Színésznő, a Pesti Magyar Színház és a Nemzeti Színház művésznője. 1832-ben ment feleségül idősebb Lendvay Mártonhoz (1814−1858), majd elvált tőle, és 1850-ben Latkóczy Lajos festőművész felesége lett.
Naivákat és drámai hősnőket egyaránt alakított, tehetsége és szépsége révén korának ünnepelt primadonnája lett, aki minden színjátéktípusban, így vígjátékokban és népszínművekben is sikert aratott.
A Lendvay nevet válása után is megtartotta, hiszen a színpadon aratott első sikerei ehhez fűződtek (például a Pesti Magyar Színház 1837-ben történő felavatásán ő és férje alakította a főszerepet Vörösmarty Árpád ébredése című prológusában), ezért azt a későbbiekben Lendvay−Latkóczynénak írta. Vörösmarty kora legnagyobb színésznőjének tartotta, a hozzá írt epigrammája „L-né emlékkönyvébe” címmel jelent meg; ez Lendvayné Hivatal Anikó sírfelirata is egyben a Kerepesti temetőben:
A sokaság s tapssal tiszteli szózatidat.
Nem tudják, hogy minden szó, melly szíveket áthat,
Szűdnek egy eltépett életörömbe került.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése