Báthory Anna

Tulajdonképpen két Báthory Anna is létezett.

Az egyik, akire általában mindenki asszociál, az első somlyói Báthory Anna (1595–1636, Báthory István és Telegdy Katalin lánya), ecsedi Báthory György felesége, a hírhedt vérgrófnő, Báthory Erzsébet anyja. Györgynek és Annának négy gyermeke volt: V. István (akinek nem született utóda, így személyével kihalt a Báthoryak ecsedi ága), Klára, Zsófia és Erzsébet. Az ő fivére volt Báthory István (1533–1586), a későbbi erdélyi fejedelem (1571–1586) és lengyel király (1576–1586). A másik Báthory Anna somlyói Báthory Gábor erdélyi fejedelem (egyébként az utolsó Báthory, aki Erdély fejedelmi székében ült; 1589–1613) testvérhúga volt, Báthory István Kraszna vármegyei főispán (1553–1601) és Bebek Zsuzsanna (?–1595) leánya, Báthory Erzsébet unokatestvére. 

A Báthory család ezen ága sem büszkélkedhet tiszta erkölcsökkel, legalábbis Bethlen Gábor fejedelem szerint biztosan nem, aki boszorkánypert indított Báthory Gábor húga, Anna* ellen. Annát testvérszerelemmel, vérfertőzéssel és saját gyermeke szándékos megölésével, illetve bűbájolással vádolta. A nőt 1621-ben jószágvesztésre ítélték, végül mégis kegyelmet kapott. Köztudott, hogy a Báthory-testvérek kicsapongó életet éltek, a leírások szerint különlegesen szép és tehetséges emberek voltak, de helytelenül használták fel adottságaikat. Viszont az is tény, hogy Báthory Gábor utódja a fejedelmi székben Bethlen Gábor lett, akinek politikailag érdekében állt eltávolítani a Báthory családot.

Erről a hírhedt testvérpárról és korukról (is) szól a csodálatos Móricz-trilógia, az Erdély I-III. (Budapest, 1935) és Makkai Sándor Ördögszekér című regénye (Budapest, 1925). 

_________________________________________________________________

* Báthory Gábor testvérhúga, Anna (1594–1636) féktelen kicsapongásairól volt híres, perében testvérszerelemmel, vérfertőzéssel vádolták. Előbb Bánffy Dénes, majd Jósika Zsigmond felesége volt. Konstruált vádak alapján többek között gyermeke megöléséért – valójában kiterjedt birtokaiért – 1621-ben halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott Bethlentől, csupán birtokaitól fosztották meg. Előbb Lengyelországban, majd 1636-tól Magyarországon élt.