Komáromi költőnő. Húszéves korában ment férjhez Bédi János komáromi csizmadiamesterhez, „kivel tíz nyarat, tíz telet töltött házasságban”, és akitől négy gyermeke született. Gyermekei közül két fia, János és Sámuel érte meg a felnőttkort. Anyai és háziasszonyi feladatai mellett főkötők varrásával foglalkozott, szabadidejében pedig verselt.
A versírásra Molnár Borbála könyve[1] lelkesítette, akivel később levelezett is. A költőnő az akkortájt meglehetőségen élénk komáromi irodalmi élet[2] ismert személyisége volt, és gyakran vendégeskedtek nála költőtársai, Édes Gergely és Vályi Klára is; Csokonai Vitéz Mihály pedig az ő házában ismerkedett meg Lillával, azaz Vajda Juliannával 1797 nyarán.
Bédiné Fábián Julianna 1795-ben irodalmi levelezésbe kezdett Gvadányi Józseffel, az akkortájt már Szakolcán[3] élő író−generálissal. Első levelét 1795 októberében keltezte, amelyet a gróf barátsággal fogadott, verses levélben felelt is rá, és felajánlotta, hogy a levelezést ki fogja nyomtattatni. Bédiné utolsó, 17. verses levele 1796 decemberében kelt. Leveleiben részletesen megemlékezett élete körülményeiről, illetve Gvadányi kérésére leírta a komáromi 1763. évi nagy földrengést. A generális állta a szavát; levélváltásukat kötetté szerkesztette, és 1798-ban Pozsonyban saját költségén megjelentette.[4]
Fábián Julianna megözvegyülése után, 1801-ben a kalandos életű Balog Istvánnal, az orosz cári testőrség egykori tagjával kötött újabb házasságot. Kettejük története egy Philemon−Baucis-variáció, hiszen Fábián Julianna férje halála után alig néhány órával maga is távozott az élők sorából.
Jegyzetek:
[1] Molnár Borbála munkáji. Kassa, 1793. Négy kötet. (Versek)
[2] Vö. Szénássy Zoltán: Új komáromi Olympos. Komárom, 2006.
[3] Ma: Skalica
[4] Verses levelezés, a melyet folytatott gróf Gvadányi József magyar lovas generális nemes Fábián Juliannával, nemes Bédi János élete párjával, melybe több nyájas dolgok mellett, királyi Komárom városába történt siralmas földindulás is leírattatott és a versekbe gyönyörködők kedvéért kiadattatott. Pozsony, 1798.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése