2016. február 14., vasárnap

A "Na Slovensku" és a "Magyarországon" közép-európai nyelvi gondolatpárhuzama


A címben jelzett két kifejezés, a nyelvi paradigmák közép-európai vonzatában (ha létezik ilyen egyáltalán, és talán azon túl is) valahol összeérő, szinte teljesen egyenértékű közép-európai azonosságot tükröz – „kívülről” és „belülről” nézve egyaránt.

Magyarországon belülről élve és létezve, a hol? kérdésre válaszolva természetesen a „Magyarországon” élünk és dolgozunk válasz a megfelelő, és bizony nem a „Magyarországban”, ahogyan például kívülről, esetünkben konkrétan a szlovák nyelv és kultúra felől értelmezve, ez a variáció a teljesen korrekt és adekvát (v.ö. „v Maďarsku”).

Szlovákia önmagáról, ugyancsak a kde? (hol?) kérdésre felelve a „na Slovensku” (=„Szlovákián”) térmeghatározással válaszol, holott ugyanakkor például, a fentivel teljesen megegyező módon Magyarországról, a magyar nyelv és kultúra felől nézve a „Szlovákiában” (v.ö. „v Slovensku”) kifejezéssel értékeljük teljes értékűen ugyanazt a jelenséget.

E rövid gondolatmenetben végül is miről, mely jelenségről van/lehet szó valójában? Nagyon értékes, érdekes, szinte paralel gondolati síkról, amely mentalitástörténetileg szinte teljesen azonos szemléletet tükröz. És amelynek vagy a tudatában vagyunk, vagy nem :-)

Mindkét nyelv kontextusában a hol? kérdésre válaszolva, némiképp rendhagyó módon az „-n, -on, -en, -ön” toldalék és a „na” (superessivus//6., lokális/elöljárós eset) elöljárószó, illetve szuffixumos/elöljárószós struktúrák megfelelő földrajzi elnevezésekkel/főnevekkel kiegészítve általában a szigetek, illetve pl. a kétdimenziós terek stb. hol? kérdésére, azaz a statikus helymeghatározásra vonatkozó/felelő, általában konstans, nem dinamikus, a helyváltoztatás folyamatára irányuló igékkel („van, áll, ül” vs. „megy, utazik” stb.) kiegészülő struktúráját jellemzik.

„Kívülről” nézve bizony a konkrét példákban idézett struktúrák háromdimenziósaknak tűnnek, „belülről” viszont önértékelési paradigmájukban teljes mértékben a kétdimenziós variációt, azaz a nyelvszigetként való önmeghatározást dimenzionálják, vizionálják (?). Az lehetséges, hogy mentalitástörténeti síkon mindez nem igazán érzékelhető, de a nyelvi valóság absztrakt síkján mindez viszont szinte „öntudatlanul” kirajzolódik, bizonyos értelemben kitapintható.

És egy nagyon tanulságos közép-európai nyelv-, sors- és mentalitástörténeti párhuzam, bizonyos értelemben azonosság(?) érzetét, megkockáztatom: meglétét feltételezi.

Tapasztalataim szerint, legalábbis, mindenképp.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése