2015. május 23., szombat

Az albánok magyar királynéja

Albánia egyetlen királynéja egy magyar grófnő, Apponyi Geraldine (1915–2002) volt.


Az 1928 és 1939 között fennállt Albán Királyság Európa történelmének legfiatalabb és egyben legrövidebb életű monarchiája. Számunkra, magyaroknak ezzel kapcsolatban különösen érdekes lehet, hogy a „rejtélyes és zárkózott” Albánia egyetlen királynéja egy magyar grófnő, Apponyi Geraldine (1) (1915–2002) volt. 





A királyság alapítója Geraldine későbbi férje, Zogu király (2) (1895–1961). 1920-ban, Albánia valódi függetlenségének elnyerésekor Zogu mindössze 25 évesen, előbb belügyminiszter, majd 1922 és 1924 között miniszterelnök lett. Az 1924 júniusában a parlament épületében ellene elkövetett merénylet után Jugoszláviába menekült, de decemberben katonai segítséggel már vissza is tért, hogy a muszlim vallású törzsek élén megdöntse a kommunista eszmékkel (is) kacérkodó Fan Noli pravoszláv püspök elnöki hatalmát. Zogut 1925-ben köztársasági elnöknek választották meg. Ebben a pozícióban igyekezett olyan népszerűséget szerezni, amelynek révén a köztársasági elnökségnél tartósabbnak tűnő posztra juthatott; valójában a trón megszerzését tervezte, amelyet 1928-ban végre is hajtott. (3) 


Trónra lépése után Zogu király azonnal elkezdett házassági tervekkel is foglalkozni, mert tisztában volt vele, hogy a keleti és a valójában középkori albán szokások alapján hatalmát csak egy feleség és egy utód teheti szilárdabbá. Több menyasszonyjelöltre esett választás azért hiúsult meg, mert a kiszemelt ara nem volt hajlandó a házasság kedvéért muzulmán hitre térni. A választás végül egy magyar grófnőre, Apponyi Geraldine-ra esett, akivel a király három húga egy előkelő összejövetelen ismerkedett meg budapesti látogatásukkor. A csinos Apponyi grófnő hamarosan meghívót kapott a tiranai udvari bálra, ahol az uralkodó aztán hivatalosan is megkérte a kezét.(4) Minderről a már özvegy királyné egy évtizedekkel később készült interjúban így vallott: „Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett.” 

Apponyi Geraldine grófnő 1915. augusztus 6-án született Budapesten, gróf Apponyi Gyula és az amerikai Gladys Virginia Stewart, John. H. Stewart antwerpeni amerikai konzul leányának frigyéből. A szülők viszonylag korán elváltak, Gladys ezt követően egy francia katonatiszttel kötött újabb házasságot. A válás után a nagyműveltségű, nyugodt életet élő Apponyi gróf aránylag korán, 1924-ben elhunyt. A házasságból hátra maradt három gyermek, Geraldine és Virginia, valamint a mindössze egy éves kisfiú, Gyula méltó neveltetését egyrészt nagybátyjuk, Apponyi Henrik gróf, másrészt apai nagyanyjuk, Margareta Seherr–Thoss grófnő személyesen irányította. Az ifjú grófnő és nővére a Bécs közelében fekvő Pressbaum Szent Szív nevű leánynevelő intézetben a kor előkelő hölgyeinek kijáró képzettséget és műveltséget kapott. 

Zogu király és Apponyi Geraldine királyi esküvőjének napját 1938. április 27-ére tűzték ki (5). A polgári szertartásra, amelyre csak a rokonság és a legszűkebb baráti kör volt hivatalos, a királyi palotában került sor, amely eseményt díszebéd követett a teljes diplomáciai kar részvételével. A nászajándékok között szerepelt Horthy admirális két lipicai ménje és az olasz király sárkányszobra mellett többek között egy Hitler által küldött Mercedes autó is. (6) 

Az esküvő után, majdhogynem pontosan egy évre megszületett a kis trónörökös, aki a Leka nevet kapta. (7) Születése után két nappal, 1939. április 7-én az olasz hadsereg lerohanta Albániát, és a megszállás másnapján éppen az a Ciano gróf (Mussolini veje) olasz külügyminiszterként jött tárgyalásokat folytatni az albán fővárosba, aki egy évvel előtte a királyi esküvő egyik díszvendége és a király esküvői tanúja volt. A Zogu ellenzékének soraiból kikerült új parlament az albán koronát III. Viktor Emánuel olasz királynak ajánlotta fel. A megbuktatott albán király, Geraldine királyné és a mindössze kétnapos Leka herceg híveiknek egy kisebb csoportjával előbb Görögországba, majd onnan különvonaton Törökországba menekült. Folytatásként egy igen kalandos utazás során – hogy az olaszoktól minél távolabb legyenek – Románián, Lengyelországon, Litvánián és Svédországon keresztül végül Párizsban kötöttek ki, ahonnan később továbbutaztak Londonba. A király itt megpróbálkozott egy exilkormány létrehozásával, de ezek a szervezkedések végül megrekedtek. 

A II. világháború után Albániában kikiáltották az Albán Népköztársaságot, így ekkor sem térhettek haza. Zogu 1946 januárjában formálisan is lemondott az albán trónról, majd rá egy hónapra Farouk egyiptomi király meghívására családjával együtt Alexandriába költözött. 1953-ban, amikor megbukott az egyiptomi monarchia, Zogu egy szívroham következtében éppen ágyhoz kötött volt, úgyhogy csak két év után tudtak az államcsínnyel hatalomra jutott Nasser ezredes Egyiptomából a franciaországi Cannes-ba, majd Párizsba költözni. 

I. Zogu exkirály 1961. április 9-én halt meg, majd a párizsi Thiais temetőben helyezték örök nyugalomra. Férje halála után az özvegy királyné Spanyolországban vásárolt birtokot, ahol a család 1979-ig, Spanyolországból való kiutasításukig élt. A távozás után a család egészen 2002 közepéig a Dél-afrikai Köztársaságban élt, miután a dél-afrikai kormánytól diplomáciai mentességet kaptak. Leka herceg Johannesburgban kereskedőházat alapított. 

Az ifjú I. Lekát még az édesapja nevezte ki örökösének. Ennek megfelelően apja halála után szinte azonnal, 1961. április 15-én a párizsi Bristol Szállóban Albánia királyává nyilvánította magát. Leka egyébként az Alexandriában megkezdett középiskolai tanulmányait egy svájci gimnáziumban fejezte be, majd az angliai Sandhurst Királyi Katonai Akadémián szerzett tiszti rendfokozatot. Ezek után a párizsi Sorbonne-on közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1975-ben vette feleségül a nála két évvel fiatalabb ausztrál Susan Barbara Cullen-Wardot. Egyetlen fiuk, II. Leka koronaherceg 1982-ben, Dél-Afrikában született. 8) 

Leka herceg születése óta először, 1993-ban a demokratikus átmenetet követően lépett először albán földre, hogy egy a monarchia restaurációjáról szóló népszavazás megtartását szorgalmazza. Egyúttal bejelentette: pozitív eredmény esetén hajlandó az albánok élére állva elfoglalni a királyi trónt, és a jugoszláviai albánlakta területeket (Koszovó, Nyugat-Macedónia) integrálni fogja Albániába. A hatóságok azonban nehezményezték, hogy Leka egy maga gyártotta, „Albán Királyság” felirattal ellátott útlevéllel lépett az ország területére. Miután a trónkövetelő nem volt hajlandó egyszerű állampolgárként alávetni magát a hatósági intézkedésnek, huszonnégy órán belül kitoloncolták az országból. 

1997. április 13-án Leka visszatért Albániába, és ismét az ország államformájáról, pontosabban a monarchia visszaállításáról szóló referendum kiírását kezdeményezte. Elképzelését Sali Berisha köztársasági elnök és a parlamenti pártok is támogatták, így végül a június 29-i parlamenti szavazás alkalmával az albán választópolgárok véleményt nyilváníthattak a monarchia kérdésében is. A Leka-féle monarchista szervezet, a Törvényességi Mozgalom Pártja (Partia Lëvizja e Legalitetit, PLL) előrejelzései szerint a szavazás során nagy többségben voltak a monarchia támogatói az albánok, de még a szocialista szavazók körében is. A közzétett eredmények szerint ezzel szemben a leadott érvényes szavazatok mindössze 33,26%-a támogatta a királyság visszaállítását. A PLL választási csalást kiáltott, a trónörökös pedig csalódottan hagyta el az országot, és mind a mai napig nem fogadta el a döntést.


2002. június 15-én az albán királyi család sajtóhivatala bejelentette, hogy az albán nemzetgyűlés hívására a királyi család visszatérhet Albániába. Ily módon Apponyi Geraldine még ugyanazon hónapban fiával, menyével és egyetlen unokájával együtt hazatért. Az anyakirálynét augusztusban egy francia kórházban ápolták tüdőproblémával, amelyet az orvosok szerint a dél-afrikai fennsíkról Tiranába való költözése okozott. A királyné, „Magyarország fehér rózsája”, ahogy a szkipetárok földjén Geraldine-t mindig is nevezték, 2002. október 22-én hunyt el egy tiranai kórházban, szívroham következtében. A tiranai Szent Péter székesegyházban vettek tőle örök búcsút, katolikus szertartás szerint.9) Sírja a tiranai Sharra temetőben, a kiemelt személyiségek számára elkülönített parcellában található. Sírkövének felirata egyszerű és sokatmondó: „Mbretëresha Geraldine”. 10) 

2004-ben a mindössze háromtagúra zsugorodott albán királyi családot újabb megpróbáltatás érte, ez év nyarán Geraldine menye, Susan is elhalálozott. Őt is Tiranában temették el, közvetlenül anyósa sírja mellé. 

2006-ban az albán parlament döntése alapján a Zogu család visszakapta a tiranai királyi kastélyt és a durresi nyaralót. Az uralkodócsaládot pedig immár egyetlen törvényes utódként képviselő ifjabb (II.) Leka albán koronaherceget pedig – a Zogu család méltó képviselőjeként – 2007 augusztusában az albán kormány a külügyminiszter politikai tanácsadójának nevezte ki. És itt immár valóban elkezdődhet az albán uralkodócsalád „ténylegesen” albániai története, lévén az ifjú Leka párja a legismertebb kortárs albán művésznő, Elia Zaharia. 

És most hogy immár – a királyné magyar mivoltán túlmenően – némiképp mégis hazatérjünk: a kelet-európai rendszerváltás után az exkirályné többször tervbe vette, hogy hazalátogat Magyarországra, ám ez az elképzelés végül mégsem valósult meg. Ennek ellenére Kelet-Európával, Magyarországgal és Szlovákiával való rendszeres kapcsolatát élete végéig megőrizte. 

Ennek bizonyítékaként fogadta például 1997-ben Osskó Judit riporter–rendezőt és stábját, amely interjúsorozat nyomán készült el az Apponyi Geraldine, Albánia királynéja című, 37 perc időtartamú portréfilm a szkipetár uralkodófeleségről és izgalmakban bővelkedő életéről. 

Ugyanez a kapcsolattartási szándék vonatkozik Apponyi Geraldine családja ősi otthonára, a mai Szlovákia területén található Nagyappony községre is, ahol gyermek- és ifjúkorában sokat tartózkodott, és amelyet valóban nem felejtett el. 11) Ezt bizonyítja az a levél, amelyet Appony község múzeumának küldött, és amelyben a következőket írta: „Megtisztelve érzem magam, hogy az apponyi vagyon a berendezett múzeumban továbbél. Elveszítettem a kapcsolatot a régi hazámmal. Emlékszem a falura és nagyon sok szép kép él bennem a csodálatos könyvtárról. Imádom az önök országát és annak csodálatos tájait: a nyugodt hegyeket, a folyókat és tavakat. Az egyetlen olyan helyként maradt meg bennem Szlovákia, amelyet szerettem...” 12) 

A magyar grófnő az albán királyság tisztelt és szeretett uralkodónéjaként is valódi européer értékeket képviselt, nem feledkezve meg szülő-, valamint választott hazája értékeinek és hagyományainak egy életen át vállalt méltó képviseletéről, ugyanakkor azonban egy kozmopolita életstílust követve mindenkor a világ, közte a magyar és az albán kapcsolatok jobbításának érdekében tevékenykedett és fáradozott. 

Emlékét nemcsak az albán közösség, de Közép-Európa, közte Magyarország és Szlovákia is egyaránt tisztelettel övezi és őrzi. 

Jegyzetek: 

1) Teljes néven: nagyapponyi Apponyi Geraldine Margit Virginia Olga Mária grófnő 
2) Zogu Amet Muhtar Zogolli néven született. Az uralkodó által használt névvariáció a Zogolli vagy törökösen Zogoğlu névből rövidült Zogura, amelyben a török oğlu [ejtsd ólu] jelentése „fiú, fia”, a teljes alak jelentése „Zog fia, Zogfi”, és ebből vonta el a Zog/Zogu alakot, és így lett I. Zog vagy I. Zogu király (Zogu i Parë vagy mbreti Zog i Parë). Uralkodói neve a nyelvhasználók körében és a történelmi szakirodalomban egyaránt előfordul Zog és Zogu alakban, míg családneve Zogu. A két alak keveredése abból adódik, hogy az albán nyelvben a tulajdonnevek is rendelkeznek hátravetett névelővel, ún. véghangzóval és ez a Zog esetében Zogu („a Zog”) lesz, mely megegyezik a családnév Zogu alakjával. A zog jelentése egyébként „madár”. 
3)Zogu király családjának eredetét egészen a legendás Szkander bégig tudta visszavezetni. Maga a Zogu család a mai Koszovó területéről, Zogaj megyéből származik. A család, pontosabban Nagy Zogu a 15. sz. végén Közép-Albániába költözött, ahol felkelést szervezett a törökök ellen. Hadi sikerei után a törökök egyezséget kötöttek vele, kinevezvén Mati tartomány örökös helytartójává, s ezt a címet leszármazottai, köztük a későbbi Zogu király is örökölték. Édesapja, Dzsemál Zoggoli pasa (1860–1911), a dúsgazdag nagybirtokos által a muzulmán Albánia a török császári udvar egyik leghűségesebb szövetségese volt. 
4)A 20. században két magyar grófnőből lett muszlim uralkodó felesége. Geraldine mellett a másik Szendrői Török Mária (1877–1968), Puskás Tivadar nevelt lánya volt, aki előbb a Zubeida, majd Djavidan hanum néven II. Abbász Hilmi egyiptomi alkirály (khedive, 1874–1944) titkos, majd valódi felesége volt 1910 és 1913 között. 
5)1526, azaz a mohácsi vész óta – gróf Apponyi Geraldine-t kivéve – európai trónon nem ült magyar királyné. 
6)A házasságkötéskor Apponyi Geraldine mindössze 22 éves volt, ily módon minden idők második legfiatalabb királynéja lett. Aki megelőzte, Farouk egyiptomi király (1920–1965) első felesége, Farida királynő (1921–1988) volt, aki 1938-ban, 17 éves korában kötött az uralkodóval házasságot. 
7)Teljes néven: Leka, Albánia koronahercege 
8) Teljes néven: Leka Anwar Zog Reza Baudouin Msiziwe Zogu 
9) Geraldine királynénak – férje döntése nyomán – soha nem kellett felvennie a muszlim vallást, római katolikus hitét mindig is gyakorolhatta. 
10) „Geraldine királyné” 
11) Az albán királyné családjának az ősei ebben a Nyitra vármegyei községben éltek. Az Apponyi család első ismert őse Vörös Tamás csejtei várnagy volt, aki Győr vármegyéből Nyitrába költözött és Appony várára királyi adományt kapott. Vörös Tamás 1344-ben és 1346-ban követ volt Avignonban, a pápai udvarnál, s az ő fia, Miklós viselte elsőként az Apponyi nevet. Az albán királyi rokonság még élő magyar családjai között van a Batthyány, az Erdődy, a Forgách, a Perényi, a Nádasdy és a Sztáray család. A kihalt családok között kell megemlíteni a Balassa, a Báthory, a Frangepán, a Thököly és a Wesselényi famíliát és olyan történelmi hírességeket, mint Thurzó György nádor és Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. 
12) Geraldine királyné levelét megtalálhatjuk Peter Králik Appony története (História Oponíc) című könyvében.

Nincsenek megjegyzések: