1. Vilma „doktorasszony” Hugonnay Vilma „útja Hugonnai Vilmáig”, avagy társadalmi/szakmai és szerepkonfliktusai, harca és emlékezete

 Mottó:

„A nők egyetemi tanulmányainak 20. század eleji története továbbra is igazolja, hogy a nők egyetemi, esetünkben orvosegyetemi felvétele a mindenkori aktuálpolitika függvénye, vagyis a nők tanuláshoz való joga a társadalmi elvárások alá rendelődik.” (Jobst Ágnes)[1]

 1. Bevezetés

„Hugonnai Vilma az első magyar, modern értelemben vett diplomás nő, ezzel ő nyitotta meg az értelmiségi asszonyok honi sorát. Az életút ismeretében joggal merül fül a kérdés: vajon mi tette lehetővé rendkívüli teljesítményét, környezetének korlátai közül hogyan sikerült kitörnie, miként váltotta valóra a gátló körülmények dacára elképzelését, miként lépett az orvoslás önálló, szabad, értelmiségi hivatásának útjára” – teszi fel a kérdést Hugonnai Vilmáról szóló előadásában Jobst Ágnes 2000-ben, az Asszonysorsok a 20. században című nőtörténeti konferencián.[2]

Mi ezt a zárókonklúzióra ösztönző kérdést a gondolatsor elejére helyezzük; lévén e végkövetkeztetés itt egyben remek kiindulást jelenthet; hiszen ezen, a doktornő születésének 175., halálának 100. évfordulója kapcsán született, összegző szemléletű áttekintés lényegében pontosan erre tesz kísérletet.

 2. Társadalmi szerepek

Ez a tematikus írás életpályája egy érdekes, tovább gondolandó oldalát/fonalát, a társadalmi szerepeire koncentráló, azok szerinti elsődleges rétegződését, illetve annak adott szempontú narratívája szerinti rövid vázlata végigtekintését hivatott bemutatni, prezentálni. Ezt követően, pontosabban ezzel párhuzamosan, ennek részeként kerül sor kerül a doktornő és „az állam találkozásának”/harcának mintegy tizenhét évig tartó megidézésére; az orvosnő diplomájáért való küzdése narratíváját idézzük meg; ennek milyenségét és dinamikáját, kiegészítve Hugonnai-önéletírásokkal, megszólalásokkal.

Mindezt teszem elsősorban címszavakban, az életpálya eseményei alakulása nyomán fel-feltűnő, majd változó fenomének természetes folyományaként, a 21. század fogalomhasználata felől szemlélve, kronologikus aspektusból röviden az alábbiak szerint vázolható/összegezhető (a teljesség igénye és ígérete nélkül).

Hugonnai Vilma elsődleges, konkretizálható társadalmi szerepei:

1.     Hugonnai, a grófi sarj

2.     Hugonnai, a feleség

3.     Hugonnai, az anya

4.     Hugonnai, az egyetemista

5.     Hugonnai, az érettségi vizsga letétele idején

6.     Hugonnai, a szülésznő

7.     Hugonnai, az egészségnevelő: a (leányiskolai) szaktanár

8.     Hugonnai, az egészségnevelő: a tanfolyami oktatótanár ((felnőttek /„felnőtt nők”/ részére)

9.     Hugonnai, az egészségnevelő: az előadó

10.  Hugonnai, az egészségnevelő: a szakíró, a fordító és az adaptálási szakember

11.  Hugonnai, a „kommunikátor”

12.  Hugonnai, a női művelődés és a nőmozgalom reprezentánsa

13.  Hugonnai, a „katonaorvos”

14.  A női művelődéstörténeti kánon tagja, stb.[3]

Külön gondolatmenetként és aspektusként lehetne/volna izgalmas végiggondolni a társadalmi szerepek és narratívák elsődlegességét, másodlagosságát stb., súlyát/sorrendjét a kronologikushoz képest, tekintettel az életmű tekintélyes voltára; de az már egy másik szempontú és értékrendű írás, prezentáció igényét/lehetőségét sejteti/ígéri.

3. Az életpálya kezdete/első fele, a századfordulóig; címszavakban

Immár definiáltként értékelhető és szinte máig ható társadalmi szerepe és súlya „az első diplomás magyar nő” sztereotípiájában (és szerepében) kulminálódik. Azaz: van „nekünk” is egy „Szonya Kovalevszkajánk” vagy „Alexandra Kollontajunk”.[4] Csak épp más foglalkozást űzött, és más nyelven beszélt. A mi valóban korszakváltó nőtársunk Hugonnai Vilma volt; teljes nevén Szentgyörgyi gróf Hugonnai[5] Vilma Jozefa Laura Ilka (Nagytétény, 1847. szeptember 30.− Budapest, 1922. március 25.), az „első magyar, külhonban diplomát szerzett, modern orvosnő”-toposz birtokosa.

Társadalmi státusza és „individuumi archetípusa” szerint Hugonnai egy grófi család ötödik gyermekeként született. Édesanyja, tüdőbeteg lévén, csak nagyon keveset érintkezett a gyermekeivel, emiatt gondolhatta végig − feltételezhetően − a komoly gyermeklány először jövendőbeli szakmai identitása esetleges lehetőségeként az orvosi pályát. Annyit tudunk, hogy már ekkor komoly természettudományos érdeklődést mutatott.

Neveltetése a társadalmi osztályára jellemző hagyományok és konvenciók szerinti variációkat mint gyakorlati módozatokat tükrözte; privát oktatás/magántanári megoldások, illetve a korabeli kornak megfelelő lánynevelő intézet, konkrétan a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulója is volt. Tanult, érettségit azonban mégsem szerezhetett.

Ekkor és mindezért még úgy tűnt, rá is a konvencionális/tradicionális női sors vár; házasság, gyermek, „női elfoglaltságok”. Előbb követte tehát a kor elvárásainak megfelelő sztereotip viselkedést; férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. Ebből a házasságból két (három?) kisfia született; (a második/harmadik? gyermek születése után azonnal elhunyt). Az ifjú Vilmát untatta a hagyományos női létforma; gyermekkori élményei után igazából már/még ekkor is elsősorban a természettudományok kötötték le a figyelmét. Feltételezhetően egy erős identitás-, majd integritásválságot meg- és átélve hozhatta meg korszakalkotó döntését; továbbtanul.[6]

Jobst Ágnes, akit Hugonnait értő és érintő, valid gondolataival többször megidéztünk/megidézünk, és akiben Hugonnai Vilma női szerepeinek egyik első értelmezőjét tisztelhetjük, minderről az alábbiak szerint vélekedett: „Hugonnai Vilma esetében az életút legfontosabb határátlépésének az tekinthető, hogy egy olyan korban, amikor a női életpálya lehetősége kimerült a családi élet megszervezésében, ki merte jelenteni: a magánélet nyújtotta tevékenységi kört szűkösnek érzi.”[7]

Társadalmi szempontból némi „sólyomfordulattal”[8] magyarázható csavarral a legelső „önálló”, immár tudatosan vállalt társadalmi szerepe az orvostanhallgatói egyetemista lét volt. 1872–1879 között − férje és édesapja hozzájárulásával, de támogatása nélkül − a zürichi orvosi egyetem hallgatója lett; minimális költségvetési háttérrel. Tanulmányai végén még le is doktorált; doktori disszertációját 1879. február 3-án védte meg, majd orvossá avatták. Hangzatos társadalmi „disszonanciák” sora.

Egy újabb, itthoni makrotársadalmi szempontból relevánsként értékelhető cselekménydisszonancia következik be életében, amely mikrotársadalmi, avagy egyéni szinten kulminálódik, és teljesen meglepő eseményfordulatot, ha úgy tetszik, kedvezőtlen életkövetkezményt indukál. Mindez kiválóan utal a társadalmi folyamatok eltérő eredőire és időzítettségére itt, Közép-Európában, a nyugat-európai viszonyokhoz képest némi megkésettséget mutatva.

 3. Harc az állammal, az orvosi diploma nosztrifikálásáért

Hugonnai Vilma Svájcból 1879-ben tért haza, két héttel doktori diplomája kézhezvétele után. Orvosi oklevelét azonban nem ismerték el, csak tizenhét év után, 1897-ben. Elöljáróban talán ezek a legfontosabb információk.

Minden bizonnyal leszögezhetjük, elsősorban tehát ez a mintegy tizenhét évnyi harc, a kitartás és a küzdelem, illetve az ebből kulminálódó társadalmi változás-indikátori aktvitás, illetve hírnévkulmináló paraméter tették „azzá” Hugonnai Vilmát, amely narratívával ma előszeretettel azonosítjuk; és amellyel megalapozta szilárd, szinte mondhatni törzshelyét a magyar női művelődéstörténeti kánon tagjai és képviselői között.

Diplomájának elismertetési szándéka és folyamat tehát − minden túlzás nélkül − rendkívüli akadályokba ütközött. Hazatérte után azonnal kérelmezte a Svájcban ugyan problémát nem jelentő, de hiányzó érettségi vizsgája letételi lehetőségét, és emellett diplomája elismertetését egyaránt. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az előbbit engedélyezte, az utóbbit nem.[9]

Az orvosnő 1881. március 31-én tette le a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882-ben ismét kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét az orvosi szakmai közösségek és az egyetem orvosi fakultásának tanári kara híven támogatta, de Trefort Ágoston – az érvényes törvényekre hivatkozva – elutasította azt. Hugonnai Vilmát rendkívül bántotta ez a hideg elutasítás.

Trefortnál többször volt meghallgatáson; mindhiába. A miniszteri fogadtatásról a következőket jegyezte fel: „…mind a két audientzián, melyekben a kegyelmes úrnál részesültem, hangúlyoztatta, hogy ’a nők felforgatnák az államot ha a tudományos téren egyenjogosítattnának a férfiakkal’ például Oroszországot hozván fel… Hogy tudományosság több zür-zavart idézne, mint tudatlanság, nem bizonyítja Schweiz, ahol először nyíltak meg az egyetemek nőhallgatók részére. Miért árthatnának szaktudományokra képzett nők többet, mint olyanok, kik alapos tudomány nélkül befolyásukat érvényesítik mindenben, amibe bele szállni akarnak, nem tudom. Minél értelmesebbek a nők, annál üdvösebb lesz befolyásuk. De meg micsoda alapokon nyúgodnék azon állam, amely egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyenleném, ha csakugyan ilyen államnak volnék gyermeke” – olvasható önéletrajzi soraiban.[10]

E közel két évtizedben – a fáma szerint miniszteri javaslatra − szakmai kényszermegoldást választott; elvégezte a szülésznői tanfolyamot[11], és szülésznőként dolgozott. Egészen bizonyos, hogy erre a középfokú képesítés megszerzésére való felsővezetői biztatás mélyen megrázhatta az egyetemi tanulmányait kiválóan abszolváló orvosnőt. Mindennek ellenére – hogy praktizálhasson és gyógyíthasson – elvégezte a felajánlott tanfolyamot, és az orvosi tábla helyett a szülésznői tábla kitételével nyitotta meg rendelését. Minderről így beszélt: „Ma is büszke vagyok életemnek arra a szakaszára, amikor a szülésznő szerény oklevelével álltam a világ elé. Akkoriban, midőn ezt az oklevelet azért kellett megszereznem, mert törvényes alapot teremtsek hatásköröm számára, nem annyira a grófnő érezte magát bennem mélyen megsértve mint inkább a diplomás orvos; hiszen a két egyetemen, a zürichin és a budapestin kilenc éven át tartó szakadatlan tanulás nem tette lehetővé számomra az orvosi gyakorlatot, ellenben elértem ezt az egyszerű három hónapos szülésznői tanfolyammal.”[12] Ettől kezdve teljesen a gyógyításnak szentelte magát.

Ezt a tizenhét évnyi életszakaszt erős kényszer-integritásválságként, illetve profilváltásként vélem és értékelem, az életpálya ívének ismeretében.

Időközben az új kultuszminiszterhez, Wlassics Gyulához memorandumot terjesztettek fel, amelyben kérték a nők egyenjogúsítását a tudományos pályákon. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezdeményezésére különböző egyeztetéseket követően végül 1895 decembere végén jelent meg az a rendelet, amelynek rendelkezései értelmében három fakultás, a bölcsészettudományi, az orvosi és a gyógyszerészeti megnyílt a női hallgatók felvételi és egyetemi tanulmányi lehetősége előtt. (Ennek folyamatát idézi fel részleteiben Bálits Panna 2019-ben megjelent, hiánypótló dolgozata.[13]) Hugonnai 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, amely végül 1897. május 14-én meg is történt; ekkor Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett orvosi gyakorlatot. Elsősorban magánpraxist folytatott; főként női (és szegény) betegekkel foglalkozott.

 4. Az életpálya századforduló utáni részre. Társadalmi és oktatói tevékenysége. Háziorvos és egészségnevelő

Személyes életeseményei (azaz például a már említett diplomája elismertetéséért vívott küzdelem) és sokrétű szakmai tapasztalatai során az egészségügyi szakterület minden vertikális/horizontális területét/szakmai szintjét átjárhatta, és ezekből az eseményekből automatikusan adódott, tulajdonképpen következett, hogy a kor szakmai művelődésének, különösen női művelődésének, iskoláztatásának és jogainak szószólójává, kommunikátorává vált, amelyet az egyenjogúság garanciájának tartott. Mindennek nyomán szinte „automatikusan” lett az Országos Nőképző Egyesület egyik alapítója, tevékeny részt vállalva akár további nőegyletek, -egyesület(ek) munkájában is. Összegezve az elhangzottakat; a nőmozgalom jeles alakjává is lett ily módon.

Szülésznői tapasztalatai nyomán és ezekre alapozva írta meg például A nők munkaköre című tanulmányát. Minden olyan organizációban részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául.

Mindemellett pedig felvállalta tudományos megalapozottságú és érdeklődésű szakmai profiljának egy-egy adott másik, néha periférikus szegmensét; például a szakoktatást és a felvilágosítás feladatát, illetve magát az ismeretterjesztést is, mint módszert. Lévén lelkes kezdeményezője a leánygimnáziumok szervezésének és művelője a nők szellemi képzésének az Országos Nőképző Egyesületben (is) hat évig tanított; méghozzá a betegápolás, a gyermekgondozás, a gyermekvédelem és a ragályos betegségek ismeretei tárgyakat. A középfokú lánynevelésben megalapozott szakoktatás terén tehát kiváló szaktanárrá vált.

A felnőtt (női) társadalmi rétegek esetében képviselt egészségügyi irányú szakmai ismeretátadás, illetve ismeretterjesztés művelése során pedig kiváló (szak)elődóvá/szakoktatóvá lett; akár laikus, akár professzionális célközönségnek tartott prezentációt. Ezen túlmenően egészségügyi felvilágosító előadásokat tartott és írt munkásnők számára, számos újságcikket és tanulmányt publikált a nők iskoláztatásával kapcsolatban, könyveket jelentetett meg a (gyermek)nevelésről, a (beteg)gondozásról.

1899-ben sajtópolémiát vívott a nők jelenlétéről a szellemi pályán. Ez lett az ösztönzője A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányának, amely művében a szerző pontosan megjelöli a nők egyik lehetséges társadalmi szerepkonstrukcióját/-variánsát, például szakterülete, a betegápolás és az egészségügy területén.

Ezért vállalta talán igazából el 1907-ben Anna Fischer−Dückelmann A nő mint háziorvos című könyvének magyarra fordítását, adaptálását, kiegészítését, illetve magyarul való megjelentetését.[14] Ezzel és más munkáival is bizonyította, hogy az amatőr és professzionális egészségügyi oktatásnak/ismeretterjesztésnek (egyaránt) elkötelezett híve.

Szakmai életében, mint sok más nőében is, új fejezetet nyitott az I. világháború. 1914-ben elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot – a háború döntően befolyásolta a szakmai lehetőségeket, hiszen tradicionálisan férfi feladatköröket és szerepeket lehetett és kellett átvennie az adott női generációknak.

Élete utolsó éveiben egyedül élt Budapesten (időközben második férje, Wartha Vince műegyetemi tanár és húsz éves lánya, Vilma is elhunyt); itt is halt is 1922 márciusában.[15]

5. Emlékezet. Összegzés

A magyar kulturális emlékezet terén a magyar női művelődéstörténeti kánon, emlékezet és hagyomány megingathatatlan, megbecsült tagja lett.

Azon kevés női személyiségeink egyike, aki például − saját jogán − szobrot kapott.[16] Emlékezetét őrzi több életírás-narratíva[17], több ifjúságnak szóló „motivációs lánykönyv”[18], színházi előadás[19], szakmai díj[20]. 2020. március 8-tól, a 111. Nemzetközi Nőnaptól pedig egy önálló tér Budapesten, a Józsefvárosban, a II.  számú Szülészeti Klinikától néhány lépésre. (Avatóünnepség: 2020.09.08.)[21]^{, [22]}2019-ben született meg az ő orvosi naplói alapján az eddigi, talán legszélesebb spektrumú kultúrtörténeti áttekintés, Szécsi Noémi tollából. [23] (Erről a kötetről írhattam egy recenziót 2020-ban.[24]) Hugonnai Vilma személyi irathagyatékát a Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár őrzi.[25]

„Hugonnai Vilma első magyar orvosnő küzdelmekkel teli tartalmas életútja méltóan példázza a századforduló évtizedeiben lezajlott női egyenjogosítási mozgalmat, azt a törekvést, hogy a nők az értelmiségi pályákon méltón egyenrangú félként szerepelhetnek. A kételyeket nemcsak Hugonnai Vilma, hanem pályatársai is megcáfolták. Hazánkban elsősorban az ő nevéhez fűződik e mozgalom, szinte szimbólumává vált ezen törekvéseknek” – emlékezik vissza Kapronczay Károly.[26] Halálakor már több száz orvosnő gyógyított már Magyarországon.

Összefoglalva és jelentőségét nyomon követve az első magyar orvosnő élete nemcsak a „Csíkos könyvek” sorozatban Kertész Erzsébet által megírt Vilma doktorasszony című életrajz−narratívából lett ismert, hanem alapvetően őrzi és (fel)idézi a kulturális emlékezet is, egészen napjainkig behatóan.

 

Jegyzetek 

[1] Művelődéstörténet másképp: Hugonnai Vilma életútjáról. Az interjút készítette: Elekes Irén Borbála. Civil Rádió, Mindent a nőkről. 2011. február 11., elérhető: https://www.radiobezs.hu/elekes-iren-borbala-mindent-a-nokrol/#, letöltés: 2022.09.08. 52:20-52:40

[2] Hugonnai Vilma (1847−1922) neve sokak számára ismerősen hangozhat, hiszen az első magyar orvosnő olyan emblematikus figura, akinek életével többen foglalkoztak már. Élettörténetével kapcsolatban szerencsés helyzetben vagyunk, mert a saját hangon megszólaló narratíva fontosságát felismerve számos magyar és német nyelvű „ego-dokumentumot”, azaz önéletrajzot írt, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum − Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltárban találhatók.

[3] A teljesség igénye és ígérete nélkül; és továbbgondolás szándékával.

[4] Mindkét nőalakról ugyancsak Kertész Erzsébet írt egy-egy ifjúsági regényt, Szonya professzor és A tábornok lánya címmel (Szonya professzor. Móra Kiadó, Budapest, 1977.; A tábornok lánya. Alekszandra Kollontaj életregénye. Móra Kiadó, Budapest, 1978.)

[5] Helyenként „Hugonnay” alakban írják a nevét, ő maga azonban mindig a „Hugonnai” alakot használta.

[6] Vö. Katona Ibolya: Az első magyar orvosnő. Orvostörténeti Közlemények.1956. 80–98.

[7] Jobst Ágnes: A női szerepek határátlépésének értelmezése az első magyar orvosnőről szóló narratívákban. (Hugonnai Vilma 1847–1922). Múltunk, 2008/2. 21., http://epa.oszk.hu/00900/00995/00014/pdf/Multunk_EPA00995_jobsta08-2.pdf, letöltés: 2019.9.20.

[8] Lásd: Szávai János: Boccaccio: A sólyom feláldozása. Tankönyvkiadó, Bp., 1987. (In: Szávai János (szerk.): Boccacciótól Salingerig. Novella-értelmezések).

[9] 1880-ban jelent meg Dr. Genersich Antal esszéje Lehetnek-e a nők orvosok? Címmel Hugonnai Vilma „orvostudori” oklevelének honosítása kapcsán kirobbant botrány következményeként. Vö. Jánosi-Mózes Tibor: Lehetnek-e a nők orvosok? Egy külföldi nő orvosi oklevelének honosítása során kirobbant botrány. (2016.08.24.) https://nokert.hu/sze-20160824-0831/1528/246/lehetnek-e-nok-orvosok-egy-kulfoldi-no-orvosi-oklevelenek-honositasa, letöltés: 2019.01.01.

[10] Keltezés nélküli önéletrajz-töredék. MNM-SOMKL, H.V. fondja.

[11] Ma körülbelül középfokú tanfolyamnak neveznénk.

[12] Keltezés nélküli önéletrajz-töredék. MNM-SOMKL, H.V. fondja.

[13] Vö. Bálits Panna: Nők a magyar felsőoktatásban – a kezdeti nehézségek. https://www.eltereader.hu/media/2019/11/Joghist%C3%B3ria-2019-okt%C3%B3ber_READER.pdf, letöltés: 2021.01.01.

[14] Hugonnai Vilma (szerk.)−Anna Fischer−Dückelmann (szerk.): A nő mint háziorvos I-II. Az egészség ápolásának kézikönyve, különös tekintettel a női- és gyermekbetegségekre, valamint a szülészetre és gyermekápolásra. Minerva, Budapest, 1907.

[15] Utolsó ismert lakcíme: Budapest, VIII. kerület, Bíró Lajos utca 41.

[16] Pl. Józsa Judit: Hugonnai Vilma. (2007, Vecsés, Telepi út 68. A Szakorvosi Rendelő földszinti előterében.)

[17] Pl. Nagy Lenke: Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye. Budapest, [Arany János Ny.], 1944.

[18] Pl. Magyar mesék lázadó lányoknak. 25 nő története. Szerk. Szlukovényi Katalin. Móra Könyvkiadó, 2018.

[19] Topolcsányi Laura: Doktornők. Zenés történelmi játék. Turay Ida Színház. Bemutató dátuma: 2014. november 22.
https://web.archive.org/web/20150219231105/http://www.turayidaszinhaz.hu/eladasok/repertoar/987-doktornok#, letöltés: 2019.9.20.

[20] Hugonnai Vilma Emlékérem. „2010-ben a Semmelweis Egyetem az első magyar orvosnőről, Hugonnai Vilmáról elnevezett díjat alapított az esélyegyenlőség érdekében. A kitüntetéssel a női orvosok-kutatók munkásságát ismeri el az egyetem.
A díjat évente egyszer pályázati rendszerben egy 45 év alatti orvos-, oktató- vagy kutatónőnek ítélik oda. Az emlékérem, a díszoklevél és a pénzjutalom átadására a Hugonnai Vilma tudományos ülés keretében kerül sor, amelyen a díjazottak bemutatkozó előadást tartanak és ismertetik tudományos tevékenységük eredményeit.” http://semmelweis.hu/kutatas/egyetemi-elismeresek/hugonnai-vilma-emlekerem/, letöltés: 2019.01.04.

[21] Forrás: https://jozsefvaros.hu/hir/74768/hugonnai-vilmarol-es-brunszvik-juliarol-nevez-el-teret-jozsefvaros-nonap-alkalmabol, 2022.01.08.

[22] Ugyanakkor a Bátrak földje című, 2020-ban bemutatott televíziós sorozatban a női főszereplő, Rokoczay Anna karakterét jelentős részben róla mintázták. Anna is 1847 körül született (18 éves volt 1865-ben, a sorozat cselekményének idején), ő is orvosnak tanul, korábban ugyancsak egy bentlakásos iskola tanulója volt, az egyetemet szintén Zürichben végzi el, későbbi párja, Torzsa Sándor pedig éppúgy nem igazán érdeklődik a szellemi dolgok iránt, mint ahogy feltehetőleg Szilassy György sem tette. További kapcsolódási pont, hogy a jelenetek nagy részét a Hugonnai család egykori hajlékában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban vették fel. https://port.hu/adatlap/film/tv/batrak-foldje-batrak-foldje/movie-215042, letöltés: 2023. 01. 22., https://www.rtlmost.hu/batrak-foldje-p_15803, letöltés: 2020. december 28.

[23] Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve. Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján. Park Könyvkiadó, Budapest, 2019.

[24] Cseh Gizella: Női szerepkörök a 19–20. század fordulóján. (Könyvrecenzió Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve című kötetéről). Zempléni Múzsa : társadalomtudományi és kulturális folyóirat, 20. évf. 3. sz. (2020. ősz). http://www.epa.hu/02900/02940/00079/pdf/EPA02940_zempleni_muzsa_2020_03_084-086.pdf, letöltés. 2021.04.28.

[25] https://semmelweismuseum.hu/wp-content/uploads/2020/06/Hugonnai-Vilma-iratai.pdf, letöltés: 2019.08.01.

[26] Kapronczay Károly: Hugonnai Vilma emlékezete. Orvosi Hetilap, 138., 1997, 48. 3060-3061.