A JÖVŐT FORMÁLÓ MÚLT. KONFERENCIA a Tomori Pál Főiskolán 2026. november 17-én a Magyar Tudomány Ünnepe 2026 alkalmából.

https://tpfk.hu/tudomanyos-elet/kutatokozpont/konferenciak/?fbclid=IwY2xjawVi2wBleHRuA2FlbQIxMQBwZG9mBXNydGMGYXBwX2lkEDIyMjAzOTE3ODgyMDA4OTIAAR_32pOEWzgwqp8umO1XweStFqSNwBAvC8fEK3CQ8EYAgNGaxur1Wlz76QyX4w_aem_e5iDr0pr2NQEly03zb1U-

KONFERENCIA

a Tomori Pál Főiskolán

2026. november 17-én

A JÖVŐT FORMÁLÓ MÚLT

címmel a Magyar Tudomány Ünnepe 2026 

alkalmából.

 

A konferencia helyszíne:

1223 Budapest, Művelődés utca 21.

A konferencia programja és absztraktfüzete

9:30-9:50	Regisztráció
9:50-10:00	Dr. Nemes László (tudományos rektorhelyettes, Tomori Pál Főiskola)	Köszöntő, a konferencia ünnepélyes megnyitása
10:00-10:45	Dr. Balogh Róbert (University of Ostrava)	Why Environmental History Matters?
10:45-11:30	Szalma Botond (PlimSoll Zrt. elnök-vezérigazgató)	Mennyire szabad a szakértelem Magyarországon?
11:30-12:15	Móczár Gábor főigazgató – Kovács István Mohács 500 referens (Nemzeti Örökség Intézete)	„Jövőt formáló múlt” – A mohácsi csata 500. évfordulójának előkészítése és megvalósítása

Bölcsészettudományi szekció // Szekcióelnök: Dr. Busku Szilvia // C terem

 

13:15-13:45	Dr. habil Komorjai László (egyetemi docens, Tomori Pál Főiskola)	A múlt, ami soha nem volt jelen
13:45-14:15	Dr. Busku Szilvia (főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola)	Az ágostoni kísértések hármas tagolásának heideggeri fenomenológiai értelmezése
14:15-14:45	Dr. Lipécz György (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)	Valószínűségi paradoxonok filozófiai tanulságairól
14:45-15:15	Dr. Győri Orsolya Csilla (főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola)	A csendes könyvek befogadásáról
15:15-15:45	Zugor Zoltán (okleveles vizuális kultúra szakember)	A művészeti élet szövedéke

Társadalomtudományi szekció // Szekcióelnök: Dr. Lakatos Andor // B terem

 

13:15-13:45	Dr. Nemes László (tudományos rektorhelyettes, Tomori Pál Főiskola) – Dr. Balogh Róbert (Ostravai Egyetem)	Állatok a bankjegyeken – Természet és nemzeti identitás
13:45-14:15	Dr. Pál Monika Éva (főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola)	2001. szeptember 11. – negyedszázad után
14:15-14:45	Dr. Lakatos Adél (főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola)	A történelmi örökség településformáló ereje Bács városában
14:45-15:15	Dr. Lakatos Andor (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)	Életutak a tudás jegyében. A Haynald-család nemzedékei a 19. századi Magyarországon
15:15-15:45	Cseh Gizella (PhD-hallgató, nyelvtanár, PR-szakember, kulturális újságíró, idegenvezető)	Épített örökség és kulturális diplomácia Közép-Európában – a budapesti Cseh Nagykövetség példája

Transzkulturalizmus: épített örökség és kulturális diplomácia Közép-Európában – a budapesti Cseh Nagykövetség példája

Az előadás a budapesti egykori Zichy-palota történetén keresztül vizsgálja az épített örökség és a közép-európai kulturális diplomácia kapcsolatát. Kiindulópontja, hogy a kulturális diplomácia nem korlátozódik az államközi és intézményes kapcsolatokra: épületek, kulturális közvetítő személyiségek, művészeti kapcsolathálók és a közös emlékezet révén is formálódik. Az előadás az épületet a közép-európai kulturális találkozások, történelmi változások és egymásra rétegződő emlékezetek hordozójaként értelmezi.

Kulcsszavak: kulturális diplomácia, épített örökség, Közép-Európa, kulturális emlékezet, kulturális közvetítés.

Gazdaságtudományi szekció // Szekcióelnök: Dr. habil Hegedűs Mihály // D terem

 

13:15-13:45	Dr. Lattmann Tamás (egyetemi docens, Tomori Pál Főiskola)	Mennyiben teremthetők meg a nemzetközi büntetőbírói fórumokkal való együttműködés hazai jogi keretei az eddig ismert intézményi modellek alapján?
13:45-14:15	Dr. habil Hegedűs Mihály (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)	A pénzmosás elleni küzdelem gyakorlati kérdései
14:15-14:45	Holmár Krisztina (mesteroktató) – Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)	Birodalmak működése, ciklikusság – áttekintés rövid és hosszú távon
14:45-15:15	Holmár Krisztina (mesteroktató) – Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)	Világgazdasági változások – átalakuló pénzügyi centrumok
15:15-15:45	Dr. Bányai Kornél (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)	Adatorientált csapda vagy adatvezérelt kultúra? Útkeresés a modern vállalatirányításban
15:45-16:15	Eglesz Kálmán (mesteroktató, Tomori Pál Főiskola)	Átalakulóban a magyar munkaerőpiac

Ars poetica 2026

 HU-2015 júliusában az ÚJ NŐ című folyóirat jóvoltából látott napvilágot a „Komáromiként Budapesten” című bemutató anyag (lásd: lentebb).

Tekintettel azonban a nyomtatott terjedelem korlátaira, az e publikáció alapjául szolgáló ars poetica-gondolatsort ez alkalommal teljes terjedelmében közlöm. Mindenki személyes figyelmét és bizalmát tisztelettel köszönöm!

Mindenkinek nagyon köszönöm s visszajelzeseket, különösen Éva Nagyvendéginek, akinek azóta is hálás vagyok, hogy mindaz, ami nekem nagyon fontos volt akkoriban, tapasztalatkent, eletelmenykent, identitaskent, gondolatmenetkent, némi ars poeticakent, nyilvánossá lehessen. Ennek nyomán talan el fog jönni ismet az a pillanat, hogy az azóta eltelt évek tapasztalatai szintén ars poetica-érvényuve lehetnek, tapasztalatta állhatnak össze. És teret kaphatnak. Addig a 'kinti' folyamatok, azóta a 'benti' folyamatok fejlődési lehetőségei ugrottak meg erőteljesen: 11 év, kb. 60 országból származó, öt kontinensnyi hallgató. Identitasvaltasok, habitusmodosulasok, akkukturacios minták. Megkuzdesek, szemelyisegvaltasok, -elvesztesek. Egy-, kettős vagy tobbidentitajusag, 1-, 2 v. tobbnyelvuseg, 1, 2 v. tobbkulturajusag - és ezek halmozódott jelensegei, amit láthattam Több oktatási, kutatási és egyéb intézmény, több ország, életkorban 18-80+, szakmailag bevándorlási hivataltól és onnan "felfele mindenki is", nemzetisegileg és nyelvileg Japán és Kanada kozottig, 'valahol feluton'.
Nagyon hálás vagyok minden intézménynek, minden tanulonak-hallgatonak, aki az elmúlt évtizedek alatt megtisztelt bizalmával, tudasvagyaval, és elfogadta azt az utat és szemleletet, hogy Europa-rajongasom, paralel kelet-kozep-europai identitasom, a kultúrák iránti rajongasom megfertozze őket, és ne csak meghalljak, de el is higgyek, hogy a kultúrák, nyelvek, identitaskonstrukciok atjarasa lehetséges, szebbe és tartalmasabba lesz a világ, ha minden korulmenyek ellenére tudunk kezet fogni, nyelvtol, kultúrátol, nermzetisegtol fuggetlenul. Hiszen: minden, amit allitok, egy kulturkorben valid. A többi esetében ott a kultúrák között valo atlepes elmenye és csodája. Bent és kint, ez maga a perpetum mobile; megved attól az illuziotol, hogy 'én tudom', 'nekem van igazam'. Mert azonnal ugyanazt 2, uram bocsa', 3 vagy több narrativabol látom, tudom milyen kisebbséginek és többséginek lenni egyszerre, és azonnal tudom, mi az alázat, az odafigyeles és a befogadás.
És elkerulom pl. az ítélkezést, a kirekesztest. Mert tudom, milyen, ha valakivel, például velem megtortenik, megtortent.
És a noi identitás és ennek utjai terben és időben, mint identitasformalo komplex rendszer. Ez egy újabb csoda. Halmozottan individuumu karaktereké, mint Hugonnai és Amrita Sher-Gil, akiket évtizedek óta 'kiserhetek'. És miután immár professzionalisan is tehetem, a Pécsi Tudomanyegyetem Egészségügyi Kara jóvoltából, lassan ez az út is vegigjarható :) Terben és időben egyaránt.
Mit mond József Attila? 'Más arcaban moshatod meg arcodat..."

Kedveseim, ertsuk szó szerint. Kevés nagyobb bolcsesseg fogalmazodott meg altalunk, rank iranyuloan.
Még Jake Miles könyve, a 1995-ben Pulitzer-díjat kapott Biography iof the God is erről szól :) A valtozatlannak hitt entitas identitasa is változik - az emberiség vonatkozasaban. Sőt: eletrajza olvashato!
Ahogy az emberiség eletrajza is maga a kivetel es a csoda egyben.

https://csehgizella.blogspot.com/2015/07/a-kultura-kulonbozo-oldalain-elve.html

EN-In July 2015, a feature piece titled "From Komárom in Budapest" was published, courtesy of the magazine *ÚJ NŐ* (see below).

However, given the space constraints of the print edition, I am sharing here the full, unabridged version of the *ars poetica*—the train of thought—that served as the foundation for that publication. I sincerely thank everyone for their personal attention and trust!

I am deeply grateful for all the feedback I received—especially to Éva Nagyvendégi, to whom I remain thankful for helping bring into the public sphere everything that was so significant to me at the time: my experiences, life events, sense of identity, lines of thought, and, in a sense, my *ars poetica*. Perhaps, in time, another moment will arrive when the experiences gathered over the intervening years can also crystallize into an *ars poetica*—coalescing into a coherent body of experience—and find the space they deserve. In the meantime, there has been a significant surge in developmental potential—both in terms of "external" processes and, subsequently, "internal" ones. Eleven years, students from roughly 60 countries across five continents. Shifts in identity, modifications in habitus, patterns of acculturation. Struggles, transformations of personality—and even the loss of self. Single, dual, or multiple identities; monolingualism, bilingualism, or multilingualism... Multiculturalism—and the complex, layered phenomena associated with it—is something I have witnessed firsthand. I have encountered this across various educational, research, and other institutions, spanning multiple countries and an age range of 18 to 80+. Professionally, this has involved everyone from immigration office staff to those at the highest levels; in terms of nationality and language, it has encompassed a spectrum stretching from Japan to Canada—and everything in between.

I am deeply grateful to every institution and every student who, over the past few decades, has honored me with their trust and thirst for knowledge. They embraced my perspective—rooted in my passion for Europe, my dual Central-Eastern European identity, and my profound love for diverse cultures—allowing these ideas to take root. They didn’t just listen; they came to believe that it is possible to traverse the boundaries between cultures, languages, and constructed identities. They understood that the world becomes more beautiful and meaningful when, despite all circumstances, we can reach out and shake hands—regardless of language, culture, or nationality. After all, everything I assert holds true within a given cultural sphere; beyond that lies the experience—the miracle—of crossing between cultures. This dynamic—moving between the 'inside' and the 'outside'—functions like a *perpetuum mobile*. It protects one from the illusion that "I know" or "I am right." Because I can instantly perceive the same situation through two—or, dare I say, three or more—narratives, I understand what it means to be both a minority and a member of the majority simultaneously. I know, firsthand, the true meaning of humility, attentiveness, and inclusion.

And, for instance, I avoid... ...judgment and exclusion. Because I know what it is like when it happens—or has happened—to someone, for instance, to me.

And then there is female identity and its various paths across space and time—a complex system that shapes identity. This is yet another miracle. It concerns figures of profound individuality, such as Hugonnai and Amrita Sher-Gil—women I have been able to "accompany" for decades. And now that I can do so in a professional capacity—thanks to the Faculty of Health Sciences at the University of Pécs—this journey can finally be fully explored :)—across both space and time.

What does Attila József say? "You may wash your face in another’s face..."

My dear friends, let us take this literally. Few greater pieces of wisdom have ever been articulated—about us, and directed toward us.

Even Jack Miles’s book—*God: A Biography*, which won a Pulitzer Prize in 1995—is about this very thing :) The identity of an entity once thought to be immutable actually changes—in relation to humanity. Indeed, one can even read its biography!

Just as the biography of humanity itself is both an exception and a miracle.

SK-Tvorba kultúrneho dedičstva

Tvorba kultúrneho dedičstva sa chápe ako sociálny, kultúrny, pamäťový a komunitný proces, počas ktorého osoba, životná cesta, kultúrny úspech, poznanie alebo intelektuálny odkaz v priebehu času nadobúdajú komunitný význam a dedičskú hodnotu.

Kultúrne dedičstvo teda nie je len „daná“ a nezmenená minulosť, ale neustále reinterpretovaná, vyberaná, sprostredkovaná a spoločensky reformovaná sieť významov.

V tomto rámci je formovanie dedičstva žien špecifickou oblasťou formovania kultúrneho dedičstva: skúma, ako sa životná cesta, úspech alebo intelektuálny odkaz ženy – často po súčasných spoločenských obmedzeniach, odmietnutí alebo zabudnutí – neskôr stáva kultúrnou pamäťou a komunitným dedičstvom:

Vilma Hugonnai →  formovanie vedeckého a sociálneho dedičstva žien;

Amrita Sher-Gil → formovanie transkultúrneho, umeleckého a identitárne založeného dedičstva.

Tvorba kultúrneho dedičstva

→ Formovanie dedičstva žien

→ Formovanie transkultúrneho dedičstva

→ Sieťový prístup

EN-Cultural heritage formation

Cultural heritage formation is understood as a social, cultural, memory and community process during which a person, life path, cultural achievement, knowledge or intellectual legacy acquires community meaning and heritage value over time.

Cultural heritage is therefore not merely a “given” and unchanged past, but a continuously reinterpreted, selected, mediated and socially re-formed network of meanings.

In this framework, women’s heritage formation is a specific field of cultural heritage formation: it examines how a woman’s life path, achievement or intellectual legacy – often after contemporary social constraints, rejection or oblivion – later becomes a cultural memory and community heritage:

Hugonnai Vilma → the formation of women’s scientific and social heritage;
Amrita Sher-Gil → the formation of transcultural, artistic and identity-based heritage.

Cultural heritage formation

→ Women’s heritage formation
→ Transcultural heritage formation
→ Hálózati örökségképzés / Network Approach

HU-Kulturális örökségképzés

Kulturális örökségképzés alatt olyan társadalmi, kulturális, emlékezeti és közösségi folyamatot értek, amelynek során egy személy, életút, kulturális teljesítmény, tudás vagy szellemi hagyaték idővel közösségi jelentést és örökségi értéket nyer.

A kulturális örökség tehát nem pusztán „adott” és változatlanul továbbörökített múlt, hanem folyamatosan újraértelmezett, kiválasztott, közvetített és közösségileg újraképzett jelentéshálózat.

Ebben a keretben a női örökségképzés a kulturális örökségképzés sajátos területe: azt vizsgálja, hogyan válik egy nő életútja, teljesítménye vagy szellemi hagyatéka – gyakran a korabeli társadalmi korlátok, elutasítás vagy feledés után – később kulturális emlékezeti és közösségi örökséggé:

• Hugonnai Vilma → a női tudományos és társadalmi örökség képződése;
• Amrita Sher-Gil → a transzkulturális, művészeti és identitásalapú örökség képződése.

Kulturális örökségképzés:

→ Női örökségképzés
→ Transzkulturális örökségképzés
→ Hálózati örökségképzés / Network Approach

SK-Formovanie ženského dedičstva (Female Heritage Formation)

Formovanie ženského dedičstva

(Female Heritage Formation)

Formovanie ženského dedičstva označuje spoločenský, kultúrny a pamäťový proces, počas ktorého ženský životný príbeh, osobný výkon alebo intelektuálne dedičstvo získava – napriek sporom, odmietnutiu alebo obmedzeniam, ktoré žena zažívala vo svojej dobe – neskôr kolektívny význam, kultúrnu hodnotu a historickú reprezentáciu.

Tento pojem skúma, ako sa individuálna životná dráha premieňa na kolektívnu pamäť a akými mechanizmami sa ženská rola, ktorá bola v minulosti považovaná za nezvyčajnú, prekračujúcu spoločenské normy alebo dokonca problematickú, neskôr stáva vzorom, kultúrnym symbolom alebo súčasťou kultúrneho dedičstva.

Hlavné otázky formovania ženského dedičstva

1. Východisko – životná dráha prekračujúca hranice

Aké spoločenské, kultúrne alebo rodové normy daná žena prekročila?

Príklady:

Vilma Hugonnai

• Ako žena vstúpila do oblasti lekárskej vedy v období, keď bolo vysokoškolské vzdelanie a profesionálna kariéra pre ženy výrazne obmedzené.
• Spochybnila tradičné predstavy o postavení ženy v spoločnosti.
• Zastupovala právo žien na vzdelanie, poznanie a profesionálne uplatnenie.

Amrita Sher-Gil

• Pohybovala sa medzi viacerými kultúrnymi priestormi a vytvorila nový typ umeleckej identity.
• Prepájala európske a indické umelecké tradície.
• Nezapadala do jednej národnej ani umeleckej kategórie, čím prekračovala existujúce hranice kultúrnej identity.

---

2. Konflikt – reakcia súčasnej spoločnosti

Ako prijímala spoločnosť danú ženu počas jej života?

Možné formy reakcií:

• prijatie,
• odpor,
• marginalizácia,
• spoločenská diskusia,
• oneskorené uznanie.

Konflikty a prekážky, ktoré žena zažila počas života, sa často stávajú významnou súčasťou jej neskoršej interpretácie a historickej pamäti.

---

3. Premena významu – práca kolektívnej pamäti

Ako sa v priebehu času mení význam ženského životného príbehu?

To, čo bolo v minulosti vnímané ako:

• nezvyčajné,
• nebezpečné,
• kontroverzné,

môže byť neskôr interpretované ako:

• priekopnícke,
• inšpiratívne,
• spoločensky významné,
• hodnotná súčasť kultúrneho dedičstva.

Tento proces ukazuje, že dedičstvo nie je iba zachovaným odkazom minulosti, ale neustále sa vytvára prostredníctvom spomínania, interpretácie a kultúrnej reprezentácie.

---

4. Premena na dedičstvo – formy reprezentácie

Akými spôsobmi sa ženský životný príbeh stáva súčasťou kultúrneho dedičstva?

Príklady:

• biografie,
• vedecké štúdie,
• pamätné tabule,
• výstavy,
• vzdelávacie materiály,
• kultúrne projekty,
• národné a medzinárodné historické kánony.

Tieto formy reprezentácie ovplyvňujú spôsob, akým spoločnosť chápe význam ženských životov a ich prínos pre kultúrne a historické vedomie.

---

Teoretické vymedzenie pojmu

Koncept formovania ženského dedičstva súvisí s viacerými interdisciplinárnymi oblasťami:

• výskumom kultúrnej pamäti;
• gender history / dejinami žien;
• prístupmi public history;
• biografickým výskumom a výskumom životných dráh;
• štúdiom kultúrneho dedičstva (heritage studies).

Z tohto pohľadu ženské dedičstvo nie je chápané ako nemenný odkaz minulosti, ale ako dynamický proces, v ktorom spoločnosť opätovne interpretuje ženské životy, úspechy, zápasy a prínosy.

Formovanie ženského dedičstva preto neskúma iba otázku kto ženy boli, ale aj ako a prečo sa niektoré ženské životné príbehy stávajú súčasťou kolektívnej pamäti, kultúrnej reprezentácie a historického dedičstva.

EN-Female Heritage Formation ("Women’s Heritage-Making")

Female Heritage Formation

("Women’s Heritage-Making")

Female heritage formation refers to a social, cultural, and memory-based process through which a woman’s life story, achievements, or intellectual legacy acquire collective meaning, cultural value, and historical significance beyond the controversies, rejection, or limitations experienced during her own lifetime.

The concept examines how an individual life trajectory is transformed into collective memory, and through which mechanisms a female role that was once considered unconventional, transgressive, or even threatening to established social norms later becomes recognized as an exemplary model, cultural symbol, or element of shared heritage.

Key Questions of Female Heritage Formation

1. Starting Point – The Boundary-Crossing Life Path

What social, cultural, or gender norms did the woman challenge or transcend?

Examples:

Vilma Hugonnai

• As a woman, she entered the field of medical science in a period when higher education and professional careers were largely inaccessible to women.
• She questioned traditional concepts of female roles and advocated for women’s right to knowledge, education, and professional vocation.
• Her life represented the struggle between established gender expectations and emerging possibilities for women’s intellectual autonomy.

Amrita Sher-Gil

• She moved between different cultural spaces and identities, connecting European and South Asian artistic traditions.
• She created a new artistic identity that challenged existing categories.
• Her work cannot be fully contained within a single national, cultural, or artistic framework.

---

2. Conflict – Contemporary Social Responses

How was the woman perceived by her own society?

Possible forms of reaction include:

• acceptance,
• resistance,
• marginalization,
• public debate,
• delayed recognition.

The conflict experienced during her lifetime often becomes a central element of later interpretations of her significance.

---

3. Reinterpretation – The Work of Collective Memory

How does the meaning of a woman’s life change over time?

What was once perceived as:

• unusual,
• disruptive,
• controversial,

may later be interpreted as:

• pioneering,
• inspirational,
• socially transformative,
• a valuable element of cultural heritage.

The process of reinterpretation reveals that heritage is not simply inherited from the past; it is continuously created through acts of remembrance, representation, and cultural negotiation.

---

4. Becoming Heritage – Forms of Representation

Through which channels does a woman’s life become part of cultural heritage?

Examples include:

• biographies,
• academic studies,
• memorial plaques,
• exhibitions,
• educational materials,
• cultural projects,
• national and international historical canons.

These forms of representation contribute to the construction of collective memory and determine how future generations understand the significance of women’s lives.

---

Theoretical Position of the Concept

The concept of female heritage formation is connected to several interdisciplinary fields:

• cultural memory studies;
• gender history and women’s history;
• public history;
• biography and life-course studies;
• cultural heritage studies (heritage studies).

From this perspective, women’s heritage is not understood as a fixed legacy, but as a dynamic process through which societies continuously reinterpret women’s lives, achievements, struggles, and contributions.

Female heritage formation therefore examines not only who women were, but also how and why certain women become remembered, represented, and recognized as part of cultural heritage.

CZ-Teoretický rámec – Formování ženského kulturního dědictví - Ženské životní příběhy, kulturní paměť a proces vytváření dědictví

Teoretický rámec – Formování ženského kulturního dědictví

Ženské životní příběhy, kulturní paměť a proces vytváření dědictví

Koncept formování ženského kulturního dědictví označuje společenské, kulturní a paměťové procesy, jejichž prostřednictvím se výjimečné životní příběhy žen, jejich úspěchy a intelektuální odkazy proměňují v uznávané součásti kulturního dědictví.

Tento koncept zkoumá, jak individuální životní dráhy – často poznamenané společenským odporem, institucionálními překážkami nebo zpochybňovanými identitami – získávají širší kolektivní význam prostřednictvím procesů připomínání, reprezentace a historické reinterpretace.

Formování ženského kulturního dědictví nepředstavuje pouze uchovávání ženských biografií. Jedná se především o dynamický proces, v němž společnosti v průběhu času vybírají, reinterpretují a nově vytvářejí významy spojené s ženskými životními příběhy.

Žena, která byla ve své době vnímána jako neobvyklá, kontroverzní nebo překračující společenské normy, se může později stát symbolem pokroku, průkopnictví nebo kulturním referenčním bodem.

Koncept proto sleduje proměnu:

individuální zkušenosti v kolektivní paměť,
společenského konfliktu v kulturní uznání,
výjimečného životního příběhu ve sdílené dědictví.

---

Za hranicemi biografie: ženy jako kulturní zprostředkovatelky

Tradiční biografické přístupy se často zaměřovaly na individuální úspěchy a osobní životní dráhy. Formování ženského kulturního dědictví tento pohled rozšiřuje tím, že ženy nevnímá pouze jako historické aktérky, ale také jako kulturní zprostředkovatelky, jejichž životy propojují různé společenské, intelektuální a kulturní prostory.

Takové životní příběhy odhalují procesy:

• utváření a proměny identity;
• vyjednávání mezi osobními aspiracemi a společenskými očekáváními;
• překračování institucionálních, profesních a kulturních hranic;
• vytváření nových modelů ženského společenského uplatnění.

Ženy, které vstupovaly do oblastí tradičně ovládaných muži – například do medicíny, vědy, politiky nebo umění – se často stávaly symbolem širších společenských proměn.

Jejich význam nespočívá pouze v tom, čeho dosáhly během svého života, ale také v tom, jak byly jejich úspěchy později interpretovány komunitami, institucemi a kulturní pamětí.

---

Formování ženského kulturního dědictví jako proces překračování hranic

Jedním z klíčových prvků tohoto konceptu je zkoumání životních příběhů žen překračujících hranice.

Tyto hranice mohou zahrnovat:

• genderové hranice: vstup žen do profesních a intelektuálních oblastí tradičně vyhrazených mužům;
• kulturní hranice: pohyb mezi různými národními, jazykovými nebo kulturními identitami;
• institucionální hranice: zpochybňování zavedených vzdělávacích a profesních struktur;
• symbolické hranice: redefinování společenských představ o ženskosti, schopnostech a úspěchu.

Životní příběhy Vilmy Hugonnai a Amrity Sher-Gil představují dvě odlišné, avšak vzájemně propojené formy takového překračování hranic.

Vilma Hugonnai (1847–1922), první Maďarka s lékařským diplomem, představuje boj žen za přístup ke vzdělání, profesnímu uznání a vědecké participaci. Její životní dráha ukazuje, jak mohla ženská vzdělanost a profesní autonomie zpochybnit tradiční společenská očekávání.

Amrita Sher-Gil (1913–1941), malířka s maďarsko-indickým kulturním zázemím, představuje jinou formu překračování hranic: vytváření transnacionální umělecké identity mezi Evropou a Indií. Její odkaz ukazuje, jak mohou kulturní hybridita a vícenásobná příslušnost tvořit významnou součást umělecké a historické paměti.

---

Od kontroverzních osobností ke kulturnímu dědictví

Formování ženského kulturního dědictví zkoumá také časový rozměr paměti.

Uznání výjimečných žen často nepřichází bezprostředně. Mnohé z nich během svého života čelily:

• společenskému odporu;
• omezenému institucionálnímu přijetí;
• opožděnému uznání;
• proměnlivým interpretacím svého díla a odkazu.

Proces vytváření dědictví často zahrnuje pozdější reinterpretaci jejich života. Identity a role, které byly v minulosti vnímány jako problematické nebo neobvyklé, mohou být později rekonstruovány jako příklady odvahy, inovace a společenské proměny.

Tento proces otevírá důležité otázky:

• Kdo rozhoduje o tom, které ženské životní příběhy se stanou součástí kolektivní paměti?
• Které příběhy jsou zachovány a které zůstávají neviditelné?
• Jak přispívají badatelé, muzea, vzdělávací instituce a komunity k vytváření ženského kulturního dědictví?
• Jak ovlivňují národní a transnacionální perspektivy interpretaci ženských životních drah?

---

Středoevropské perspektivy

Formování ženského kulturního dědictví poskytuje vhodný interpretační rámec pro zkoumání ženských dějin ve středoevropském prostoru, kde se identity, kultury a politické hranice historicky prolínaly a proměňovaly.

Výzkum osobností, jako jsou Vilma Hugonnai, Amrita Sher-Gil a české ženské osobnosti, odhaluje propojené příběhy:

• mobility vědění;
• kulturní výměny;
• profesní emancipace;
• utváření transnacionálních identit;
• kolektivní paměti.

Tento přístup nevnímá ženské úspěchy jako izolované národní příběhy, ale zasazuje je do širších evropských sítí poznání, migrace a kulturní interakce.

---

Závěr

Formování ženského kulturního dědictví představuje interpretační rámec umožňující pochopit, jak se výjimečné ženské životní příběhy stávají významnými i za hranicemi svého historického období.

Nezabývá se pouze otázkou, čeho ženy dosáhly, ale také tím, jak si je společnosti pamatují, jak nově interpretují jejich úspěchy a jak je proměňují v kulturní hodnoty.

Analýzou procesů utváření identity, překračování hranic a kolektivní paměti tento koncept přispívá k hlubšímu pochopení role žen při formování moderních společností a kulturních narativů.

Ústřední výzkumnou otázku lze formulovat následovně:

Jak se výjimečné ženské životní příběhy proměňují ze zpochybňovaných individuálních zkušeností ve sdílené kulturní dědictví?

SK-Teoretický rámec – Formovanie ženského kultúrneho dedičstva - Ženské životné príbehy, kultúrna pamäť a proces vytvárania dedičstva

SK-Teoretický rámec – Formovanie ženského kultúrneho dedičstva

Ženské životné príbehy, kultúrna pamäť a proces vytvárania dedičstva

Koncept formovania ženského kultúrneho dedičstva označuje spoločenské, kultúrne a pamäťové procesy, prostredníctvom ktorých sa výnimočné životné príbehy žien, ich úspechy a intelektuálne odkazy transformujú na uznávané súčasti kultúrneho dedičstva.

Tento koncept skúma, ako individuálne životné dráhy – často poznačené spoločenským odporom, inštitucionálnymi prekážkami alebo spochybňovanými identitami – získavajú širší kolektívny význam prostredníctvom procesov pripomínania, reprezentácie a historickej reinterpretácie.

Formovanie ženského kultúrneho dedičstva neznamená iba zachovávanie ženských biografií. Predstavuje dynamický proces, v ktorom spoločnosti v priebehu času vyberajú, reinterpretujú a nanovo vytvárajú významy spojené so ženskými životnými príbehmi.

Žena, ktorá bola vo svojej dobe vnímaná ako neobvyklá, kontroverzná alebo prekračujúca spoločenské normy, sa môže neskôr stať symbolom pokroku, priekopníctva alebo kultúrnym referenčným bodom.

Koncept preto sleduje premenu:

individuálnej skúsenosti na kolektívnu pamäť,
spoločenského konfliktu na kultúrne uznanie,
výnimočného životného príbehu na spoločné dedičstvo.

---

Za hranicami biografie: ženy ako kultúrne sprostredkovateľky

Tradičné biografické prístupy sa často sústreďovali na individuálne úspechy a osobné životné dráhy. Formovanie ženského kultúrneho dedičstva rozširuje tento pohľad tým, že ženy nevníma iba ako historické aktérky, ale aj ako kultúrne sprostredkovateľky, ktorých životy prepájajú rôzne spoločenské, intelektuálne a kultúrne priestory.

Takéto životné príbehy odhaľujú procesy:

• formovania a premeny identity;
• vyjednávania medzi osobnými ambíciami a spoločenskými očakávaniami;
• prekračovania inštitucionálnych, profesijných a kultúrnych hraníc;
• vytvárania nových modelov ženského spoločenského uplatnenia.

Ženy, ktoré vstupovali do oblastí tradične ovládaných mužmi – napríklad do medicíny, vedy, politiky alebo umenia – sa často stávali symbolmi širších spoločenských premien.

Ich význam nespočíva iba v tom, čo dosiahli počas svojho života, ale aj v tom, ako boli ich úspechy neskôr interpretované komunitami, inštitúciami a kultúrnou pamäťou.

---

Formovanie ženského kultúrneho dedičstva ako proces prekračovania hraníc

Jedným z kľúčových prvkov tohto konceptu je skúmanie životných príbehov žien prekračujúcich hranice.

Tieto hranice môžu byť:

• rodové hranice: vstup žien do profesijných a intelektuálnych oblastí, ktoré boli tradične vyhradené mužom;
• kultúrne hranice: pohyb medzi rôznymi národnými, jazykovými alebo kultúrnymi identitami;
• inštitucionálne hranice: spochybňovanie zavedených vzdelávacích a profesijných štruktúr;
• symbolické hranice: redefinovanie spoločenských predstáv o ženskosti, schopnostiach a úspechu.

Životné príbehy Vilmy Hugonnai a Amrity Sher-Gil predstavujú dve odlišné, ale vzájomne prepojené formy takéhoto prekračovania hraníc.

Vilma Hugonnai (1847 – 1922), prvá Maďarka s lekárskym diplomom, predstavuje zápas žien o prístup k vzdelaniu, profesionálnemu uznaniu a vedeckej participácii. Jej životná dráha ukazuje, ako mohla ženská vzdelanosť a profesionálna autonómia spochybniť tradičné spoločenské očakávania.

Amrita Sher-Gil (1913 – 1941), maliarka s maďarsko-indickým kultúrnym zázemím, predstavuje inú formu prekračovania hraníc: vytváranie transnacionálnej umeleckej identity medzi Európou a Indiou. Jej odkaz ukazuje, ako sa kultúrna hybridita a viacnásobná príslušnosť môžu stať významnou súčasťou umeleckej a historickej pamäti.

---

Od sporných osobností ku kultúrnemu dedičstvu

Formovanie ženského kultúrneho dedičstva skúma aj časový rozmer pamäti.

Uznanie výnimočných žien často neprichádza okamžite. Mnohé z nich počas života čelili:

• spoločenskému odporu;
• obmedzenému inštitucionálnemu prijatiu;
• oneskorenému uznaniu;
• meniacim sa interpretáciám svojho diela a odkazu.

Proces vytvárania dedičstva často zahŕňa neskoršiu reinterpretáciu ich života. Identity a úlohy, ktoré boli v minulosti vnímané ako problematické alebo nezvyčajné, môžu byť neskôr rekonštruované ako príklady odvahy, inovácie a spoločenskej transformácie.

Tento proces otvára dôležité otázky:

• Kto rozhoduje o tom, ktoré ženské životné príbehy sa stanú súčasťou kolektívnej pamäti?
• Ktoré príbehy sú zachované a ktoré zostávajú neviditeľné?
• Ako prispievajú výskumníci, múzeá, vzdelávacie inštitúcie a komunity k vytváraniu ženského kultúrneho dedičstva?
• Ako ovplyvňujú národné a transnacionálne perspektívy interpretáciu ženských životných ciest?

---

Stredoeurópske perspektívy

Formovanie ženského kultúrneho dedičstva poskytuje vhodný interpretačný rámec pre skúmanie ženských dejín v stredoeurópskom priestore, kde sa identity, kultúry a politické hranice historicky prelínali a menili.

Výskum osobností, ako sú Vilma Hugonnai, Amrita Sher-Gil a české ženské osobnosti, odhaľuje prepojené príbehy:

• mobility poznania;
• kultúrnej výmeny;
• profesionálnej emancipácie;
• formovania transnacionálnych identít;
• kolektívnej pamäti.

Tento prístup nevníma ženské úspechy ako izolované národné príbehy, ale zasadzuje ich do širších európskych sietí poznania, migrácie a kultúrnej interakcie.

---

Záver

Formovanie ženského kultúrneho dedičstva predstavuje interpretačný rámec umožňujúci pochopiť, ako sa výnimočné ženské životné príbehy stávajú významnými aj za hranicami svojho historického obdobia.

Nezaoberá sa iba otázkou, čo ženy dosiahli, ale aj tým, ako si ich spoločnosti pamätajú, ako nanovo interpretujú ich úspechy a ako ich premieňajú na kultúrne hodnoty.

Analýzou procesov formovania identity, prekračovania hraníc a kolektívnej pamäti tento koncept prispieva k hlbšiemu pochopeniu úlohy žien pri formovaní moderných spoločností a kultúrnych naratívov.

Ústrednú výskumnú otázku možno formulovať nasledovne:

Ako sa výnimočné ženské životné príbehy transformujú zo sporných individuálnych skúseností na spoločné kultúrne dedičstvo?

HU-Elméleti keret - Női örökségképzés - Női életutak, kulturális emlékezet és az örökséggé válás folyamata

HU-Elméleti keret – Női örökségképzés

Női életutak, kulturális emlékezet és az örökséggé válás folyamata

A női örökségképzés fogalma azokat a társadalmi, kulturális és emlékezeti folyamatokat jelöli, amelyek során kivételes női életutak, teljesítmények és szellemi hagyatékok kulturális örökséggé alakulnak. A fogalom azt vizsgálja, hogy az egyéni életpályák – amelyek gyakran társadalmi ellenállással, intézményi akadályokkal vagy vitatott identitásokkal terheltek – miként nyernek szélesebb közösségi jelentést az emlékezés, a reprezentáció és az újraértelmezés folyamatai révén.

A női örökségképzés nem pusztán női életrajzok megőrzését jelenti. Sokkal inkább azt a dinamikus folyamatot vizsgálja, amely során a társadalmak idővel kiválasztják, átértelmezik és új jelentésekkel ruházzák fel a női életutakat. Egy olyan nő, akit saját korában szokatlannak, vitatottnak vagy akár a fennálló normákat megkérdőjelező személynek tekintettek, később úttörőként, példaképként vagy kulturális hivatkozási pontként jelenhet meg.

A fogalom ezért egy átalakulási folyamatot vizsgál:

egyéni tapasztalatból kollektív emlékezet,
társadalmi konfliktusból kulturális elismerés,
kivételes életútból közös örökség.

---

Az életrajzon túl: nők mint kulturális közvetítők

A hagyományos életrajzi megközelítések gyakran az egyéni teljesítményekre és személyes életutakra helyezik a hangsúlyt. A női örökségképzés ennél tágabb perspektívát kínál: a nőket nemcsak történeti szereplőkként, hanem kulturális közvetítőkként vizsgálja, akik életük során különböző társadalmi, tudományos, művészeti és kulturális terek között teremtenek kapcsolatot.

Ezek az életutak olyan folyamatokat tárnak fel, mint:

• az identitás kialakulása és átalakulása;

• a személyes törekvések és a társadalmi elvárások közötti folyamatos egyeztetés;

• intézményi, szakmai és kulturális határok átlépése;

• új női szerepmodellek létrehozása.

Azok a nők, akik hagyományosan férfiak által uralt területekre – például az orvostudományba, a tudományos életbe, a politikába vagy a művészetek világába – léptek be, gyakran szélesebb társadalmi átalakulások szimbólumaivá váltak. Jelentőségük nem csupán abban rejlik, amit saját korukban elértek, hanem abban is, ahogyan későbbi közösségek, intézmények és kulturális emlékezet értelmezték teljesítményüket.

---

A női örökségképzés mint határátlépési folyamat

A fogalom egyik központi eleme a határátlépő női életutak vizsgálata.

E határok lehetnek:

• nemekhez kötődő határok: belépés olyan szakmai vagy intellektuális terekbe, amelyek korábban elsősorban férfiak számára voltak elérhetők;

• kulturális határok: különböző nemzeti, nyelvi vagy kulturális identitások közötti mozgás;

• intézményi határok: megszilárdult oktatási és szakmai struktúrák megkérdőjelezése;

• szimbolikus határok: a női szerepekről és teljesítményekről alkotott társadalmi elképzelések újradefiniálása.

Hugonnai Vilma és Amrita Sher-Gil életútja két különböző, mégis egymással összekapcsolódó formáját mutatja ennek a határátlépésnek.

Hugonnai Vilma (1847–1922), az első magyar diplomás női orvos példája a nők tudáshoz, szakmai elismeréshez és tudományos részvételhez való jogának történetét jeleníti meg. Életútja azt mutatja, hogyan kérdőjelezte meg a női oktatás és hivatás korabeli társadalmi korlátait.

Amrita Sher-Gil (1913–1941), magyar és indiai kulturális háttérrel rendelkező festőművész másfajta határátlépést képvisel: az európai és indiai kulturális terek között létrejövő transznacionális művészi identitás kialakítását. Öröksége azt mutatja meg, hogy a kulturális kettősség és a többes kötődés miként válhat a művészi és történeti emlékezet meghatározó elemévé.

---

A vitatott alakoktól a kulturális örökségig

A női örökségképzés vizsgálja az emlékezet időbeli dimenzióját is.

Az elismerés ritkán következik be azonnal. Számos kivételes nő életében jelen volt:

• a kortárs ellenállás;

• a korlátozott intézményi elfogadás;

• a késleltetett elismerés;

• teljesítményük változó értelmezése.

Az örökséggé válás gyakran az életút későbbi újraértelmezésén keresztül történik. A korábban vitatott identitások és szerepek később a bátorság, az innováció és a társadalmi fejlődés példáivá válhatnak.

Ez a folyamat fontos kérdéseket vet fel:

• Ki dönti el, mely női életutak kerülnek be a kollektív emlékezetbe?

• Mely narratívák maradnak fenn, és melyek válnak láthatatlanná?

• Hogyan járulnak hozzá intézmények, kutatók, múzeumok, oktatási rendszerek és közösségek a női örökség létrehozásához?

• Hogyan befolyásolják a nemzeti és transznacionális perspektívák a női életutak értelmezését?

---

Közép-európai perspektívák

A női örökségképzés alkalmas keretet kínál a közép-európai női történetek vizsgálatához, ahol az identitások, kultúrák és politikai határok történetileg folyamatosan változtak és egymással érintkeztek.

Hugonnai Vilma, Amrita Sher-Gil és a cseh női példaképek vizsgálata összekapcsolódó narratívákat tár fel:

• tudásmobilitás;

• kulturális közvetítés;

• szakmai emancipáció;

• transznacionális identitásformálás;

• kollektív emlékezet.

Ez a megközelítés nem elszigetelt nemzeti történetekként tekint a női teljesítményekre, hanem szélesebb európai tudás-, migrációs és kulturális hálózatok részeként értelmezi azokat.

---

Összegzés

A női örökségképzés olyan értelmezési keretet kínál, amely azt vizsgálja, hogyan válnak a kivételes női életutak saját történeti pillanatukon túl is jelentést hordozó kulturális örökséggé.

Nemcsak azt kérdezi, hogy mit értek el ezek a nők, hanem azt is, hogyan emlékeznek rájuk a társadalmak, hogyan értelmezik újra teljesítményüket, és miként alakítják át azokat kulturális értékké.

Az identitásformálódás, a határátlépés és a kollektív emlékezet folyamatainak elemzésével a fogalom hozzájárulhat annak mélyebb megértéséhez, hogy a nők miként formálták a modern társadalmakat és kulturális narratívákat.

A központi kutatási kérdés így fogalmazható meg:

Hogyan alakulnak át a kivételes női életutak vitatott egyéni tapasztalatokból közös kulturális örökséggé?

EN-Theoretical Framework – Female Heritage Formation - Female Life Stories, Cultural Memory and the Making of Heritage

EN-Theoretical Framework – Female Heritage Formation

Female Life Stories, Cultural Memory and the Making of Heritage

The concept of Female Heritage Formation refers to the social, cultural and mnemonic processes through which exceptional women’s lives, achievements and intellectual legacies become transformed into recognised forms of cultural heritage. It examines how individual life trajectories – often marked by social resistance, institutional barriers or contested identities – acquire broader collective meanings through processes of remembrance, representation and reinterpretation.

Female Heritage Formation does not simply concern the preservation of women’s biographies. Rather, it focuses on the dynamic process through which societies select, reinterpret and reconstruct the meanings attached to women’s lives over time. A woman who was perceived as unconventional, controversial or transgressive in her own historical context may later become recognised as a pioneer, symbol or cultural reference point.

The concept therefore explores the transformation:

from individual experience to collective memory,
from social controversy to cultural recognition,
from exceptional biography to shared heritage.

Beyond Biography: Women as Cultural Agents

Traditional biographical approaches have often focused on individual achievements and personal trajectories. Female Heritage Formation expands this perspective by examining women not only as historical actors but also as cultural agents whose lives mediate between different social, intellectual and cultural spheres.

Such life stories reveal processes of:

• identity formation and transformation;
• negotiation between personal aspirations and social expectations;
• crossing institutional, professional and cultural boundaries;
• creation of new models of female participation in society.

Women who entered traditionally male-dominated fields – such as medicine, science, politics or the arts – frequently became symbols of broader social transformations. Their significance lies not only in what they achieved, but also in how their achievements were later interpreted by communities, institutions and cultural memory.

Female Heritage Formation as a Process of Boundary Crossing

A central element of the concept is the examination of boundary-crossing female lives.

These boundaries may include:

• gender boundaries: entering professions or intellectual spaces traditionally reserved for men;
• cultural boundaries: navigating between different national, linguistic or cultural identities;
• institutional boundaries: challenging established educational and professional structures;
• symbolic boundaries: redefining socially accepted concepts of femininity and achievement.

The lives of Vilma Hugonnai and Amrita Sher-Gil represent two different but interconnected forms of such boundary crossing.

Vilma Hugonnai (1847–1922), the first Hungarian woman to obtain a medical degree, represents the struggle for women’s access to knowledge, professional recognition and scientific participation. Her life illustrates how female educational and professional autonomy could challenge established social expectations.

Amrita Sher-Gil (1913–1941), an artist of Hungarian and Indian cultural background, represents a different form of boundary crossing: the creation of a transnational artistic identity between Europe and India. Her legacy demonstrates how cultural hybridity and multiple belonging can become central elements of artistic and historical memory.

From Contested Figures to Cultural Heritage

Female Heritage Formation also examines the temporal dimension of memory.

Recognition is rarely immediate. Many exceptional women experienced:

• resistance during their lifetime;
• limited institutional acceptance;
• delayed recognition;
• changing interpretations of their achievements.

The process of heritage formation often involves a later reinterpretation of their lives. Formerly contested identities may become reconstructed as examples of courage, innovation and social progress.

This transformation raises important questions:

• Who decides which women become part of collective memory?
• Which narratives are preserved, and which remain invisible?
• How do institutions, scholars, museums, educational systems and communities contribute to the creation of female heritage?
• How do national and transnational perspectives influence the interpretation of women’s lives?

Central European Perspectives

Female Heritage Formation provides a useful framework for analysing women’s histories within Central European contexts, where identities, cultures and political borders have historically overlapped and changed.

The study of women such as Vilma Hugonnai, Amrita Sher-Gil and Czech female pioneers reveals interconnected narratives of:

• knowledge mobility;
• cultural exchange;
• professional emancipation;
• transnational identity formation;
• collective remembrance.

Rather than viewing women’s achievements as isolated national stories, this approach places them within broader European networks of knowledge, migration and cultural interaction.

Conclusion

Female Heritage Formation offers an interpretative framework for understanding how women’s exceptional lives become meaningful beyond their own historical moment. It investigates not only what women achieved, but also how societies remember, reinterpret and transform these achievements into cultural heritage.

By analysing processes of identity formation, boundary crossing and collective memory, the concept contributes to a deeper understanding of women’s roles in shaping modern societies and cultural narratives.

The central research question can therefore be formulated as follows:

How do exceptional women’s life stories transform from contested individual experiences into shared cultural heritage?