„Gnóthi szeauton”, avagy az újrakezdés elméletéhez
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.
Aki megelégedett, az gazdag.
Aki bátran tör előre, az eléri célját…”
(Lao Ce)
ΓΝΩΘΙ ΣΕΑΥΤΟΝ – Ismerd meg önmagad!
(Forrás: http://www.nyest.hu/hirek/a-mi-nepeink)
Kezdjük az ismert, már-már közhelyszámba menő, néha kemény önvizsgálatra, máskor könnyedebb „alteregói”, tükörképszerű szembesülésre ösztönző kérdésekkel: tudod-e, hogy ki vagy? Tudod-e, hogy honnan jössz? Mit képviselsz? Merre tartasz? Valóban tisztában vagy-e azzal, hogy a múltbeli tapasztalataidra alapozva valójában mit is szeretnél? Elérni, megvalósítani, de néha – ami talán még fontosabb – magad mögött hagyni? Tudod-e, hogy mik az értékeid, a tudásod mire elég, nem beszélve az önbizalomról és a reális önértékelésről, továbbá a kitartásról, amelyek az újrakezdéshez nélkülözhetetlen lépések pszichológiai fogódzói? És nem utolsósorban: képesnek érzed-e magad mindannak a véghezvitelére, amelyet gondolataidban, vágyaidban már-már elterveztél…?
Szóval itt sorakoznak velünk szemben az örök kérdések és tények, amelyeket – ha már a „tovább” tényét és lehetőségét keresed, sőt talán már el is döntötted – nagyban segít alátámasztani a reális önismeret. Enélkül valóban nincs sem „messzebbre”, sem „újra”. Semmilyen szinten. És ugye, ez pedig a világon a legnehezebb dolgok egyike. Hogy is írta a delphoi jósda jelmondata? „Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagadat!” Ez mindennek az alapja.
És akkor most jöjjenek a gyakorlati dolgok! Végy egy darab papírt, és rajzolj fel két kört, előbb egy kisebbet, majd köréje egy nagyobbat, mint a teljesség két szimbólumát! A kisebb a realitás és a valóság, a másik, a körötte kígyózó az álmok és az irrealitás(?) jelképe. Két dolgot tehetsz (jól nézz magadba, a hátad mögé, majd előre, a végtelenbe!): az „álmaidat” szűkíted, vagy a „realitásaidat” tágítod. Melyik meddig lehetséges, melyiket mennyire tudod, vagy képes változtatni? Ez már az egyéni felelősség kérdése. A feleletet, majd a metódust jól válaszd meg, a visszafordulás lehetőségének esélyét se hagyd ki a számításaidból (ne égess fel magad mögött minden hidat!), de ne feledd: ha a világba 100 százaléknyi elvárással indulsz, és ebből 50 percentnyi teljesül, már te nyertél! Új embereket, új tapasztalatokat, új élményeket, sőt néha egy-egy teljes univerzumot! Azt se feledd, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Félelemben nem lehet élni. Ne más létét nézd, érezd, a sajátod van ott, a kezedben!
Minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, mérlegelj, azonnal ne ugorj, de ne is szalaszd el! Ha úgy véled, új kilátás, légy bátor! Ha a döntésed gyökeresen megváltoztatja is az életed, ne ellenkezz! Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni!
Szóval itt sorakoznak velünk szemben az örök kérdések és tények, amelyeket – ha már a „tovább” tényét és lehetőségét keresed, sőt talán már el is döntötted – nagyban segít alátámasztani a reális önismeret. Enélkül valóban nincs sem „messzebbre”, sem „újra”. Semmilyen szinten. És ugye, ez pedig a világon a legnehezebb dolgok egyike. Hogy is írta a delphoi jósda jelmondata? „Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagadat!” Ez mindennek az alapja.
És akkor most jöjjenek a gyakorlati dolgok! Végy egy darab papírt, és rajzolj fel két kört, előbb egy kisebbet, majd köréje egy nagyobbat, mint a teljesség két szimbólumát! A kisebb a realitás és a valóság, a másik, a körötte kígyózó az álmok és az irrealitás(?) jelképe. Két dolgot tehetsz (jól nézz magadba, a hátad mögé, majd előre, a végtelenbe!): az „álmaidat” szűkíted, vagy a „realitásaidat” tágítod. Melyik meddig lehetséges, melyiket mennyire tudod, vagy képes változtatni? Ez már az egyéni felelősség kérdése. A feleletet, majd a metódust jól válaszd meg, a visszafordulás lehetőségének esélyét se hagyd ki a számításaidból (ne égess fel magad mögött minden hidat!), de ne feledd: ha a világba 100 százaléknyi elvárással indulsz, és ebből 50 percentnyi teljesül, már te nyertél! Új embereket, új tapasztalatokat, új élményeket, sőt néha egy-egy teljes univerzumot! Azt se feledd, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Félelemben nem lehet élni. Ne más létét nézd, érezd, a sajátod van ott, a kezedben!
Minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, mérlegelj, azonnal ne ugorj, de ne is szalaszd el! Ha úgy véled, új kilátás, légy bátor! Ha a döntésed gyökeresen megváltoztatja is az életed, ne ellenkezz! Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni!
Avagy ahogy Kölcsey írta volt anno, saját unokaöccsének: „Tenn erődre támaszkodjál; szerencsétől, ha mit nyújt, fogadd el, de ne várj semmit is. (…) Nem csüggedő erőnek pedig gyakran a sors maga is engedni látszik (…)”! (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
