Kulturális örökségképzés alatt olyan társadalmi, kulturális, emlékezeti és közösségi folyamatot értek, amelynek során egy személy, életút, kulturális teljesítmény, tudás vagy szellemi hagyaték idővel közösségi jelentést és örökségi értéket nyer.
A kulturális örökség tehát nem pusztán „adott” és változatlanul továbbörökített múlt, hanem folyamatosan újraértelmezett, kiválasztott, közvetített és közösségileg újraképzett jelentéshálózat.
Ebben a keretben a női örökségképzés a kulturális örökségképzés sajátos területe: azt vizsgálja, hogyan válik egy nő életútja, teljesítménye vagy szellemi hagyatéka – gyakran a korabeli társadalmi korlátok, elutasítás vagy feledés után – később kulturális emlékezeti és közösségi örökséggé:
- Hugonnai Vilma → a női tudományos és társadalmi örökség képződése;
- Amrita Sher-Gil → a transzkulturális, művészeti és identitásalapú örökség képződése.
Kulturális örökségképzés:
→ Női örökségképzés
→ Transzkulturális örökségképzés
→ Hálózati örökségképzés / Network Approach
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése