1. Mi a konfliktus?
A konfliktus bizonyos információk, szándékok, értékek, attitűdök ütközése. Intra- és interperszonális változatok különböztethetők meg. Az intraperszonális konfliktusok során bizonyos belső impulzusok ütköznek egymással. Például az ösztöneinknek (a szívünknek), vagy a józan ítélőképességnek (eszünknek) engedelmeskedjünk? Meccsre menjünk, vagy inkább randevúzni? Az interperszonális konfliktus esetén a lehetőségek ütközése a szociális térben jelenik meg. Személyközi konfliktus során a saját meggyőződéssel, érdekekkel ütköző szándékokkal szembesül az alany.
A konfliktus lehet destruktív vagy konstruktív. A destruktív konfliktus polarizálja a szociális közeget, ami a csoport széteséséhez vezethet, érzelmileg megterheli a résztvevőket, szélsőséges esetben lelki sérüléseket hagy maga után. A konfliktus ugyanakkor szükséges a problémák megfogalmazásához, a változások katalizálásához, a csoport fejlődéséhez, ami egyszersmind a kreativitást is fellendíti a csoportban.
A konfliktuskezelés kutatás egyik alapvető kérdése, milyen lehetőségei vannak az interperszonális konfliktusba keveredett személynek? Valamennyi személyközi kapcsolatban (a családban, a politikai életben, a közlekedésben, a munkahelyen, stb.) előbb-utóbb súrlódások keletkeznek. Az iskola sem mentes a konfliktushelyzetektől. A diákok, a tanárok, a vezetés, a szülők, a munkaközösségek, a fenntartó intézmény és valamennyi egyéb szereplő szembesülhet bizonyos érdek- és értékellentéttel. A kommunikáció akkor a legfontosabb, és a legnehezebb is, amikor krízis, konfliktus és feszültség van a rendszerben. Az alábbiakban eme személyközi konfliktusok kezeléséhez hívjuk fel a figyelmet néhány szempontból.
2. Konfliktuskezelő stílusok/megoldási archetípusok, stratégiák az önérvényesítés és együttműködés dimenziója mentén ̵a Thomas–Kilmann-rendszer (1974)
a) versengő, önérvényesítő – gyors, népszerűtlen döntések, önvédelem, saját érdeke
érvényesítése, győztes stratégia, a konfliktus, mint harc, versengés, magas fokú önérvényesítés és alacsony szintű együttműködés jellemzi, minél magasabb egyéni nyereségre törekszik,
b) problémamegoldó-együttműködő – hosszú távú elköteleződést, közös megoldást,
konszenzust jelent, magas fokú önérvényesítés és együttműködés, a közös nyereséget maximalizálja (konszenzusra törekszik),
c) kompromisszumkereső – mindkét fél enged az elvárásaiból, kölcsönös elégedetlenséget eredményezhet néha, az elfogadható közös nyereségre törekszik, önérvényesítés és együttműködés jellemzi,
d) elkerülő – feszültségcsökkentés, időnyerés (információszerzés), alacsony önérvényesítés és alacsony együttműködés jellemzi (strucc-politika), nincs vagy alacsony a nyereség az adott helyzetben,
e) alkalmazkodó, önalávető – a kapcsolat fenntartása a fontos / számunkra nem fontos az ügy, alacsony önérvényesítés és magas szintű együttműködés, nyeresége a partnernek van, járulhat hozzá mártír-szerep.
3. Az számomra külön izgalmas témakörnek bizonyult, hogy ezeknek a konfliktuskezelő stratégiáknak sajátos nyelvi–lingvisztikai jegyei vannak. Az alábbi táblázat segítségével azonosítható a konfliktuskezelés módja, a társ mondatának jellege alapján:
Forrás: A konfliktuskezelési stratégiák gyorsdiagnosztikája (Forrás: Forgács Attila: Fejezetek a kommunikáció pszichológiájából, https://mersz.hu/dokumentum/m269faksz 250, letöltés: 2022. 12. 10., hiv. „Dr. Barlai Róbert tréner és szervezetfejlesztő pszichológus alapján” -ra.)
4. Az 5 konfliktuskezelési mód nonverbális diagnosztikai jegyei
Az 5 konfliktuskezelési mód nemcsak a verbális-lingvisztikai jegyekből ismerhető fel, hanem a nonverbális jelzések is utalnak az egyes stratégiák jelenlétére. A konfliktuskezelés nonverbális jeleinek mesteri megjelenítői a színészek, a szobrászok és a festők.
a) Az önérvényesítés nonverbális jegyei
Az önérvényesítő stratégiák jelei az evolúcióban jól ismertek. Az egyed a dominanciáját fejezi ki. Szembefordul a másik egyeddel, merev hosszantartó szemkontaktust teremt, a proxemikai távolságot csökkenti (kisebb térközt tart), testméretét megnöveli, kihúzza magát, vállait és szemöldökét felhúzza, a versengő ember gyorsabban beszél, hangfekvése magasabb, hangosabb. Mozgása sarkosabb és feszültebb. Kézfogása kemény, katonás. Arca kipirul.
b) Az együttműködés nonverbális jegyei
Az együttműködő személy ellazultabb, arca kisimult, arcán pozitív jelzések jelennek meg, általában mosolyog. Időnként szemkontaktust vesz fel, de ez nem hosszan tartó, bántó, vagy provokatív. Inkább lefelé süti a szemét. Beszéde normál tempójú, érdeklődő. Igyekszik összehúzódni (fülét-farkát behúzza). Pozitív, egyetértő és érdeklődő-nyitott gesztusai vannak. Alárendelődő.
c) Elkerülés
Az elkerülő személy menekül a szemkontaktus elől, teste elfordul, próbál észrevétlen maradni. Motiválatlan. Nem figyel, mintha ott sem lenne. Telefonját nyomkodja. Gesztusai és mimikája érzelmeket nem fejez ki. Halk és lassú a beszéde, ha egyáltalán megszólal., stb.
5. Passzív–agresszív–asszertív kommunikáció (Forgács, 2017)
A passzív ember viselkedése: problémás helyzetek kerülése, alkalmazkodás a jellemző, mások jogait, érdekeit és szükségleteit fontosabbnak érzi a sajátjáénál. Vesztes–győztes helyzetet teremt, amelyben ő áldozattá válik. Visszafogott, a kommunikáció elől kitér. Kisebbrendűség látszatát kelti, másokat a saját vesztesége árán enged győzni. Hosszú távon a passzív személy agresszióba vált (robban), amikor megunja, hogy szempontjai nem érvényesülnek.
Az agresszív ember verseng és a felsőbbrendűség látszatát kelti. Saját céljait, érdekeit, tudását és vágyait fontosabbnak érzi a másokéinál, önérvényesít, úgy hogy a másik fél szempontjait nem mérlegeli. Győztes–vesztes helyzetet teremt, amelyben a másik vesztesége árán ő lesz győztes. Erőteljesen gesztikulál, hangos, a véleményét tényként állítja be, gyakran mérges, elvörösödik, felfújja magát, szuggesztív tekintetű. Uralkodik másokon, áldozattá teszi őket, ami hosszú távon visszaüt, mert az áldozatok bosszút állnak.
Az asszertív ember a másik féllel összhangban igyekszik elérni céljait. Saját céljait, érdekeit, jogait ugyanolyan fontosnak tartja, mint a másokéit. Nyertes-nyertes kimenetelre törekszik. Önbizalma van, határozott, szemkontaktust tart, együttműködő, erőt nem alkalmaz, Megtorlás és irigység nélkül sikerekhez vezet, valamint tartós együttműködésre ösztönöz.
A konfliktuskezelési stratégiák és a passzív–agresszív–asszertív kommunikáció (Forrás: Forgács Attila: Fejezetek a kommunikáció pszichológiájából,
https://mersz.hu/dokumentum/m269faksz 254#lg=1&slide=0)
6. Irodalom:
✓ Deutsch, M.–Krauss, R. M. (1981): A fenyegetés hatása az interperszonális alkura. In: Csepeli Gy. (szerk.): A kísérleti társadalomlélektan főárama. Gondolat, Budapest, 393–414.
✓Forgács Attila (2017): Fejezetek a kommunikáció szociálpszichológiájából. Budapest, Akadémiai Kiadó. https://mersz.hu/kiadvany/269
✓ Fukuyama, F. (1997): Bizalom. A társadalmi erények és a jólét megteremtése. Európa Könyvkiadó, Budapest.
✓ Hankiss E. (1985): Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető Kiadó, Budapest.
✓ Harris, T. (2000): Oké vagyok, oké vagy. Édesvíz Kiadó, Budapest.
✓ Hofstede, G. J.–Hofstede, G. (2008): Kultúrák és szervezetek – Az elme szoftvere. Az interkulturális együttműködés és szerepe a túlélésben. VHE Kft., Budapest.
✓ Grzelak, J. (1995): Konfliktus és kooperáció. In: Hewstone, M.–Stroebe, W.–Codol, J.-P.–Stephenson, G. M.: Szociálpszichológia. Európai szemszögből. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 313–339.
✓ Kelman, C. H. (1972): A szociális befolyásolás három folyamata. In: Hunyady Gy. szerk. Szociálpszichológia. Gondolat, Budapest, 47–59.
✓ Malota, Mitev (2013): Kultúrák találkozása, nemzetközi kommunikáció, kultúrsokk, sztereotípiák. Budapest, Alinea
✓ Mestellér J. (2014): A konfliktuskezelés szociális és önpercepciója. A Thomas-Kilmann teszt és a Keleti Szövetség. MA szakdolgozat. (Témavezető: Forgács A.) Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest.
✓ Mérő L. (1996): Mindenki másképp egyforma. A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája. Tericum, Budapest.
✓ Rudas J. (1990): Delfi örökösei. Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlatok. Gondolat, Budapest.
✓ Seligman, M. E. P. (1975): Helplessness: On Depression, Development and Death. Freeman, W. H., San Francisco.
✓ Smith, E. R.–Mackie, D. M. (2004): Szociálpszichológia. Osiris, Budapest.
✓ Thomas, W.–Kilmann, R. (2007): Thomas–Kilmann Conflict Mode Instrument. CPP Inc, Mountain View.
✓ Varga E. (2012): Thomas–Kilmann konfliktusmegoldási tipológia alkalmazása egy budapesti szakközépiskolában. MA-szakdolgozat. (Témavezető: Forgács A.) Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése