Anjou Szent Hedvig

Anjou Hedvig lengyel királynő, I. Nagy Lajos király legkisebb gyermeke, az Anjou-ház magyar ágának utolsó uralkodója (1374–1399)

Anjou Hedvig lengyel királynő, I. Nagy Lajos király legkisebb gyermeke 1374. február 18-án született és 1399. július 17-én hunyt el Krakkóban. 1384. október 16-ától Lengyelország királya (királlyá koronázták, mivel a lengyel jog nem ismerte  el a királynő jogát az uralkodás örökítésére), majd 1386-tól Litvánia nagyhercegnője. Hedvig volt az Anjou-ház magyar ágának utolsó uralkodója. 

A lovagkirály, I. Anjou Lajos (1342–1382) és Kotromanics Erzsébet 1353-ban kötött házassága sokáig gyermektelen volt. Az 1370-es évek gyermekáldással kezdődtek, azonban csak leányok születtek: Katalin, Mária és Hedvig. Az uralkodó 1382-ben bekövetkezett halála után a magyar trónt idősebb életben maradt lánya, Mária, később I. Luxemburg Zsigmond felesége örökölte. A lengyel trónt, amelynek Mária ugyancsak várományosa volt, húgának, Hedvignek engedte át, mivel a Lengyelországba költözést a helyettes kormányzó, és főként Erzsébet anyakirályné elutasította (a lengyelek még I. Lajos idejében kikötötték a trónt öröklő utód kötelező Lengyelországba költözését). A lengyelek végül mégsem fogadták el Mária utódlását, s helyette Hedviget koronázták meg Jadwiga néven. Hedviget eredetileg Habsburg Vilmos osztrák gróffal jegyezték el még négy évesen (mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is), mielőtt Ulászlóhoz ment feleségül. A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként látni, ezért elűzték. Az országot azonban fenyegette keletről a pogány litvánok serege, ezért a lengyel urak arra kötelezték gyermek királynőjüket, hogy válassza férjül Litvánia nagyfejedelmét, Jagelló Ulászlót*. Hedvig beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött házassága érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt a pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a jövendő királyi pártól. Az új házasságkötés tehát 1386-ban meg is történt. Ezt megelőzően Jagelló nagyfejedelem megkeresztelkedett, s házasságkötésével egy időben a lengyelek királyukká koronázták II. Jagelló Ulászló néven. Ezzel létrejött a lengyel–litván perszonálunió, amelynek révén a Lengyel Királyság a régió legnagyobb területű és egyik leghatalmasabb állama lett. A mintegy harmincöt éves korában lengyel trónra lépett II. Ulászló 1434-ig uralkodott.

Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen erőszakos módszereivel szemben. Szorgalmazta a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára. Krakkóban noviciátust hozott létre, majd elérte a teológiai fakultás megindítását is.

Anjou Hedvig–Jadwiga, a lengyelek királynője, aki haláláig férjével együtt uralkodott, első gyermeke szülésébe halt bele. A Magyarországon alig ismert királynőről Lengyelországon dalok és imák sokasága szól róla. Szent hírében halt meg 1399-ben, s közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a waweli székesegyház oltára alá temették, s nem a kriptába. Bár maga a szentté avatási aktus még évszázadokat váratott magára, Jadwiga szentként való tisztelete töretlennek bizonyult. Szentté azonban csak az első lengyel pápa, II. János Pál avatta 1997. június 8-án.

Ugyanakkor a kegyes Jadwiga király(nő)t Lengyelország nemcsak szentként, hanem nagybecsű uralkodójaként is tiszteli. Hedvig Wawel-beli carrarai fehér márvány síremléke – Antoni Madeyski lengyel szobrászművész alkotása 1902-ből – ma is a lengyelek és a magyarok közös zarándokhelye.

Anjou Hedvig 

Bíbor trónon, hófehér ruhában, 

Beteg virágként lehajtva fejed – 

Miért, miért sírsz bánatos királynő, 

Mi kín emészti fájó kebeled?!... 

A régi bú, a régi szenvedés 

Itt is szívedbe vágja körmeit? 

Avagy tán csak e csillogó arany 

Káprázatán fakadnak könnyeid? – 

Ah mennyi fény! minő gazdag levél! 

Vagy hát a fénnyel itt is nő az árny?... 

Bíbor trónon, hófehér ruhában, 

Miért, miért sírsz szép királyleány?!... 

*** 

Királynő voltam, kincsem, koronám 

Itt, itt viselém belől szívemen... 

Győzelmes valék, gyönge arcomon 

Két rózsa volt hódító fegyverem... 

S mint meghódíték: egy világ vala – 

Oh uralkodtam én egy szív felett! 

Uralkodtam, mint a nap a földön; 

Csak hogy rászórjak minden meleget... 

Atyám vitéz volt, – nagy Lajos király – 

S Lengyelhon trónját szerzé meg nekem... 

Oh mért nem kunyhót, egy kicsi kunyhót 

Édes hazámban, szülőföldemen?!... 

Mert nem volt elég megszerezni, nem, 

Énnekem kell-e azt megvenni még. 

Megvenni drágán, és megosztani 

Jagellóval a trón és szív felét... 

Egy életüdv, tudd, e bíbor ára, 

Egy mondhatatlan boldog szerelem. 

Mennyei trón nem pótolná helyre, 

Nem pótolná vesztett mindenem!... 

Királynő voltam, s most koldus vagyok; 

Elrabolva, el, kincsem, koronám. 

A kemény sors kínpadra juttatott, 

S ki fölsegíte rá: szülő anyám!... 

... Keveset mondtam, jaj de sokat: hogy 

Gyászos helyzetem ne ítéld balul… 

Egynek a sors durva fenyőszéket, 

Másnak bíbor trónt ad, oh kínpadul!... 

[Boráth, 1854–1860] 

__________________________________________

* A Jagelló-ház litván nagyfejedelmi, illetve a későbbiekben litván–lengyel királyi dinasztia volt, amelynek tagjai a 14. század végétől a 16. század közepéig fontos szerepet játszottak Európa, és nem csekély szerepet Magyarország történelmében is. A Jegelló-kor 1386-ban, Jagelló Ulászló litván nagyfejedelem és Anjou Hedvig királynő fent ismertetett házasságkötésével kezdődött. Az idők során szoros szálak fűzték össze a Jagelló-házat és Magyarországot. II. (Jagelló) Ulászló és Anjou Hedvig fiát, az időközben lengyel királlyá koronázott III. Ulászlót a magyar rendek 1440-ben királyukká választottá (I. Ulászló). A török ellen harcolva, a várnai csatatéren esett el 1444-ben. A lengyel trónon öccse, a litván nagyfejedelem követte őt, IV. Kázmér néven (1444–1492). Az ő felesége Erzsébet, Habsburg Albert magyar király leánya volt. Legidősebb fiukat 1471-ben a csehek, 1490-ben pedig a magyarok választották királyukká (II. Ulászló, 1490–1516), akinek első felesége I. Hunyadi Mátyás király özvegye, Beatrix aragóniai hercegnő volt. Őt második feleségétől, Candale-i Anna grófnőtől származó fia követte a magyar trónon, II. Lajos (1516–1526), aki a mohácsi csatában vesztette életét. Halálával kihalt a magyarországi Jagellók ága. Az utolsó előtti Jagelló a lengyel trónon az az I. Zsigmond király (1507–1548) volt, akinek leányai közül Izabellát I. Szapolyai János magyar király, másik leányát, Annát pedig Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király vette nőül.