Kánya Emília (Pest, 1828–Fiume, 1905)

Az első női lapszerkesztő 1828. november 10-én született Pesten, a Deák téri gimnázium igazgatója, tanára, Kánya Pál leányaként. Édesapja házánál nevelkedett három testvérével együtt, ahol a kor vezető értelmiségi elitje vette körül, és alapos nevelést kapott.

A család barátai, írók, tanítók, lelkészek, tudós emberek mindennaposak voltak házuknál. Székács József, Brassai Sámuel, Balassa János, Pákh Albert éppúgy, mint Emília iskolai tanárai: Dirner Endre, vagy Tavassy Lajos. A fiatal lány tehetségesen rajzolt és énekelt, írt. Meleg családi környezetben és pezsgő szellemi életben nőtt fel a szülői házban.

E környezetből ragadta ki első házassága 1847-ben, melyet szülei akarata szerint kötött egy temesvári vaskereskedő tehetős fiával, Gottfried Feldingerrel, s az esküvő után azonnal apósa házába költözött. A családtagok hiánya, a barátok nélkülözése, a rideg környezet boldogtalanná tették, egyetlen menedéket az anyaságban talált.

A házaspár átvészelte a forradalom utáni hónapokat, az 1850-es éveket, hóban-sárban fázva menekültek faluról falura, de alig tízévi házasság után Emília döntött: nem tud tovább élni Feldingerrel, holott akivel még lapot is alapítottak, közösen szerkesztették az Euphrosine-t. 

Édesapja támogatását maga mögött tudva adta be válóperét. Négy gyermekével maradt egyedül, s ugyan később másodszor is férjhez ment, megélhetés után kellett néznie. 1860-ban lapengedélyért folyamodott. Folyamatosan írt, Emília néven (hiszen csak így, keresztnevén írta alá írásait)  a Napkelet, Hölgyfutár, Szépirodalmi Közlöny és Divatcsarnok is közölte írásait.

1860 októberében megindult a Családi Kör, amely gyorsan népszerű lett, rangos írók publikáltak benne. Ezzel Emília az egész Monarchia első női lapszerkesztője lett. S ami talán még több: húsz éven át sikeresen irányította ezt a művelt magyar hölgyeknek címzett, valójában családi lapot. A kor vezető írói publikáltak benne, s Emília teret adott a kibontakozó női mozgalomnak is. 

A Családi Kör tehát az első időszakban élen járt az emancipációs törekvések népszerűsítésében. Később a Pesti Jótékony Nőegylet hivatalos lapja lett. 

Kánya Emilia visszaemlékezéseiben így írt saját szerepéről: "Én az én szerény helyzetemben csak az eszmét tudtam adni, közreműködni a kivitelben, odaadni nappali és éjjeli munkámat, a többi érdem az én kedves nőtestvéreimé volt, akik megértettek, felkaroltak."

Élete során maga is részt vett a jótékonysági szervezetek munkájában. 1861-ben házasságot kötött Szegfi Mór újságíróval, akivel együtt szerepe volt az Országos Leányárvaház és Nőképző Egylet létrehozásában. 

1861-63 között a Magyar Nők Évkönyvét és a Magyar Hölgyek Könyvtárát szerkesztette, munkásságával nagyban hozzájárult a német lapok népszerűségének csökkenéséhez.

1873-ban a nemzetközi nőkongresszuson ő képviselte a magyar nőket. 1880-ban azonban kénytelen volt megválni lapjától, s ezzel az irodalmi életből is kivált.

1884-től Fiuméban élt gyermekeinél, ahol 1901-től haláláig emlékiratain dolgozott. A Réges-régi időkről című kötet, vitathatatlanul legjobb írása, melyből egy tipikus és egyben mégis egyéni élettörténet bontakozik ki, az egyik első értelmiségi pályán működő magyar nőé.

Néhány munkája: 

Szív és élet. Beszélyek. Pest, 1859. Két kötet. (Ism. Nefelejts nov.)
Beszélyek. U. ott, 1860. Két kötet. (Ism. Szépirodalmi Figyelő 1861.).
Válságos napok. Regény. U. ott, 1860. Két kötet.

Beszélyek. Pest, 1861. (Vahot Sándornéval; Ifjusági könyvt. IV. köt.)
Szeretet könyve. U. ott, 1863-64. Két kötet.
Búvirágok. Beszély. U. ott, 1867. (M. Hölgyek Könyvtára I.).
Rudolf trónörökös emléke. Bpest, 1905.