2017. március 20., hétfő

A murányi Vénusz (1610–1679)

Széchy Mária nevének említésekor tulajdonképpen a címben említett örök jelző, a halhatatlan Gyöngyössy István-féle barokk elbeszélő költemény, a Márssal társalkodó Murányi Vénusz hősnője, Wesselényi Ferenc személye és a murányi kaland jut elsősorban az eszünkbe. De azért Széchy Mária személyéhez és életéhez e pár puszta adaléknál azért jóval több, sőt kalandos események egész sora köthető.

1610-ben született rimaszécsi és alsólendvai Széchy György és homonnai Drugeth Mária gyermekeként. Nyolc testvére közül rajta kívül még három nővére élte meg a felnőttkort. Házasságot – Wesselényi Ferencet megelőzően – kétszer kötött; először Bethlen István váradi főkapitánnyal, Bethlen Gábor unokaöccsével 1627-ben, majd ennek halála után 1634-ben, Rozsályi Kun István Szatmár megyei főispánnal. Első házasságából két gyermeke született, akik csecsemőkorukban elhunytak, és 1624-ben elhunyt maga a férj is. Ezt követően jött létre a második házassága, de 1636-ban elszökött férjétől és birtokára, Déva várába menekült. Kun István utána eredt, csapatával ostromolni kezdte Déva várát, de a feleség ágyúkkal kezdte lövetni erőszakos férjurát, és Kunéknak menekülniük kellett. 1637-ben elvált férjétől, és visszatért Murány várába, ahol bizony két nővére nem fogadta kitörő örömmel.

Harmadik férjével, Wesselényi Ferenc füleki főkapitánnyal Széchy Mária 1644-ben, harmincnégy éves korában került össze. Ezt a férjet 1655-ben nádorságra választotta meg az országgyűlés, majd az ő vezetése alatt folyt az ún. Wesselényi-összeesküvés. Mire befejeződött, a nádor már nem élt, de a mozgalom több résztvevője életével lakolt; egy ideig Széchy Mária is volt miatta börtönben.

Gyöngyösi István nevezett költeményének megjelenése után – amelynek középpontjában az az esemény állt, hogy Murány várát Széchy Mária átadta a császár emberének – Széchy Mária országszerte hírhedtté vált. Felidézték az asszony sok excentrikus hajlandóságát. Széchy Mária szeretett férfiruhában járni, és általában nem törődött a konvenciókkal. A 19. században olyan szerzők írtak a murányi kalandról, mint Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor, Arany János, valamint Tompa Mihály. Móricz Zsigmond később színművet írt róla, de nem ő volt az utolsó, aki papírra vetette a történetet.

A történetírás műveibe Széchy Mária inkább a Wesselényi-összeesküvésben játszott fontos szerepe miatt került be, de van saját életrajza is Acsády Ignáctól (Széchy Mária 1610–1679, 1885). Az egyik legizgalmasabbat R. Várkonyi Ágnes írta nem is annyira Széchy Máriáról, mint inkább arról, hogy Gyöngyösi Murányi Vénusza valójában Wesselényi Ferenc volt, Mársa pedig Zrínyi Miklós, aki titokban tárgyalt politikai terveiről 1664-ben a nádorral Murányban (A rejtőzködő Murányi Vénusz, 1987).