2018. január 5., péntek

Déryné Széppataki Róza

A magyar vándorszínészet szimbóluma.

Déryné Széppataki Róza, született Schenbach Rozália (1793–1872), az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának egyik legnépszerűbb színésznője, drámafordítója.



Schenbach József jászberényi patikus leánya volt; 1813-ban szerződött a második magyar színtársulathoz Pestre. Katona József feleségül kérte, de 1813-ban feleségül ment pályatársához, Déry István színészhez, akitől azonban hamarosan elvált. 1815-ben Egerbe, majd Miskolcra ment, végül Kilényi Dávid dunántúli színtársulatának lett a tagja; Pozsonyba és Bécsbe is eljutott. 

1823-ban Kolozsvárra szerződött; nevéhez fűződik az operaelőadások megindítása és felvirágoztatása, de egyébként is őt tartják az első magyar operaénekesnőnek. Játszott még Pesten, Kassán, Debrecenben, kisebb erdélyi városokban. 1852-ben visszavonult a színpadtól, kibékült férjével és annak haláláig vele élt Diósgyőrben, azután beköltözött Miskolcra. A város Szent Anna temetőjében nyugszik. 

A vándorszínészet sokoldalú primadonnája volt, aki drámai előadásokon főként a naiva szerepkört játszotta, az operaszínpadokon pedig elsősorban a szoprán szólamokat énekelte. Több száz szerep volt a repertoárjában. Sikerei révén jelentős része volt a magyar színészet elismertetésében és társadalmi pártolásának megszervezésében. Emlékiratai 1879-ben, 1900-ban és 1955-ben láttak napvilágot.