2017. február 6., hétfő

Báthory Anna

Tulajdonképpen két Báthory Anna is létezett.

Az egyik, akire általában mindenki asszociál, az első somlyói Báthory Anna (1595–1636, Báthory István és Telegdy Katalin lánya), ecsedi Báthory György felesége, a hírhedt vérgrófnő, Báthory Erzsébet anyja. Györgynek és Annának négy gyermeke volt: V. István (akinek nem született utóda, így személyével kihalt a Báthoryak ecsedi ága), Klára, Zsófia és Erzsébet. Az ő fivére volt Báthory István (1533–1586), a későbbi erdélyi fejedelem (1571–1586) és lengyel király (1576–1586). A másik Báthory Anna somlyói Báthory Gábor erdélyi fejedelem (egyébként az utolsó Báthory, aki Erdély fejedelmi székében ült; 1589–1613) testvérhúga volt, Báthory István Kraszna vármegyei főispán (1553–1601) és Bebek Zsuzsanna (?–1595) leánya, Báthory Erzsébet unokatestvére. 

A Báthory család ezen ága sem büszkélkedhet tiszta erkölcsökkel, legalábbis Bethlen Gábor fejedelem szerint biztosan nem, aki boszorkánypert indított Báthory Gábor húga, Anna* ellen. Annát testvérszerelemmel, vérfertőzéssel és saját gyermeke szándékos megölésével, illetve bűbájolással vádolta. A nőt 1621-ben jószágvesztésre ítélték, végül mégis kegyelmet kapott. Köztudott, hogy a Báthory-testvérek kicsapongó életet éltek, a leírások szerint különlegesen szép és tehetséges emberek voltak, de helytelenül használták fel adottságaikat. Viszont az is tény, hogy Báthory Gábor utódja a fejedelmi székben Bethlen Gábor lett, akinek politikailag érdekében állt eltávolítani a Báthory családot.

Erről a hírhedt testvérpárról és korukról (is) szól a csodálatos Móricz-trilógia, az Erdély I-III. (Budapest, 1935) és Makkai Sándor Ördögszekér című regénye (Budapest, 1925). 


_________________________________________________________________
* Báthory Gábor testvérhúga, Anna (1594–1636) féktelen kicsapongásairól volt híres, perében testvérszerelemmel, vérfertőzéssel vádolták. Előbb Bánffy Dénes, majd Jósika Zsigmond felesége volt. Konstruált vádak alapján többek között gyermeke megöléséért – valójában kiterjedt birtokaiért – 1621-ben halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott Bethlentől, csupán birtokaitól fosztották meg. Előbb Lengyelországban, majd 1636-tól Magyarországon élt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése