenni szokott, csak kevés holmit pakolhattak össze. A fiatalember azonban magával vitte a Bibliát, a Shakespeare-összest, esztétikai és jogi könyveket, köztük angol nyelvű irodalmat. Egy középparaszt házának egyik szobájában hatan laktak.

Andorka ezúttal a paraszti életformával kapcsolatban szerzett tapasztalatokat: cséplőgép mellett dolgozott, de olykor kubikosmunkát is vállalt. Íme, ismét az alkati derű: „A kitelepítés tizenöt hónapjára – minden kínossága dacára – nem úgy emlékszem vissza, mint valami nagyon rosszra, sőt inkább úgy, mint hallatlanul érdekes élettapasztalatra.”

Később, a katonai szolgálat után folytathatta egyetemi tanulmányait, az 1956-os forradalom azonban az utcán találta. Röpcédulák terjesztése miatt öt hónapos börtönre ítélték. „Tizenöten voltunk egy kétszemélyes cellában. Szalmazsákon aludtunk, mint a heringek, mozdulni sem lehetett. Mindennek ellenére viszonylag békén viseltük egymást.”

Az idő múltával fokozatosan mind több szellemi munkát tudott végezni: fordítóként, majd könyvtárosként dolgozott, azután a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetéhez került. Egyre elmélyültebben foglalkozott demográfiai kérdésekkel, de rendszeresen publikált a társadalmi rétegződéssel és a mobilitással, különböző devianciaformákkal (így az alkoholizmussal) és főképpen a szegénységgel kapcsolatos tanulmányokat.

A rendszerváltozást megelőző köztes lét, illetve a szabad választások következében kinyíló világ bőséges feladatot és elismerést is adott neki: professzor, akadémikus, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora lett; 1979-ben védte meg a szociológiai tudományok kandidátusi, 1989-ben az akadémiai doktori értekezését, 1990-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. 1991–1996 között az Országos Tudományos Kutatási Alap elnöke volt.

1990 végén Antall József miniszteri tárcát ajánlott neki, de ő inkább a kutatás és tudományszervezés feladatainál kívánt maradni. 1984-ben Akadémiai-díjjal, 1996-ban Széchenyi-díjjal, 1997-ben Francia Becsületrenddel tüntették ki. Hosszú, méltósággal viselt betegség után 1997-ben hunyt el Budapesten.

Andorka Rudolf és az evangélikus egyház - mint a társadalmi haladás reprezentációja

Olvasva az Andorka Rudolfról/-tól szóló, tőle származó írásokat, gondolatokat egy bizonyos: az evangélikus egyházhoz mindig hű maradt, nemhiába viseli a balatonszárszói Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia Központ a társadalomtudós nevét. Ugyanakkor ez mindig összekapcsolódott a társadalmi haladás eszményével.

Nagyapja evangélikus lelkész lévén az értékrend végigkíséri az ő és a családja életét, amelynek „csúcspontján” 1991-től a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának világi elnöke, és a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere volt. E jellegű feladatának is igyekezett élete utolsó percéig eleget tenni.[2] Azaz a társadalmi tradíció és az innováció egymás paralel kiegészítőivé váltak ebben a konstellációban.

Mindennek kapcsán 1996-ban így fogalmaz: „Azt gondolom, hogy a keresztény egyháznak, a teológusoknak és az evangélikus ’közembereknek’ nagy erőt kellene a mai Magyarországon arra fordítaniuk, hogy közérthetően, a modern társadalom nyelvén és fogalmaival fogalmazzák meg a végső kérdésekre, az értékekre és az etikára vonatkozó válaszokat. […] Tisztában vagyok vele, hogy a véges erővel rendelkező Magyarországi Evangélikus Egyház és evangélikusok számára nagyon nehéz feladatokat fogalmaztam meg. Azt sem merném állítani, hogy erőfeszítéseink biztosan sikeresek lesznek, a magyar társadalom valóban fejlett, modern, demokratikus, igazi európai társadalommá fog válni. De a feladat elől nem szabad kitérnünk.”[3]

Legutolsó tanulmányában a következő gondolatokat hagyta útmutatóul: „Visszatekintve saját életutamra, azt kell mondanom, hogy abban, hogy több különböző társadalomtudomány közül a szociológia művelése mellett döntöttem, biztosan szerepet játszottak azok a jézusi tanítások, értékek, amelyeket fiatalkoromban ismertem meg és tettem magamévá.”[4]

Igy gondolatmenetünk végén, a pre-hipotézisre immár tényként visszatérve: a társadalomtudós által említett háromszori újrakezdés valóban valid, amely korszakok nagyjarészt gyakorlatilag szinte egybeesnek a társadalmi rendszerváltozások időpontjával és tényével; nem fedve és tüntetve el az emberi tapasztalatokat, továbbadnivalókat, tanulságokat – mint hozzáadott értékeket.

Gondolatmenetünk végén pedig szeretettel ajánlom Mindenki szíves figyelmébe az Andorka Rudolfról készült dokumentumfilmet, amelyet Nagy László szerkesztő készített.[5]

Köszönettel a társadalomtudós életének áttanulmányozási lehetőségéért, a végiggondolás és -elmélkedés lehetőségért, tisztelettel:


Cseh Gizella

Budapest, 2025. 04. 06-05.04.




[1] https://www.visszaemlekezesek.hu/andorka-rudolf, letöltés: 2025.04.01.


[2]https://www.evangelikus.hu/hireink/aktualis/rendszervaltas-utani-egyhaztortenelmunk-kiemelked-szemelyisege-volt, 2025.04.01.


[3] Felzárkózás a fejlett társadalmakhoz vagy tartós elmaradottság? – Mit tehetnek a magyarországi evangélikusok? Credo, 1996/1–2. szám.


[4] Szociológia – a szegények oldalán álló tudomány. Credo 1997/1–2.


[5] https://nava.hu/id/3755187/, 2025.04.12. Mai hitvallások - Andorka Rudolfra emlékezünk. (korhatár nélkül) Gyártási év: 2021. Adásnap: 2021. március 07.