Orsós Anna (szerk.): A romológia alapjai. PTE BTK Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Wlislocki Henrik Szakkollégium. Pécs, 2015. 382 oldal. ISBN 978-963-642-821-1
Mottó:
„A vándor cigányok ideje
Rég tovatűnt. De látom őket,
Vakító fényesen,
Élesen és tisztán, akár a víz…”[1]
A
Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet
Romológia és Nevelésszociológia Tanszéke és Wlislocki Henrik Szakkollégiuma Orsós
Anna szerkesztésében 2015-ben jelentette meg A romológia alapjai című tanulmánykötetet.
Forray R. Katalin a kötethez írott kimerítő bevezetőjében megjegyzi, hogy e
jelen tanulmánykötetre, bár két előzménykiadvánnyal is bír (a Romológia–Ciganológia
2000-ben, illetve az Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz 2006-ban jelent
meg), „mindenképp szükség volt”.[2]
A fentieknek, azaz a bevezető
gondolatokban és az annotációban írottaknak megfelelően a tanulmánykönyv
interdiszciplináris megközelítésben, a 2015-ig eltelt közel húsz év akkori legfrissebb
kutatási eredményeire támaszkodva mutatja be a magyarországi cigány/roma kisebbséget
(mint a mai Magyarország legnagyobb létszámú etnikai kisebbségét), aktuális
társadalmi helyzetét, történetét, kultúráját, mai problémaköreit; illetve a
velük kapcsolatban − e kötet kapcsán talán kissé nyomatékosabban fókuszba
helyezett − létező, fellépő és megoldandó további kérdés- és problémaköröket. A
kötet elsődleges célcsoportja a romológia képzésben tanuló egyetemi hallgatók,
de a tanulmánykötet átfogó ismereteket kíván nyújtani a magyarországi cigányság
iránt érdeklődő olvasóknak egyaránt. Ugyanakkor szintén megemlítendő információ,
hogy a kötetben publikáló szerzők a szakterület ismert oktatói−kutatói, akik különböző
oktatási és kutatóintézményekben, illetve a kötet megjelenését kezdeményező−megvalósító
anyaintézményben tevékenykednek.
Jelen kiadvány mintegy tizenkét
tanulmányt tartalmaz; ezek külön-külön további altémákra specializálódnak, illetve
fókuszálnak. A tanulmányok közül az első, amely tulajdonképpen a tanulmánykötet
mintegy bevezetőjeként meghatározandó, és amelyet Forray R. Katalin jegyez, A
romológia egyetemi oktatásáról értekezik. A szerző a kötet bevezető sorai után
egy érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet, amely nem más, mint egy bizonyos
szempontú sajátos aspektus, egy speciális időszemlélet, amely a cigány/roma
etnikai kisebbség és etnikai lét meghatározó kulturális faktora; egyrészt mint
e kisebbség létet és társadalmi helyzetet befolyásoló körülmény, másrészt mint
egy társadalmi alaptényező.[3]
Ezt követően bontakoznak ki kötet további
tanulmányai, szám szerint tizenegy, amelyek néhány nagyobb tematikus
alegységbe, tkp. tárgyköri klaszterekbe tömörülnek (bár ezt a kötetben külön tárgyi
információ nem jegyzi). Minderről Forray R. Katalin az alábbiakat írja: „A
tanulmányok első köre a történeti összefüggésekre helyezi a hangsúlyt, s ebben
a vonatkozásban ismerjük meg a hazai cigányságot. Külön hangsúlyt kap a
szociológiai és területi összefüggések rendszere is, amely segít megismerni a
népcsoport jelenlegi helyzetét. A következő tanulmányok a fókuszt a nyelvekre
helyezik. Ez különösen azért fontos tudományos szempont, mert kiemelik, hogy
egyenrangú társadalmi beilleszkedés a nyelvi értékek megőrzésével lehet valóban
kölcsönösen értékes folyamat. Két tanulmány foglalkozik az iskolázással,
illetve ennek nehézségeivel. Fontos kérdések ezek, hiszen éppen az alacsony
iskolázottság fenyeget tartós lemaradással, sőt kiszakadással. Ennek okait és a
jogi szabályozás problémáit is számba veszi egy tanulmány. Végezetül általában
a kultúra, különösen a művészetek területén megjelenő eredményeket veszi szemügyre
két tanulmány.”[4]
Nézzük mindezt, kissé részletesebben.
Az első azonosítható tanulmány−klasztert mintegy három történeti−szociológiai
aspektusú dolgozat alkotja, amelyek (az európai, illetve a magyarországi)
cigányság történetével, a cigány/roma fogalom és identitás problematikájával, a
cigány csoportokkal kapcsolatos egyéb kutatások irányainak rövid áttekintésével
stb. foglalkoznak. A második tematikus egység (ugyancsak három dolgozat) a
magyarországi cigányság nyelvi−etnikai megoszlásával és jellemzőivel
foglalkozik. Ezt követi a cigány/roma fiatalok közoktatási pályafutását elemző,
illetve a nemzetiségi jogok helyzetét leíró tanulmányegyüttes. A
tanulmánykötetet két, a cigány/roma kultúrával foglalkozó írás zárja Szuhay
Péter, illetve Beck Zoltán tollából.
Az első klaszter kezdő tanulmányának
szerzője Kállai Ernő[5],
akinek érdekes, széles spektrumú írása történeti aspektusokon keresztül tekinti
át a cigányság magyarországi történetét, ugyanakkor néhány történeti
érdekességen keresztül az elmúlt évezred Európájának „cigánysági politikáját”
is. Mindemellett említést tesz a Romániában élő, rendkívül sokszínű ottani roma
közösségről, amelyet a magyar cigányság történetiségének bemutatása követ. Vélekedése
szerint a tény, amely ezt a több színterű és eredetű „világot” mégis összeköti,
nem más, mint a cigányság „anyaország-nélküliség” érzése, az ebből fakadó,
évszázadokon átívelő társadalmi peremhelyzet. Ebből automatikusan következik az
identitáskeresés kapcsán az arra a kérdésre való megfelelés nehézsége, hogy „ki
is az a cigány”.
Dupcsik Csaba[6] is
a magyarországi romák történetét, illetve a cigánykép történeti változásait tekinti
át, egy nagyon sajátos szempontból. A mű egy speciális, több elemes ’tipológiai
rendszert’ ismertet meg a szakterület iránt érdeklődőkkel, és tisztáz néhány
érdekes identifikációs kategóriát, mint például a ’kívülálló”, stb.
meghatározásait, itt: értelmezendő minőségét; saját gondolatmenetét alátámasztandó.[7] A
szerző külön hangsúlyozza, hogy a roma közösségek sohasem egy „zárt kapszulában
éltek”, ily módon a 20. század végén egy nagyon, a korábbinál is
differenciáltabb képet mutatnak.
E tematikai egységet Cserti Csapó
Tibor[8] a
cigány csoportok modern társadalombeli helyzetét vizsgáló, szociológiai
megközelítéssel dolgozó kutatásait és eredményeit prezentáló tanulmánya zárja.
Az értekezés tulajdonképpeni egyik alapdilemmája a népcsoport megfelelő
elnevezése kérdése, amely az ily jellegű vizsgálatok egyik sarkalatos pontja.
Több megközelítést bemutatva ismerteti meg az olvasókkal, hogy a „ki a cigány”
kérdés tudományos megválaszolása igényes feladat, majd röviden ismerteti a
magyarországi kutatások jellegzetességeit, útjait, kérdéseit és azon eredményeit,
amelyek a cigányság demográfiai, területi, iskolázottságára vonatkozó
ismeretekkel, illetve legújabb vetületként foglalkoztatottsági adatokkal (is) szolgálnak.
A második tematikai klaszter három
tanulmánya a magyarországi cigányság nyelvi−etnikai megoszlásával és
jellemzőivel, illetve magával a cigány nyelvvel, nyelvekkel mint adekvát
társadalmi és nyelvi jelenséggel foglalkozik/-nak.
Ezek közül az első, Szalai Andrea[9] széles
horizontú, bizonyos értelemben „alapozó” tanulmánya, amely szociolingvisztikai
szempontból közelít a hazai cigány nyelvekhez mint társadalmi jelenségekhez; emellett
azonban próbál egy általános helyzetképet is érzékeltetni, bemutatni a beás és
a romani nyelv vonatkozásában. Ezen túlmenően
megpróbálja definiálni ezek nyelvi variánsait, kitér a cigány nyelvek írásbeliségének
problematikájára. Ezen túlmenően kissé részletesebben foglalkozik a romani
nyelvet beszélő közösséggel; nyelvi szocializációs jellegzetességeikkel és nyelvi
stratégiáikkal.
A tanulmánycsoport második
egységeként Orsós Anna[10] ugyancsak
nyelvészeti megközelítésű írása a beás nyelvvel foglalkozik. A nyelvi nézőpontot
mint prezentálási aspektust és szegmenst előtérbe helyezve mutatja be a beás
nyelvet beszélők etnikai közösségét, azonosságtudatukat, ennek paramétereit, nyelvi
helyzetüket és a nyelvfejlesztés, illetve nyelvhasználat kérdéseit és lehetőségeit.
Ugyanakkor külön adalékként próbálja érzékeltetni azt a folyamatot és befektetett
szakmai és érdemi munkát, amely a beás nyelv sztenderdizációs és kodifikációs
kísérletei céljából történt és történik; beleértve a nyelvváltozatnak az
oktatási platformokon való megjelentetését is. „Fontos és hasznos adalék
mindazok számára, akik a cigánysággal kívánnak foglalkozni tanulmányaik során”
– mondja Forray R. Katalin.[11]
Ezt a tanulmányegységet Lakatos
Szilvia[12] írása
zárja, amely az előző tanulmányokhoz hasonló koncepció mentén halad. Tanulmányának
bevezető gondolatai szerint a „(…) tanulmány célja a romani nyelvvel
kapcsolatos kutatások, jogszabályi háttér bemutatása. Az első fejezet röviden
ismerteti a romani nyelv eredetét, fejlődési szakaszait, majd kitér a fontosabb
fogalmakra (konzervatív és pararomani nyelvváltozatok, dialektusok). Ezután a
lényeges nyelvészeti kutatások, azon belül a nyelvhasználati vizsgálatok
összefoglalása következik. A tanulmány kitér a romani nyelv oktatásban
betöltött szerepére (köz- és felsőoktatás), illetve a nyelvvizsga lehetőségek
bemutatására (…).”[13]
A nyelvészeti egységet követi a cigány/roma
fiatalság közoktatási pályafutását elemző, illetve a nemzetiségi jogok
helyzetét leíró tanulmányhármas. Az iskolázottság és a munkanélküliség
kapcsolatát, a munkaerőpiaci esélyeket, az iskolai hátrányokat sokan vizsgálták
már a közeli és a távolabbi múltban; az etnikai kisebbségek oldaláról is. Hajdú
Tamás, Kertesi Gábor és Kézdi Gábor írása[14] újító
szándékú, egyedi és kiemelkedő jelentőségű, hiszen „elsőként számol be egy
teljes középiskolai kohorszot képviselő, országosan reprezentatív mintán a
magyarországi roma tanulók középiskolai pályafutásáról és egyetemi
továbbtanulási esélyeiről”[15];
azaz pontosabban fogalmazva szól ez az írás az oktatás és a lemorzsolódás
kapcsolatáról, viszonyáról és esélyeiről is; főként a középiskolai képzésre
összpontosítva. A tanulmány alapját egy konkrét projekt, a TÁRKI
Életpálya-felmérésének (2006−2012) adatai nyújtották, amely információkat
releváns matematikai statisztikai elemzésekkel analizálták; illetve mindennek
nyomán pedig megpróbálták feltárni a roma fiatalok középiskolai
lemorzsolódásához vezető okait. Ugyanakkor a tanulmány a végső konklúziók
egyikeként egy nagyon tanulságos, érdekes, megfontolandó megállapítást tesz,
mely szerint „a roma fiatalok általános iskolai lemaradását nem etnikai
sajátosságok, hanem csaknem kizárólag jól értelmezhető társadalmi okok
magyarázzák”.[16]
A tematikai hármas középső egysége elsősorban
oktatáspolitikai indíttatású. Zolnay János[17] nagyívű
tanulmánya a roma diákok közoktatási esélyeinek történti alakulásáról
értekezik; „az elméleti összefüggésektől a konkrét kérdésig részletesen tekinti
át a cigányság iskolázását. Különös figyelmet fordít az elmúlt évtized
oktatáspolitikai döntéseire, és ezeknek az oktatás alakulására gyakorolt
hatására.”[18]
A tanulmány érdekes megállapítást tesz; pontosan felrajzolja a történeti
keretből és az oktatáspolitikai döntések, illetve az ezek nyomán kiinduló, majd
mintegy évtizedek alatt lezajlott/lezajló konkrét társadalmi történéseket és
folyamatokat, majd tkp. ezen következmények érdekes együtthatójaként egy
érzékelhető, tkp. szegregáló axis meglétét villantja fel, amely – vélekedése
szerint – a magyarországi közoktatáspolitikát stabilan jellemezte/jellemzi (pl.
kis létszámú cigány osztályok, stb.). Tanulmánya gondolatmenete és érvelése
alátámasztásául ennek a tételnek az időbeni lezajlását/követését, illetve
analízisét kísérli meg. Gondolatmenete a kortárs történésekre/döntésekre utaló
zárómondata az előzőeket hivatott igazolni: „(…) Túlzás nélkül állíthatjuk,
hogy az új közoktatási rendszer a legszegényebbeket – és a romák többsége
nagyon szegény – társadalmi integrációjuk egyetlen lehetséges eszközétől
fosztja meg.”[19]
(E helyütt személyes megjegyzésként engedtessék meg nekem azon megállapítás leírása,
amely szerint ez a tézis bizonyos .értelemben egybecseng azzal az hitvallással
és nézettel, amelyet a 19. század végén Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő
vallott a nőképzés vonatkozásában, aki felismerte, hogy „a(z) /női/ egyenjogúság
garanciája a két nem azonos iskoláztatásában rejlik”.)
A harmadik tanulmányklaszter befejező
dolgozata Fórika László, Török Tamás és Magicz András[20]
jogi aspektusú, könnyen olvasható és átlátható, logikailag kiválóan tagolt
áttekintése a nemzetiségi jog, jogi fogalmak és jogrendszer magyarországi és
nemzetközi szisztémájáról. A gondolatment előbb tömören ismerteti a nemzetiségi
jog és jogrendszer alapfogalmait, ezek rendszerét, majd felvázolja helyüket a
hazai és a nemzetközi jogrendben. Ezt követően foglalkozik a nemzetiségi jogok
jellemzőivel és konkrét megjelenésükkel a különböző törvényekben, illetve
ismerteti a – nemzetiségi − jogvédelem szerveit; kiemelve a roma kisebbség
helyzetét értelmezendő.
A tanulmánykötet záró egysége
kulturális szemléletű−jellegű; e tárgyban két, nagy merítésű, jelentős
tudásanyagot ismertető tanulmányt hoz. Ebből az első néprajzi−antopológiai, a
második irodalmi−képzőművészeti indíttatású és vonatkozású. Szuhay Péter[21]
írása „mélyen elemzi azt a kulturális örökséget, amit a cigányok, romák
különböző csoportjai Magyarországon felmutatnak”.[22]
Ily módon a két kulturális tematika közül ez a „hagyományosabb”; egyrészt tehát
a cigányság hagyományos kultúrájával ismerteti meg az olvasót, másrészt az etnikai
kisebbség körében végzett néprajzi és antropológiai ismereteket és kutatásokat
összegzi.
Beck Zoltán[23] tanulmánya
„a cigány szépirodalom mellett a képzőművészetet mutatja be. Mindkét témát az
általános jellemzés, a kiemelt művek és alkotók értő és izgalmas elemzésével
olvashatjuk. Szuhay Péter tanulmányával együtt teljes képet kapunk arról a
művészeti teljesítményről, amellyel hazánk a cigányság hozzájárulásával
gazdagodott.”[24]
A tanulmány a cigány irodalom terminusának fogalmával és kánonjával, illetve a
cigány/roma képzőművészet fogalmának értelmezésével és sajátosságainak
részletezésével, alakulásával, illetve mindkét művészeti szakterület kiemelkedő
képviselőinek bemutatásával foglalkozik.
Záró gondolatmenetként és tárgyi összefoglalásként
elmondható, hogy az Orsós Anna által szerkesztett, tudományos megalapozottságú,
bőséges tematikájú, interdiszciplináris szemléletű, jelentős mennyiségű
ajánlott és felhasznált szakirodalmat hivatkozó, szakterminológiai nyelvhasználatot
preferáló tanulmánykötet láthatóan és érzékelhetően kettős céllal íródott. Szakmai
kompetenciái és relevanciái mellett tipográfiai megoldásként a nagy nyomdai
formátumot és betűméretet választó, színes kivitelezésű publikáció a romológiai
szakterület vonzatában valóban széles spektrumban tájékoztatja az elsődleges
célcsoportként megjelölt romológiai alap- és/vagy mesterképzésben résztvevő egyetemi
hallgatókat. E vonatkozásban valóban egy felső- és posztgraduális oktatásban
használatos (alap)tankönyvként értékelendő. Másrészt azonban tematikai sokrétűsége,
áttekinthetősége, logikai felépítése és olvasmányos nyelvi stílusa által
láthatóan közérthetőségre törekvő kiadványról beszélhetünk, amely akár a
tudományos ismeretterjesztés funkcióját is betöltheti. Ezen aspektusból
szemlélve (alap)szakkönyvi jelleget ölt. Mindkét cél és funkció magabiztosabb
megvalósítását és betöltését talán segíthette volna egy fogalomtár és egy
tárgymutató megvalósítása/hozzácsatolása; a felsőoktatási portfólióban esetleg
egy-egy kiegészítő szemelvénykötet és gyakorlókönyv, mint hozzáadott érték/praktikum.
A fent elhangzottak jegyében
jószívvel ajánlom e tanulmánykötetet a társadalom szakmai és széles rétegeinek,
minden érdeklődő olvasónak, hiszen az összeállítás egy-egy témájának gazdag
kifejtése révén valóban alapos betekintés nyerhető a magyarországi cigány/roma
közösségek múltjába, jelenébe, sajátosságaiba, valamint az ide vonatkozó társadalomtudományi
diskurzusokban folyó szakterületi kutatásokba.
[1] Fonseca, Isabel: Állva
temessetek el! A cigányok útja. Budapest, Európa, 2010. 11-12.
[2] Avagy ahogy a kötet
annotációja mint összefoglaló szüzsé maga fogalmaz: „[A 2000-es és a 2006-os
kiadványok megjelenése óta] eltelt
10−15 évben egyrészt számos új ismerettel bővültek ezek a tématerületek,
másrészt nem volt teljes körű az e könyvekben felvonultatott, általunk művelt
témák köre sem. Ez indokolta, hogy elkészítsünk egy újabb, hiánypótló
kiadványt, amely új szempontokkal, új tanulmányokkal és természetesen új szerzőkkel is
bővíti a korábbi összefoglaló műveket. A könyvben a cigány, roma népcsoport
általános és különös hangsúllyal természetesen magyarországi helyzetével
kapcsolatos ismereteknek adtunk helyet. Arra törekszünk, hogy
olvasóink−hallgatóink minél teljesebb képet kapjanak hazánk legjelentősebb
létszámú kisebbségének történetéről, kultúrájáról, mai problémáiról és
sikereiről. Talán szerénytelenség nélkül állapíthatjuk meg, hogy a sikerek
egyike a mi jelentős hagyományú egyetemi tanszékünk, az ott folyó oktató,
kutató és fejlesztő munka. Ennek egyik állomása a jelenlegi kötet.” Vö.
Orsós Anna (szerk.): A romológia alapjai. PTE BTK Neveléstudományi Intézet
Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Wlislocki Henrik Szakkollégium. Pécs,
2015. Annotáció
[3] Vö. Forray R. A romológia
egyetemi oktatásáról. In: Orsós Anna (szerk.): A romológia alapjai. PTE BTK
Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Wlislocki
Henrik Szakkollégium. Pécs, 2015. (továbbiakban; i. m.) 7−17.
[4]
Vö. Forray R. Katalin, i. m., itt: 9−10.
[5] Kállai Ernő: Cigány
csoportok Európában és Magyarországon, In: i. m., 19−47.
[6]
Dupcsik Csaba: Képek, keretek, korszakok vázlat
a magyarországi cigányok
történetéhez, In. i. m. 49−78.
[7] Csupán érdekességként
említendő, hogy a mai „cigány” kifejezés eredeti görög megfelelője, az „ατσιγανος” (’atsziganosz’)
szó eredeti jelentése „törvénnyel szemben álló”, „kívülálló”, „érinthetetlen”.
[8]
Cserti Csapó Tibor: A cigány csoportok helyzete
a modern társadalomban – szociológiai megközelítések és azok
problematikája. In: i. m., 79−116.
[9]
Szalai Andrea: A cigány kisebbség nyelvei: szociolingvisztikai aspektusok, In: i.
m., 117−150.
[10]
Orsós Anna: A beás nyelv, In: i. m., 151−179.
[11]
Vö. Forray R. Katalin, i. m. 11.
[12]
Lakatos Szilvia: A romani nyelv, In: i. m. 181−208.
[13]
Lakatos Szilvia, i. m. 181.
[14]
Hajdu Tamás–Kertesi Gábor–Kézdi Gábor:
Roma fiatalok a középiskolában., In: i. m. 209−248.
[15] Hajdu Tamás–Kertesi
Gábor–Kézdi Gábor, i.m. 209.
[16] Hajdu Tamás–Kertesi
Gábor–Kézdi Gábor, i.m. 219.
[17]
Zolnay János: A roma diákok esélyei a közoktatásban. In: i. m. 249−270.
[18]
Forray R. Katalin, i. m. 11.
[19] Zolnay János, i. m. 267.
[20]
Fórika László–Török Tamás–Magicz András: A nemzetiségi jogok rendszere. In: i.
m. 271− 310.
[21]
Szuhay Péter: Néprajz és kulturális antropológia: kutatások és mozaikok a cigány csoportok
kultúrájából. In: i. m., 311− 349.
[22]
Forray R. Katalin, i. m. 11.
[23]
Beck Zoltán: A cigány, roma irodalom és képzőművészet alapjai, In: i. m.,
351−382.
[24]
Forray R. Katalin, i. m. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése