CSEH HŐS NŐK. A CSEH MÚLT ÉS JELEN FONTOS NŐALAKJAI

"HŐSNŐK TERE"

CSEH HŐS NŐK. A CSEH MÚLT ÉS JELEN FONTOS NŐALAKJAI

Egy komplex nőtörténeti projekt „élettörténete“

 

Kulcsszavak: hősnők, hős nők, nőtörténet, cseh hősnők, magyar hősnők, „Hősnők Tere’

 

 

 

I.               Bevezetés

Töprengések a nőtörténetírásban. Pontosítanám: töprengések és újdonságok a nőtörténetírásban. Még pontosabban: töprengések és újdonságok a nőtörténeti fókuszú nemzeti szelfreprezentáció(k)ban, különböző művészeti ágakban, műnemekben, műfajokban. Magyar és nemzetközi vonatkozásban is. Még pontosítanék: nálunk és szomszédainknál. Pontosabban Kelet-Közép-Európában.

Immár konkrétan: egy projekt, amely a (cseh) nemzeti hősnőket alapul véve, a design oldaláról elindulva a művészetek, a könyvkiadás, a nemzetközi kapcsolatok, a diplomácia stb. utján, beépülve mintegy 30 ország lokális nyelvébe és kultúrájába, nemzetközivé lett. Majd globálissá.[1] Arról lesz szó, hogy ez 2020-ban hogyan is jött létre, honnan és meddig jutott, mit is jelentett, és nem utolsósorban: mely hatást, hatásokat ért el, mely típusú és jellegű konzekvenciákat generált, összegzésekig jutott.

 

II.            Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális tendenciákban[2]

Mostanában, globalizálódott világunkban vitathatatlanul két kulturális jelenségsorozat tarol végig kontinenseken, nyelveken, kultúrákon. Amely globalizáltból nemzetivé lesz, mégis része a globalizációs tendenciáknak. (“Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális...”)

Az egyik a női egalitásjelenség megerősödését reprezentáló, a kiemelkedő női hősökről, alkotókról, politikusokról, művészekről, sportolókról stb. szóló portrésorozatok/könysorozatok egymás utáni megjelenése, amelyek a mi világunkban is jelen vannak, immár jó ideje (a lenti válogatásban 4 nyelven, HU/SK/CZ/EN).

Érdekes a re-/prezentáció tendenciája, hiszen nagyjarészt tizenéveseknek szóló, lényegében megküzdött, végtelen kitartást és életerőt sugárzó, motivációs élettörténetekről-parafrázisokról beszélünk, e konkrét vonulat esetében női történetekről, elsősorban ugyancsak női/tizenéves lány olvasóknak szánva, ehhez való nyelvezettel. (“Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális ...”)

A másik vonulat általánosabb, amelyhez az első is igazából valamely módon mégiscsak kapcsolódik. Ez az ún. példakép-tendencia (jobb terminus technicus nem lévén, alkottam egyet), amelynek keretében az egyes nyelvek, kultúrák, nemzetek régmúlt női/férfi hősnőitől/hőseitől kiindulva elérkezünk a máig, a mai idők női/férfi "velünk élő" példaképeiig, mintegy felvállalva egy lineáris történeti (mesélő narratívai) tendenciát, eljutva a kitűzött motivációs identifikációs csúcspontig, talán célig: "Mindez veled is megtörténhet!"

És itt figyelhető meg egy erős célcsoportváltás, hiszen míg a női példaképekről szóló válogatások elsődleges célcsoportja a tizenéves lányok generációi(!), addig a példaképekről szóló kötetek minden generáció számára javasoltak, azaz „"nemzeti kánonná” minősíttettnek, bizonyos értelemben.

Ha ez esetben adottnak és validnak vesszük Erik Erikson[3], illetve James Marcia[4] pszichológusok egymásra épülő identitáselméleteit, az előbbi típusú kötetek célcsoportja abszolút értelemben korrektül megfogalmazott, hiszen az identitás-krízis megküzdésének folyamatában az identitásdiffúzió elkerülésének abszolút eszközei lehetnek a kötetek. (“Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális ...”) A második típusú példakép-kötetek célcsoportja bizonyos értelemben csupán most identifikálódik, hiszen a portrék szövegleírásának megváltoztatása, az illusztrációk művészivé változtatása stb. kitágítja az identifikáció célcsoportját a felnőtt érdeklődők körével, ily módon egy lehetséges nemzeti kánont validál. Ennek megfelelően bővül a megnyilatkozás módja online/offline kiállítással, művészi rajzokkal/festményekkel, stb. Pl.

https://firstladies.si.edu/,

https://www.czechcentres.cz/projekty/ceske-hrdinky, 

https://www.czechcentres.cz/en/projects/ceske-hrdinky?locale=en.

"Mindezt alaposan megerősíti az itt kiadott kötetek köztudatba juttatásának módja, pontosabban marketingkampánya (bár jelentősen másnak tűnik), a közösségi finanszírozás, a közösségi élmény mint adományozás, illetve az adakozás érzése és ennek felvállalása, mint megküzdési módozat." (“Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális ...”) (“Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális ...”) Hiszen ezek is identitásképző élmények és elemek. "Ugyanakkor nem elhanyagolandó a reprezentáció mint eszköz és mint eredő sem, hiszen mindez adott esetben lehet állami, nemzeti, de természetesen felvállaltan akár nemzetközi preferenciájú, sőt interkontinentális volumenű is, mint azt az adott szempontú nemzeti reprezentációs tendencia és narratíva adja/kívánja/elvárja." (“Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális ...”) (“Női(/Lány?) és példakép-motivációs kötetek - nemzeti és globális ...”)

 

III. „CSEH HŐSNŐK”, vagy HŐS NŐK? :

„A CSEH MÚLT ÉS JELEN FONTOS NŐALAKJAI”[5]

 

1.     Mi is ez?

A jelentős cseh nőalakok történetének illusztrált mozaikja – uralkodónők, politikusok, művészek, kutatók és sportolók, amelyek jól körülhatárolt, jelentékeny nyomott hagytak maguk után nemcsak a cseh, hanem a világtörténelemi múltban és jelenben is.

"A kiállítás koncepciója 2020-ban keletkezett és létrejöttét a csehszlovák nők választójogának 100-ik, valamint Božena Němcová írónő születésének 200. évfordulója inspirálta. Jelen projekt körülbelül 30 fontos cseh nő kortárs illusztrátorok és illusztrátornők (!, a pilzeni Nyugat-Csehországi Egyetem Dizájn és Művészeti Karának hallgatói, konkrétan Renáta Fučíková mentoráltjai) által megálmodott portréját mutatja be. A projekt a Hrdinky kiadványra épül, amely 2020-ban jelent meg az Euromedia kiadónál . [6]

 

2.     Eredet és háttér

A „Cseh hősnők” projektet Renáta Fučíková akadémiai festőművész indította el, és vezetésével három félév alatt a Didaktikai Illusztrációk Stúdió hallgatói több mint száz portrét illusztráltak a cseh történelem és jelen jelentős női személyiségeiről. A projekt magában foglalja a „Hősnők” című kiadvány kiadását és a kapcsolódó, globális szintű kiállítási tevékenységeket.

A „Hősnők” című könyvet az Euromedia adta ki 2020-ban. 2021-ben elnyerte az csehországi  Arany Szalag díjat. A könyv ihletője a csehszlovák nők 1920-as egyenlő szavazati jogának törvénybe iktatásának 100. évfordulója volt. A Ladislav Sutnar Tervező és Művészeti Kar, a Cseh Központok és a Prágai Nemzetközi Rádió közös projektje. A kiadvány összesen 9 újranyomást ért meg, és a mai napig 20 000 példányt nyomtattak belőle. Létrejött a „Cseh hősnők” című kiállítás is, amely 50 portréból és rövid életrajzokból áll. A kiállítást 18 nyelvre fordították le. 2020 óta több mint 60 kiállításon mutatta be fizikailag világszerte – Izraelben, Luxemburgban, Olaszországban, Hollandiában, Finnországban, Grúziában, Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Romániában, Magyarországon, Görögországban, Portugáliában, Koszovóban, Szlovákiában, Ukrajnában, Egyiptomban, az Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Hongkongban, Pakisztánban és Nigériában.

A projekt egy eredeti diákkutatásból indult ki, ahol az illusztrátorok a nők világát és a női témákat, mint például az egészség, a mentális és fizikai betegségek, de a megjelenés kérdéseit is vizsgálták.

 

3.     Nemzetközi társadalmi jelentőség

A kiállításoknak köszönhetően a kiadvány számos könyv inspirációjává vált világszerte. Ennek mintájára 6 hasonló könyv született különböző országokban, például Nigériában (Cseh és nigériai hősnők) vagy Pakisztánban (Cseh és pakisztáni hősnők – Iszlámábád, Pakisztán – Lahore kiadásában, pakisztáni hősnők portréival Murtaz Jafri professzor és a Nemzeti Művészeti Főiskola rektorhelyettesének irányításával).

---

[1] https://info.zcu.cz/Ceske-hrdinky--Nad-vystavnim-projektem-Sutnarky-prevzala-zastitu-prvni-dama-Ceske-republiky/clanek.jsp?id=7651

[2] https://csehgizella.blogspot.com/2021/05/noi-es-peldakep-motivacios-kotetek.html, letöltés: 2026. 01. 07.

[3] Eriksoni pszichoszociális fejlődéselmélet

Az eriksoni pszichoszociális fejlődésmodellt Erik H. Erikon neves fejlődéspszichológus fogalmazta meg. Ebben 8 különböző szakaszt állapít meg, amiken az egészséges fejlődésmenetű ember a csecsemőkortól kezdve a késő öregkorig áthalad.

(5. szakasz: Identitás vs. szerepkonfúzió

Nyerhető énerő: Hűség

Egzisztenciális kérdés: Ki vagyok én, és mi lehet belőlem?

Jellemző életkor: 13-19 éves korig

A serdülőkor időszaka, amikor is a gyerek újonnan elkezd foglalkozni azzal, milyennek tűnhet mások szemében. Ahogy kezdenek átlépni a gyerekkorból a felnőttkorba, a serdülők elkezdenek játszani különböző szerepekkel, amiket betölthetnek a világban. A kísérletezés közben kipróbálnak rengeteg tevékenységet és viselkedést. Ezért kezdetben hajlamosak némi szerepkonfúzióra – a sok lehetséges alternatíva miatt nehezen tudják eldönteni, hogyan is illenek ők bele ebbe az egészbe, ami körülöttük van. Végül a legtöbb serdülőben ezen kísérletezés következményeként kialakul egy identitás érzés azt illetően, hogy kik ők, és merre tart az életük.)

[4]  James Marcia identitás-állapot elmélete

James Marcia létrehozott egy olyan strukturális interjút, melynek célja, hogy a tinédzsereket négy identitásállapot valamelyikébe besorolja. Az identitásállapotok leírják és bemutatják a tinédzserek fejlődését az identitás formálódásában. Marcia elmélete szerint az identitás definíciója, hogy az egyén sok alternatíva közül éretten dönt arról, hogy milyen foglalkozást, vallást, szexuális irányultságot, és politikai nézetet választ. A négy lehetséges identitásállapot:
1. Diffúz identitás szakasza: az egyén még nem választott identitást magának, és nem határozott meg semmilyen irányt a jövőre nézve.

2. Korai zárás szakasza: Amikor az egyén elköteleződött egy identitás mellett, de nem fedezte fel azt, hogy ez illik-e hozzá leginkább.

3. Moratórium szakasza: Az egyén egy identitásválságot él meg éppen, és aktívan keresi a válaszokat azokra az életét érintő fontos kérdésekre, amikben bizonytalan, és amik iránt el akar köteleződni.
4. Identitás megtalálása, elérése: az az állapot, amikor az egyén megoldja az identitásválságot, az ott felmerülő kérdésekre adott válaszokkal.

[5] A projekt alapját képező grafikai anyag a SUTNARKA – Fakulta designu a umění Západočeské univerzity v Plzni diákjai révén jöhetett létre.

[6]  FUČÍKOVÁ, R., TUČKOVÁ, K., KŘÍŽOVÁ, L., MUSILOVÁ, A. Hrdinky: Příběhy významných českých žen. 1. vyd. Praha: Euromedia Group, a. s., 2020, 165 s. ISBN: 978-80-242-6888-0

Adalékok és töredékek az orvosnőtörténet kutatás kérdéseihez - előadás-tervezet, Tomori Szeniorakadémia, 11. félév, 2026.02.04.

 

Vilma Hugonnai – Psychological Portrait I.

1. Basic character: extraordinary internal discipline and self-regulation

One of the most defining layers of Vilma Hugonnai's personality is her unusually high level of self-control and perseverance. For a woman to pursue higher education (and abroad!) within the social framework of the 19th century is in itself an outstanding form of resilience.

Main characteristics:

Intensive, long-term goal orientation

High tolerance for frustration

Constant self-discipline and work ethic

Stable internal motivation that did not depend on the environment

This internal discipline made it possible for her to wait 18 years for her medical degree to be recognized in Hungary – without giving up her profession.

2. Intellectual autonomy and cognitive courage

Vilma's thinking was highly analytical, logical and systemic. Even as a little girl, she “thought differently”: she did not follow conventions, but the need for understanding.

Cognitive profile:

High abstraction skills

Strong problem-solving competence

Scientific curiosity

Internally driven, not driven by external expectations

This cognitive autonomy allowed her to not only apply, but also question the medical and social norms of the time.

3. Moral maturity and sense of justice

Her personality mixed the humanistic heritage of the Enlightenment and her own traumatic experiences of the restrictions on women. This created an ethically based identity.

Moral pattern: 

A strong sense of justice

Sensitivity to the suffering of others

Inner protest against social inequalities

Developed moral judgment

This moral layer explains why she became one of the leading figures in Hungarian women's education and health education.

4. Pattern of trauma processing

Regular rejection (rejection of diploma, ridicule, social obstacles) did not break her – it transformed her.

Her coping strategies:

Failure becomes a goal

Rejection becomes a mission

Loss becomes competence

Psychology calls this post-traumatic growth: Vilma not only restored her inner world, but also raised it to a higher level.

5. Relationship functioning and attachment pattern

Although she may have seemed strict at first glance, her relationships were much more:

based on trust,

consistent,

stable,

caring.

She was not a conflict avoider, but she always remained rational. Due to the limitations she experienced in her own life, she consciously helped others develop autonomy – especially women.

6. Identity integration

Vilma’s identity is rarely unified and transparent. She did not live a double life, did not make gestures to social expectations to make her life easier. She carried the identity of a “doctor” even when she was not officially allowed to practice.

Her beliefs about herself:

“My knowledge justifies my existence.”

“Truth does not depend on whether it is accepted.”

“Social progress is a personal responsibility.”

7. Psychological summary

If we were to give a diagnostic, but not pathological, personality profile of Vilma Hugonnai today, we could say this:

High level of internal control (self-regulation)
Resilient, persistent, long-term goal-oriented self-image
Strong intellectual autonomy
Deep moral horizon
Empathetic, but boundary-maintaining relationship functioning
Developed identity integrity and missional approach

Her entire personality shows the image of a person who was not born into her time, but was a bearer of ideas that preceded her time.

Hugonnai Vilma – Pszichológiai portré I.

1. Alapkarakter: rendkívüli belső fegyelem és önszabályozás

Hugonnai Vilma személyiségének egyik legmeghatározóbb rétege a szokatlanul magas önkontroll és kitartás. A 19. század társadalmi keretei között egy nő számára felsőfokú tanulmányokat folytatni (ráadásul külföldön!) már önmagában a reziliencia kimagasló formáját jelzi.

Fő jellemzők:

Intenzív, hosszútávú célorientáció

A frusztráció magas tűrése

Állandó önfegyelem és munkabírás

Stabil belső motiváció, amely nem függött a környezettől

Ez a belső fegyelem tette lehetővé, hogy 16 éven át várjon orvosi diplomája magyarországi elismerésére – anélkül, hogy feladta volna hivatását.

2. Intellektuális autonómia és kognitív bátorság

Vilma gondolkodása erősen analitikus, logikus és rendszerszemléletű volt. Már kislányként is „másképp gondolkodott”: nem a konvenciókat követte, hanem a megértés igényét.

Kognitív profil:

Magas absztrakciós készség

Erős problémamegoldó kompetencia

Tudományos kíváncsiság

Belsőleg vezérelt, nem külső elvárások irányítják

Ez a kognitív autonómia tette lehetővé, hogy ne csupán alkalmazza, hanem meg is kérdőjelezze a kor orvosi és társadalmi normáit.

                                     

3. Morális érés és igazságérzet

A személyiségében keveredett a felvilágosodás humanista öröksége és a saját traumatikus tapasztalatai a nők korlátozásáról. Ez egy etikai alapú identitást hozott létre.

Morális mintázat:

Határozott igazságérzet

Mások szenvedésére való érzékenység

A társadalmi egyenlőtlenségek elleni belső tiltakozás

Fejlett erkölcsi ítélőképesség

Ez a morális réteg magyarázza, miért lett a magyar nőnevelés és egészségügyi felvilágosítás egyik élharcosa.

4. A trauma feldolgozásának mintázata

A rendszeres elutasítás (a diploma visszautasítása, gúny, társadalmi akadályok) nem törte össze – átalakította.

Megküzdési stratégiái:

A kudarcból cél lesz

Az elutasításból küldetés

A veszteségből kompetencia

Ezt a pszichológia poszttraumás növekedésnek nevezi: Vilma nem csak helyreállította belső világát, de magasabb szintre emelte.

5. Kapcsolati működés és kötődési mintázat

Bár első pillantásra szigorúnak tűnhetett, kapcsolataiban sokkal inkább:

bizalmon alapuló,

következetes,

stabil,

gondoskodó.

Nem volt konfliktuskerülő, de mindig racionális maradt. A saját életében megélt korlátozottság miatt másoknál tudatosan segítette az autonómia kialakulását – különösen nők esetében.

6. Az identitás integráltsága

Vilma identitása ritka módon egységes és átlátható. Nem élt kettős életet, nem tett gesztusokat a társadalmi elvárásoknak, hogy könnyebb útja legyen. Az „orvosnő” identitását akkor is viselte, amikor hivatalosan még nem engedték gyakorolni.

Önmagára vonatkozó meggyőződései:

„A tudásom jogossá teszi a létezésemet.”

„Az igazság nem attól függ, elfogadják-e.”

„A társadalmi haladás személyes felelősség.”

7. Pszichológiai összegzés

Ha ma kellene diagnosztikus, de nem patológiás személyiségprofilt adni Hugonnai Vilmáról, ezt mondhatnánk:

Magas szintű belső kontroll (self-regulation)

Reziliens, kitartó, hosszútávú célokra hangolt énkép

Erős intellektuális autonómia

Mélységes morális horizont

Empatikus, de határokat tartó kapcsolati működés

Fejlett identitásintegritás és missziós szemlélet

Egész személyisége olyan ember képét mutatja, aki nem a korába született, hanem a korát megelőző eszmék hordozója volt.

Cseh Gizella tanulmánya Amrita Sher-Gilről a Tomori Pál Főiskola 2025. évi Tudományos Mozaik című tudományos folyóiratában

Cseh Gizella tanulmánya Amrita Sher-Gilről a a Tomori Pál Főiskola Tudományos Mozaik című tudományos folyóirata 2025. évi 1. számában jelent meg 

INDIAI-MAGYAR RAPSZÓDIA: AMRITA SHER-GIL (ÉS EGY TRANSZNACIONÁLIS CSALÁD) EMLÉKEZETE, ILLETVE A TRANSZFORMATÍV-DINAMIKUS MULTI-/(TRANSZ)KULTURÁLIS DISZKURZUSBAN KIALAKULT LOKÁLIS IDENTITÁSVÁLTOZATA(I) 

címmel.

A tanulmány teljes terjedelemben a Tomori Pál Főiskola honlapján olvasható.

https://tpfk.hu/wp-content/uploads/2025/09/Scientific_Mosaic_2025_1.pdf

The Way We Were - Tribute a la hommage Robert Redford

Bon voyage, Mr Redford. 

