Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális tendenciákban // Women's and role model motivational volumes - in national and global trends

HU-Mostanában, globalizálódott világunkban vitathatatlanul két kulturális jelenségsorozat tarol végig kontinenseken, nyelveken, kultúrákon. Amely globalizáltból nemzetivé lesz, mégis része a globalizációs tendenciáknak.

Az egyik a női egalitásjelenség megerősödését reprezentáló, a kiemelkedő női hősökről, alkotókról, politikusokról, művészekről, sportolókról stb. szóló portrésorozatok/könysorozatok egymás utáni megjelenése, amelyek a mi világunkban is jelen vannak, immár jó ideje (a lenti válogatásban 4 nyelven, HU/SK/CZ/EN).

Érdekes a re-/prezentáció tendenciája, hiszen nagyjarészt tizenéveseknek szóló, lényegében megküzdött, végtelen kitartást és életerőt sugárzó, motivációs élettörténetekről-parafrázisokról beszélünk, e konkrét vonulat esetében női történetekről, elsősorban ugyancsak női/tizenéves lány olvasóknak szánva, ehhez való nyelvezettel.

A másik vonulat általánosabb, amelyhez az első is igazából valamely módon mégiscsak kapcsolódik. Ez az ún. példakép-tendencia (jobb terminus technicus nem lévén, alkottam egyet), amelynek keretében az egyes nyelvek, kultúrák, nemzetek régmúlt női/férfi hősnőitől/hőseitől kiindulva elérkezünk a máig, a mai idők női/férfi "velünk élő" példaképeiig, mintegy felvállalva egy lineáris történeti (mesélő narratívai) tendenciát, eljutva a kitűzött motivációs identifikációs csúcspontig, talán célig: "Mindez veled is megtörténhet!"

És itt figyelhető meg egy erős célcsoportváltás, hiszen míg a női példaképekről szóló válogatások elsődleges célcsoportja a tizenéves lányok generációi (!), addig a példaképekről szóló kötetek minden generáció számára javasoltak, azaz "nemzeti kánonná" minősíttettnek, bizonyos értelemben.

Ha ez esetben adottnak és validnak vesszük Erik Erikson(1), illetve James Marcia(2) pszichológusok egymásra épülő identitáselméleteit, az előbbi típusú kötetek célcsoportja abszolút értelemben korrektül megfogalmazott, hiszen az identitás-krízis megküzdésének folyamatában az identitásdiffúzió elkerülésének abszolút eszközei lehetnek a kötetek. A második típusú példakép-kötetek célcsoportja bizonyos értelemben csupán most identifikálódik, hiszen a portrék szövegleírásának megváltoztatása, az illusztrációk művészivé változtatása stb. kitágítja az identifikáció célcsoportját a felnőtt érdeklődők körével, ily módon egy lehetséges nemzeti kánont validál. Ennek megfelelően bővül a megnyilatkozás módja online/offline kiállítással, művészi rajzokkal/festményekkel, stb.

Pl. https://firstladies.si.edu/,

https://www.czechcentres.cz/projekty/ceske-hrdinky,

https://www.czechcentres.cz/en/projects/ceske-hrdinky?locale=en.

Mindezt alaposan megerősíti az itt kiadott kötetek köztudatba juttatásának módja, pontosabban marketingkampánya (bár jelentősen másnak tűnik), a közösségi finanszírozás, a közösségi élmény mint adományozás, illetve az adakozás érzése és ennek felvállalása, mint megküzdési módozat. Hiszen ezek is identitasképző élmények és elemek.

Ugyanakkor nem elhanyagolandó a reprezentáció mint eszköz és mint eredő sem, hiszen mindez adott esetben lehet állami, nemzeti, de természetesen felvállaltan akár nemzetközi preferenciájú, sőt interkontinentális volumenű is, mint azt az adott szempontú nemzeti reprezentációs tendencia és narratíva adja/kívánja/elvárja.

EN-Nowadays, in our globalized world, there are arguably two series of cultural phenomena along continents, languages, cultures. What will become national from a globalized one is still part of the globalization trend.

One is about the strengthening of the phenomenon of female egalism, about outstanding female heroines, creators, politicians, artists, athletes, etc. The successive appearances of the series of portraits/book series, which are also present in our world, have been around for a long time now (in the selection below in 4 languages, HU/SK/CZ/EN).

The tendency of re-/presentation is interesting, as we are mostly talking about motivational life stories-paraphrases for teenagers, essentially struggling, radiating endless perseverance and vitality, in the case of this particular line, women's stories, primarily intended for female/teenage girl readers, in appropriate language.

The other line is more general, to which the first is actually somehow connected. This so-called exemplary tendency (not being a better terminus technicus, I created one), in the framework of which we reach the present, starting from the past female/male heroines/heroes of certain languages, cultures, nations, to today's female/male "living" role models, almost assuming a linear historical ("telling" narratives) tendency, reaching the set motivational identification top, perhaps a goal: "It can all happen to you!"

And here a strong change of target group can be observed, since while the primary target group of the selections of female role models is the generations of teenage girls (!), The volumes of role models are recommended for all generations, i.e. classified as a “national canon” in a sense.

In this case, considering the interdependent identity theories of psychologists Erik Erikson and James Marcia, the target group of the former volumes is absolutely correctly formulated, since in the process of overcoming the identity crisis, type A in some ways, the target group of the volumes is only now being identified, as changing the text description of the portraits, making the illustrations artistic, etc. expands the target group of the identification to adult stakeholders, thus validating a possible national canon. Accordingly, the way of expression is expanded with online/offline exhibitions, artistic drawings/paintings, etc.

E.g. https://firstladies.si.edu/,

https://www.czechcentres.cz/projekty/ceske-hrdinky,

https://www.czechcentres.cz/en/projects/ceske-hrdinky?locale=en.

All this is thoroughly confirmed by the way the volumes published here are made public, more precisely by its marketing campaign (although it seems significantly different), community funding, the community experience as a donation, and the feeling and acceptance of donation as a way of coping.

After all, these are also identity-forming experiences and elements.

At the same time, representation as a tool and as a result should not be neglected, as all this can be state, national, but of course even internationally preferential, and even intercontinental in volume, as a national representation tendency and narrative gives/desires/expects.

Jegyzetek:

1. Eriksoni pszichoszociális fejlődéselmélet
Az eriksoni pszichoszociális fejlődésmodellt Erik H. Erikon neves fejlődéspszichológus fogalmazta meg. Ebben 8 különböző szakaszt állapít meg, amiken az egészséges fejlődésmenetű ember a csecsemőkortól kezdve a késő öregkorig áthalad.

(5. szakasz: Identitás vs. szerepkonfúzió
Nyerhető énerő: Hűség
Egzisztenciális kérdés: Ki vagyok én, és mi lehet belőlem?
Jellemző életkor: 13-19 éves korig
A serdülőkor időszaka, amikor is a gyerek újonnan elkezd foglalkozni azzal, milyennek tűnhet mások szemében. Ahogy kezdenek átlépni a gyerekkorból a felnőttkorba, a serdülők elkezdenek játszani különböző szerepekkel, amiket betölthetnek a világban. A kísérletezés közben kipróbálnak rengeteg tevékenységet és viselkedést. Ezért kezdetben hajlamosak némi szerepkonfúzióra – a sok lehetséges alternatíva miatt nehezen tudják eldönteni, hogyan is illenek ők bele ebbe az egészbe, ami körülöttük van. Végül a legtöbb serdülőben ezen kísérletezés következményeként kialakul egy identitás érzés azt illetően, hogy kik ők, és merre tart az életük.)

Erre maga Erikson használta az identitáskrízis összetételt. Ez egy olyan fordulópont az ember fejlődésében, ahol a korábbi élmények és tapasztalatok, valamint a jövőbeli elvárások által kialakul hogy az egyén azzá válik-e, akit a társadalom elvár tőle, vagy amivé ő maga szeretne válni.

2. James Marcia identitás-állapot elmélete
James Marcia létrehozott egy olyan strukturális interjút, melynek célja, hogy a tinédzsereket négy identitásállapot valamelyikébe besorolja. Az identitásállapotok leírják és bemutatják a tinédzserek fejlődését az identitás formálódásában. Marcia elmélete szerint az identitás definíciója, hogy az egyén sok alternatíva közül éretten dönt arról, hogy milyen foglalkozást, vallást, szexuális irányultságot, és politikai nézetet választ. A négy lehetséges identitásállapot:
1. Diffúz identitás szakasza: az egyén még nem választott identitást magának, és nem határozott meg semmilyen irányt a jövőre nézve.
2. Korai zárás szakasza: Amikor az egyén elköteleződött egy identitás mellett, de nem fedezte fel azt, hogy ez illik-e hozzá leginkább.
3. Moratórium szakasza: Az egyén egy identitásválságot él meg éppen, és aktívan keresi a válaszokat azokra az életét érintő fontos kérdésekre, amikben bizonytalan, és amik iránt el akar köteleződni.
4. Identitás megtalálása, elérése: az az állapot, amikor az egyén megoldja az identitásválságot, az ott felmerülő kérdésekre adott válaszokkal.

Notes:

1. Erikson's Psychosocial Development Theory

The Erikson psychosocial development model was formulated by the renowned developmental psychologist Erik H. Erikson. In it, he identifies 8 different stages that a healthy developing person passes through from infancy to late old age.

(Stage 5: Identity vs. Role Confusion

Earnable Self-Power: Loyalty

Existential Question: Who am I and what can I become?

Typical Age: 13-19

Adolescence is the period when a child begins to newly deal with how they might appear to others. As they begin to transition from childhood to adulthood, adolescents begin to play with different roles they can play in the world. In the process of experimenting, they try out a wide variety of activities and behaviors. As a result, they are initially prone to some role confusion – they have difficulty deciding how they fit into the world around them due to the many possible alternatives. Eventually, most adolescents develop a sense of identity as a result of this experimentation about who they are and where their lives are headed.)

Erikson himself used the term identity crisis for this. This is a turning point in human development, where past experiences and experiences, as well as future expectations, determine whether the individual becomes what society expects of him or what he himself wants to become.

2. James Marcia's Identity State Theory

James Marcia created a structured interview that aims to classify teenagers into one of four identity states. Identity states describe and illustrate the development of teenagers in the formation of identity. According to Marcia's theory, identity is defined as the individual's mature decision from many alternatives about what occupation, religion, sexual orientation, and political views to choose. The four possible identity states are:

1. Diffuse identity stage: the individual has not yet chosen an identity for himself and has not determined any direction for the future.

2. Early Closure Stage: When the individual has committed to an identity but has not discovered whether it is the best fit for them.

3. Moratorium Stage: The individual is currently experiencing an identity crisis and is actively seeking answers to important questions about their life that they are unsure about and want to commit to.

4. Finding and achieving identity: the state when the individual resolves the identity crisis by providing answers to the questions that arise.

Cseh Gizella: Női szerepkörök a 19–20. század fordulóján (könyvrecenzió)

   Ikon – nagyjából ez a fogalom vonatkozik – némi tematika-, kor-, nem- és foglalkozásváltással – gróf Hugonnai Vilma „doktorasszonyra” (vö.: Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony. Budapest, 2017), akit a maga módján szintén csak ily módon jellemezhetünk: a magyarországi női művelődés és művelődéstörténet ikonja, az első honi diplomás nő prototípus-toposzok hőse és birtokosa, idol, de – amint látni fogjuk – mégiscsak „megmozdítható”. Kibontható, sőt, kortárssá tehető. Nehezen, töredezetten, ez igaz; élénken látszanak a generációs, a mentalitásbeli, felfogásbeli és neveltetési/-beli különbségek, de egy adott ponton túl mindez nem érthetetlen. A bemutatandó könyv és az elkövetkező sorok például erről szólnak. A különbségekről és a közeledésről. Amelyet mi, nők, a múltból és a jelenből hajthatunk igazából végre. 

  S még sok minden másról. Például az egészségről. Az egészségtudatosságról. A női lét és a test viszonyáról, viszonylagosságáról, értékéről és értéktelenségéről; mindezt vizsgálva a 19–20. század fordulóján. Pro és kontra. És az átalakulásról, illetve viszszatekintésről; „pillantás a hídról”; honnan is indultunk, hová is tartunk. Avagy ’a múlt segít(het) perspektívát adni a jelennek’; és ily módon a jövő már a mi kezünkben van.

    De miről is szól, illetve miről is szól még és igazán ez a könyv, az előző sorokban írottakon túl…? Arról, vajon mit is jelentett nőnek lenni a 19–20. század fordulóján, a „békebeli” Magyarországon (amelyről az oldalak során kiderül, hogy nem is volt annyira békebeli), az egyes társadalmi osztályokban, kiemelten: a középosztályban és az ehhez viszonyított alsóbb társadalmi osztályokban, mint vertikális tengely, illetve az egyes női életszakaszokban és -korokban, a születéstől az időskorig, amely mint másik ív megrajzolja a könyv horizontális, azaz kronologikus tengelyét egyben. Ez a különös kettősség kiadja a nagyon sajátos és részletekben tobzódó keresztmetszetet; mik voltak jellemzőek a női entitásra és identitásra, illetve magára a komplex női létre a századforduló Magyarországán, nyilvánosan vállalható és nem vállalható társadalmi pozíciókban és szerepvariációkban. Mindezt ma már nem ismertük/ ismerjük eléggé. Pedig előnyükre válik, mert láthatjuk, honnan és hová jutottunk, avagy: a múlt ’segít (segíthet!) perspektívát adni a jelennek’. 

    Aki ezt így ebben a formában és első lépésben végiggondolta, majd végre is hajtotta, az a Szécsi Noémi–Géra Eleonóra írópáros, akik eddig kétszer megnyitották ezt a Pandora-szelencét (A budapesti úrinő magánélete (1860−1914). Budapest, 2015; A modern budapesti úrinő (1914−1939). Budapest, 2017). Ezt a sort folytatja a jelenleg vizsgálandó harmadik kötet, immár az önállóan publikáló Szécsi Noémi tollából. 

    Szécsi Noémi latin, angol és finn nyelv szakos tanulmányok, s némi szépirodalmi kitérő után talált rá saját „valódi” témái egyikére, a női társadalmi szerep különböző attitűdjeire és megnyilvánulási lehetőségeire a 19. század és a 20. század magyar nagyvárosi társadalmában. (Ahogy ő maga nyilatkozta, egy finnországi részképzés során találkozott magával a jelenséggel és fogalommal, akkor még „women’s studies” elnevezés alatt.) Az előzményt adó két kötet társszerzősége után a tematika és a társadalmi kor az előző kötetekhez képest nagyjából ugyanaz maradt (a felső középosztály nőtagjainak világa a századfordulón), és ehhez képest „minden”, amely kapcsolatban állhatott ezzel. E kötetben kiemelten a női test- és az egészségtudat problémaköre került sorra, ennek útját követte, illetve ezek hiányosságait vette észre; dolgozta fel kellő alapossággal, majd fogalmazta meg, illetve újra, és adta közre. Ahogy a kötet előszavában ő maga fogalmaz: „A múlt századfordulón megindult változások alapozták meg azt a nőképet, amely aztán a 20. század során kialakult és napjainkra uralkodó lett: a tanuló, dolgozó, a családon kívül is mozgástérrel rendelkező nőét, akit már egyre kevésbé csupán csak a külseje és termékenysége határoz meg a társadalom szemében” – olvashatjuk a Lányok és asszonyok aranykönyve című kötet előszavában (17. o.). 

    Ehhez a célhoz keresett tehát tematikát, illetve szemléletmódot, majd alkotott ennek keretében szokatlanul összetett, interdiszciplináris technikát. Mindehhez műfajilag művelődéstörténeti hátterű, ugyancsak meghökkentően vegyes struktúrájú felépítésimegvalósítási, illetve megírási-megszólalási formát választott. Ez a szokatlan, sokoldalú tematikai és formai gazdagságot mint eredőt felvállaló írásmű különös módon egyensúlyoz a társadalom-, művelődés- és nőtörténeti igényű és indíttatású tudományos keret és narratíva, az ismeretterjesztés mint társadalmi küldetés és a szépirodalmi szerep mint funkció között. 

   Ráadásul mindezt a korabeli orvos- és természettudományos tézisek, ismeretek és szövegek pontos, megismertetési célzatú (re)prezentációjaként teszi. A könyv ezt a folyamatot – úgy tűnik – némiképp tudatosan viszi végbe, méghozzá a jól megválasztott, illetve valós, korabeli ego- és kordokumentumnak tekinthető elsődleges, illetve másodlagos források, például újsághírek, levél- és naplórészletek, emlékiratok, visszaemlékezések, orvosi és ismeretterjesztő források, valamint irodalmi művek segítségével. Mindezek a szövegtextúrába véletlenszerűen „odadobott” mintának tűnnek, holott valójában nagyon is tudatos, narratívahű célirányos beleszövésű és -illesztésű ornamentumok, amelyek összhatása eredményeként válik valóban plasztikussá – illetve ily módon működővé – a keret. Így lesznek „élővé” a szignifikáns részletek, visszahatásként pedig egészen máig értelmezhetővé válik maga a múlt adott narratívája, amely komplexitásában és plaszticitásában megragadó. Mindehhez gördülékeny, közérthető nyelvezet, olvasmányos stílus, gazdag illusztrációs anyag társul, a témához kapcsolódó, bőséges és hiteles szakirodalmakat hivatkozó lábjegyzetekkel. 

   Szécsi Noémi az első magyar orvosnőt, Hugonnai Vilmát és orvosi naplói feldolgozását állítja keretként − és főként „vezérelvként” − könyvének középpontjába. A narratíva a doktornő rövid élettörténete ismertetésével indul, és második házasságából született lánya, Wartha Vilma 1908-ban bekövetkezett halálhírével zárul. Ily módon lesz keretessé a történet és maga a művelődéstörténeti munka. A választás több szempontból is indokolt; a doktornő szokványosnak semmiképp sem tekinthető életútja egyrészt reprezentálja a nők társadalmi szerepét illető változásokat, másrészt alátámasztja a szerző azon másodlagos, de kevésbé fontosnak egyáltalán nem nevezhető célját, azaz hogy a nők hétköznapjainak bemutatása mellett felhívja a figyelmet azokra a kiemelkedő nőkre, akik formálták a nyelvi és kulturális közeg keretében a múltat és a kultúrát. 

   A doktorasszony rendelési naplói és feljegyzései (és egyéb munkái: vázlatok, előadások, orvosi szaklapokban megjelent szakcikkek, egészséggel kapcsolatos tankönyvek) 86 87 láTósZöG alapján rekonstruálható, hogy milyen testi-lelki problémákkal fordultak ez idő tájt a nők orvoshoz, konkrétan magához a doktornőhöz; továbbá fontos ismeretként jelzik, miként viszonyult a társadalom a női léthez, magához a női testhez. 

   A Lányok és asszonyok aranykönyve a századfordulón élő nők életszakaszai mentén épül fel, kronologikus rendet tartva a fiatal leánykortól az időskorig. A kötet elsősorban a női test és lélek sajátos egészségügyi problémáit veszi sorba, és ezek társadalmi (felső-középosztálybeli) kezelését veszi górcső alá; azt vizsgálja, hogyan viszonyul egy-egy női problémához a társadalom, annak reprezentatív, döntésképes és döntéshozó szereplői, illetve az általuk értelmezett, illetve vezetett társadalom mint formáció. Mindehhez Justh Zsigmondot, Bródy Sándort és kortársaikat idézi. Megjelennek a kötetben további véleményvezérek, például az erősebb nem orvos képviselőinek vélekedései, akik mind férfiszempontból értekeziktárgyalják-értelmezik a nőket, ugyanakkor a velük szemben meglévő vagy támasztott elvárásokat, kritikákat, dicséreteket is megfogalmazzák. 

    A könyv művelődéstörténeti oldalról szemlélve öt fő fejezetből áll. Ezek a nem sorszámozott fejezetek (1.) A lányok teste, (2.) A test mint házassági tőke, (3.) Anyák teste, (4.) Test és lélek, (5.) Asszonyok teste címet viselik, illetve további alfejezetekre osztódnak. Ezek közül csupán a negyedik, a Test és lélek című egység lóg ki ebből a tematikai sorból, amely bemutatja a Freud és a pszichoanalízis előtti kor szemléletében a pszichés és mentális problémák kezelésének a korra jellemző egyedi, igazából fizikai (!) gyakorlatát. Körüljárja korabeli kezelésük általánosabb tematikáját, bemutatva többek között az ez idő tájt rendkívül népszerű fürdőhelyek, valamint a szanatóriumok és elmegyógyintézetek („tébolydák”) világát. 

    A könyv talán legbizarrabb tanulságát az az egyértelmű felismerés adja, hogy azon korszakban a nőket – eltekintve néhány Hugonnai Vilmához hasonló kivételes, mentálisan nagyon erős, tudatos egyéniségtől és habitustól – alapvetően a testük alapján értékelte a társadalom, és bizony kettős mérce jellemezte a felsőbb, valamint az alsóbb osztályokból származó nők megítélését; „a közép- és felsőosztálybeli lányokat még a széltől is védték, míg ez utóbbiak akár teljes kiszolgáltatottságban is élhettek”. A szerző egy-egy ilyen gondolatsor kapcsán finoman hangot ad nemtetszésének a nőket ért méltatlanságokat illetően, de kellő távolságot tart; okfejtései ily módon nem válnak élessé, vagy célzatossá. A Lányok és asszonyok aranykönyve elsősorban tehát nem forradalmi szemléletmódja vagy revelatív megállapításai révén lesz értékes munkává, hanem sokkal inkább azért, mert a testre fókuszálva átfogó képet sikerült adnia a századforduló nőtársadalmának legáltalánosabb problémáiról. 

(Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve. Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján. Park Könyvkiadó, Budapest, 2019. 380 o. ISBN 978-963- 355-477-7)

Megjelent: Zempléni múzsa : társadalomtudományi és kulturális folyóirat, 20. évf. 3. sz. (2020. ősz)

http://www.epa.hu/02900/02940/00079/pdf/EPA02940_zempleni_muzsa_2020_03_084-086.pdf, letöltés. 2021.04.28.

Társadalomábrázolás kontra művészi szabadság?

A tegnapi/mai nap során egy érdekes es fontos kortárs problémával találkoztam; bizonyára mások is. 

A Netflix legújabb saját gyártású filmsorozatában, egy Jane Austen-jellegű feldolgozás adaptációja, a Julia Quinn jegyezte „Bridgerton”-ban a 19. századi Anglia felső- és középosztálybeli szereplőit fehér és fekete szereplők is alakítják. Érdekes az erre való (pl. kelet−közép−európai) reflexió; történelemhamisításról van szó, avagy nem? Művészet vagy nem...? Társadalomábrázolás, avagy nem? Céllal történő alkalmazás, avagy nem? Mi a célja? Tovább haladva: a művészi szabadság mint olyan: létezik, avagy mégsem...? A kérdésre sokféle válasz adható, de – elvonatkoztatva az eredeti sorozatra való konkrét utalástól, pontosabban, a kérdéskör mentén némiképp megkísérelve a gondolkodva való továbbhaladást − az általam hozott/ábrázolt válaszverziót, valójában: kettővé bontott kérdést, és az erre adott lehetséges válaszverziókat, a teljesség és a komplexitás igénye nélkül − az élet és a művészet, mint ihlető forrás adta/adja meg. 

A 2020. decemberi időszak egyik zenei szenzációja Annie Lennox Dido búcsúja című klasszikus operaária-feldolgozása, hátborzongató előadásban. A forrása Henry Purcell Dido és Aeneas című 1680-ban született háromfelvonásos operája (bemutató: 1689). És itt tenném fel az első kérdést: az egyik legklasszikusabb angol barokk opera adott részének e jellegű könnyűzenei feldolgozása blaszfémiának minősül-e, avagy nem? Művészet ez még, avagy nem? Értékelhető, avagy nem…?! Érdemes megnézni, mindenekelőtt. (Számomra lenyűgöző.) 

Az említett opera feldolgozásainak száma szinte végtelen. Talán az egyik legnagyobb hatású variáns címszerepét a georgai születésű Jessye Norman szoprán operaénekesnő jegyzi, 1986-ból. Ő maga egész életében többek között a szegregáció ellen harcolt. És itt érkeztünk el a másik, egyáltalán nem jelentéktelen felvetett problémához; ’fehér’ vagy ’fekete’ művésznek/énekesnek van-e/nincs-e joga elénekelni az ókori mitológiából eredeztetett történet szerinti Dido királynő szerepét...? Bár az angol barokk opera az 1600-as évek második felében született, fekete operaénekes aligha akadt akkoriban az operaszínpadokon. Mivel mégis ez talán az egyik legerősebb klasszikus operafeldolgozás (1986), úgy hiszem, a művészi színvonalat aligha befolyásolja, hogy a művész fehérnek, avagy feketének született. A második látszólagos ambivalencia is feloldható egy reális aspektussal. Mivel Annie Lennox feldolgozása műfaji besorolás szerint „könnyűzeneinek” minősül, így ily módon az említett teljes operafeldolgozás-variációval aligha állítható párhuzamba. 

Összefoglaló híján úgy hiszem, a maga módján, a saját kategóriájában mindkettő halhatatlannak minősül; Annie Lennoxéról ebben a pillanatban tudható, hogy időtlenné érik. És ily módon már-már érinthetetlen klasszikus(ok), vagy azzá lesz(nek).

https://www.youtube.com/watch?v=f3DFaIovZxc&fbclid=IwAR2vsZRPZo0zWOxSCMJoPq4x4YJ5gtFTFHFGEWxlRLLDwyaIzdpNVfzGKVE

https://www.youtube.com/watch?v=jOIAi2XwuWo&fbclid=IwAR2lvTbnjoIGC8THKCYktw2nU8DiNt0UsfbG5LIDvQKnjaG6DbslhTMR0Dk

https://port.hu/adatlap/film/mozi/a-bridgerton-csalad-bridgerton/movie-223437?fbclid=IwAR2qEizYAhKCu8SrmsTkEcPS-CLap7CLqR66r2CeOWviNC5M5pCJM9ojflM

Latin szállóigék

Ab ovo                                           A tojástól kezdve                                           Horatius
A cane non magno saepe tenetur aper              Gyakran nem a nagy kutya fogja meg a vaddisznót             Ovidius
Aegroto dum anima est, spes est                  Amíg a beteg lélegzik, van remény                           Cicero
Alea iacta est                                   A kocka el van vetve                                        Suetonius
Aliud ex alio malum gignitur                     Egyik baj szüli a másikat                                   Terentius
Altissima quaeque flumina minimo sono labuntur   A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal             Curtius Rufus
Amici, diem perdidi                              Barátaim, elvesztegettem ezt a napot                        Suetonius
Amicos secundae res parant, adversae probant     A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat        Seneca
Animus meminisse horret                          Lelkem visszariad az emlékezéstől                           Vergilius
Arma virumque cano                               Fegyvert s vitézt énekelek                                  Vergilius
Artes omnes perdocet paupertas                   A szegénység minden mesterségre megtanít                    Plautus
Aurea mediocritas                                Arany középszer                                             Horatius
Auribus frequentius, quam lingua utere           Gyakrabban használd a fület, mint a nyelvet                 Seneca
Aut prodesse volunt aut delectare poetae         A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak         Horatius
Ave Caesar, morituri te salutant!                Üdvöz légy, Caesar, a halálba indulók köszöntenek!          Suetonius
Beneficium accipere libertatem est vendere       Jótéteményt elfogadni annyi, mint eladni a szabadságot      Publilius Syrus
Bonus iudex damnat improbanda, non odit          A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít     Seneca
Brevis ipsa vita est, sed malis fit longior      Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják  Publilius Syrus
Canes timidi vehementius latrant, quam mordent   A félénk kutyák erősebben ugatnak, mint harapnak            Curtius Rufus
Canis sine dentibus latrat                       Csak a fogatlan kutya ugat                                  Varro
Carpent tua poma nepotes                         Gyümölcsfádat unokáid fogják élvezni                        Vergilius
Celsae graviore casu decidunt turres             Recsegőbb robajjal dőlnek le a nagy tornyok                 Horatius
Certa amittimus, dum incerta petimus             Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat    Plautus
Cito pede labitur aetes                          Gyors lábon rohan az idő                                    Ovidius
Conqueri fortunam adversam, non lamentari decet  A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni            Cicero
Conscientia mille testes                         A lelkiismeret egymaga ezer tanú                            Quintilianus
Consilium luce, nocte agas convivium             A tanácskozás ideje a nappal, a mulatozásé az éjszaka       Caecilius Balbus
Consuetudo laborum perpessionem dolorum efficit  A küzdelmek megszokása könnyebbé teszi a szenvedések        Cicero
  faciliorem                                       elviselését
Crescit amor nummi quantum ipsa pecunia crescit  Nő a pénzszeretet a növekvő pénzzel arányban                Iuvenalis
Crescit audacia experimento                      A gyakorlat növeli a merészséget                            Plinius
Cuiusvis hominis est errare, nullius nisi        Bármely ember tévedhet; egyedül az ostoba tart ki tévedése  Cicero
  insipientis in errare perseverare                mellett
Cum te aliquis laudat, iudex tuus esse memento;  Ha valaki dicsér, légy önmagad bírája, s ne higgy el többet Cato
  plus aliis de te, quam tu tibi credere noli      másoknak, mint magadnak
Cupiditati nihil est satis, naturae satis est    Semmi sem elég a vágynak, a természet kevéssel is beéri     Seneca
  etiam parum
Cura fugit mero                                  A gond menekül a bortól                                     Ovidius
Dat veniam corvis, vexat censura columbas        Kedvez a hollónak, s a galambot sújtja a törvény            Iuvenalis
Decipimur specie recti                           Az igazság látszata megtéveszt bennünket                    Horatius
Dediscit animus sero, quod didicit diu           Későn felejti el az ember azt, amit sokáig tanult           Seneca
De inimico noli loquier male, sed cogites        Ellenségedről legfeljebb gondolj, de ne mondj rosszat       Publilius Syrus
Deliberando saepe perit occasio                  A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom                 Publilius Syrus
Deliberandum est diu, statuendum est semel       Latolgatni tízszer kell, dönteni egyszer                    Publilius Syrus
Dente lupus, cornu taurus petit                  A farkas foggal, a bika szarvval támad                      Horatius
Desinit in piscem mulier formosa superne         A felül szép nő alul halban végződik                        Horatius
Defficile est saturam non scribere               Nehéz szatírát nem írni                                     Iuvenalis
Defficiles nugae                                 A terhes semmiségek                                         Martialis
Diligentia maximum etiam mediocris ingenii       A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is     Seneca
  subsidium
Diligitur nemo nisi cui fortuna secunda est      Az emberek csak azt szeretik, akinek jól megy a sora        Ovidius
Dimidium facti qui bene coepit habet             Aki megkezdte, felét elvégezte a munkának                   Horatius
Dolo pugnandum est, dum quis par non est armis   Csellel kell harcolni annak, akinek a fegyvere gyengébb     Cornelius Nepos
Dum vitant stulti vitia, in contraria currunt    Míg az ostobák kerülik az egyik bűnt, a másikba esnek       Horatius
Durum est negare, cum superior supplicat         Nehéz nemet mondani, amikor fölöttesünk kér valamit         Publilius Syrus
Edas ut vivas, ut edas, noli vivere              Egyél, hogy élj, s ne azért élj, hogy egyél                 Caecilius Balbus
Epistula non erubescit                           A levél nem pirul el                                        Cicero
Est enim proprium stiltitiae: aliorum vitia      Jellemző az ostobaságra: mások hibáit észrevenni, a magáét  Cicero
  cernere, oblivisci suorum                        elfeledni
Est felicibus difficilis miserarium vera         Nehéz a boldogoknak helyesen megítélni a nyomorúságot       Quintilianus
  aestimatio
Etiam capillus unus habet umbram suam            Egyetlen hajszálnak is van árnyéka                          Publilius Syrus
Etiam veros dolores mitigat tempus               A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő                        Quintilianus
Et terram rumor transilit et maria               Földeken és vízen át szárnyal a pletykabeszéd               Propertius
Et tu mi fili?                                   Te is, fiam?                                                Suetonius
Exegi monumentum aere perennius                  Ércnél is maradandóbb művet emeltem én                      Horatius
Exercitatio artem parat                          Gyakorlat teszi a mestert                                   Tacitus
Ex incommodis alterius sua comparat commoda      Más kárából előnyt szerez magának                           Terentius
Exitus acta probat                               A siker a vállalkozás próbaköve                             Ovidius
Ex malis eligere minima oportet                  A bajok közül válaszd a legkisebbeket                       Cicero
Exstructum super cloacam templum forma este      A női szépség olyan, mint a kloákára épített templom        Caecilius Balbus
  mulieris
Faber est suae quisque fortunae                  Mindenki a maga szerencséjének kovácsa                      Sallustius
Facile est imperium in bonis                     Könnyű a jók fölött uralkodni                               Plautus
Facile omnes, cum valemus, recta consilia        Mikor egészségesek vagyunk, mindnyájan könnyen adunk helyes Terentius
  aegrotis damus                                   tanácsokat a betegeknek
Factum fieri infectum non potest                 A megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni            Plautus
Fama post cineres maior venit                    A halál után nagyobb lesz a hírnév                          Ovidius
Fama volat                                       Szárnnyal jár a Hír                                         Vergilius
Fas est ab hoste doceri                          Szabad az ellenségtől is tanulni                            Ovidius
Fecundi calices quem non fecere disertum?        A tele pohár kit nem tesz ékesszólóvá?                      Horatius
Feriunt summos fulgure montes                    A hegyek legormát sújtja a villám                           Horatius
Fertilior seges est alienis semper in agris,     Más szántóján mindig dúsabb a vetés, s duzzadtabb a tőgye   Ovidius
  vicinumque pecus grandius uber habet             a szomszéd nyájának
Festina lente!                                   Lassan járj, tovább érsz!                                   Suetonius
Forma bonum fragile est                          A szépség mulandó adomány                                   Ovidius
Fortes fortuna adiuvat                           Bátraké a szerencse                                         Terentius
Fortuna vitrea est: tum cum splendet frangitur   A szerencse üvegből van: mikor legszebben ragyog, akkor     Publilius Syrus
                                                   törik el
Fugit irreparabile tempus                        Visszahozhatatlanul rohan az idő                            Vergilius
Fugiunt freno non remorante dies                 Fut zabolátlanul egyik nap a másik után                     Ovidius
Furor arma ministrat                             A fegyvereket a téboly irányítja                            Vergilius
Galli victi silere solent, canare victores       A legyőzött kakasok hallgatni szoktak, a győzők énekelni    Cicero
Gutta cavat lapidem, consumitur anulus usu       A vízcsepp kivájja a követ, a használattól elkopik a gyűrű  Ovidius
Hectora quis nosset, si felix Troia fuisset?     Ki hallott volna Hektorról, ha szerencsés lett volna Trója? Ovidius
Homines amplius oculis, quam auribus credunt:    Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek:     Seneca
  longum iter est per praecepta, breve et          hosszú az út a szabályokon át, rövid és hatékony a
    efficax per exempla                            példákon keresztül
Homo sum, humani nihil a me alienum puto         Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi            Terentius
Ignoranti, quem portum petat, nullus suus        Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen     Seneca
  ventus est                                       kikötőbe tart
Ignoti nulla cupido                              Nem vágyunk arra, amit nem ismerünk                         Ovidius
Illud iucundum nil agere                         Az az édes semmittevés                                      Plinius
Imago animi sermo est                            A lélek tükre a beszéd                                      Seneca
In angustiis amici apparent                      Szükségben mutatkoznak meg az igaz barátok                  Petronius
In eodem prato bos herbam quaerit, canis         Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat,      Seneca
  leporem, ciconia lacertam                        a gólya gyíkot
Inimici ad animum nullae conveniunt preces       Az ellenség szívéhez semmilyen könyörgés nem ér el          Publilius Syrus
In medias res                                    A dolog közepébe vágva                                      Horatius
In silvan non ligna feras                        Ne hordj fát az erdőbe                                      Horatius
In sinu viperam venenatam ac pestiferam habet    Mérges és vészt hozó viperát őriz kebelén                   Cicero
In sole lucernam adhibere                        Mécsest gyújtani nappal                                     Cicero
Laudator temporis acti                           A letűnt idő dicsérője                                      Horatius
Lentescunt tempore curae                         Idővel enyhülnek a gondok                                   Ovidius
Leones non sunt papilionibus molesti             Nem háborgatja az oroszlán a pillangót                      Martialis
Libenter homines id, quod volunt, credunt        Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak             Caesar
Lumina in tenebris clariora sunt                 Sötétben tündöklőbb a fény                                  Quintilianus
Lupus est homo homini                            Ember embernek farkasa                                      Plautus
Magni nominis umbra                              Nagynevű árnyék                                             Lucanus
Maior famae sitis est, quam virtutis             Hírnévre többen szomjúhoznak, mint erényre                  Iuvenalis
Maiorque videtur et melior vicina seges          Nagyobbnak és szebbnek tűnik a szomszédos búzavetés         Iuvenalis
Male parte male dilabuntur                       Ebül szerzett jószág ebül vész el                           Cicero
Manus manum lavat                                Kéz kezet mos                                               Petronius
Multi famam, conscientiam pauci verentur         Sokan félnek a megszólástól, kevesen a lelkiismerettől      Plinius
Mutato nomine de te fabula narratur              Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese                Horatius
Nil admirari                                     Semmin se csodálkozz                                        Horatius
Novus homo                                       Új ember                                                    Cicero
Nullus agenti dies longus est                    A tevékeny ember számára egy nap se hosszú                  Seneca
Oderint dum metuant                              Amíg félnek, csak gyűlöljenek                               Cicero
Omnia homini dum vivit speranda sunt             Amíg él az ember, mindent remélnie kell                     Seneca
Omnia mutantur, nihil interit                    Minden változik, nem pusztul el semmi                       Ovidius
Omnia vincit amor et nos cedamus amori           Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki    Vergilius
Omnis ars naturae imitatio est                   Minden művészet a természet utánzása                        Seneca
Omnis habet sua dona dies                        Minden napnak megvan a maga ajándéka                        Martialis
O tempora, o mores!                              Ó idők, ó erkölcsök!                                        Cicero
Panem et circenses                               Kenyeret és cirkuszt                                        Iuvenalis
Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus        Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik              Horatius
Pia fraus                                        Kegyes csalás                                               Ovidius
Plurimum mali credulitas facit                   A legtöbb bajt a hiszékenység okozza                        Seneca
Pluris est oculatus testis unus, quam auriti     Többet ér egy szemtanú, mint tíz fültanú                    Plautus
  decem
Post equitem sedet atra cura                     A lovas mögött ül a sötét gond                              Horatius
Proximus sum egomet mihi                         Legközelebb én vagyok magamhoz                              Terentius
Pulvis et umbra sumus                            Föld pora s árnya leszünk                                   Horatius
Qualis artifex pereo!                            Mekkora művész pusztul el bennem!                           Suetonius
Quandoque bonus dormitat Homerus                 Van, amikor elbóbiskol a jó Homérosz is                     Horatius
Quidquid discis, tibi discis                     Bármit tanulsz, magadnak tanulod                            Petronius
Qui desiderat pacem, praeparat bellum            Aki békét óhajt, készüljön a háborúra                       Vegetius
Quid vesper erit, incertum est                   Bizonytalan, hogy mit hoz az este                           Titus Livius
Quod tacitum esse velis, nemini dixeris          Amit titokban akarsz tartani, ne mondd el senkinek          Seneca
Sapere aude                                      Merj gondolkozni                                            Horatius
Semper avarus eget                               A fösvény mindig nélkülöz                                   Horatius
Senectus insanabilis morbus est                  Az öregség gyógyíthatatlan betegség                         Seneca
Sic itur ad astra                                Így jutunk a csillagokhoz                                   Vergilius
Silentium videtur confessio                      A hallgatás felér egy vallomással                           Seneca
Sine ira et studio                               Harag és részrehajlás nélkül                                Tacitus
Sit mens sana in corpore sano                    Ép testben ép legyen a lélek                                Iuvenalis
Sub noctem cura recursat                         Éjjel a gond visszatér                                      Vergilius
Successus ad perniciem multos devocat            Sokakat pusztulásba visz a siker                            Phaedrus
Supremum vale                                    Az utolsó üdvözlet                                          Ovidius
Ut sementem feceris, ita metes                   Ki mint vet, úgy arat                                       Cicero
Vae victis!                                      Jaj a legyőzötteknek!                                       Titus Livius
Veni, vidi, vici                                 Jöttem, láttam, győztem                                     Suetonius
Verae amicitiae sempiternae sunt                 Az igazi barátságok örökké tartanak                         Cicero
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est         Az élet nem más, mint utazás a halál felé                   Seneca
Vulpes pilum mutat, non mores                    A róka megváltoztatja a szőrét, de nem a természetét        Suetonius

http://mek.niif.hu/00000/00056/html/130.htm

Szubjektív sztárvilág

Ha sztárokról kell beszélnem, mindig zavarban vagyok, hiszen ez a kategória valóban sokféle értelmezést hordoz. 

Mai értelemben a fogalmon elsősorban „a zenészt, a filmcsillagot, a sportolót stb.” értik, jómagam pedig általában a gondolkodásban, bölcsességben és az alkotás minőségében elöljáró „hírességeket” értékelem, foglalkozástól és érvényesülési módozattól függetlenül. Akkor pedig már nem is annyira „sztár” az, akiről beszélni szándékozom.

Szóval: ki is az „a sztár”? Ma eléggé „szekularizált” jelentésfogalmat hordoz. Mert a sztár attól sztár, hogy híres, pontosabban hírhedt, allűrjei vannak, amelyeket a világ áhítattal és hódolattal viszonoz, igazából elvisel. A tevékenységi kör minősége szerint pedig egyáltalán nem biztos, hogy az ember és az eredmény valóban „primőr”. De esetenként mindezt az idő mint döntő tényező dönti végül is csak el. Az igazán nagy egyéniségeknek az allűrökre és a sztárkultuszra valójában nincs szükségük. Avagy ahogy egy régi francia közmondás tartja: „A királyoknak nincs szükségük arra, hogy büszkék legyenek, hiszen a rangjuk elég méltóságot ad nekik.” Ezért „királyi erény” a kegyelem és a jóindulat. Az alap nagyjából ennyi. 

Gondolatmenetünk szerint tehát beszéljünk a hírességekről, az én „szubjektív sztárvilág-kánonomról”, pozitív értelemben. Mindezt helyezzük el a 20-21. századba, cselekedve a mai értékszemlélettől és értékítélettől vezérelve, a film, a színház, a zene világában. Az általam preferált névsor az alábbi: Jodie Foster, Ingrid Bergman, Barbra Streisand, Audrey Hepburn és Katherine Hepburn.

Az első ragyogó elme, francia szakos diplomával. Gyermekfilm-sztárból kétszeres Oscar-díjas felnőtt művésszé lett, sosem értékelte túl önmagát, fantasztikus jó szerepválasztásai vannak, és az állandó megújulás képességének is birtokában van. 

A második és a negyedik a filmvilág „női arisztokratái”; holott közülük az egyik, Audrey volt csupán a valódi holland nemesi sarj. Ingrid svéd volt és roppant szegény, de nagyon tehetséges, kitartó és valljuk be, szerencsés. Az egyik halhatatlanná tette Párizst és Rómát (A lány, aki ellopta az Eiffel-tornyot; Római vakáció), a másik Casablancát (Casablanca). Mindkettő Oscar-díjas művész, és mindkettejükben közös volt a humánum iránti elkötelezettségük és kötelességvállalásuk. Életük utolsó évtizedeiben az UNESCO jószolgálati nagykövetei voltak. Szóval, filmcsillagok valódi emberi, és nem sztári értékszemlélettel. 

A harmadik a legzseniálisabb és a legsokoldalúbb; filmen és színházban, prózai és zenés darabban egyaránt fenomenális, játszik, énekel, alakít; egész pontosan minden alakításában „megjelenik”. Ez pedig már belső erő. Mindemellett pedig hihetetlenül csúnya, de a belső fénynek köszönhetően mégis gyönyörű. Ezen túlmenően rendez, filmforgatókönyvet ír, lemezen énekel. Sztár, természetes tehetségéből eredően.

És az utolsó a színészkirálynő, amit nem tudott a mai napig utána csinálni senki: négyszeres Oscar-díjas, és a fenti felhozatal legszebbje. Egy életen át forgatott, remekebbnél remekebb szerepeket, és mindemellett valódi ember maradt. Élete végén elvonult Hollywoodból, és mint a keleti filozófiák és vallások öregjei, amelyek elvei szerint élete első felében az ember gazdag, majd léte vége felé fokozatosan a belső értékekre összpontosítva szeg(r)ényen öregszik meg, ő is elvonult és magában élt, majd ment el. Filmen ő volt az első modern, a mai szingli-jelenség őse még az 1940-es években, valódi szüfrazsett (Az év asszonya), Spencer Tracy igaz társa, egyben az amerikai filmtörténet valódi nagy színészegyénisége, a film egyik koronázatlan nagyasszonya.

Szóval: ki is az „a sztár”? Én remek női karakterekről, valódi dívákról, nagyasszonyokról, nagyszerű életpályákról és egyéniségekről próbáltam beszélni…

Wass Ottília (1829–1917)

Czegei és szentegyedi gróf Wass Ottília (Kolozsvár, 1829. január 14. Kolozsvár, 1917. március 5.) költő, művészetpártoló. 

