Szász Károly (1829−1905) élete és munkássága

Mottó:

"Ő volt Jókai után a XIX. század legszorgalmasabb betűvetője."

                                                         (Ravasz László)

         Szász Károly püspök nevével kapcsolatban az embert a bőség zavara, avagy a részletekben való feloldódás (esetleg eltévelyedés) veszélye fenyegeti. Az ok nagyon egyszerű: a XIX. század második felének egyik olyan jellegzetes személyiségével állunk szemben, akinek munkásságáról, annak művészi színvonaláról, tehetségéről, szorgalmáról, karakteréről, sokoldalúságáról és hihetetlen munkabírásáról értékelések tucatja látott napvilágot. Lehet róla elismerően avagy elítélően nyilatkozni, de nem lehet nem észrevenni, hiszen egyénisége, alkotásai, műfordításai az irodalmi, papi és püspöki tevékenysége az egyházi, képviselői és minisztériumi, illetve tanfelügyelői pályája pedig a politikai közélet markáns képviselőjévé tették.

         Ennyit bevezetőül. A folytatásban pedig ismerkedjünk meg (mindössze érintőlegesen) Szász Károly életével, pontosabban annak kiemelkedő jelentőségű szegmentumaival, egyéniségével, irodalmi és egyházi munkásságának, valamint közéleti tevékenységének sokrétű voltával.

         Szász Károly Erdély egyik legismertebb értelmiségi családjának tagjaként látta meg a napvilágot 1829. június 25-én. Apja, id. Szász Károly a nagyegyedi kollégium irodalom-, majd matematikatanára, a kor kiváló jogásza és politikusa.1 Édesanyja, Münstermann Franciska német származású, aki házassága révén a magyar ügyek buzgó patrónusává lett.2 Az ifjabb Szász Károlyt először édesapja tanította, majd nevelőül mellé Mentovich Ferenc enyedi diákot fogadta fel.3 (Az 1850-es évek elején ugyancsak ő volt az ifj. Szász kollégája a nagykőrösi református gimnáziumban.) Később maga is a kollégium hallgatója lett, ezután 1845-ben Kolozsvárra került. Édesapját 1848 elején báró Eötvös József meghívta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkári posztjára, amit ő el is fogadott, így a Szász család 1848 szeptemberében Pestre költözött.4

         Ugyancsak 1848-ban a pesti egyetemen matematikát és hadtudományt hallgatott. Ezekben az esztendőkben kezdte meg alkotói pályáját is. Először 1848-ban publikált. A szabad székely dala c. népies versikéje egy pályázaton négy aranyat nyert (ezt azonban - saját bevallása szerint - sohasem kapta meg).5 A Murány hölgye c. színdarabja a Kisfaludy Társaság 1847. évi pályadíját nyerte meg. Zsigmond király c. darabját maga a kor jeles színműírója, Czakó Zsigmond bírálta.6 

         Amikor a kormány 1849-ben Debrecenbe költözött, a Szász család követte, s az ifj. Szász Károly apja mellett lett fogalmazó a kultuszminisztériumban. Ezt követően honvédnek állt, és 1849 maradék hónapjait a fegyverletételig utászhadnagyként élte túl. 1849 augusztusában édesapja Tiszaroffon, a Borbély családnál bujdosott, ahol néhány hónap erejéig fia is menedéket lelt.7 

         1850 elején a Borbély család (Gömörben található) Jánosi birtokán tartózkodott, majd Bejére került a Szentmiklóssy családhoz. Beje Szász Károly életében nagyon sokat jelentett. A szomszéd Keleméren lelkészkedett Tompa Mihály, a bejei és a gömöri kuturális és közélet egyik kulcsszereplője.8 Szász Károly itt döntötte el, hogy a lelkészi pályára lép. 1859 júliusában Rimaszombatban kitűnő eredménnyel lelkészi vizsgát tett9, s élete végéig hálásan emlékezett vissza Tereh Sámuelre, a gömöri egyházmegye esperesére, aki egyházi pályáján az első komolyabb segítség szerepét töltötte be.10

         1851. szeptember 18-án meghívták az újjáalakult nagykőrösi gimnázium irodalomtörténeti tanszéke előadójának. Ő ezt a pozíciót elfogadta, majd (mivel a felkért matematikatanár lemondta a meghívást), áthelyezését kérte a matematika tanszékre. Az irodalomtöténeti tanszékre pedig meghívták Arany Jánost, aki 1851. október 18-án e meghívással élt is.11 Nagykőrösön kollégái és barátai körében kitűnően érezte magát, életüket csak az Organisation Entwurf egyes rendeletei keserítették meg.12 Időközben megnősült, neje (egyben unokatestvére) Szász Polyxénia volt, aki Iduna művésznéven költőként is publikált.13 Felesége halála után (1853. június 17.) egy évig a kecskeméti gimnáziumban volt tanár, majd elfogadta a kézdivásárhelyi gyülekezet meghívását, és visszatért Erdélybe.14 Túl messzire kerülvén azonban a pesti közélettől 1857-ben elfogadta egy másik gyülekezet, a kunszentmiklósi egyházközség felkérését. Itt ismerkedett meg második nejével, Bibó Antóniával, akit 1858. március 28-án feleségül vett.15 Házasságukból hat gyermek született.16

         1863-ban Szabadszállásra került.17 1867-ben állami megbízatást kapott, és a papi pályára mindössze 1884-ben, püspökké választása alkalmából tért vissza. 1867-ben kultuszminisztériumi osztálytanácsos (ugyancsak báró Eötvös József meghívására, mint annak idején id. Szász Károly), 1869-től Pest megyei, 1872-től (Pauler Tivadar minisztersége alatt) jászkun kerületi tanfelügyelő lett, közben 1865-től a Deák-párt színeiben országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. 1874-ben Trefort Ágoston meghívására az egyesített tanügyi osztály tanácsosa és Trefort "jobbkeze" lett. 18

         1876-ban a budapesti egyetem az egyetemes irodalomtörténet magántanárává habilitálta. Négy féléven át a világirodalom nagy eposzairól, két féléven át a francia klasszikus drámáról (Racine, Corneille, Moliére), egy-egy féléven át az Artúr-mondakörről, illetve Alfred Tennyson Király-idilljeiről beszélt.19 Ennek az előadássorozatnak az alapján látott napvilágot egyik kiemelkedő műve, A világirodalom nagy eposzai c. tanulmánykötet (1881-82.).20 

         Szász Károly harminc évig volt a Vasárnapi Újság főmunkatársa, a Budapesti Szemle, a Koszorú és sok más újság cikkírója.21 1860-tól volt a Kisfaludy Társaság tagja (1883-90 között alelnöke), 1859-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1869-től rendes, 1878-tól igazgatósági, 1899-től tiszteletbeli tagja, 1892 és 1895 között pedig az Akadémia alelnöki pozícióját  is betöltötte.22

         Szász Károly a kor kiváló gondolkodói közül szinte mindenkivel szakmai vagy baráti kapcsolatban állt; Arannyal, Gyulai Pállal, Kemény Zsigmonddal, Mentovich Ferenccel, Salamon Ferenccel, Eötvös Loránddal. Barátai társaságához méltóan irodalmi munkássága is rendkívül sokrétű. Ennek minden részletére kitérni, annak minden egyes szegmentumát és összefüggését bemutatni szinte lehetetlen. (Itt idéznék egy részletet Horváth János Szász Károlyról szóló értekezéséből: "Már barátai s kortársai nem győzték csodálni rendkívüli munkabírását és megkérdezték tőle, hol veszi az időt ennyi mindenre? 'Az idő beosztása, minden óra felhasználása s mindig teljes odaadás annak, amin éppen dolgozom: íme a titok megfejtése. Reggel újságot olvasok, délelőtt 9-től 2 óráig a hivatalé, a nap többi része, olykor este 11-ig, tovább semmi esetre, az irodalomé, az irodalmi társaságoké, üléseké s bizottságoké; a téli szezonban hetenként háromszor színház, majdnem egyetlen szórakozásom s mindenek fölötti élvezetem. Lefekvés után 1-2 óra olvasás. Így van beosztva a napom.' "23) 

         Irodalmi munkássága rövid ismertetésekor induljunk ki abból a tényből, hogy Szász Károly "tanítvány" volt; minden irodalmi megnyilvánulása konkrét alkotóhoz (mint követendő példához) köthető, minden egyes alkotása és műfordítása az eredeti költő vagy író stílusát örökíti meg - magyar nyelven. Ugyanaz az erénye, mint hibája - túlzott plaszticitása, nyelvi és irodalmi képlékenysége, alkalmazkodó képessége.

         A korabeli értékelések kiemelkedő lírikusnak tartották; ma már tudjuk, lírája (egy-két értékes alkotástól eltekintve) átlagos színvonalú. 24

         Első irodalmi sikereiről már esett szó. A szabadságharc alatt kiadott egy kötetet Nemzeti szín alatt címmel, amely gyakorlatilag Petőfi stílusában készült hazafias költeményeket tartalmazott.25 Bején születtek Tompát idéző elégiái: a Bujdosók hajója és a Perzsa ének.26 Feleségéhez, Idunához írott alkotásai ugyancsak Petőfi ihlette alkotások: Három temető, Iduna, Hadd legyek.27 Nagykőrösi, majd erdélyi tartózkodása idején születtek meg balladái, pl. Ottó király, Bujdosók, Bánfi Dénes csókja, Salamon átka, Kont, Salamon stb.28 1862-ben jelentek meg első Shakespeare-fordításai: a II. Richárd, a Téli rege és az Othello.29 1859-es akadémiai székfoglalójában A műfordítás elveiről beszélt.30 Költészetének egyik csúcsát jelentette 1862-es kötete, a Kis Ilonka emlékezete, amelyet elhunyt kislánya emlékének szentelt.31 Tovább folytatta műfordításai megjelentetését: Machbeth - 1865, Antonius és Cleopátra - 1866, VIII. Henrik - 1868, Rómeó és Júlia - 1869, A vihar - 1871, Shakespeare-szonettek - 1878. Ugyancsak 1871-ben lett kész néhány Moliere-darab, például a Mizantróp, a Férjek iskolája, a Nők iskolája, a Póruljárt negédesek, a Sgamarelle stb. fordításával.32 A Magyar Tudományos Akadémia műfordítói tevékenységéért 1873-ban megkoszorúzta.33

         1862-ben jelent meg a Szépirodalmi Figyelőben az Ember tragédiájáról szóló, máig helytálló megállapításokat tartalmazó értekezése.34 Írt néhány elbeszélő költeményt is, például a Hedvig, a Trencséni Csák, a Lorántffy Zsuzsánna szőnyege, a Zrínyi, a költő  és a Losárdi Zsuzsánna c. alkotásokat.35 Színművei közül is említsük meg a jelentősebbeket: a Lelencet (1863 - kísérteties a tematikai hasonlóság Szigligeti Ede ugyanabban az évben publikált hasonló című színművével), a Heródest, a Csák Mátét, a Fráter Györgyöt (1868) illetve a Politikus asszonyokat (1869)36. 1869-ben látott napvilágot másik jelentős tanulmánya A tragikai felfogásról címmel, amely párhuzamba állítja a görög tragédiák és a keresztény drámák tragikumfelfogását.37 1867-ben és 1874-ben - az "idejétmúlt szellemiség" jegyében - jelentek meg eposzai: az Álmos és a Salamon38, majd 1875-ben újra egy elbeszélő költeménnyel (Jolán39) jelent meg a nyilvánosság előtt. A magyar drámai költészetet három tragédiával tette gazdagabbá. 1888-ban látott napvilágot az Attila halála, 1887-ben a Bölcs Salamon és 1889-ben az István vezér c. alkotás.40 Kiemelkedő műfordításaiból is említsünk meg néhányat. 1869-ben jelent meg a Niebelung-ének41, lefordította és megjelentette Goethe42 és Schiller költeményeit (1886, 1875)43, valamint Verne Gyula tíz regényét44. Műfordítói munkásságának csúcsát Dante Divina Comoediájának magyar nyelvre való átültetése jelentette (Pokol, 1883; Purgatórium, 1891; Paradicsom, 1899).45

         Idézzük fel - legalább érintőlegesen - egyéb tevékenységeinek színtereit is.

1. Magyar Tudományos Akadémia:

a) nekrológok: Kriza Jánosról, Jakab Istvánról, P. Horváth Endréről, Lukács Móricról, Katona Józsefről, Tompa Mihályról, Arany Jánosról stb.

b) értekezései: "Aesthetikailag jogosult-e a történeti személyeknek és korszakoknak s köztudalommal ellenkező feltüntetése."

c) felolvasásai: 1. Homér eposzai. 2. Idősb gróf Teleki László ismeretlen verseiről.

2. Kisfaludy Társaság:

a) Emlékbeszédek: Kemény Zsigmond, Greguss Ágost, Szemere Pál felett.

b) Műfordítás bírálata: Győri műfordításai, Angyal János Dantéja.

c) Szónoki pályázat: 1876-ban díjat nyert a Gavallér politikusok c. szatíra.

d) Értekezések: 1. Shakespeare kisebb költeményei., 2. Az aesoposi meséről., 3. Emlékezés Thomas Moore-ra születése 100. évfordulóján., 4. Tanulmány Milton Elveszett paradicsomáról., 5. Egy új amerikai költő felett. 46

         1884-ben tért vissza a papi pályára a budapesti első lelkészi és a Dunamelléki Református Egyházmegye püspöki székébe.47 (A püspöki jelölésre Széll Kálmán beszélte rá.48) Már püspöki székfoglalójában programot vázolt. Első feladatként a hatvanöt éve szünetelő püspöki látogatás felújítását ígérte: "Ha Isten éltet, már a jövő tavasszal elkezdem. Mivel azonban jó eredmények csak úgy várhatóak, ha a püspöki látogatás nem csupán szívélyes fogadtatásból áll, hanem vezessenek arra, hogy mind a gyülekezetek a püspököt, a püspök pedig a gyülekezeteket vezetőikkel megismerhesse, kérem a lelkipásztorokat, segítsenek kellőleg előkészíteni."49 Generális vizitációja tíz évig tartott. 1885-94 között mintegy háromszázhúsz gyülekezetet látogatott végig. Látogatásáról pontos naplót vezetett, amely mintegy 1000 oldalon át követi saját kézírásával az eltelt tíz év történetét – e cselekedetével rendkívül értékes történelmi forrásbázist teremtve az utókor számára.50 

     Egyházépítő és egyházszervező tevékenysége is jelentős mértékű volt: egyszemélyben volt a külföldi indíttatátású evangelizációs tevékenység támogatója és a belmissziós mozgalmak (Keresztyén Ifjúsági Egylet, Lorántffy Zsuzsánna Társaság, Nagypénteki Társaság) fővédnöke.51 Megszervezte az újonnan alakult gyülekezetek: Kőbánya, Kispest, Buda, Zugló lelkigondozását52. Püspöksége alatt négy templom épült fel, ebből hármat személyesen szentelt fel: a zuglóit 1894. november 14-én, a Fazekas térit (a mai Szilágyi Dezső térit) 1896. március 29-én és a kispestit 1896. május 15-én53. 1886-ban bevezettette a Kálvin téri templomba a fűtést54, a fővárosi  iskolákban pedig kiépítette a vallásoktatás hálózatát.55 

A régen Fazekas, ma Szilágyi Dezső téri református templom, amelynek tervezője Pecz Samu, építtetője Szász Károly református püspök . Felszentelése 1896. március 29-én volt.

