Árpád-házi Szent Kinga

Arpád-házi Szent Kinga (Kunigunda) Esztergomban született 1224. március 5-én. (1224–1292).

IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként 

Kultúrtörténeti ismereteink alapján köztudomású tény, hogy az Árpád-uralkodóház bővelkedik szentekben. IV. Béla, „második államalapító” királyunk nővérét, Erzsébetet, két leányát, Margitot és Kingát szentté, egyet pedig, Jolánt boldoggá avatták. Az említettek közül Szent Erzsébet a legismertebb magyar szentünk világszerte, Szent Margit pedig szinte a teljes magyar nyelvterületen betölti ezt a kultúrtörténeti szerepet. A legkevésbé ismert Árpád-házi szent nem más, mint Szent Kinga, aki V. Boleszláv lengyel fejedelem hitveseként Kunigunda néven lett Lengyelország és Litvánia védõszentje. A lengyelek „népük anyjaként” tisztelik.

Árpád-házi Szent Kinga (Kunigunda) Esztergomban született 1224. március 5-én IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként. Kingát gyermekkorától mély vallásosság jellemezte; egész fiatalon szüzességi fogadalmat tett, életét Istennek ajánlotta. 1239-ben Boleszláv lengyel fejedelem feleségül kérte a tizenöt éves Kingát. Az ifjú lengyel királynét fényes diadalmenet kísérte Esztergomtól Krakkóig. Kérésére királyi férje tiszteletben tartotta szüzességi fogadalmát, sőt, maga is hasonló fogadalmat tett.

Kinga teljes hozományával hozzájárult az ország védelméhez; az 1241–42-es mongoltámadás („tatárjárás”) után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez: kórházakat, templomokat, kolostorokat építtetett; köztük a nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort. 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy édesapjától kérjen segítséget a nélkülöző lengyel nép számára. Ekkor kapta ajándékba a máramarosi sóbányát. A híres bochniai sóbányákat (Wieliczka) 1251-ben nyittatta meg *). 1257. március 2-án Boleszláv király, kimutatva háláját felesége országépítő tevékenysége iránt, oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre eső Szandec tartományt, ahol az említett klarissza kolostort alapította.

Férje hosszabb betegeskedés után, 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már a ferences apácák (klarisszák) ruhájában vett részt, így is jelezve élete özvegyi szakaszának irányát és tartalmát. Ettől kezdve Istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. 1284-től haláláig az ószandeci (Stary Sacz) kolostor priorisszája volt. 1292. július 24-én halt meg.

VIII. Sándor pápa 1690-ben Kingát boldoggá avatta, öt évvel később pedig XII. Ince Lengyelország egyik védőszentjévé tette. II. János Pál pápa 1999. június 16-án, Ószandecben avatta szentté.

Árpád-házi Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, jóllehet Kingát és életét kevésbé az uralkodói stílus, sokkal inkább a szolgálat jellemezte.

__________________________________________

* A wieliczkai sóbányában Szent Kinga tiszteletére kápolnát avattak, amelyet „földalatti templomnak” is hívnak, és főként a szent ereklyéinek őrzésére szolgál. Ez a sóbánya egyik legnagyobb attrakciója, mivel ez a terem a világ legnagyobb földalatti temploma. 101 méter mélyen van, hossza 54 m, szélessége 18 m, magassága 12 m. Padlója egységes sóból faragott lapokból áll, a hatalmas sókristályokból összeállított csillárok a mennyezetről 12 m-re lógnak le. A kápolnát az Újszövetségből vett jelenetek domborművei díszítik (többek között a „Menekülés Egyiptomból”, „A tizenkét éves Jézus tanít a templomban” és az „Utolsó vacsora” és egy több mint száz éves betlehem. A főoltár Jozef Markowski alkotása; Szent Kinga szobrát, és a két mellékalak, Szent József és Szent Kelemen szobrát tartalmazza. 1999-től itt látható II. János Pál szobra is, Stanisław Anioł bányász alkotása. A kápolnában misét tartanak a védőszent, Szent Kinga és Szent Borbála napján és karácsonykor. Hála a kitűnő akusztikának, a kápolnában koncerteket is rendeznek.