A magyar kultúrtörténetben is léteznek családok, generációk, szülők és utódok, amelyek−akik a maguk szellemi teljesítményével együtt, de külön-külön is maradandót alkottak; azaz tevékenységük mindenképp nyomot hagyott a magyar művelődéstörténet lapjain. Ezek közé tartozik a Karacs család is; a püspökladányi születésű, a debreceni református kollégiumban tanult, a pesti szellemi élet jelentős alakjává vált rézmetsző apa, Karacs Ferenc, felesége, Takáts Éva írónő és leányuk, a magyar nőnevelés egyik kiemelkedő alakjává lett Karacs Teréz.
Karacs Teréz 1808. április 18-án született. Az ösztönző szellemi légkörben felnőtté váló Teréz édesanyját követve írni kezdett; az 1830-as években több írásműve, cikke is napvilágot látott. Ugyancsak ezidőtájt ismerkedett meg a nőoktatás korabeli úttörőivel, Brunszvik Terézzel és Teleki Blankával egyaránt, akiknek hatására saját érdeklődése is egyre inkább a pedagógia felé fordult; néhány évet nevelőnőként a máramarosszigeti Kállay családnál töltött.
Miskolcon 1846-ban nyílt meg egy nőnevelő intézet polgári származású fiatal leányok részére, amelynek vezetésére Karacs Terézt kérték fel. Ő a feladatot elvállalta; az oktatási intézmény hamarosan országos hírnévre tett szert. 1859-ben Kolozsvárra költözött, ahol a református egyház leányiskoláját vezette. Néhány évvel később ugyanitt magániskolát nyitott, de anyagi gondjai miatt ennek működését nem tudta sokáig biztosítani. Egy ideig ismét nevelőnői munkát vállalt a Teleki családnál, majd 1865-ben visszaköltözött Pestre, és magántanárként dolgozott. 1877−1885 között a kiskunhalasi felsőbb leányiskolában tanított (ahol többek között Arany János unokáját, Széll Piroskát is oktatta), majd Békés városába költözött. Itt hunyt el 1892-ben, sírja a békési temetőben található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése