Vilma Hugonnai – Psychological Portrait I.

1. Basic character: extraordinary internal discipline and self-regulation

One of the most defining layers of Vilma Hugonnai's personality is her unusually high level of self-control and perseverance. For a woman to pursue higher education (and abroad!) within the social framework of the 19th century is in itself an outstanding form of resilience.

Main characteristics:

Intensive, long-term goal orientation

High tolerance for frustration

Constant self-discipline and work ethic

Stable internal motivation that did not depend on the environment

This internal discipline made it possible for her to wait 18 years for her medical degree to be recognized in Hungary – without giving up her profession.

2. Intellectual autonomy and cognitive courage

Vilma's thinking was highly analytical, logical and systemic. Even as a little girl, she “thought differently”: she did not follow conventions, but the need for understanding.

Cognitive profile:

High abstraction skills

Strong problem-solving competence

Scientific curiosity

Internally driven, not driven by external expectations

This cognitive autonomy allowed her to not only apply, but also question the medical and social norms of the time.

3. Moral maturity and sense of justice

Her personality mixed the humanistic heritage of the Enlightenment and her own traumatic experiences of the restrictions on women. This created an ethically based identity.

Moral pattern: 

A strong sense of justice

Sensitivity to the suffering of others

Inner protest against social inequalities

Developed moral judgment

This moral layer explains why she became one of the leading figures in Hungarian women's education and health education.

4. Pattern of trauma processing

Regular rejection (rejection of diploma, ridicule, social obstacles) did not break her – it transformed her.

Her coping strategies:

Failure becomes a goal

Rejection becomes a mission

Loss becomes competence

Psychology calls this post-traumatic growth: Vilma not only restored her inner world, but also raised it to a higher level.

5. Relationship functioning and attachment pattern

Although she may have seemed strict at first glance, her relationships were much more:

based on trust,

consistent,

stable,

caring.

She was not a conflict avoider, but she always remained rational. Due to the limitations she experienced in her own life, she consciously helped others develop autonomy – especially women.

6. Identity integration

Vilma’s identity is rarely unified and transparent. She did not live a double life, did not make gestures to social expectations to make her life easier. She carried the identity of a “doctor” even when she was not officially allowed to practice.

Her beliefs about herself:

“My knowledge justifies my existence.”

“Truth does not depend on whether it is accepted.”

“Social progress is a personal responsibility.”

7. Psychological summary

If we were to give a diagnostic, but not pathological, personality profile of Vilma Hugonnai today, we could say this:

High level of internal control (self-regulation)
Resilient, persistent, long-term goal-oriented self-image
Strong intellectual autonomy
Deep moral horizon
Empathetic, but boundary-maintaining relationship functioning
Developed identity integrity and missional approach

Her entire personality shows the image of a person who was not born into her time, but was a bearer of ideas that preceded her time.

Hugonnai Vilma – Pszichológiai portré I.

1. Alapkarakter: rendkívüli belső fegyelem és önszabályozás

Hugonnai Vilma személyiségének egyik legmeghatározóbb rétege a szokatlanul magas önkontroll és kitartás. A 19. század társadalmi keretei között egy nő számára felsőfokú tanulmányokat folytatni (ráadásul külföldön!) már önmagában a reziliencia kimagasló formáját jelzi.

Fő jellemzők:

Intenzív, hosszútávú célorientáció

A frusztráció magas tűrése

Állandó önfegyelem és munkabírás

Stabil belső motiváció, amely nem függött a környezettől

Ez a belső fegyelem tette lehetővé, hogy 16 éven át várjon orvosi diplomája magyarországi elismerésére – anélkül, hogy feladta volna hivatását.

2. Intellektuális autonómia és kognitív bátorság

Vilma gondolkodása erősen analitikus, logikus és rendszerszemléletű volt. Már kislányként is „másképp gondolkodott”: nem a konvenciókat követte, hanem a megértés igényét.

Kognitív profil:

Magas absztrakciós készség

Erős problémamegoldó kompetencia

Tudományos kíváncsiság

Belsőleg vezérelt, nem külső elvárások irányítják

Ez a kognitív autonómia tette lehetővé, hogy ne csupán alkalmazza, hanem meg is kérdőjelezze a kor orvosi és társadalmi normáit.

                                     

3. Morális érés és igazságérzet

A személyiségében keveredett a felvilágosodás humanista öröksége és a saját traumatikus tapasztalatai a nők korlátozásáról. Ez egy etikai alapú identitást hozott létre.

Morális mintázat:

Határozott igazságérzet

Mások szenvedésére való érzékenység

A társadalmi egyenlőtlenségek elleni belső tiltakozás

Fejlett erkölcsi ítélőképesség

Ez a morális réteg magyarázza, miért lett a magyar nőnevelés és egészségügyi felvilágosítás egyik élharcosa.

4. A trauma feldolgozásának mintázata

A rendszeres elutasítás (a diploma visszautasítása, gúny, társadalmi akadályok) nem törte össze – átalakította.

Megküzdési stratégiái:

A kudarcból cél lesz

Az elutasításból küldetés

A veszteségből kompetencia

Ezt a pszichológia poszttraumás növekedésnek nevezi: Vilma nem csak helyreállította belső világát, de magasabb szintre emelte.

5. Kapcsolati működés és kötődési mintázat

Bár első pillantásra szigorúnak tűnhetett, kapcsolataiban sokkal inkább:

bizalmon alapuló,

következetes,

stabil,

gondoskodó.

Nem volt konfliktuskerülő, de mindig racionális maradt. A saját életében megélt korlátozottság miatt másoknál tudatosan segítette az autonómia kialakulását – különösen nők esetében.

6. Az identitás integráltsága

Vilma identitása ritka módon egységes és átlátható. Nem élt kettős életet, nem tett gesztusokat a társadalmi elvárásoknak, hogy könnyebb útja legyen. Az „orvosnő” identitását akkor is viselte, amikor hivatalosan még nem engedték gyakorolni.

Önmagára vonatkozó meggyőződései:

„A tudásom jogossá teszi a létezésemet.”

„Az igazság nem attól függ, elfogadják-e.”

„A társadalmi haladás személyes felelősség.”

7. Pszichológiai összegzés

Ha ma kellene diagnosztikus, de nem patológiás személyiségprofilt adni Hugonnai Vilmáról, ezt mondhatnánk:

Magas szintű belső kontroll (self-regulation)

Reziliens, kitartó, hosszútávú célokra hangolt énkép

Erős intellektuális autonómia

Mélységes morális horizont

Empatikus, de határokat tartó kapcsolati működés

Fejlett identitásintegritás és missziós szemlélet

Egész személyisége olyan ember képét mutatja, aki nem a korába született, hanem a korát megelőző eszmék hordozója volt.

Cseh Gizella tanulmánya Amrita Sher-Gilről a Tomori Pál Főiskola 2025. évi Tudományos Mozaik című tudományos folyóiratában

Cseh Gizella tanulmánya Amrita Sher-Gilről a a Tomori Pál Főiskola Tudományos Mozaik című tudományos folyóirata 2025. évi 1. számában jelent meg 

INDIAI-MAGYAR RAPSZÓDIA: AMRITA SHER-GIL (ÉS EGY TRANSZNACIONÁLIS CSALÁD) EMLÉKEZETE, ILLETVE A TRANSZFORMATÍV-DINAMIKUS MULTI-/(TRANSZ)KULTURÁLIS DISZKURZUSBAN KIALAKULT LOKÁLIS IDENTITÁSVÁLTOZATA(I) 

címmel.

A tanulmány teljes terjedelemben a Tomori Pál Főiskola honlapján olvasható.

https://tpfk.hu/wp-content/uploads/2025/09/Scientific_Mosaic_2025_1.pdf

The Way We Were - Tribute a la hommage Robert Redford

Bon voyage, Mr Redford. 

 "I have no regrets, because I’ve done everything I could to the best of my ability.” Robert Redford, 1936-2025

EN-The Way We Were

The film I intend to present today is actually one of the many other lovely masterpieces that have remained in my mind and have been alive, existing and making me think – for years. And writing, talking about, and summarizing why each such film actually belongs to this quasi “subjective canon” is easy and difficult – at the same time.

The film I finally decided on was made in 1973, directed by Sydney Pollack, and titled: The Way We Were.

The question may be asked: why did I choose this work? For me, the answer is self-evident: this is the film that, even after many viewings, still raises the same question in my mind, along with the same cathartic feelings, which the director brilliantly handles from the brilliant premise at the beginning of the film (with a continuous, parallel juxtaposition that almost teaches us how to do it) to the end of the plot. Then, as a resolution, he naturally provides his epilogue, which only makes the dilemma posed at the beginning of the story even more emphatic, more emphatic and immortal; ergo, in his own way, he still provides some kind of solution: instead of a prosaic solution, the amplification of the dilemma. In this way – or precisely because of this – the viewer (in this case, in me) has a pile of “the eternal question”, or a forced situation waiting for an answer: which way of being, behavior is the truer one, the more exclusive one, the more salutary one, which has a stronger right to exist…? (There are arguments, of course – pro and con.) To this day, I have not been able to decide on the answer. That is why I am now talking about this (?) – in this respect almost parabolic – filmmaking.

“In a sense, he was like the country he lived in. He had everything too easily, but at least he was aware of it…” – begins the story’s male protagonist, Hubbell Gardiner, in his highly successful short story from his university days, entitled The American Smile, which perfectly describes himself and his “caste” generation. (As an anticipation, we can indicate that the dilemma already indicated above – in medias res – is fully present.)

As it is evident from the previous lines, we are in America, to be precise, in the America of the 1930s, at Yale University. Here they meet – and in a sense the social contradictions are already perceptibly revealed in the opening scenes – Katie Morosky (Barbra Streisand’s great performance), the rebellious, Russian-born “loud-mouthed Jewish girl from New York”, the young communist sympathizer, an excellent orator, a blind believer in collective truth, and a young woman incapable of social and personal compromise, and Hubbell Gardiner (Robert Redford), a talented writer from a good family, with endless social opportunities, one of Yale’s golden boys and excellent athletes. The social background of both of them and the gaping ideological/principle gap between them naturally determine their university years (despite the almost immediately perceptible mutual sympathy). The beginning of the story is therefore almost typical in this sense: two people with different backgrounds and beliefs met at an inopportune time and place.

However, the continuation is far from ordinary. Years pass after university before the two meet again. By then World War II is in full swing. Katie's character has not changed at all: she fights, protests against the production of the atomic bomb, organizes Soviet-American friendly evenings, works in the military information office and on the radio. Hubbell spent the war years – in a privileged place and manner – in the navy, he is apparently well, he seems balanced. And then they meet again; then a new emotional and personal universe is revealed to both of them – which, for a time, seems whole, even as an illusion…

Before the man, the woman's, who from the perspective of the years and the darkness of the anonymous distance has followed his every step with a kind of infinite faith, is almost the only one who constantly encourages him to write more. And before the woman, the man's, who has been monitoring Katie's person and activities since her university years; and the woman gets to know the world of infinite social possibilities that gives rise to the man's existence, where - by her own admission - she absolutely does not fit in. When the construction of the common world begins, the walls are already cracking; the man knows and sees, the woman does not yet want to know and see, especially not to acknowledge it. The emotional reciprocity found then overrides everything - even the personal and principled self-surrender that can be felt on both sides. Which, of course, can be done - for a while. But then (as later in our story) the consequence explodes more powerful than anything. But not there yet, for now we are only at the illusions and the adaptation that must be attempted. Up to this point, this film is a story of mutual tolerance.

The setting of the new, shared world is Hollywood, where Hubbell arrives as a screenwriter. This is the world of eternal glamour and tennis courts, where the price of success and a privileged lifestyle is: abandonment of principles and servile adaptation. Which is not so easy for Hubbell – with Katie behind him – for a while. It goes on for a while, and Katie tries to adapt for their shared future. Then comes one of the darkest periods in America's recent history, the "witch-hunting" activities of the committee investigating un-American activities, marked by the name of Senator Joseph McCarthy (which is analyzed and presented in a great and unique way in the 2005 black-and-white chamber piece directed by George Clooney, Good Night, and Good Luck.), which Katie can no longer tolerate without saying a word. In a blessed state (despite her husband's opposition), she sets out and goes to Washington to demonstrate: to hold the government accountable for its violation of the law. What almost ends in a bloody scene, her husband is just able to save her and their future child from the destructive flood. At this point (embodied in their heated argument) comes the moment of the collapse of their shared world – and they are both now aware of this; despite the emotional community, the joint universe built on self-surrender and principled differences is only a passing illusion, because it is not built on homogeneous foundations. (And from this a general human behavior can emerge: emotions can rarely override principles, ideologies and social or personal mentality.)

Now, at the end of the story, let's generalize and polarize: “broad road” or “narrow road”? Principles or compromise? How healthy is which, and how much is salutary? Where is the limit? “It’s not the issues and principles that are important, but the person. I want to live, and live well…” – says the male protagonist in the debate, “A person is not a person without principles…” – replies the female protagonist. “We have no rights and freedom of speech, and we never will, because people are afraid. Don’t shout, because it’s useless, nothing will change anyway…” – concludes the debate with the husband. So the woman believes in ideas and change, the man in immutability and prosaic existence. Can weakness and lack of principles be forgiven? According to the man (partly) yes, according to the woman, never. Similarly, as in the story of Romeo and Juliet: the juxtaposition of their polarized, parallel, yet antagonistic existences and destinies based on antagonistic opposites gives the catharsis its timeless, uplifting quality, the awareness of the phenomenon, and at the same time the eternal presence of the dilemma, and the difficulty of providing an answer. We know that man is not a man without principles, but man is also weak, willing to compromise and do unethical things in order to survive in the struggle for existence. The latter is also characteristic of man, and the woman cannot resolve this with her human and feminine nature. In this way, the story – according to the almost obligatory cliché of American films – cannot have a happy ending, it is predictable. The common future of these two, extremely different human characters is only temporarily possible, never definitively. And here is the force majeure: although they have always belonged together…

Then – depicted many years later – the director's epilogue: Katie is living in New York again, continuing what she has always believed in: the fight for a better future for humanity. One day, he accidentally runs into Hubbell, and then the final scene – cathartic – that ensures the immortality and timelessness of the film occurs: the emotional community between the two of them still lives and exists strongly, but the experience is stronger; they know that, along with different principles and behaviors, they can never have a happy, shared future.

The Way We Were

colorful, Hungarian-language, American musical drama, 118 minutes, 1973

director: Sydney Pollack

screenwriter: Arthur Laurents

musician: Marvin Hamlisch

cinematographer: Harry Stradling, Jr..

costume designer: Dorothy Jeakins, Moss Mabry

producer: Ray Stark

scenic designer: Stephen B. Grimes

editor: John F. Burnett

cast(s):

Barbra Streisand (Katie Morosky)

Robert Redford (Hubbell Gardner)

Lois Chiles (Carol Ann)

Patrick O'Neal (George Bissinger)

Viveca Lindfors (Paula Bissinger)

Allyn Ann McLerie (Rhea)

Murray Hamilton (Brooks Carpenter)

(2015)

Európai Nyelvi Koktélbár 2025

Magyar-magyar mint idegen nyelv-szlovák-szlovák mint idegen nyelv szakosként/specializációval szlovák mint idegennyelvi mininyelvórákat tartottam/tarthattam az Európai Nyelvi Koktélbár 2025 rendezvényen 2025. szeptember 12-én 14.00-tól a budapesti Olasz Kultúrintézetben (Bródy Sándor u. 8.). 

Bővebb információk az esemény Facebook-oldalán olvashatók:

https://www.facebook.com/events/s/europai-nyelvi-koktelbar-2025-/1283919725925953/?rdid=e1nbF6T8tbhSS06s

"Az EUNIC Hungary (a Magyarországon működő európai kulturális intézetek ernyőszervezete) és az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága idén tizenharmadik alkalommal rendezi meg a Nyelvek Európai Napja alkalmából az európai nyelvi és kulturális sokszínűség ünnepét, az ➡️Európai Nyelvi Koktélbárt⬅️.

Az esemény célja, hogy

📌felhívja a figyelmet a nyelvtanulás fontosságára,

📌Európa nyelvi változatosságára, és hogy

📌 játékos, szórakoztató nyelvi feladatokat, próbanyelvórákat kínáljon a látogatóknak.

📌HELYSZÍN: Istituto Italiano di Cultura Budapest (1088 Budapest, Bródy Sándor u. 8.)

ℹ️ A látogatók a résztvevő intézmények asztalainál oldhatnak meg nyelvekkel kapcsolatos feladatokat, lehetőséget kapnak anyanyelvi beszélőkkel való társalgásra, illetve megszerezhetik a jelképes Európai Nyelvi Útlevelet. A játékban résztvevők között a kulturális intézetek által felajánlott, nyelvtanuláshoz kapcsolódó értékes nyereményeket sorsolnak ki. A nyelvi túrával párhuzamosan a látogatóknak lehetőségük lesz 20 perces próbanyelvórákon részt venni, különböző nyelvekkel ismerkedni. A rendezvény támogatója az Európai Bizottság.

PROGRAM

14.00 Köszöntő

14.10–17.30 Játékok és tesztek, interaktív foglalkozások és érdekes információk a különböző standoknál

14.30–17.30 Mininyelvórák – Próbálj ki egy vagy több idegen nyelvet!

17.30-ig Kérhetsz tombolaszámot a tombolastandnál, ha összegyűjtötted a megfelelő számú pecsétet.

17.45 Ajándéksorsolás – Nyerd el a szervezők által felajánlott értékes ajándékok valamelyikét!"

Az ellopott felnőttkor és az Magyar Felfedező I. teoretikus, pszicholóogiai és didaktikai párhuzamai, 2025

HU-Ezt a posztot köszönöm Ana Seksonak, mert valahogy arról tanuskodik, hogy a kulonbozo tudomanyteruletek, az elmélet, a gyakorlattal egybeer. A @Magyarok kiváló tankonyvcsalad, a Magyar OK - Modellalapú Nyelvoktatás anyaga találkozik Bibók Bea Pszichológus, szexuálpszichológus könyvével, kutatasaival. Bea kiváló kötete, Az ellopott felnőttkor és Ellopott gyermekkor elméleti kerete egybevag a legujabb Modellalapu Nyelvoktatás Intézete-kötet, a @Magyar Felfedező, a 10-14 éves gyermekek számára írt magyar mint ideggnnyelv-könyv teoretikus, pzicholóogiai és didaktikai alapjaival, trendekkel. A kötet Pelcz Kata és Szilvia Szita szakmai támogatásával, Boglárka Vermeki és Katalin Kaşıkçı tollából íródott.

A kötetek a külföldön élő, tevékenykedő,, alkotó kollegaknal és celkozonsegnel is sikert arattak.

EN-I thank Ana Sekso for this post, because it somehow proves that different scientific fields, theory, and practice are combined. The excellent textbook of @Magyarok, the material of Magyar OK - Model-Based Language Teaching meets the book and research of Bea Bibók, a psychologist and sexual psychologist. Bea's excellent volume, Stolen Adulthood and Stolen Childhood, the theoretical framework coincides with the theoretical, psychological and didactic foundations and trends of the latest Model-Based Language Teaching Institute volume, @Magyar Felfedező, the Hungarian as a foreign language book written for 10-14 year old children. The volume was written with the professional support of Kata Pelcz and Szita Szilvia, and written by Boglárka Vermeki and Katalin Kaşıkçı.

The volumes were also a success with creative colleagues and colleagues living and working abroad.

X. MagyarOK MAGYAR MINT IDEGENNYELVI TANÁRTRÉNING. ORFŰ, 2025. 08. 22-24.

Cseh Gizella (magyar-magyar mint idegennyelv-szlovák szak-szlovák mint idegennyelv specializáció, egészségtudomány) tanárként, (nyelvi) coachként, coaching stílusú nyelvi fejlesztőként – immár tizedik alkalommal – vettem részt a Modellalapu Nyelvoktatás Intézete Magyar-OK magyar mint idegennyelvi, háromnapos évindító módszertani tanártréningjén.

Amiről szó volt:

1. A nyelvi készségek komplex fejlesztése a modellalapú oktatási folyamat során

2. A tanulási egységek tervezése integrált készségfejlesztéssel

3. A feladattípusok alkalmasak több készség egyidejű aktiválására

4. ChatGPT használatának előnyei és veszélyei, használata a nyelvtanulásban

5. Személyre szabott feladatok – az autonóm tanuló

6. Magyar mint idegen nyelv oktatása a 10-14 éves korosztály számára – a korosztály tanulási jellemzői.

S természetesen itt volt a Magyar Felfedező 1., magyar mint idegennyelvi tankönyv 10-14 éves gyermekek részére prezentációja.

Köszönjük Szita Szilvia és Pelcz Katalin szakmai vezetők és tréningvezetőnek, Vermeki Boglárka tréningoktató-tankönyvszerzőnek a kiváló előadásokat, a 10 éve stabil és aktív szakmai jelenlétet, a remek szakmai ismereteket és az örök lelkesedést. 

Viszontlátásra a XI. Tanári Workshopon, 2026-ban!

Az egészségértés téma- és problémaköre és Hugonnai Vilma – egy történeti dimenzió mint anakronisztikus kísérlet

I. Bevezetésként

A fogalom nagyon érdekes, a mögötte álló értelmezés- és cselekvéssor még inkább. A dolog mint a XXI. századi tudatos állampolgári/emberi létezés egyik adekvát alappilléreként azonosítom, fogalmazom meg.

[1]

Ez az ábra számomra mérhetetlenül meggyőzőnek bizonyult. lett̵; és a mögötte álló információk vonatkozásában is.

„Az egészségértés a 21. század legfontosabb képessége, amely az embert természetes, egészséges állapotában tartja, javítva döntéseinket és meghosszabbítva életünket. Az egészséggel kapcsolatos tudás megszerzése és alkalmazása, kézzelfogható́ előnyöket nyújt: jobb döntések, javuló orvos-beteg kommunikáció, és több egészségben töltött év. Ezért alapvető̋, hogy mindenki hozzáférjen ezekhez az információkhoz”[2] – mondja a www.egeszsegertes.hu, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete honlapja, az Egészségértés díj útra bocsátója.[3]

Az egészségértés jelenségét nem igazán könnyű megragadni, heterogénnek bizonyul, ami a meghatározások és fogalmak sokaságához és növekedéséhez vezet. Mindenesetre az egészségértés egy olyan fogalom, amely leírható és mérhető.

Ez az egészségértési modell 2014-ben fogalmazódott meg, egy 47 tételből álló kérdéssor alapján készült, amely a standardizált kérdőív (HLSQ-EU) részét képezte. Hátterét az egészségértésről kiválasztott európai országokban (HLS-EU) végezték, majd tették közzé az első célzott tanulmányt a WHO Health Literacy című kiadványban közölt modell alapján.

II. Egészségértés? Miért is…?

Engem ez az információcsomag nagyon elgondolkodtatott. Mert: kiről és miről is van szó? Az állampolgárról. Az egészségügyben valamely szinten jártas állampolgárról, aki feltételezhetően olyan személy, aki rendelkezik az egészségének napi szintű kezeléséhez szükséges ismeretekkel, készségekkel és magabiztossággal. Ez magában foglalja azt a képességet is, hogy tudja, mikor szükséges igénybe vennie az egészségügyi ellátórendszert, és hogyan tud eligazodni benne, hogy a lehető legteljesebben ki tudja használni a szolgáltatásokat. Másképpen fogalmazva, a személyes egészségértésértés azt jelenti, hogy az egyének milyen mértékben képesek megtalálni, megérteni és használni az információkat és szolgáltatásokat, hogy egészséggel kapcsolatos döntéseket és intézkedéseket tudjanak meghozni saját magukra és környezetükre vonatkozóan.

A magas szintű egészségértéssel és az ehhez kapcsolódó készségekkel rendelkező társadalom jobb egészségnek, magasabb életszínvonalnak és általában véve jólétnek örvend. Ezzel szemben azok az országok, ahol az egészségértés problémás, állampolgáraik egészségi állapota átlagosan rosszabb. Ez gyakran rizikó- magatartásformák gyakori jelenlétével jár együtt.

Az egészségértés azért fontos, mert ha az egyének nem tudják megtalálni, megérteni és használni az egészséggel kapcsolatos információkat és szolgáltatásokat, akkor nehéznek bizonyul az egészséggel kapcsolatos döntések meghozatala és az ezek alapján történő aktivitás. Ez kihat az általános egészségi állapotukra és az egészségügyi ellátásuk minőségére is. Az alacsony egészségértéssel rendelkező lakosok nagyobb valószínűséggel szorulnak kórházi és sürgősségi ellátásra, és alapvetően rosszabb az egészségi állapotuk. Végső soron az alacsony egészségértés szintje befolyásolja az egészségügyi ellátás biztonságát és minőségét.

III. Egy anakronisztikus kísérlet

Az egészségértés fogalma az 1970-es években alakult ki. Ennek ellenére egy gondolatkísérlet erejéig tennék egy kísérletet témám vonatkozásában, némi anakronisztikus cselekedetként értelmezve, hiszen sem maga fogalmunk, illetve fogalmak, sem ennek al-/részparaméterei (egészségtudatosság, betegségmegelőzés-egészségvédelem/prevenció, egészségfejlesztés stb.) alig léteztek, vagy épp kialakulóban voltak, már ami az egészségértés, szélesebb értelemben az egészségműveltség kérdéskörét illeti. Hiszen az időben visszaforgatni valamit, megnézni létezése feltételeit azokban az évtizedekben, amikor még a jelenségnek sem a kohéziója, sem a részletek rendszerszintű létezése, ergo sem a híre, sem a hamva nem létezett, alig volt valós. Rendszerszintű semmiképp. A szépségápolás maximum, de a tudatos betegség-/egészségmenedzsment/-felismerés végképp. Hugonnai Vilma mint az első orvosnő a női nem vonatkozásában erre tett egyszerre kísérletet, a maga életművével, tevékenységével.

IV. Mi is az egészségtudatosság - Hugonnai Vilma szerint

Hugonnai Vilma – IKON – nagyjából ez a fogalom vonatkozik – némi tematika-, kor-, nem- és foglalkozásváltással – gróf Hugonnai Vilma „doktorasszonyra” (vö.: Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony. Budapest, 20175), akit a maga módján szintén csak ily módon jellemezhetünk: a magyarországi női művelődés és művelődéstörténet ikonja, az első honi diplomás nő prototípus-toposzok hőse és birtokosa, idol, de – amint látni fogjuk – mégiscsak „megmozdítható”. Kibontható, sőt, kortárssá tehető. Nehezen, töredezetten, ez igaz; élénken látszanak a generációs, a mentalitásbeli, felfogásbeli és neveltetési/-beli különbségek, de egy adott ponton túl mindez nem érthetetlen. A bemutatandó könyv és az elkövetkező sorok például erről szólnak. A különbségekről és a közeledésről. Amelyet mi, nők, a múltból és a jelenből hajthatunk igazából végre.

Ez a bemutatandó könyv – korszakhatár, amely a Lányok és asszonyok aranykönyve. Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján címmel jelent meg Szécsi Noémi tollából.[4] És ezzel az egészségtudatosság témakörrel teljesen adekvát módon egybevág. Amely valahol ott, akkoriban fogalmazódott meg, alakult, formálódott.

A kötet beszél például az egészségről. Az egészségtudatosságról. A női lét és a test viszonyáról, viszonylagosságáról, értékéről és értéktelenségéről; mindezt vizsgálva a 19–20. század fordulóján. Pro és kontra. És az átalakulásról, illetve visszatekintésről; „pillantás a hídról”; honnan is indultunk, hová is tartunk. Avagy ’a múlt segít(het) perspektívát adni a jelennek’; és ily módon a jövő már a mi kezünkben van.[5]

De maradva szigorúan a témakörnél: hol is járunk? E kötetben kiemelten a női test- és az egészségtudat problémakörénél, amely itt került sorra, ennek útját követte, illetve ezek hiányosságait vette észre; dolgozta fel kellő alapossággal, majd fogalmazta meg, illetve újra, és adta közre. Ahogy a kötet előszavában a szerző maga fogalmaz: „A múlt századfordulón megindult változások alapozták meg azt a nőképet, amely aztán a 20. század során kialakult és napjainkra uralkodó lett: a tanuló, dolgozó, a családon kívül is mozgástérrel rendelkező nőét, akit már egyre kevésbé csupán csak a külseje és termékenysége határoz meg a társadalom szemében” – olvashatjuk a Lányok és asszonyok aranykönyve című kötet előszavában (17. o.).

A szerző ehhez a célhoz keresett tehát tematikát, illetve szemléletmódot, majd alkotott ennek keretében szokatlanul összetett, interdiszciplináris technikát. Ráadásul mindezt a korabeli orvos- és természettudományos tézisek, ismeretek és szövegek pontos, megismertetési célzatú (re)prezentációjaként teszi. A könyv ezt a folyamatot – úgy tűnik – némiképp tudatosan viszi végbe, méghozzá a jól megválasztott, illetve valós, korabeli ego- és kordokumentumnak tekinthető elsődleges, illetve másodlagos források, például újsághírek, levél- és naplórészletek, emlékiratok, visszaemlékezések, orvosi és ismeretterjesztő források, valamint irodalmi művek segítségével.