Édesapja Wass György, 1836. november 17-én, 44 éves korában meghalt. Édesanyja korán özvegyen maradt két gyermekével, Ottíliával és Zsuzsannával (Minka). A családot az anya öccse, Gyulai lajos támogatta, aki halála után két nővérére és Franciska lányaira hagyta vagyonát. 

A Wass család barátja volt Kemény Zsigmond, aki Ottília számára a nagy szerelmet jelentette. Ez a szerelem soha nem teljesedett be, mivel anyja nem támogatta kapcsolatukat. A második szerelem Rosti Pál személyében talált rá Ottíliára, de ez sem volt életre szóló kapcsolat. Soha nem ment férjhez, 1858-tól együtt lakott férjétől elvált nővérével. 

Sokat utazott, Európa csaknem minden nyugati országában járt, sőt Görögországba és Törökországba is ellátogatott. A család vagyonának köszönhetően utazásai során több műtárgyra is szert tett, így a családi ház valóságos múzeummá vált. A magyar nyelv mellett több nyugati nyelvet is beszélt: németet, franciát, angolt, olaszt. 

Költeményei napilapokban, nyomtatványokban, sőt német nyelvű változatban is megjelentek. Témájuk a család, valamint a szerelem. Versei mellett, nyelvtudásának köszönhetően, fordított is. Ismert fordítása Liszt Ferenc Chopin című munkája. 

A Wass-ház a kor valóságos irodalmi centruma volt. Édesanyjának köszönhetően, aki népiskolát alapított, Ottília mecénási szerepe már gyerekkorában megkezdődött. Anyjával és nővérével együtt tanította a gyerekeket, ellátta az 1848-as forradalom idején házukba szállásolt menekülteket. A család vagyonát jótékony célokra hagyta: műtárgyai az Erdélyi Múzeum Egyesület birtokába kerültek, könyvtárát a református Kún-kollégiumra hagyta, és szinte minden rokonára emléktárgyakat hagyott. Halála után vagyonának fele az általa támogatott Erdélyi Múzeum Egyesületre szállt.

Kánya Emília (Pest, 1828–Fiume, 1905)

Az első női lapszerkesztő 1828. november 10-én született Pesten, a Deák téri gimnázium igazgatója, tanára, Kánya Pál leányaként. Édesapja házánál nevelkedett három testvérével együtt, ahol a kor vezető értelmiségi elitje vette körül, és alapos nevelést kapott.

A család barátai, írók, tanítók, lelkészek, tudós emberek mindennaposak voltak házuknál. Székács József, Brassai Sámuel, Balassa János, Pákh Albert éppúgy, mint Emília iskolai tanárai: Dirner Endre, vagy Tavassy Lajos. A fiatal lány tehetségesen rajzolt és énekelt, írt. Meleg családi környezetben és pezsgő szellemi életben nőtt fel a szülői házban.

E környezetből ragadta ki első házassága 1847-ben, melyet szülei akarata szerint kötött egy temesvári vaskereskedő tehetős fiával, Gottfried Feldingerrel, s az esküvő után azonnal apósa házába költözött. A családtagok hiánya, a barátok nélkülözése, a rideg környezet boldogtalanná tették, egyetlen menedéket az anyaságban talált.

A házaspár átvészelte a forradalom utáni hónapokat, az 1850-es éveket, hóban-sárban fázva menekültek faluról falura, de alig tízévi házasság után Emília döntött: nem tud tovább élni Feldingerrel, holott akivel még lapot is alapítottak, közösen szerkesztették az Euphrosine-t. 

Édesapja támogatását maga mögött tudva adta be válóperét. Négy gyermekével maradt egyedül, s ugyan később másodszor is férjhez ment, megélhetés után kellett néznie. 1860-ban lapengedélyért folyamodott. Folyamatosan írt, Emília néven (hiszen csak így, keresztnevén írta alá írásait)  a Napkelet, Hölgyfutár, Szépirodalmi Közlöny és Divatcsarnok is közölte írásait.

1860 októberében megindult a Családi Kör, amely gyorsan népszerű lett, rangos írók publikáltak benne. Ezzel Emília az egész Monarchia első női lapszerkesztője lett. S ami talán még több: húsz éven át sikeresen irányította ezt a művelt magyar hölgyeknek címzett, valójában családi lapot. A kor vezető írói publikáltak benne, s Emília teret adott a kibontakozó női mozgalomnak is. 

A Családi Kör tehát az első időszakban élen járt az emancipációs törekvések népszerűsítésében. Később a Pesti Jótékony Nőegylet hivatalos lapja lett. 

Kánya Emilia visszaemlékezéseiben így írt saját szerepéről: "Én az én szerény helyzetemben csak az eszmét tudtam adni, közreműködni a kivitelben, odaadni nappali és éjjeli munkámat, a többi érdem az én kedves nőtestvéreimé volt, akik megértettek, felkaroltak."

Élete során maga is részt vett a jótékonysági szervezetek munkájában. 1861-ben házasságot kötött Szegfi Mór újságíróval, akivel együtt szerepe volt az Országos Leányárvaház és Nőképző Egylet létrehozásában. 

1861-63 között a Magyar Nők Évkönyvét és a Magyar Hölgyek Könyvtárát szerkesztette, munkásságával nagyban hozzájárult a német lapok népszerűségének csökkenéséhez.

1873-ban a nemzetközi nőkongresszuson ő képviselte a magyar nőket. 1880-ban azonban kénytelen volt megválni lapjától, s ezzel az irodalmi életből is kivált.

1884-től Fiuméban élt gyermekeinél, ahol 1901-től haláláig emlékiratain dolgozott. A Réges-régi időkről című kötet, vitathatatlanul legjobb írása, melyből egy tipikus és egyben mégis egyéni élettörténet bontakozik ki, az egyik első értelmiségi pályán működő magyar nőé.

Néhány munkája: 

Szív és élet. Beszélyek. Pest, 1859. Két kötet. (Ism. Nefelejts nov.)
Beszélyek. U. ott, 1860. Két kötet. (Ism. Szépirodalmi Figyelő 1861.).
Válságos napok. Regény. U. ott, 1860. Két kötet.

Beszélyek. Pest, 1861. (Vahot Sándornéval; Ifjusági könyvt. IV. köt.)
Szeretet könyve. U. ott, 1863-64. Két kötet.
Búvirágok. Beszély. U. ott, 1867. (M. Hölgyek Könyvtára I.).
Rudolf trónörökös emléke. Bpest, 1905.