Hugonnay(!) Vilma „útja Hugonnai Vilmáig”: arcai, státuszváltásai, harcai és emlékezete, valamint személye kapcsán: Hugonnai Vilma és az egészségfinanszírozás kérdésköre

I. Hugonnay(!) Vilma „útja Hugonnai Vilmáig”: arcai, státuszváltásai, harcai és emlékezete

 

1897. május 14. nagyon kiemelkedő dátum a művelődés-, nő-, orvos- és oktatástörténetben. Hugonnai Vilma „doktorasszony" ekkor kapta kézhez Svájcban még 1879-ben megszerzett és megvédett orvostudományi diplomájának hazai nosztrifikációs oklevelét, és lett ily módon az első, már a mai értelemben is adekvát és értendő diplomás nő a magyar művelődéstörténetben.

              

Ahogy Gogol kapcsán mondani szokás, hogy szinte mindannyian az ő Köpönyegéből bújtunk volt elő, ennek nyomán, mi szintén elmondhatjuk, hogy bizony mi, mindannyian pedig „Hugonnai háta mögül”. Azaz: ha ő nem harcolja végig azt a 18 évet kitartással, hittel és erővel, a nők Közép-Európában csak jóval később juthatnak be az egyetemek falai és hallgatói közé. Röviden: nála kitartóbb, céltudatosabb és állhatatosabb embert hírből sem ismerek.

Az élete maga a küzdések és megküzdések sora, a veszteségek és a nehezen megszerzett eredmények szinte poszttraumás növekedések sorozatává kulminált, illetve rezilienciává békített „személyes” amplitúdók váltakozása. Győzelmekről személye vonatkozásában aligha beszélhetünk, ez a kategória életére – ahogy látni lehet, és a végén talán egyetértenek velem −, nem igazán jellemző.

Hugonnai minden életstátuszt és létformát megtapasztalt, amelyet a 19. század lehetővé tett. Arisztokratának született a csodás nagytétényi kastélyban, születési előjogokat és életfeltételeket is kapott persze mindez mellé. De kapott egy tüdőbeteg anyát is, aki mellett tehetetlenségében jött rá, mi is az ő hivatása. 18 éves korára tudja, mégsem indulhat el ezen az úton, hiszen a társadalmi konvenciók tiltják. Érti; alkalmazkodni igyekszik. 18 éves korára maga is arisztokrata feleség, anya. Kétszeresen, de ego-dokumentumai női narratívái szerint ebből egy gyermeket(!) vállal „nyilvánosan”, hisz másik gyermeke születése után néhány héttel elhalálozik. Megismeri a puskini felesleges ember-sztereotípiáját, és dönt: tanulni akar. Pontosabban: hivatást akar. Mindennek ára van; pénz és gyermeke nélkül vág neki ezeknek az éveknek. De önálló döntései sorának első „sólyomfordulata” nyomán meg is valósítja, amit eltervez. És vállalja családi támogatás nélkül a megküzdést, a svájci nincstelen egyetemista és vegetariánus létet. Tudja, mit akar. Kutat, dolgozik, publikál, majd − visszatér. Fontos döntés. Akart és harcolt. 1879 tavaszán védte meg Zürichben doktori diplomáját, két héttel később Budapesten volt.

És elkezdődött a kálvária; diplomáját honosíttatni akarja, de előbb érettségi vizsgát kell tennie. Letette. Újabb nosztrifikációs eljárás; Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter szerint ez elképzelhetetlen; legyen szülésznő és praktizáljon. Mást javasolni nem tud. Hugonnai halálosan megsértődik, de így tesz. Egy három hónapos képzés után már praktizál. Minderről egyik saját kezű önéletrajzában az alábbi módon vall: „Ma is büszke vagyok életemnek arra a szakaszára, amikor a szülésznő szerény oklevelével álltam a világ elé. Akkoriban, midőn ezt az oklevelet azért kellett megszereznem, mert törvényes alapot teremtsek hatásköröm számára, nem annyira a grófnő érezte magát bennem mélyen megsértve mint inkább a diplomás orvos; hiszen a két egyetemen, a zürichin és a budapestin kilenc éven át tartó szakadatlan tanulás nem tette lehetővé számomra az orvosi gyakorlatot, ellenben elértem ezt az egyszerű három hónapos szülésznői tanfolyammal.” Ettől kezdve teljesen a gyógyításnak szentelte magát.

Időközben az új kultuszminiszterhez, Wlassics Gyulához memorandumot terjesztettek fel, amelyben kérték a nők egyenjogúsítását a tudományos pályákon. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezdeményezésére különböző egyeztetéseket követően végül 1895 decembere végén jelent meg az a királyi rendelet, amelynek rendelkezései értelmében három fakultás, a bölcsészettudományi, az orvosi és a gyógyszerészeti megnyílt a női hallgatók felvételi és egyetemi tanulmányi lehetősége előtt. Hugonnai 1896. februárjában újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, amely végül 1897. május 14-én meg is történt; ekkor Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett orvosi gyakorlatot. Elsősorban magánpraxist folytatott; főként női (és szegény) betegekkel foglalkozott.

Személyes életeseményei és sokrétű szakmai tapasztalatai során az egészségügyi szakterület minden vertikális/horizontális területét/szakmai szintjét átjárhatta, és ezekből az eseményekből automatikusan adódott, tulajdonképpen következett, hogy a kor szakmai művelődésének, különösen női művelődésének, iskoláztatásának és jogainak szószólójává, kommunikátorává vált, amelyet az egyenjogúság garanciájának tartott. Mindennek nyomán szinte „automatikusan” lett az Országos Nőképző Egyesület egyik alapítója, tevékeny részt vállalva akár további nőegyletek, -egyesület(ek) munkájában is. Összegezve az elhangzottakat; a nőmozgalom jeles alakjává is lett ily módon.

Mindemellett pedig felvállalta tudományos megalapozottságú és érdeklődésű szakmai profiljának egy-egy adott másik, néha periférikus szegmensét; például a szakoktatást és a felvilágosítás feladatát, illetve magát az ismeretterjesztést is, mint módszert. Tanított a Zöldfa utcai lányiskolában, női tanfolyamokon, arisztokrata és munkásnőknek egyaránt. Fiataloknak és időseknek. Ahová hívták, ment. Ennek során kiváló (szak)elődóvá/szakoktatóvá lett; akár laikus, akár professzionális célközönségnek tartott prezentációt. Ezen túlmenően egészségügyi felvilágosító előadásokat tartott és írt munkásnők számára, számos újságcikket és tanulmányt publikált a nők iskoláztatásával kapcsolatban, könyveket jelentetett meg a (gyermek)nevelésről, a (beteg)gondozásról.

Ezért vállalta el 1907-ben Anna Fischer−Dückelmann A nő mint háziorvos című könyvének magyarra fordítását, adaptálását, kiegészítését, illetve magyarul való megjelentetését. Ezzel és más munkáival is bizonyította, hogy az amatőr és professzionális egészségügyi oktatásnak/ismeretterjesztésnek (egyaránt) elkötelezett híve.

Szakmai életében új fejezetet nyitott az I. világháború. 1914-ben elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot. Élete utolsó éveiben egyedül élt Budapesten (időközben második férje, Wartha Vince műegyetemi tanár és lánya, Vilma is elhunyt); itt is halt is 1922 márciusában.

A magyar kulturális emlékezet terén a magyar női művelődéstörténeti kánon, emlékezet és hagyomány megingathatatlan, megbecsült tagja lett. Azon kevés női személyiségeink egyike, aki például − saját jogán − szobrot kapott. Emlékezetét őrzi több életírás-narratíva, több ifjúságnak szóló „motivációs lánykönyv”, színházi előadás, szakmai díj.

Összefoglalva és jelentőségét nyomon követve az első magyar orvosnő élete nemcsak a „Csíkos könyvek” sorozatban Kertész Erzsébet által megírt Vilma doktorasszony című életrajz-narratívából lett ismert, hanem alapvetően őrzi és (fel)idézi a kulturális emlékezet is, egészen napjainkig behatóan.

 

II. Hugonnai Vilma és az egészségfinanszírozás kérdésköre

A fogalomkör mint Hugonnai-narratíva, nagyon érdekes, a mögötte álló értelmezés- és cselekvéssor még inkább. A Hugonnai Vilma és az egészségfinanszírozás-témakör két síkon (is) értelmezhető: Hugonnai Vilma saját orvosi pályafutásának anyagi finanszírozásaként, illetve az egészségügyi finanszírozási rendszerének helyzeteként az „ő” korában, ergo a XIX-XX. század fordulóján. Az alábbiakban mindkét szemponttal – valóban érintés jelleggel, röviden foglalkoznék.

Hugonnai Vilma saját egészségügyi pályájának finanszírozása során és úttörőként óriási anyagi és társadalmi akadályokkal szembesült. Tanulmányai során Zürichben tanult (1872–1879), mert Magyarországon nőként nem tanulhatott orvostudományt. Stúdiumait  saját családi vagyonából finanszírozta; házassága révén ugyan ranggal bírt, de férje nem támogatta orvosi terveit. A családi támogatás részére korlátozott volt; a tanulást részben megélhetési spórolással és lemondásokkal biztosította.

Diplomájának el nem ismerése és megélhetése kérdésköre kapcsán tudni érdemes, hogy Magyarország 1879-ben nem ismerte el orvosi diplomáját (női mivolta miatt, erről Genersich Antal már 1880-ban írt esszét[1]), ezért 1897-ig nem praktizálhatott orvosként; 18 éven át más módon kellett megélnie: szülésznői vizsgát tett, és magánpraxisban dolgozott. Nőképzéssel, egészségfelvilágosítással foglalkozott, írt és előadásokat tartott  ̵ főként gyermekgondozásról higiénéről, női egészségről.

Orvosi munkája anyagi hátteréről tudjuk, hogy csupán 1897 után kapott nyilvános orvosi működési engedélyt. Páciensei körét főleg nők és gyermekek alkották; gyakran térítés nélkül gyógyított rászorulókat. Az első világháború alatt önkéntes női egészségügyi munkát szervezett, ez inkább missziós jellegű volt, semmint üzleti vonatkozású tevékenység.

A témakör ide vonatkozó ismereteihez említendő, hogy a 19. század második felében Magyarország egészségügyi rendszere még kezdeti szervezettségi szinten állt.

Hugonnai Vilma pályafutása idején az orvosi ellátás finanszírozása többnyire magánfizetésen alapult, és a társadalombiztosítás csak a század végére kezdett formálódni. A korszak egészségügyi intézményei jellemzően megyei, városi és egyházi fenntartásban működtek. Az állam szerepvállalása csekély volt, és nem létezett központi, egységes finanszírozási struktúra. Az ellátások költségeit több forrásból fedezték: magánfizetés, jótékonysági felajánlások, egyházak támogatása, alapítványok és közösségi hozzájárulások. A munkásság körében a betegsegélyező pénztárak jelentették az első szervezett biztosítási formát.

Hugonnai Vilma orvosi és társadalmi munkássága e korszakban úttörő jelentőségű volt. Egyik legerőteljesebb küzdelmi tere volt, hogy az állam nagyobb figyelmet fordítson a nők és gyermekek egészségére. Részt vett védőnői és higiénés mozgalmak létrehozásában-kialakításában-működtetésében,  amelyek később Magyarország szociális védelmi rendszerének alapjai lettek. A nők egészségügyi képzésének előmozdítása mellett a közegészségügyi ellátás színvonalának emelésében is szerepet vállalt, ily módon bátran kijelenthetjük: nőjogi munkássága mellett elsősorban szociális egészségpolitikai reformer volt. Ő ismerte fel, hogy az orvostudomány nem pusztán gyógyítás, hanem társadalmi struktúra is. Felfogása szerint az egészség társadalmi tőke, a női műveltség a családi egészség kulcsa, a gyermekhalandóság nemzeti veszteség, a szegénység egészségi és egészségügyi kockázat. A doktornő megértette, hogy orvosi tevékenység és jóléti rendszer állami feladat is, ugyanakkor együtt fejlesztendő, s ezzel a felfogással megelőlegezte  a 20. század jóléti modelljét.

Összegzésként elmondható, hogy Hugonnai Vilma orvosi és társadalmi munkássága úttörő jelentőségű volt. A nők egészségügyi képzésének előmozdítása mellett a közegészségügyi ellátás színvonalának emelésében is szerepet vállalt.

  

Bibliográfia, a teljesség igénye nélkül, pl.

Bánfai-Csonka, Nikoletta Az egészségértés szerepe kritikus helyzetekben - Az egyén megfelelő szerepének megtalálása a döntéshozatalban a hozzá legközelebb eső szinten. PhD értekezés, PTE ETK, 2023. https://pea.lib.pte.hu/server/api/core/bitstreams/b818f34f-4fa3-4ff9-ac63-86cd8286bc24/, 2025.05.01.

Boncz, Imre-Ágoston, István-Gábor, Katalin-Illei, György-Kriszbacher, Ildikó-Sándorné Szabó, Iringó-Sebestyén, Andor: Egészségügyi finanszírozási, menedzsment és minőségbiztosítási alapismeretek. Medicína, Budapest, 2011.

Cseh, Gizella Hugonnai Vilma konfliktusai és emlékezete Zempléni Múzsa ZEMPLÉNI MÚZSA: TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT 2023: 34-39. , (2023)

Csiffáry, Gabriella: Magyar tudósok önéletrajzai. Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2003.

HUGONNAI, Vilma: A „Művelt Nők Otthona” jótékony egyesület története 1895-től 1900-ig. Budapest, Thália Nyomda, 1912.

HUGONNAI, Vilma: A nő mint háziorvos. Az egészség ápolásának kézikönyve, különös tekintettel a női- és gyermekbetegségekre, valamint a szülészetre és gyermekápolásra. / Fishcer−Dückelmann Anna nyomán körbe. [bev.] és jegyz. ell. Hugonnai Vilma. 2. kiad. Budapest, Minerva, [1907]. Pallas Ny.

HUGONNAI, Vilma: A szaglás az egészség őre. Budapest, Hornyánszky Ny., 1896.

HUGONNAI, Vilma: Egészségügyi előadások nők számára. Budapest, Salamon−Révai Ny., 1904.

HUGONNAI, Vilma: Új tetűirtó eljárás. Budapest, Franklin, 1915.

HUGONNAI, Vilma-kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Novum TV, 2017.03.08. https://www.youtube.com/watch?v=9R_Ph1RS_P8, letöltés: 2019. május 21.

Igazné Prónai, Borbála: A kötelező társadalombiztosítás kialakulása, fejlődése Magyarországon. PhD-dolgozat, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2007. https://disszertacio.ppke.hu/id/eprint/18, 2025.12.15.

JOBST, Ágnes: A női szerepek határátlépésének értelmezése az első magyar orvosnőről szóló narratívákban: Hugonnai Vilma 1847–1922. Múltunk, 2008/2. 19–29.

JOBST, Ágnes: Az emancipáció eszméjének érvényesülése: Hugonnai Vilma élete. In Asszonysorsok a XX. században. Szerkesztette: Balogh Margit, S. Nagy Katalin. Budapest, BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék– Szociális- és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, 2000. 34–51.

JOBST, Ágnes: Művelődéstörténet másképp: Hugonnai Vilma életútjáról. Az interjút készítette: Elekes Irén Borbála. Civil Rádió, Mindent a nőkről. 2011. február 11.

KAPRONCZAY, Károly: Hugonnai Vilma emlékezete. Orvosi Hetilap, 138. (1997) 48. 3060- 3061.

KATONA, Ibolya: Az első magyar orvosnő. Comm. Hist. Med. Hung., 1956. 2. sz. 80-98.

KATONA, Ibolya: Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő. Egészségnevelés, 1997/5. 245-249.

KÉRI, Katalin: Lánynevelés és női művelődés az újkori Magyarországon. Pécs, Kronosz, 2018. http://real.mtak.hu/91447/1/keri_kati_beliv_pdfa.pdf, letöltés: 2019. május 15.

KERTÉSZ, Edina: A lány, aki híres akart lenni. Budapest, Naphegy, 2018.

KERTÉSZ, Erzsébet: Vilma doktorasszony. 5. kiadás. Budapest, Móra, 2017.

MADARÁSZ, Erzsébet: Az első magyar orvosnő: Hugonnai Vilma emlékezete. Magyar Női Szemle, III. évf. 1-2. sz., 1937. január−február, 2−8.

NAGY, Lenke: Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye. Budapest, [Arany János Ny.], 1944.

PETŐ, Andrea: Nők a tudományban. Magyar Tudomány 179(2018)4, 550–565. http://epa.oszk.hu/00600/00691/00175/pdf/EPA00691_mtud_2018_04_550-565.pdf, letöltés: 2019. május 21.

SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM, Könyvtár és Levéltár (SOMKL) Hugonnai Vilma fondja., stb

 

---

[1] 1880-ban jelent meg Dr. Genersich Antal esszéje „Lehetnek-e a nők orvosok?” címmel, a Hugonnai Vilma „orvostudori” oklevelének honosítása kapcsán kirobbant botrány következményeként. Vö. Jánosi-Mózes Tibor: Lehetnek-e a nők orvosok? Egy külföldi nő orvosi oklevelének honosítása során kirobbant botrány. (2016.08.24.) https://nokert.hu/sze-20160824-0831/1528/246/lehetnek-e-nok-orvosok-egy-kulfoldi-no-orvosi-oklevelenek-honositasa; utolsó megtekintés: 2025.12.20.