(Árva) Bethlen Kata

A tragikus életű, érzékeny lelkű nő, asszony, anya, írónő...

I. 

„Árva Bethlen Kata, valahonnét az irodalomtörténet sarkából dereng a neve (…) Aki ezt az életrajzot írta, nemcsak nagy lélek, de nagy író, Mikes és Faludi közé illő. Íróságban kevesebbel marad el mögöttük, mint amennyivel lélekben felülmúlja őket. Őt ismerve, eggyel több okunk van a 18. századot Magyarországon is a művelt próza századának tekintenünk…” − írta Németh László a magyar memoárirodalom egyik legsajátosabb alkotójáról és legmegrázóbb művéről,Gróf Bethlen Kata életének maga által való rövid leírásáról (1762), amely csonkán maradt, és az írónő halála után jelent csupán meg. 

A mű lapjain az írónő saját életének egymást követő tragédiái, betegségei, családtagjaitól elszenvedett megaláztatásai és mindemellett Erdély gondjai, a korszak küzdelemre kényszerítő nehézségei rajzolódnak ki, elevenednek meg. 

A memoárból nemcsak a magára maradt asszony keserű sorsát ismerhetjük meg, hanem több évszázad messzeségéből fölfénylenek a korabeli Erdély mindennapos gondjai: birtokviszonyok, természeti csapások, kollégiumok, könyvtárak, diákok, prédikátorok sorsa és Bethlen Kata mártíromságra hajlamos természete, amely a vallásosságban keresett menedéket. 

II. 

Árva Bethlen Kata − ahogy ő maga nevezte magát − 1700. november 25-én született Bonyhán, Bethlen Sámuel, Küküllő vármegye főispánja, Marosszék főkapitánya lányaként. Anyja, Borsai Nagy Borbála nyolc gyermekkel ajándékozta meg férjét, akik közül három még kisgyermekkorában elhunyt. Kata nyolc évesen elveszítette apját; anyja pedig férjhez ment a vagyonos gróf Haller Istvánhoz. 

Bethlen Kata apjától örökölte a református vallás és a magyar közművelődés iránti odaadását és nyitottságát. A család tagjai a nagyenyedi kollégium patrónusai, világi gondnokai voltak. A református hitében erős lányt édesanyja tizenhét éves korában férjhez adta mostohatestvéréhez, a katolikus gróf Haller Lászlóhoz. Férje azonban rövidesen elhunyt. 

Kata 1722-ben férjhez ment gróf Teleki Józsefhez, akivel annak haláláig, 1732-ig éltek együtt. Ezután nevezte magát Árva Bethlen Katának, mivel elveszítette két férjét, két házasságából született hat gyermeke közül négy elhunyt, kettőt pedig elszakítottak tőle a katolikus neveltetés érdekében. 

A család nélkül maradt asszony egyik legfontosabb támasza az írás volt. Önéletírásáról már beszéltünk; ugyanakkor még életében megjelent imádságoskönyve, a Védelmező erős pais, amely 16 imádságot tartalmaz. Mindemellett kiterjedt levelezést folytatott kora nagyasszonyaival. Az írással párhuzamosan Bethlen Kata korának ismert gyógyítójává lett; betegségei és természetes kíváncsisága miatt is tanult az erdélyi orvosoktól, valamint egyéb szakkönyvekből egyaránt képezte magát. 

Az irodalom és a gyógyítás mellett a református hit védelme és a magyar kultúra támogatása kötötte le minden energiáját. Otthona valóságos szellemi központja volt az akkori Erdélynek. Mecénásként bőkezűen támogatta Bod Pétert, akit kisdiák korától iskoláztatott. Ugyanakkor nagyon sok könyv kinyomtattatását a maga költségén tette meg. Bőkezűen támogatta az iskolákat; udvarában a lányok terítőket varrtak, amelyekkel sok gyülekezetet megajándékozott. 

Bőkezűen támogatta a református kollégiumokat is. Végrendeletében a nagyenyedi kollégiumra hagyta gazdag, ritka kiadványokban bővelkedő könyvtárát (a Bod Péter által összeállított jegyzék százkilencvenhat szerző háromszázharmincegy művét sorolta fel), amely viszont 1849-ben porig égett. 

III. 

Bethlen Kata 1759. július 29-én halt meg Fogarason; sírja az ottani református templomban található. Írói munkásságára a XX. század közepén Németh László esszéje, majd drámája irányította a figyelmet. Életéről Kocsis István írt monodrámát Árva Bethlen Katacímmel, amelyet Meister Éva színművésznő tart műsorán 1997-től. 

Bethlen Kata Önéletírása nyomtatásban többször is megjelent; olvasásra pedig tanulságul, tanúságtételként ajánlott, mindannyiunknak.