         
        Még két érdekes egyháztörténeti adalék fűződik a nevéhez: a Károli Biblia és az Énekeskönyv revíziója.56 A Károli Biblia revíziós gondolatát már 1874-ben "A teológusok számának apadásáról" tartott előadásában megemlítette. A következőket vetette papírra: "A protestantizmus élet és haladás. A Károli Bibliát pedig már 300 éve használjuk. Ami benne jó, tartsuk meg, ami rossz, vessük el. Itt az ideje egyetemes új fordításokról gondoskodni, amely munkát a legjobb erőkkel kell elvégeztetni."57 A folyamat több mint egy évtizeddel később, 1889-ben kezdődhetett csak meg; a Károli Biblia revíziós bizottságának ő maga lett az elnöke.

      Egyházi és irodalmi működése "határterületén" is dolgozott: egyházi munkákat, prédikációs könyveket, tankönyveket szerkesztett58; 1888-ban konfirmációs kátét írt.59 1855-ben Buzgóság könyve címmel nőknek szóló imakönyvet jelentetett meg.60
      Élete végén megfáradt; lemondott püspökségéről (1903-ban)61 és lelkészségéről (1904)62. 1905. október 15-én hunyt el.63

    Szász Károly az erdélyi magyar elit neveltje volt. Későbbi értékelői (Ravasz László, Hamar István, Horváth János) szerint a mindig hatás alatt álló, hűséges és a könnyed kifejezésnek volt a híve. A kornak megfelelően dörgedelmes stílusban, miszticizmus nélkül, etikai és pedagógiai célzattal, de nem túlintellektualizáltan, de nem is a hivatalos teológiával prédikált. Ugyancsak híve volt a klasszikus liberalizmus elveinek, a mérsékelt haladásnak, a patriarkalizmusnak, az állam és az egyház kiegyensúlyozott, törvényeken alapuló kapcsolatának. A mérsékelt haladásban való hit ellenére beszédeiben, írásaiban (is) gyakran felvetődtek a társadalom erkölcsi hanyatlásának frázisai. Felfogásában a liberalizmus is elsősorban a szellem és a minőség szabadsága volt, olyan korszak, amelyben a protestantizmus régi alapelvei is érvényesülhettek. Egy ilyen harmonikus társadalom működéséhez a családot tekintette alapvetőnek. Hitte, ha a család egészséges, az lesz a nemzet, a társadalom is. 

   Hatalmas teljesítményű élet és elismerés adatott - a XIX század vizsonyai közepette - Szász Károlynak. Személyes befejezés és értékelés helyett zárják az életéről szóló rövid elmélkedést fia, legifjabb Szász Károly szavai: "... /Szász Károly/ élete mégis boldognak és nagyon hosszúnak volt mondható. Lelke meggyújtott gyertyáját nem rejtette véka alá. Hűségesen sáfárkodott a rábízott talentumokkal. Eleget tett a nagy parancsolatoknak: teljes szívéből szerette az Istent, és szerette felebarátait, mint önmagát. Ama nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta..."64
        Ebből az életrajzi vázlatból nagyon sok érdekes, elemzésre alkalmas  terület kimaradt: Szász Károly papi és szónoki mivoltának, etikai rendszerének jellemzése, irodalmi munkásságának aprólékos bemutatása, lelkészi ténykedésének és generális vizitációjának részletes ismertetése stb. Az ok egyszerű: e dolgozat - elsősorban terjedelme miatt - csupán az érintőleges ismertetés szerepét vállal(hat)ta fel. Ugyanakkor az említett szegmensek részletes összevetése bizonyára érdekes és meglepő tanulságokkal szolgálna.

         Már csak egy dolog említése maradt hátra, amely azonban ránk, utódokra vár: kegyelettel őrizni és továbbadni Szász Károly emlékét és szellemi hagyatékát, hiszen munkássága (hiányosságai ellenére) a magyar művelődés- és irodalomtörténet pótolhatatlan értékű lánc- és gyöngyszeme.

Jegyzetek

1. a) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. kötet. Bp. 1909. 426-7.; b)2. ifj. Szász Károly: A költő-püspök. Mezőtúr, 1931. 2-4. o.

2. ifj. Szász Károly, I. m. 2-3. o.

3. Novák Sándor: Szász Károly élete és művei. Mezőkövesd, 1904. 15. o.

4. Beliczay Angéla: Szász Károly, a püspök. In: Kálvin téri tanulmányok. 77. o.

5. Beliczay Angéla: Szász Károly, a püspök. In: Kálvin téri tanulmányok. 77. o.

6. Novák Sándor, I. m. 16-17. o.

7. Novák Sándor, I. m. 20-24. o.

8. Novák Sándor,  I. m. 24-29. o.

9. Novák Sándor, I. m. 28. o.

10. Beliczay Angéla: Szász Károly, a püspök. In: Kálvin téri tanulmányok. 83. o.

11. Novák Sándor, I. m. 30-31. o.

12. a) Novák Sándor, I. m. 31-32. o.; b) Beliczay Angéla: Szász Károly Nagykőrösön. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. VII. Bp. 1994. 84-97. o.

13. Novák Sándor, I. m. 34-35. o.

14. Novák Sándor, I. m. 36-39. o.

15. Novák Sándor, I. m. 43-45. o.

16. ifj. Szász Károly, I. m. 11. o.

17. Szinnyei József, I. m. 428. o.

18. Szinnyei József, I. m. 429. o.

19. Novák Sándor, I. m. 88. o.

20. Szinnyei József, I. m. 434. o.

21. Szinnyei József, I. m. 430. o.

22. Szinnyei József, I. m. 428. o.

23. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése id. Szász Károly születésének 100. évfordulója alkalmából. Berzeviczy Albert megnyitó beszéde. Horváth János: Sz. K. emlékezete. Bp. 1929. 5. o.

24. Vö. a) A magyar irodalom története 1849-1905. Gondolat. Bp. 1968. 99-100. o.; b) A magyar irodalom története 1849-1905. Szerk. Sőtér István. Akadémiai Kiadó. 1965. 171-173. o.; c) Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Gondolat. Bp. 1980. 102-107. o.; d) Horváth János: Sz. K. emlékezete. Bp. 1929.; e) Széky János: Egy múlt századi irodalmár. Élet és Irodalom. 1979. 6. 16. 8. o.   

25. Novák Sándor. I. m., 21. o. (A kötet szerzői voltak még Mentovich Ferenc és Gyulai Pál.)

26. Novák Sándor. I. m., 27. o.

27. Novák Sándor. I. m., 29., 39. o.

28. Novák Sándor. I. m., 41. o.

29. Novák Sándor. I. m., 44. o.

30. Novák Sándor. I. m., 45. o.

31. Beliczay Angéla: Szász Károly, a püspök. In: Kálvin téri tanulmányok. 86. o., 55. sz. jegyzet.

32. Szinnyei József. I. m., 432. o.

33. Novák Sándor. I. m., 51. o.

34. Novák Sándor. I. m. 53. o.

35. Novák Sándor. I. m. 55-64. o.

36. Novák Sándor. I. m. 67-86. o.

37. Szinnyei József. I. m., 432. o. 51. sz. jegyzet.

38. Novák Sándor. I. m. 89-99. o.

39. Novák Sándor. I. m. 99-102. o.

40. Novák Sándor. I. m. 105-113. o.

41. Novák Sándor. I. m. 50. o.

42. Szinnyei József. I. m., 433. o. 80. sz. jegyzet.

43. Novák Sándor. I. m. 116. o.

44. Szinnyei József. I. m., 433. o. 62-70. sz. jegyzet.

45. Novák Sándor. I. m. 114-117. o.

46. Novák Sándor. I. m. 102-104. o.

47. ifj. Szász Károly. I. m. 12. o.

48. Beliczay Angéla, I. m. 79-80. o.

49. Részlet az 1884. október 27-i székfoglalóból, jegyzőkönyv. (Ráday Levéltár.)

50. Szász Károly püspök egyházlátogatási naplója. I-II. (Ráday Levéltár.)

51. Beliczay Angéla, I. m. 81. o.

52. Hamar István: Emlékezés Szász Károlyra. Bp. 1930. 11. o.

53. Beliczay Angéla, I. m. 80. o.

54. Hamar István, I. m. 11. o.

55. Hamar István, I. m. 12. o.

56. Erről részletesen a Tanulmányok a magyarországi református egyház történetéből 1867-1978 c. kötet értekezik. Bp. 1983. 208-213. o.

57. Megjelent a Magyarországi Protestáns Egylet Évkönyvében. Bp. 1874. 82-98. 58. Vö. Szinnyei József, I. m. 430-436. o.

59. Szinnyei József, I. m. 435. o. 111. sz. j.

60. Szinnyei József, I. m. 430. o. 7. sz. j.

61. Novák Sándor. I. m. 117. o.

62. Beliczay Angéla, I. m. 82. o.

63. Beliczay Angéla, I. m. 82. o.

64. ifj. Szász Károly, I. m. 16. o.

Irodalom

1. A magyar irodalom története 1849-1905. Gondolat. Bp. 1968. 99-100. o.

2. A magyar irodalom története 1849-1905. Szerk. Sőtér István. Akadémiai Kiadó. 1965. 171-173. o.

3. A magyar protestantizmus 1918-1948. Kossuth Könyvkiadó. Bp. 1987.

4. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése id. Szász Károly születésének 100. évfordulója alkalmából. Berzeviczy Albert megnyitó beszéde. Horváth János: Sz. K. emlékezete. Bp. 1929.

5. Beliczay Angéla: Szász Károly Nagykőrösön. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. VII. Bp. 1994. 84-97. o.

6. Beöthy Zsolt: Szász Károly. Lampel. Bp. én.

7. Egy kétszáz éves magyar értelmiségi család. Varga Domokossal beszélget Albert Zsuzsa. Forrás. 12. sz. 1999. dec. 88-96. o.

8. Földváry László: Adalékok a Dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez. Bp. 1898.

9. Győry Aranka: Szász Károly mint költő. Rimaszombat, 1930.

10. Hamar István: Emlékezés Szász Károlyra. Bp. 1930.

11. Kálvin téri tanulmányok. Bp. 1983.

12. Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Gondolat. Bp. 1980. 102-107. o.

13. Novák Sándor: Szász Károly élete és művei. Mezőkövesd, 1904.

14. A Ráday Levéltár iratai: "A szemerjai Szász család iratai - c/76." jelzet alatt.

15. Ravasz László: A pap-literátor. Emlékezés Szász Károlyról. Budapesti Szemle. 1929. 616. sz. 321-330. o.

16. ifj. Szász Károly: A költő-püspök. Mezőtúr, 1931.

17. Székely György: Szász Károly mint pedagógus. Bp. 1938.

18. Széky János: Egy múlt századi irodalmár. Élet és Irodalom. 1979. 6. 16. 8.

19. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. kötet. Bp. 1909. 427-438.

20. Tanulmányok a magyarországi református egyház történetéből 1867-1978. Főszerk. Dr. Bartha Tibor és Dr. Makkai László. Bp. 1983.

21. Új Magyar Irodalmi Lexikon. III. Akadémiai Kiadó. Bp. 1994. 1095-6. o.

22. Új Magyar Lexikon. 6. kötet. Akadémiai Kiadó. Bp. 1962. 180-181.o.

23. Vargha Gyula: Szász Károly. Budapesti Szemle. 616. sz. 465-471. o.

24. Voinovich Géza: Szász Károly. Budapesti Szemle. 1929. 618. sz. 244-254. o.

25. Zovánszky Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Bp. 1977. 101-106.,158-161., 570-571. o.

26. Dr. Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Bp. 1907.