2017. szeptember 12., kedd

Molnár Borbála

A magyar irodalom sokáig nem bővelkedett nőírókban. De különösen nem a 18-19. század fordulóján, amikor az egész irodalom éppen feléledőben volt. Ezért is különös figyelemmel kell fordulnunk a kor nőírói, köztük az egyik legkiemelkedőbb, Molnár Borbála felé, aki a kor „előítéleteit és elvárásait” jócskán túl- és meghaladva írt, alkotott, publikált – valóban az egyik első hivatásos női alkotóként. 
Molnár Borbála 1760. augusztus 25-én született Sátoraljaújhelyen kisnemesi családban; apja Molnár István református kántortanító, majd malombérlő volt. Sátoraljaújhelyen is nevelkedett, majd itt is ment férjhez; tizenhét éves korában akarata ellenére, apja kívánságát követve, szerencsétlen házasságot kötött. Válópere befejezése előtt, 1791-ben három gyermek anyjaként maradt özvegyen. Súlyos anyagi gondjaitól végül is költői működése szabadította meg. Kassán megjelent négykötetes összeállítása váratlan nagy sikert aratott. Karrierjét pártfogók és mecénások (Ráday Gedeon, Festetics György) mellett irodalmi társaságok is egyengették; Gvadányi Józseffel, Csízi Istvánnal és Édes Gergellyel folytatott levelezésének számos darabja került nyilvánosság elé. 1795-től 1817-ig Mikes Anna grófnő társalkodó- és felolvasónőjeként Erdélyben élt. Ott ismerkedett meg a korabeli erdélyi közélet híres költőnőjével, Újfalvy Krisztinával, akinek sorsa sokban hasonlított az övéhez. Mikes Anna halála után (1817) egyik fiához, a hajdúbagosi jegyzőhöz költözött. Ott töltötte élete utolsó évtizedét, ott is hunyt el, illetve ott is lett eltemetve (1825). * 
Molnár Borbálát elsősorban költeményei tették kedveltté a kor olvasói körében. Páratlan sikerének titka elsősorban az volt, hogy a korfelfogás kettősségét részben betartotta; a sirám nála tűréskészséggel párosult, illetve a vallási és szülői intelmeknek való engedelmességgel. Irodalmi munkásságának célja az (is) volt, hogy „az ő életének tükörét” tartsa olvasói elé. Kedvelt témakörei a szomorúság, a csalódás, a szerelem hiánya, a szülői erőszakkal kikényszerített házasság keservei, a korszak társadalmi rajza, házi és családi élete, mindennapjai voltak. Az akkori Európát átható divatos problematikához kapcsolódóan tematikái az élet árnyoldalait elevenítették fel, amelyek a későbbikben főként a szentimentalista művek nyomán váltak ismertté. Az írónő egyes műveit ma is élvezetessé teszi emberismerete, jó szituációérzéke, a korrajz erőteljes mivolta. 
Visszatérve azonban a magyarországi helyzetképhez; Molnár Borbálának (is) megvoltak a maga működő „költő(nő)i szakmai kapcsolatai”. Ahogy a fentiekben már említettük volt, Máté Jánosné Újfalvy Krisztinával baráti és szakmai kapcsolatot egyaránt ápolt. A Barátsági vetélkedés, vagy Molnár Borbálának Máté Jánosné asszonnyal két nem hibái és érdemei felől folytatott levelezései című, 1804-ben Kolozsvárott megjelent, leveleket tartalmazó kötete is megerősíti ezt az ismérvet, s ennek eredményeként a befutott költőnő maga vezette közönség elé az ismeretlen alkotót. 
Molnár Borbála mintegy tíz évet Erdélyben élt Mikes Anna grófnő társalkodó- és felolvasónőjeként. Itt ismerte meg őt maga Kazinczy Ferenc is, aki 1816-os kolozsvári látogatása alkalmával az alábbiakat jegyezte fel Molnár Borbáláról – amelyet jelen írásunk zárógondolataként jegyezni szándékozunk, nem feledve Molnár Borbála tevékenységét és a magyar (női) kultúrtörténet történetében betöltött korszakalkotó jelentőségét, illetve szerepét: „…így ezen általam mindaddig nem ismert földimet is (...) megláthatám vala, kit korunk asszony írói közt, mindig megkülönböztetéssel fog említeni literaturánk: őtet természet, szenvedés és Édes Gergely vezérlései tevék verselővé.” (Vö. Erdélyi levelek. Bp., 1881. 81.) 
Epilógus helyett: maradjunk ennyiben. 



Bessenyei Annához írt verse 

Nemes szívű dísze az ifjú szépnemnek, 
Ki szép példája vagy a munkás érdemnek, 
Kinek ifjú szíved nem a hívság teli, 
Hanem tisztelettel a virtust neveli; 
Örvendetes óra, melyben a szeretet 
Méltó tisztelettel tehozzád vezetett, 

Hozzád és jószívű, kegyes pátrónádhoz 
Ki módot szolgáltat kezdett jó munkádhoz. 
Élj tehát, s virtussal ékesítsd nemedet, 
Én holtig tisztelem emlékezetedet. 
Méltóztasd hát te is emlékezetedre 
Azt, kinek már szíve ég szeretetedre. 



________________________________________________________________ 


* Molnár Borbála nyomtatásban megjelent jelentősebb munkái: 
1. Molnár Borbála munkáji. Kassa, 1793. Négy kötet. (Versek) 
2. Egy nemes cselekedet leírása, mellyet Molnár Borbála terjeszt a magyar világ eleibe. Pest, 1797. 
3. Főstrázsamesternek Csízi Istvánnak nemes Molnár Borbálával az erkölcs pallérozását és a szív megjobbítását tárgyazó verses levelezései, mellyek leginkább beteges állapottyában munkálattak. Pozsony, 1797. 
4. Barátsági vetélkedés, vagy Molnár Borbálának Máté Jánosné asszonnyal két nem hibái és érdemei felől folytatott levelezései. Kolozsvár, 1804. 
5. Szerencsétlen indulat vagy Sarolta és Sándor, mellyet versekbe szedett. Kolozsvár, 1804.