Költőnő, foglalkozása szerint szülésznő, Molnár Borbála és Fábián Julianna kortársa.
Vályi Klára 1758 körül született Jánosi községben. Életéről keveset tudunk. Első házassága nyomán Kováts Gábornénak hívták, megözvegyült, majd az 1790-es évek második felében Komáromba került, ahol viszont Fábián Julianna irodalmi szalonként is működő házába volt bejáratos. Itt gyakran megfordult Csokonai Vitéz Mihály, akivel összeismerkedett, sőt a későbbiekben leveleket is váltottak. Vályi Komáromból Bécsbe költözött, és innen küldözgette leveleit továbbra is Csokonainak.
Mindeközben a napóleoni háborúk árnyékában a magyar nemességet támogató költeményeit Buzdító versek a nemes magyar insurgensekhez (felkelőkhöz) címmel 1798 táján meg is jelentette. E kötet csatolmánya az N. Csokonai Mihály Kedves Barátomhoz írt Levelem, illetve Csokonai válasza.
Bécsből visszatérve, tanulmányai végeztével az 1800-as évek első felétől lett Hont megye bábája. A költőnő második verseskötete az 1807-ben Vácott saját kiadásában megjelentetett Magyar Tempe, avagy a régi istenasszonyoknak mulató virágos kertyek című kiadvány volt.
Ugyanezen évet, azaz 1807-et követően sajnos nem rendelkezünk további információkkal Vályi Klára sorsát illetően, hol és mikor hunyt el − erről nem rendelkezünk konkrét ismeretekkel; ennek feltárása már a jövendő generációkra váró feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése