I. Anjou Mária király(nő)

I. Anjou Mária (1382–1395) apja halála után került a trónra; Székesfehérvárott koronázták Magyarország királyává.

A lovagkirály, I. Anjou (Nagy) Lajos (1342–1382) és Kotromanics Erzsébet 1353-ban kötött házassága sokáig gyermektelen volt. Az 1370-es évek gyermekáldással kezdődtek, azonban csak leányok születtek: Katalin, Mária és Hedvig. A magyar király nehéz helyzetbe került, mivel a magyar jogrend nem ismerte a női uralkadó fogalmát. Ezért Lajos minden megtett, hogy valamelyik leánya biztos háttérrel rendelkezzen, ha uralomra kerül. 

A dinasztia természetesen azt is szem előtt tartotta, hogy a leánygyermekek milyen férjjelölttel kössenek majd házasságot. Katalinnak a francia trónörököst szemelték ki, azonban ez a házasság a leány halála miatt nem valósult meg. A másodszülött Máriát IV. Károly fiával, Luxemburgi Zsigmonddal jegyezték el. Hedvig vőlegénye időközben Habsburg Vilmos lett. 

1382-ben, apja halála után Anjou Mária került a trónra; Székesfehérvárott koronázták Magyarország királyává. A legitimáció alapját az jelentette, hogy a leányt fiúsították, és így magyar királlyá koronázhatták. A 11 éves Mária helyett a tényleges hatalmat azonban anyja, a Garai Miklós nádor befolyása alatt álló Erzsébet királyné gyakorolta. 

A nőuralom végül polgárháborúhoz vezetett. A lengyel trónt, amelynek Mária ugyancsak várományosa volt, húgának, Hedvignek engedte át, mivel a Lengyelországba költözést a helyettes kormányzó, és főként Erzsébet királyné elutasította (a lengyelek még I. Lajos idejében kikötötték a trónt öröklő utód kötelező Lengyelországba költözését). Bár 1372-ben IV. Károly eljegyezte Máriát fia, (Luxemburgi) Zsigmond számára, az anyakirályné és Garai Miklós nádor 1384-ben megegyezett VI. Károly francia királlyal Mária és Lajos orleans-i herceg házasságáról. A nászt ugyan 1385-ben diplomáciai úton meg is kötötték, de a fegyveresen Magyarországra érkező Zsigmond azt semmisnek tekintette, és feleségül vette jegyesét (1385). A délvidéki főurak Máriával és Zsigmonddal szemben az 1385 végén megkoronázott II. (Kis) Károlyt támogatták, aki lemondásra kényszerítette a királynőt. Pár hónap múlva azonban Erzsébet királyné és Garai Miklós összeesküvést szőttek, amelynek eredményeként sikerült Károlyt Visegrádon megöletniük (1386). Ezután Mária visszakapta trónját. Az összeesküvést követően kitört lázadás lecsillapítására a déli tartományokba indulva, az anyakirálynéval együtt a lázadó főurak fogságába került. Novigrádban Mária szemtanúja volt anyja, Erzsébet 1387 elején történt megfojtásának. 1387 nyarán szabadult ki közel egyéves fogságából, és találkozott Zágrábban az időközben magyar királlyá koronázott férjével, Zsigmonddal. 

Ettől kezdve az ország politikai irányításába nem kapcsolódott be, Zsigmond uralkodott helyette. 1395-ben – viszonylag előrehaladott terhességgel – egy lovasbaleset során vesztette életét. Nagyváradon temették el; vele halt ki az Anjouk magyarországi ága.

A király(nő) alakja és az intrikákkal átszőtt történelmi miliő nagyon sok alkotót megihletett. Személye és kora a központi alakja Dénes Zsófia Kisasszonykirály, Gulácsy Irén Jezabel című regényeinek, Madách Imre Mária királynő című drámájának, illetve Szentmihályi Szabó Péter Haláltánc című alkotásának.