2026. november 17., kedd

The Zichy Palace on Rózsa Street

The Architectural History of the Building Housing the Embassy of the Czech Republic in Budapest and the Czech Centre

Located in the Terézváros district (District VI) of Budapest, at the corner of Rózsa Street and Szegfű Street, stands an imposing palatial building that once belonged to Count Jenő Zichy. It was constructed in 1900 based on the designs of architect Frigyes Kovács. Completed by 1901, the structure served a dual purpose. The wing facing Szegfű Street housed Budapest’s first private museum—the Jenő Zichy Museum—which showcased artifacts collected by the Count during his three expeditions to Asia. The museum was open to the general public three days a week. The wing facing Rózsa Street served as the residence for the Count’s family. Following the death of Jenő Zichy in 1906, the family sold the property.

Over the years, the palace changed hands several times and underwent various structural alterations; for a brief period, it even housed a casino. In 1912, the building was purchased by the Budapest Art Association (*Budapesti Művészeti Egyesület*) and subsequently served as the headquarters for the newly established Artists’ House Association (*Művészház Egyesület*). During the 1912 renovations, a second floor was added to the wing facing Rózsa Street. According to historical records—at least up until 1937—this new level was strictly reserved for artistic purposes and could not be used for residential living. The Művészház (Artists' House) Association declared bankruptcy in 1914, leading to the sale of the palace once again that year. Several changes in ownership also occurred during the latter half of the 1910s. The final owner of the palace, prior to its sale to the Czechoslovak state, was the real estate company Clubház A. G.

Beginning in 1918—roughly in parallel with the history of the Zichy Palace—a process was underway to select and subsequently purchase a permanent Budapest headquarters for the Delegation Office of the Czechoslovak Republic.



The Delegation Office’s first Budapest headquarters, rented in 1918, was located in the former building of the Imperial and Royal Austrian Delegation at 17 Akadémia Street. The building’s capacity proved insufficient for the office's needs. Furthermore, in anticipation of the normalization of Czechoslovak–Hungarian diplomatic relations, it became necessary to identify and acquire a new, suitable property to serve as the future Embassy of the Czechoslovak Republic. To this end, an intensive search—a "scouting" process—was launched across Budapest in 1920. Potential properties considered for purchase included, among others, the buildings located at 109 Andrássy Avenue, 5 Lendvay Street, and 11/b Eötvös Street. Ultimately, the choice fell upon the building standing at the corner of Rózsa Street and Szegfű Street—originally the palace of Count Jenő Zichy—which was subsequently selected as the seat of the new mission.

The purchase agreement was signed on June 22, 1922. On behalf of Czechoslovakia, the document was signed by Hugo Vavrečka—the first Czechoslovak ambassador to Hungary and one of the most prominent career diplomats of his time. (Hugo Vavrečka was the maternal grandfather of Václav Havel, the first president of the independent Czech Republic.) The purchase price was approximately 25 million Hungarian crowns. Between 1923 and 1925, the building underwent another comprehensive renovation; among other changes, the theater hall on the first floor was removed, and a formal residence for the ambassador was established within the building.

Following the severance of Czechoslovak–Hungarian diplomatic relations in 1939, the diplomatic mission was closed. The entire contents of the Zichy Palace were either transported to Prague, sold off, or handed over to the German Embassy. At the turn of 1944–1945, the building sustained significant damage as a result of wartime events.

In 1945, negotiations took place regarding the restoration of the building to Czechoslovak ownership. Once this was concluded and the necessary repairs were carried out, the palace once again became the seat of the Czechoslovak Embassy. Later, the embassy relocated to 22–24 Stefánia Road (the palace now houses the Slovak Embassy and the ambassador’s residence), while the Zichy Palace served as the headquarters for the Czechoslovak Commercial Mission. Nevertheless, the spaces on the ground floor continued to function as an exhibition area.

Following the dissolution of Czechoslovakia (1993), the building became the property of its legal successor, the Czech Republic, and has served as the seat of the Embassy of the Czech Republic in Budapest since 1997. A large-scale reconstruction of the building complex began in 1995, based on designs by the architect couple István Varga and Gabriella Varga—specialists in historic preservation—who largely restored the original architectural vision (conceived by architect Frigyes Kovács). Upon the completion of the reconstruction in 1997, the Embassy of the Czech Republic in Budapest moved back into the premises. Since that same year, the Czech Centre—the Czech cultural institute in Budapest—has also been operating within the building complex, in the wing along Szegfű Street that formerly housed a museum.

A Rózsa utcai Zichy-palota

Avagy a Cseh Köztársaság Budapesti Nagykövetsége és a Cseh Centrum székházának épülettörténete


Budapesten a Terézvárosban (VI. kerület), a Rózsa és a Szegfű utca sarkán álló reprezentatív palotaépület gróf Zichy Jenő tulajdona volt, amely Kovács Frigyes építész tervei alapján 1900-ban épült. Az objektum 1901-re készült el – kettős céllal. Ennek Szegfű utcai szárnyában nyitotta meg kapuit Budapest első magánmúzeuma, a Zichy Jenő Múzeum, amely a gróf három ázsiai expedíciójának tárgyi emlékeit tárta a nyilvánosság elé. A múzeum hetente háromszor állt a nagyközönség rendelkezésére. Az épület Rózsa utcai szárnya szolgált a grófi család lakóhelyeként. Zichy Jenő 1906-ban bekövetkezett halála után az épületet a család eladta.

A palota az évek folyamán többször váltott tulajdonost, valamint néhányszor át is építették. Rövid ideig például kaszinó működött benne. Az épületet végül 1912-ben a Budapesti Művészeti Egyesület vásárolta meg, amely ezt követően az újonnan létrehozott Művészház Egyesület székházaként működött. Az 1912-es átépítés során kapta az épülettömb Rózsa utcai szárnya a második emeleti ráépítést. Az új szint – a források szerint 1937-ig legalábbis mindenképp – csak művészeti célokat szolgálhatott; lakóhelyként nem használhatták. A Művészház Egyesület 1914-ben csődöt jelentett, ily módon a palota eladására ebben az esztendőben ismét sor került. Az 1910-es évek második felében zajló épülettörténeti események során szintúgy több tulajdonosváltás zajlott le. A palota utolsó gazdája, mielőtt eladták volna a csehszlovák államnak, a Clubház A. G. Ingatlantársaság volt.

1918-tól – a Zichy-palota történetével mintegy párhuzamosan – volt folyamatban a Csehszlovák Köztársaság Küldöttségi Hivatala végleges budapesti székhelyének kiválasztása, majd megvétele.

A delegátusi hivatal első budapesti székhelyét 1918-ban a volt császári–királyi osztrák delegáció épületében bérelték ki, az Akadémia utca 17. szám alatt. Az épület kapacitása nem felelt meg a hivatal szükségleteinek. A csehszlovák–magyar diplomáciai kapcsolatok tervezett normalizációjával kapcsolatban ráadásul szükség lett egy új, megfelelő székhely kiválasztására, majd megvételére a jövendő Csehszlovák Köztársaság Nagykövetsége számára. Ezzel a céllal 1920-ban Budapest-szerte intenzív „feltérképező” tevékenység vette elejét. Többek között szó esett az Andrássy út 109., a Lendvay utca 5., vagy az Eötvös utca 11/b. szám alatt található épületek megvásárlási lehetőségéről. Végezetül a Rózsa utca–Szegfű utca sarkán álló épületre, eredetileg gróf Zichy Jenő palotájára esett a választás, amelyet végül az új hivatal székhelyének ki is választottak.

Az adásvételi szerződést 1922. június 22-én írták alá. A szerződést csehszlovák részről az akkori első magyarországi csehszlovák nagykövet, Hugo Vavrečka, az egyik legjelentősebb karrierdiplomata írta alá. (Hugo Vavrečka az önálló Cseh Köztársaság első elnökének, Václav Havelnek volt az anyai nagyapja.) A vételár mintegy 25 millió magyar korona volt. 1923–1925 között az épület ismét komplex átalakításon ment át; többek között megsemmisítették az első emeleti színháztermet, és berendezték a házban a nagykövet reprezentatív lakását.

A csehszlovák–magyar diplomáciai kapcsolatok megszakítása után (1939) a külképviseletet megszüntették. A Zichy-palota teljes berendezését részben Prágába szállították, részben eladták, részben pedig átadták a német nagykövetségnek. Az 1944/45. esztendő fordulóján, a háborús események következményeképpen az épület jelentősen megsérült.

1945-ben került sor az épület csehszlovák tulajdonba való visszatérítéséről szóló tárgyalásokra. Miután ez meg is történt, a kellő javításokat követően a palota újra a Csehszlovák Nagykövetség székhelye lett. A későbbiekben a nagykövetség a Stefánia út 22-24. szám alá költözött (a palota ma a Szlovák Nagykövetség és a nagyköveti rezidencia épülettömbjét jelenti), a Zichy-palota pedig a Csehszlovák Kereskedelmi Kirendeltség székházaként funkcionált. Ennek ellenére földszinti terei a továbbiakban is kiállítótérként működtek.

Csehszlovákia felbomlása (1993) után az épület a jogutód Cseh Köztársaság tulajdonát képezi, és 1997-től a Cseh Köztársaság Budapesti Nagykövetségének székházaként működik. 1995-ben kezdték meg az épületkomplexum nagyszabású rekonstrukcióját a Varga István–Varga Gabriella műemlékvédelemmel foglalkozó építészházaspár tervei nyomán, akik nagymértékben az eredeti építészeti elképzeléseket (Kovács Frigyes tervező–építész elgondolása alapján) újították fel. A rekonstrukció befejezését követően (1997) az objektumba ismét a Cseh Köztársaság Budapesti Nagykövetsége költözött. Ugyancsak ettől az esztendőtől az épülettömb Szegfű utcai, volt múzeumi szárnyában tevékenykedik a Cseh Centrum, a budapesti cseh kulturális intézet is.

2026. november 12., csütörtök

A JÖVŐT FORMÁLÓ MÚLT. KONFERENCIA a Tomori Pál Főiskolán 2026. november 17-én a Magyar Tudomány Ünnepe 2026 alkalmából.

https://tpfk.hu/tudomanyos-elet/kutatokozpont/konferenciak/?fbclid=IwY2xjawVi2wBleHRuA2FlbQIxMQBwZG9mBXNydGMGYXBwX2lkEDIyMjAzOTE3ODgyMDA4OTIAAR_32pOEWzgwqp8umO1XweStFqSNwBAvC8fEK3CQ8EYAgNGaxur1Wlz76QyX4w_aem_e5iDr0pr2NQEly03zb1U-

KONFERENCIA

a Tomori Pál Főiskolán

2026. november 17-én

A JÖVŐT FORMÁLÓ MÚLT

címmel a Magyar Tudomány Ünnepe 2026 
alkalmából.
 
A konferencia helyszíne:

1223 Budapest, Művelődés utca 21.

A konferencia programja és absztraktfüzete

9:30-9:50Regisztráció
9:50-10:00Dr. Nemes László (tudományos rektorhelyettes, Tomori Pál Főiskola)Köszöntő, a konferencia ünnepélyes megnyitása
10:00-10:45

Dr. Balogh Róbert (University of Ostrava)

Why Environmental History Matters?

10:45-11:30Szalma Botond (PlimSoll Zrt. elnök-vezérigazgató)Mennyire szabad a szakértelem Magyarországon?
11:30-12:15

Móczár Gábor főigazgató –

Kovács István Mohács 500 referens (Nemzeti Örökség Intézete)

„Jövőt formáló múlt” – A mohácsi csata 500. évfordulójának előkészítése és megvalósítása

Bölcsészettudományi szekció // Szekcióelnök: Dr. Busku Szilvia // C terem

 

13:15-13:45Dr. habil Komorjai László (egyetemi docens, Tomori Pál Főiskola)

A múlt, ami soha nem volt jelen

13:45-14:15Dr. Busku Szilvia (főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola)Az ágostoni kísértések hármas tagolásának heideggeri fenomenológiai értelmezése
14:15-14:45Dr. Lipécz György (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)Valószínűségi paradoxonok filozófiai tanulságairól
14:45-15:15Dr. Győri Orsolya Csilla (főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola)A csendes könyvek befogadásáról
15:15-15:45Zugor Zoltán (okleveles vizuális kultúra szakember)A művészeti élet szövedéke

Társadalomtudományi szekció // Szekcióelnök: Dr. Lakatos Andor // B terem

 

13:15-13:45Dr. Nemes László (tudományos rektorhelyettes, Tomori Pál Főiskola) – Dr. Balogh Róbert (Ostravai Egyetem)

Állatok a bankjegyeken – Természet és nemzeti identitás

13:45-14:15Dr. Pál Monika Éva (főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola)2001. szeptember 11. – negyedszázad után
14:15-14:45Dr. Lakatos Adél (főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola)A történelmi örökség településformáló ereje Bács városában
14:45-15:15Dr. Lakatos Andor (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)

Életutak a tudás jegyében.

A Haynald-család nemzedékei a 19. századi Magyarországon

15:15-15:45Cseh Gizella (PhD-hallgató, nyelvtanár, PR-szakember, kulturális újságíró, idegenvezető)Épített örökség és kulturális diplomácia Közép-Európában – a budapesti Cseh Nagykövetség példája

Transzkulturalizmus: épített örökség és kulturális diplomácia Közép-Európában – a budapesti Cseh Nagykövetség példája

Az előadás a budapesti egykori Zichy-palota történetén keresztül vizsgálja az épített örökség és a közép-európai kulturális diplomácia kapcsolatát. Kiindulópontja, hogy a kulturális diplomácia nem korlátozódik az államközi és intézményes kapcsolatokra: épületek, kulturális közvetítő személyiségek, művészeti kapcsolathálók és a közös emlékezet révén is formálódik. Az előadás az épületet a közép-európai kulturális találkozások, történelmi változások és egymásra rétegződő emlékezetek hordozójaként értelmezi.

Kulcsszavak: kulturális diplomácia, épített örökség, Közép-Európa, kulturális emlékezet, kulturális közvetítés.

Gazdaságtudományi szekció // Szekcióelnök: Dr. habil Hegedűs Mihály // D terem

 

13:15-13:45

Dr. Lattmann Tamás (egyetemi docens, Tomori Pál Főiskola)

Mennyiben teremthetők meg a nemzetközi büntetőbírói fórumokkal való együttműködés hazai jogi keretei az eddig ismert intézményi modellek alapján?
13:45-14:15Dr. habil Hegedűs Mihály (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)A pénzmosás elleni küzdelem gyakorlati kérdései
14:15-14:45Holmár Krisztina (mesteroktató) – Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)Birodalmak működése, ciklikusság – áttekintés rövid és hosszú távon
14:45-15:15Holmár Krisztina (mesteroktató) – Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)Világgazdasági változások – átalakuló pénzügyi centrumok
15:15-15:45Dr. Bányai Kornél (főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola)Adatorientált csapda vagy adatvezérelt kultúra? Útkeresés a modern vállalatirányításban
15:45-16:15Eglesz Kálmán (mesteroktató, Tomori Pál Főiskola)Átalakulóban a magyar munkaerőpiac

2026. július 24., péntek

Ars poetica 2026

 HU-2015 júliusában az ÚJ NŐ című folyóirat jóvoltából látott napvilágot a „Komáromiként Budapesten” című bemutató anyag (lásd: lentebb).

Tekintettel azonban a nyomtatott terjedelem korlátaira, az e publikáció alapjául szolgáló ars poetica-gondolatsort ez alkalommal teljes terjedelmében közlöm. Mindenki személyes figyelmét és bizalmát tisztelettel köszönöm!

Mindenkinek nagyon köszönöm s visszajelzeseket, különösen Éva Nagyvendéginek, akinek azóta is hálás vagyok, hogy mindaz, ami nekem nagyon fontos volt akkoriban, tapasztalatkent, eletelmenykent, identitaskent, gondolatmenetkent, némi ars poeticakent, nyilvánossá lehessen. Ennek nyomán talan el fog jönni ismet az a pillanat, hogy az azóta eltelt évek tapasztalatai szintén ars poetica-érvényuve lehetnek, tapasztalatta állhatnak össze. És teret kaphatnak. Addig a 'kinti' folyamatok, azóta a 'benti' folyamatok fejlődési lehetőségei ugrottak meg erőteljesen: 11 év, kb. 60 országból származó, öt kontinensnyi hallgató. Identitasvaltasok, habitusmodosulasok, akkukturacios minták. Megkuzdesek, szemelyisegvaltasok, -elvesztesek. Egy-, kettős vagy tobbidentitajusag, 1-, 2 v. tobbnyelvuseg, 1, 2 v. tobbkulturajusag - és ezek halmozódott jelensegei, amit láthattam Több oktatási, kutatási és egyéb intézmény, több ország, életkorban 18-80+, szakmailag bevándorlási hivataltól és onnan "felfele mindenki is", nemzetisegileg és nyelvileg Japán és Kanada kozottig, 'valahol feluton'.
Nagyon hálás vagyok minden intézménynek, minden tanulonak-hallgatonak, aki az elmúlt évtizedek alatt megtisztelt bizalmával, tudasvagyaval, és elfogadta azt az utat és szemleletet, hogy Europa-rajongasom, paralel kelet-kozep-europai identitasom, a kultúrák iránti rajongasom megfertozze őket, és ne csak meghalljak, de el is higgyek, hogy a kultúrák, nyelvek, identitaskonstrukciok atjarasa lehetséges, szebbe és tartalmasabba lesz a világ, ha minden korulmenyek ellenére tudunk kezet fogni, nyelvtol, kultúrátol, nermzetisegtol fuggetlenul. Hiszen: minden, amit allitok, egy kulturkorben valid. A többi esetében ott a kultúrák között valo atlepes elmenye és csodája. Bent és kint, ez maga a perpetum mobile; megved attól az illuziotol, hogy 'én tudom', 'nekem van igazam'. Mert azonnal ugyanazt 2, uram bocsa', 3 vagy több narrativabol látom, tudom milyen kisebbséginek és többséginek lenni egyszerre, és azonnal tudom, mi az alázat, az odafigyeles és a befogadás.
És elkerulom pl. az ítélkezést, a kirekesztest. Mert tudom, milyen, ha valakivel, például velem megtortenik, megtortent.
És a noi identitás és ennek utjai terben és időben, mint identitasformalo komplex rendszer. Ez egy újabb csoda. Halmozottan individuumu karaktereké, mint Hugonnai és Amrita Sher-Gil, akiket évtizedek óta 'kiserhetek'. És miután immár professzionalisan is tehetem, a Pécsi Tudomanyegyetem Egészségügyi Kara jóvoltából, lassan ez az út is vegigjarható :) Terben és időben egyaránt.
Mit mond József Attila? 'Más arcaban moshatod meg arcodat..."
Kedveseim, ertsuk szó szerint. Kevés nagyobb bolcsesseg fogalmazodott meg altalunk, rank iranyuloan.
Még Jake Miles könyve, a 1995-ben Pulitzer-díjat kapott Biography iof the God is erről szól :) A valtozatlannak hitt entitas identitasa is változik - az emberiség vonatkozasaban. Sőt: eletrajza olvashato!
Ahogy az emberiség eletrajza is maga a kivetel es a csoda egyben.

https://csehgizella.blogspot.com/2015/07/a-kultura-kulonbozo-oldalain-elve.html

EN-In July 2015, a feature piece titled "From Komárom in Budapest" was published, courtesy of the magazine *ÚJ NŐ* (see below).

However, given the space constraints of the print edition, I am sharing here the full, unabridged version of the *ars poetica*—the train of thought—that served as the foundation for that publication. I sincerely thank everyone for their personal attention and trust!

I am deeply grateful for all the feedback I received—especially to Éva Nagyvendégi, to whom I remain thankful for helping bring into the public sphere everything that was so significant to me at the time: my experiences, life events, sense of identity, lines of thought, and, in a sense, my *ars poetica*. Perhaps, in time, another moment will arrive when the experiences gathered over the intervening years can also crystallize into an *ars poetica*—coalescing into a coherent body of experience—and find the space they deserve. In the meantime, there has been a significant surge in developmental potential—both in terms of "external" processes and, subsequently, "internal" ones. Eleven years, students from roughly 60 countries across five continents. Shifts in identity, modifications in habitus, patterns of acculturation. Struggles, transformations of personality—and even the loss of self. Single, dual, or multiple identities; monolingualism, bilingualism, or multilingualism... Multiculturalism—and the complex, layered phenomena associated with it—is something I have witnessed firsthand. I have encountered this across various educational, research, and other institutions, spanning multiple countries and an age range of 18 to 80+. Professionally, this has involved everyone from immigration office staff to those at the highest levels; in terms of nationality and language, it has encompassed a spectrum stretching from Japan to Canada—and everything in between.
I am deeply grateful to every institution and every student who, over the past few decades, has honored me with their trust and thirst for knowledge. They embraced my perspective—rooted in my passion for Europe, my dual Central-Eastern European identity, and my profound love for diverse cultures—allowing these ideas to take root. They didn’t just listen; they came to believe that it is possible to traverse the boundaries between cultures, languages, and constructed identities. They understood that the world becomes more beautiful and meaningful when, despite all circumstances, we can reach out and shake hands—regardless of language, culture, or nationality. After all, everything I assert holds true within a given cultural sphere; beyond that lies the experience—the miracle—of crossing between cultures. This dynamic—moving between the 'inside' and the 'outside'—functions like a *perpetuum mobile*. It protects one from the illusion that "I know" or "I am right." Because I can instantly perceive the same situation through two—or, dare I say, three or more—narratives, I understand what it means to be both a minority and a member of the majority simultaneously. I know, firsthand, the true meaning of humility, attentiveness, and inclusion.
And, for instance, I avoid... ...judgment and exclusion. Because I know what it is like when it happens—or has happened—to someone, for instance, to me.
And then there is female identity and its various paths across space and time—a complex system that shapes identity. This is yet another miracle. It concerns figures of profound individuality, such as Hugonnai and Amrita Sher-Gil—women I have been able to "accompany" for decades. And now that I can do so in a professional capacity—thanks to the Faculty of Health Sciences at the University of Pécs—this journey can finally be fully explored :)—across both space and time.
What does Attila József say? "You may wash your face in another’s face..."
My dear friends, let us take this literally. Few greater pieces of wisdom have ever been articulated—about us, and directed toward us.
Even Jack Miles’s book—*God: A Biography*, which won a Pulitzer Prize in 1995—is about this very thing :) The identity of an entity once thought to be immutable actually changes—in relation to humanity. Indeed, one can even read its biography!
Just as the biography of humanity itself is both an exception and a miracle.

2026. július 21., kedd

SK-Tvorba kultúrneho dedičstva

Tvorba kultúrneho dedičstva sa chápe ako sociálny, kultúrny, pamäťový a komunitný proces, počas ktorého osoba, životná cesta, kultúrny úspech, poznanie alebo intelektuálny odkaz v priebehu času nadobúdajú komunitný význam a dedičskú hodnotu.

Kultúrne dedičstvo teda nie je len „daná“ a nezmenená minulosť, ale neustále reinterpretovaná, vyberaná, sprostredkovaná a spoločensky reformovaná sieť významov.

V tomto rámci je formovanie dedičstva žien špecifickou oblasťou formovania kultúrneho dedičstva: skúma, ako sa životná cesta, úspech alebo intelektuálny odkaz ženy – často po súčasných spoločenských obmedzeniach, odmietnutí alebo zabudnutí – neskôr stáva kultúrnou pamäťou a komunitným dedičstvom:

Vilma Hugonnai →  formovanie vedeckého a sociálneho dedičstva žien;

Amrita Sher-Gil → formovanie transkultúrneho, umeleckého a identitárne založeného dedičstva.

Tvorba kultúrneho dedičstva

→ Formovanie dedičstva žien

→ Formovanie transkultúrneho dedičstva

→ Sieťový prístup

EN-Cultural heritage formation

Cultural heritage formation is understood as a social, cultural, memory and community process during which a person, life path, cultural achievement, knowledge or intellectual legacy acquires community meaning and heritage value over time.

Cultural heritage is therefore not merely a “given” and unchanged past, but a continuously reinterpreted, selected, mediated and socially re-formed network of meanings.

In this framework, women’s heritage formation is a specific field of cultural heritage formation: it examines how a woman’s life path, achievement or intellectual legacy – often after contemporary social constraints, rejection or oblivion – later becomes a cultural memory and community heritage:

Hugonnai Vilma → the formation of women’s scientific and social heritage;
Amrita Sher-Gil → the formation of transcultural, artistic and identity-based heritage.

Cultural heritage formation

→ Women’s heritage formation
→ Transcultural heritage formation
→ Hálózati örökségképzés / Network Approach

HU-Kulturális örökségképzés

Kulturális örökségképzés alatt olyan társadalmi, kulturális, emlékezeti és közösségi folyamatot értek, amelynek során egy személy, életút, kulturális teljesítmény, tudás vagy szellemi hagyaték idővel közösségi jelentést és örökségi értéket nyer.

A kulturális örökség tehát nem pusztán „adott” és változatlanul továbbörökített múlt, hanem folyamatosan újraértelmezett, kiválasztott, közvetített és közösségileg újraképzett jelentéshálózat.

Ebben a keretben a női örökségképzés a kulturális örökségképzés sajátos területe: azt vizsgálja, hogyan válik egy nő életútja, teljesítménye vagy szellemi hagyatéka – gyakran a korabeli társadalmi korlátok, elutasítás vagy feledés után – később kulturális emlékezeti és közösségi örökséggé:

  • Hugonnai Vilma → a női tudományos és társadalmi örökség képződése;
  • Amrita Sher-Gil → a transzkulturális, művészeti és identitásalapú örökség képződése.

Kulturális örökségképzés:

→ Női örökségképzés
→ Transzkulturális örökségképzés
→ Hálózati örökségképzés / Network Approach