Szécsi Noémi az első magyar orvosnőt, Hugonnai Vilmát és orvosi naplói feldolgozását állítja keretként − és főként „vezérelvként” − könyvének középpontjába. A narratíva a doktornő rövid élettörténete ismertetésével indul, és második házasságából született lánya, Wartha Vilma 1908-ban bekövetkezett halálhírével zárul. Ily módon lesz keretessé a történet és maga a művelődéstörténeti munka. A választás több szempontból is indokolt; a doktornő szokványosnak semmiképp sem tekinthető életútja egyrészt reprezentálja a nők társadalmi szerepét illető változásokat, másrészt alátámasztja a szerző azon másodlagos, de kevésbé fontosnak egyáltalán nem nevezhető célját, azaz hogy a nők hétköznapjainak bemutatása mellett felhívja a figyelmet azokra a kiemelkedő nőkre, akik formálták a nyelvi és kulturális közeg keretében a múltat és a kultúrát.

A doktorasszony rendelési naplói és feljegyzései (és egyéb munkái: vázlatok, előadások, orvosi szaklapokban megjelent szakcikkek, egészséggel kapcsolatos tankönyvek) alapján rekonstruálható, hogy milyen testi-lelki problémákkal fordultak ez idő tájt a nők orvoshoz, konkrétan magához a doktornőhöz; továbbá fontos ismeretként jelzik, miként viszonyult a társadalom a női léthez, magához a női testhez. És máris az egészségértés teljes dimenziójánál járunk.

A Lányok és asszonyok aranykönyve a századfordulón élő nők életszakaszai mentén épül fel, kronologikus rendet tartva a fiatal leánykortól az időskorig. A kötet elsősorban a női test és lélek sajátos egészségügyi problémáit veszi sorba, és ezek társadalmi (felső-középosztálybeli) kezelését veszi górcső alá; azt vizsgálja, hogyan viszonyul egy-egy női problémához a társadalom, annak reprezentatív, döntésképes és döntéshozó szereplői, illetve az általuk értelmezett, illetve vezetett társadalom mint formáció. Megjelennek a kötetben további véleményvezérek, például az erősebb nem orvos képviselőinek vélekedései, akik mind férfiszempontból értekezik-tárgyalják-értelmezik a nőket, ugyanakkor a velük szemben meglévő vagy támasztott elvárásokat, kritikákat, dicséreteket is megfogalmazzák

A könyv művelődéstörténeti oldalról szemlélve öt fő fejezetből áll. Ezek a nem sorszámozott fejezetek (1.) A lányok teste, (2.) A test mint házassági tőke, (3.) Anyák teste, (4.) Test és lélek, (5.) Asszonyok teste címet viselik, illetve további alfejezetekre osztódnak. Ezek közül csupán a negyedik, a Test és lélek című egység lóg ki ebből a tematikai sorból, amely bemutatja a Freud és a pszichoanalízis előtti kor szemléletében a pszichés és mentális problémák kezelésének a korra jellemző egyedi, igazából fizikai (!) gyakorlatát. Körüljárja korabeli kezelésük általánosabb tematikáját, bemutatva többek között az ez idő tájt rendkívül népszerű fürdőhelyek, valamint a szanatóriumok és elmegyógyintézetek („tébolydák”) világát.

A könyv talán legbizarrabb tanulságát az az egyértelmű felismerés adja, hogy azon korszakban a nőket – eltekintve néhány Hugonnai Vilmához hasonló kivételes, mentálisan nagyon erős, tudatos egyéniségtől és habitustól – alapvetően a testük alapján értékelte a társadalom, és bizony kettős mérce jellemezte a felsőbb, valamint az alsóbb osztályokból származó nők megítélését; „a közép- és felsőosztálybeli lányokat még a széltől is védték, míg ez utóbbiak akár teljes kiszolgáltatottságban is élhettek”. A szerző egy-egy ilyen gondolatsor kapcsán finoman hangot ad nemtetszésének a nőket ért méltatlanságokat illetően, de kellő távolságot tart; okfejtései ily módon nem válnak élessé, vagy célzatossá. A Lányok és asszonyok aranykönyve elsősorban tehát nem forradalmi szemléletmódja vagy revelatív megállapításai révén lesz értékes munkává, hanem sokkal inkább azért, mert a testre fókuszálva átfogó képet sikerült adnia a századforduló nőtársadalmának legáltalánosabb problémáiról – az egészségértés teljes horizontális és vertikális dimenziója mozgásterülete lehetőségeit fel- és kihasználva.az egészségértés, -műveltség, az -fejlesztés korabeli, női dimenziójának komplex vonatkozásában.

V. Összefoglalás helyett

„Az egészségértés a 21. század legfontosabb képessége, amely az embert természetes, egészséges állapotában tartja, javítva döntéseinket és meghosszabbítva életünket.

Az egészséggel kapcsolatos tudás megszerzése és alkalmazása, kézzelfogható előnyöket nyújt: jobb döntések, javuló orvos-beteg kommunikáció, és több egészségben töltött év. Ezért alapvető̋, hogy mindenki hozzáférjen ezekhez az információkhoz”[6] – mondja a www.egeszsegertes.hu. Mindez egy nagyon sajátos XIX. század végi társadalmi jelenséggel, ha úgy tetszik: tudatos fejlesztéssel kezdődött, alakult, modifikálódott, amelynek egyik kulcspontja Dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, ebben a vonatkozásban: a női egészségértés és -fejlesztés úttörője, az orvosi ismeretek ismeretterjesztő jellegű felvállalására (is) vállalkozó, erre az életét áldozó első magyar női orvos, a női művelődéstörténeti kánon megingathatatlan tagja.

Köszönettel az áttanulmányozási lehetőségéért, a végiggondolás és -elmélkedés lehetőségért, tisztelettel:

Cseh Gizella

Budapest, 2025. 04. 06-05.04.

Bibliográfia, a teljesség igénye nélkül

Bánfai-Csonka Nikoletta Az egészségértés szerepe kritikus helyzetekben - Az egyén megfelelő szerepének megtalálása a döntéshozatalban a hozzá legközelebb eső szinten. PhD értekezés, PTE ETK, 2023. https://pea.lib.pte.hu/server/api/core/bitstreams/b818f34f-4fa3-4ff9-ac63-86cd8286bc24/, 2025.05.01.

Bánfai-Csonka Nikoletta: Az egészségértés szerepe kritikus helyzetekben - Az egyén megfelelő szerepének megtalálása a döntéshozatalban a hozzá legközelebb eső szinten Doktori (Ph.D) tézisfüzet, 2023.

Cseh Gizella: Női szerepkörök a 19–20. század fordulóján. Zempléni Múzsa, XX/3/LSZ/84–86.

Csizmadia Péter. Az egészségműveltség definíciói. Egészségfejlesztés. 2016; 57(3):41-44.

Mátyás, Gabriella-Vincze, Ferenc-Bíró, Éva (2021) Egészségműveltséget mérő kérdőívek validálása hazai felnőttmintán. ORVOSI HETILAP, 162 (39). pp. 1579-1588. ISSN 0030-6002

Papp-Zipernovszky, O., Szendrei, F., & Martos, T. (2024). Az egészségműveltség teljes spektrumának mérése: a Funkcionális, kommunikatív és kritikai egészségműveltség skála magyar nyelvű változatának (FCCHL-H) validálása nem reprezentatív nem klinikai mintán. Egészségfejlesztés, 65(1), 2-18., stb.

Jegyzetek

[1] Forrás: Dr. Bánfai-Csonka henrietta: Az egészségértés vizsgálatának és fejlesztésének lehetőségei – PhD-kurzus, ppt-összeállítás, 2025. 05. 01.

[2] https://egeszsegertes.hu/, 2025.03.29.

[3] Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) 2016-ban azzal a szándékkal bocsátotta útjára, hogy évről évre megtalálja, díjazza és bemutassa Magyarország leginnovatívabb és legeredményesebb egészségértést fejlesztő kezdeményezéseit.

[4] Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve. Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján. Park Könyvkiadó, Budapest, 2019.

[5] Vö. Cseh Gizella: Női szerepkörök a 19–20. század fordulóján. https://zemplenimuzsa.hu/latoszog/cseh-gizella-noi-szerepkorok-a-19-20-szazad-fordulojan/, 2025.05.01.

[6] https://egeszsegertes.hu/, 2025.03.29.

Gondolatok Andorka Rudolfról

Az interjú elé

Az elmúlt napokban módomban állt néhány mondatot váltani Andorka Rudolf egyik, egykori tanítványával. Amikor rákérdeztem, mit mondana róla, a válasz körülbelül úgy hangzott: imádtuk. Nem volt ember, aki nem rajongott érte. Ezen túlmenően a volt rekto úr annyit mondott magáról mindig: mindent háromszor kezdett újra. Talán ennyit előzetes élményként. Vagy ide inkább ahogy érvényesebb volna talán: pre-hipotézisként.

Andorka Rudolf és családja – társadalom, kérdések, egyház

Andorka Rudolf a mindenkori magyar társadalomtudományok területének egyik egyedi, mértéktartó tudósa, kutatója, képviselője. Az interjút és a róla szóló írásokat többször végigolvasva arra az eredményre, vélekedésre jutottam, valamilyen érdekes módon a maga derűjével(!), higgadtságával, mértéktartásával, természetességével kapcsolatot, békét, kiegyensúlyozottságot tudott teremteni olyan területek között, mint a tudomány, a közélet, egyházi és közéleti szerepvállalás, a hit és a tudás, konzervativizmus és liberalizmus, valamint egyetemes sorskérdések és családi kapcsolatok. Mindezt a szemléletet alighanem már génjeiben is hordozta. Az elemzés alapját adó interjúban ezt mondta: „Az egész család polgárinak és meglehetősen liberálisnak volt mondható. Ez következett az evangélikusságukból is. Mindkét ágra azt mondhatom, hogy a szélsőjobboldalnak vagy az erősen konzervatív jobboldalnak nem volt sem képviselője, sem hatása a családban. Mind elutasították a nácizmust, a faji ideológiát, az antiszemitizmust, és mindig polgári demokratikus, nemzeti liberális álláspontra helyezkedtek.”[1] (többszöri idézetek: ugyaninnen).

Andorka Rudolf dédapja evangélikus lelkész, két nagyapja tanár, illetve orvosprofesszor, édesapja pedig tábornok, majd diplomata volt. Utóbbiról külön is szólni kell, hogy közelebb kerüljünk a személyiségéhez: „Ha a gondolkodásomat, életpályámat akarja valaki megérteni, ahhoz az egyik legfontosabb tényező apám élete” – vallotta. Nem véletlen, hogy vele kapcsolatban a faji ideológia és az antiszemitizmus elutasítását említette.

Az idősebb Andorka Rudolf tábornokként közelről látta Magyarország sodródását, személyesen figyelmeztette Horthyt a Hitlerrel kötött szövetség veszedelmességére. Aztán madridi nagykövetként is az angolszászokkal való kapcsolatokat igyekezett szorgalmazni. Ajánlatot kapott arra, hogy Londonban egy esetleges magyar ellenkormány tagja legyen, ám ő követi tisztéről lemondva hazajött, és bekapcsolódott a náciellenes polgári ellenállásba. Magyarország német megszállása után azonnal letartóztatták, és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. Túlélte, de sokáig nagyon gyenge volt fizikailag.

Már a koalíciós időkben látta, hogy nem jó irányt vesz az ország sorsa. Andorka Rudolf így idézi meg azt a felismerést, amelyet a következetes apa az akkor tizenéves fiával megosztott: „Még ágyban feküdt, amikor behívott magához beszélgetni. Akkor azt mondta: ’Fiam, nem ilyen társadalmi, politikai rendszerért harcoltam, mint amilyen bekövetkezett.’ ”

1945 után jöttek a nagyobb próbatételek. Apját ez a rendszer is meghurcolta, így a fiú is csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Jellemző Andorka alkatára, hogy ő ezt az időszakot valóságos élményként élte meg, hiszen közelről tapasztalhatta meg a munkásságnak a rendszerből mindinkább kiábránduló magatartását. A későbbi szociológus számára nagyon tanulságos iskola volt ez. Persze örült annak, hogy mellette esti tagozaton egyetemre járhat.

Idővel apját koholt vádak alapján négy évre bebörtönözték, a családot pedig a Besenyszög nevű faluba telepítették ki. Ahogy ilyenkor lenni szokott, csak kevés holmit pakolhattak össze. A fiatalember azonban magával vitte a Bibliát, a Shakespeare-összest, esztétikai és jogi könyveket, köztük angol nyelvű irodalmat. Egy középparaszt házának egyik szobájában hatan laktak.

Andorka ezúttal a paraszti életformával kapcsolatban szerzett tapasztalatokat: cséplőgép mellett dolgozott, de olykor kubikosmunkát is vállalt. Íme, ismét az alkati derű: „A kitelepítés tizenöt hónapjára – minden kínossága dacára – nem úgy emlékszem vissza, mint valami nagyon rosszra, sőt inkább úgy, mint hallatlanul érdekes élettapasztalatra.”

Később, a katonai szolgálat után folytathatta egyetemi tanulmányait, az 1956-os forradalom azonban az utcán találta. Röpcédulák terjesztése miatt öt hónapos börtönre ítélték. „Tizenöten voltunk egy kétszemélyes cellában. Szalmazsákon aludtunk, mint a heringek, mozdulni sem lehetett. Mindennek ellenére viszonylag békén viseltük egymást.”

Az idő múltával fokozatosan mind több szellemi munkát tudott végezni: fordítóként, majd könyvtárosként dolgozott, azután a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetéhez került. Egyre elmélyültebben foglalkozott demográfiai kérdésekkel, de rendszeresen publikált a társadalmi rétegződéssel és a mobilitással, különböző devianciaformákkal (így az alkoholizmussal) és főképpen a szegénységgel kapcsolatos tanulmányokat.

A rendszerváltozást megelőző köztes lét, illetve a szabad választások következében kinyíló világ bőséges feladatot és elismerést is adott neki: professzor, akadémikus, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora lett; 1979-ben védte meg a szociológiai tudományok kandidátusi, 1989-ben az akadémiai doktori értekezését, 1990-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. 1991–1996 között az Országos Tudományos Kutatási Alap elnöke volt.

1990 végén Antall József miniszteri tárcát ajánlott neki, de ő inkább a kutatás és tudományszervezés feladatainál kívánt maradni. 1984-ben Akadémiai-díjjal, 1996-ban Széchenyi-díjjal, 1997-ben Francia Becsületrenddel tüntették ki. Hosszú, méltósággal viselt betegség után 1997-ben hunyt el Budapesten.

Andorka Rudolf és az evangélikus egyház - mint a társadalmi haladás reprezentációja

Olvasva az Andorka Rudolfról/-tól szóló, tőle származó írásokat, gondolatokat egy bizonyos: az evangélikus egyházhoz mindig hű maradt, nemhiába viseli a balatonszárszói Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia Központ a társadalomtudós nevét. Ugyanakkor ez mindig összekapcsolódott a társadalmi haladás eszményével.

Nagyapja evangélikus lelkész lévén az értékrend végigkíséri az ő és a családja életét, amelynek „csúcspontján” 1991-től a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának világi elnöke, és a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere volt. E jellegű feladatának is igyekezett élete utolsó percéig eleget tenni.[2] Azaz a társadalmi tradíció és az innováció egymás paralel kiegészítőivé váltak ebben a konstellációban.

Mindennek kapcsán 1996-ban így fogalmaz: „Azt gondolom, hogy a keresztény egyháznak, a teológusoknak és az evangélikus ’közembereknek’ nagy erőt kellene a mai Magyarországon arra fordítaniuk, hogy közérthetően, a modern társadalom nyelvén és fogalmaival fogalmazzák meg a végső kérdésekre, az értékekre és az etikára vonatkozó válaszokat. […] Tisztában vagyok vele, hogy a véges erővel rendelkező Magyarországi Evangélikus Egyház és evangélikusok számára nagyon nehéz feladatokat fogalmaztam meg. Azt sem merném állítani, hogy erőfeszítéseink biztosan sikeresek lesznek, a magyar társadalom valóban fejlett, modern, demokratikus, igazi európai társadalommá fog válni. De a feladat elől nem szabad kitérnünk.”[3]

Legutolsó tanulmányában a következő gondolatokat hagyta útmutatóul: „Visszatekintve saját életutamra, azt kell mondanom, hogy abban, hogy több különböző társadalomtudomány közül a szociológia művelése mellett döntöttem, biztosan szerepet játszottak azok a jézusi tanítások, értékek, amelyeket fiatalkoromban ismertem meg és tettem magamévá.”[4]

Igy gondolatmenetünk végén, a pre-hipotézisre immár tényként visszatérve: a társadalomtudós által említett háromszori újrakezdés valóban valid, amely korszakok nagyjarészt gyakorlatilag szinte egybeesnek a társadalmi rendszerváltozások időpontjával és tényével; nem fedve és tüntetve el az emberi tapasztalatokat, továbbadnivalókat, tanulságokat – mint hozzáadott értékeket.

Gondolatmenetünk végén pedig szeretettel ajánlom Mindenki szíves figyelmébe az Andorka Rudolfról készült dokumentumfilmet, amelyet Nagy László szerkesztő készített.[5]

Köszönettel a társadalomtudós életének áttanulmányozási lehetőségéért, a végiggondolás és -elmélkedés lehetőségért, tisztelettel:

Cseh Gizella

Budapest, 2025. 04. 06-05.04.

[1] https://www.visszaemlekezesek.hu/andorka-rudolf, letöltés: 2025.04.01.


[2]https://www.evangelikus.hu/hireink/aktualis/rendszervaltas-utani-egyhaztortenelmunk-kiemelked-szemelyisege-volt, 2025.04.01.


[3] Felzárkózás a fejlett társadalmakhoz vagy tartós elmaradottság? – Mit tehetnek a magyarországi evangélikusok? Credo, 1996/1–2. szám.


[4] Szociológia – a szegények oldalán álló tudomány. Credo 1997/1–2.


[5] https://nava.hu/id/3755187/, 2025.04.12. Mai hitvallások - Andorka Rudolfra emlékezünk. (korhatár nélkül) Gyártási év: 2021. Adásnap: 2021. március 07.