 "I have no regrets, because I’ve done everything I could to the best of my ability.” Robert Redford, 1936-2025

EN-The Way We Were

The film I intend to present today is actually one of the many other lovely masterpieces that have remained in my mind and have been alive, existing and making me think – for years. And writing, talking about, and summarizing why each such film actually belongs to this quasi “subjective canon” is easy and difficult – at the same time.

The film I finally decided on was made in 1973, directed by Sydney Pollack, and titled: The Way We Were.

The question may be asked: why did I choose this work? For me, the answer is self-evident: this is the film that, even after many viewings, still raises the same question in my mind, along with the same cathartic feelings, which the director brilliantly handles from the brilliant premise at the beginning of the film (with a continuous, parallel juxtaposition that almost teaches us how to do it) to the end of the plot. Then, as a resolution, he naturally provides his epilogue, which only makes the dilemma posed at the beginning of the story even more emphatic, more emphatic and immortal; ergo, in his own way, he still provides some kind of solution: instead of a prosaic solution, the amplification of the dilemma. In this way – or precisely because of this – the viewer (in this case, in me) has a pile of “the eternal question”, or a forced situation waiting for an answer: which way of being, behavior is the truer one, the more exclusive one, the more salutary one, which has a stronger right to exist…? (There are arguments, of course – pro and con.) To this day, I have not been able to decide on the answer. That is why I am now talking about this (?) – in this respect almost parabolic – filmmaking.

“In a sense, he was like the country he lived in. He had everything too easily, but at least he was aware of it…” – begins the story’s male protagonist, Hubbell Gardiner, in his highly successful short story from his university days, entitled The American Smile, which perfectly describes himself and his “caste” generation. (As an anticipation, we can indicate that the dilemma already indicated above – in medias res – is fully present.)

As it is evident from the previous lines, we are in America, to be precise, in the America of the 1930s, at Yale University. Here they meet – and in a sense the social contradictions are already perceptibly revealed in the opening scenes – Katie Morosky (Barbra Streisand’s great performance), the rebellious, Russian-born “loud-mouthed Jewish girl from New York”, the young communist sympathizer, an excellent orator, a blind believer in collective truth, and a young woman incapable of social and personal compromise, and Hubbell Gardiner (Robert Redford), a talented writer from a good family, with endless social opportunities, one of Yale’s golden boys and excellent athletes. The social background of both of them and the gaping ideological/principle gap between them naturally determine their university years (despite the almost immediately perceptible mutual sympathy). The beginning of the story is therefore almost typical in this sense: two people with different backgrounds and beliefs met at an inopportune time and place.

However, the continuation is far from ordinary. Years pass after university before the two meet again. By then World War II is in full swing. Katie's character has not changed at all: she fights, protests against the production of the atomic bomb, organizes Soviet-American friendly evenings, works in the military information office and on the radio. Hubbell spent the war years – in a privileged place and manner – in the navy, he is apparently well, he seems balanced. And then they meet again; then a new emotional and personal universe is revealed to both of them – which, for a time, seems whole, even as an illusion…

Before the man, the woman's, who from the perspective of the years and the darkness of the anonymous distance has followed his every step with a kind of infinite faith, is almost the only one who constantly encourages him to write more. And before the woman, the man's, who has been monitoring Katie's person and activities since her university years; and the woman gets to know the world of infinite social possibilities that gives rise to the man's existence, where - by her own admission - she absolutely does not fit in. When the construction of the common world begins, the walls are already cracking; the man knows and sees, the woman does not yet want to know and see, especially not to acknowledge it. The emotional reciprocity found then overrides everything - even the personal and principled self-surrender that can be felt on both sides. Which, of course, can be done - for a while. But then (as later in our story) the consequence explodes more powerful than anything. But not there yet, for now we are only at the illusions and the adaptation that must be attempted. Up to this point, this film is a story of mutual tolerance.

The setting of the new, shared world is Hollywood, where Hubbell arrives as a screenwriter. This is the world of eternal glamour and tennis courts, where the price of success and a privileged lifestyle is: abandonment of principles and servile adaptation. Which is not so easy for Hubbell – with Katie behind him – for a while. It goes on for a while, and Katie tries to adapt for their shared future. Then comes one of the darkest periods in America's recent history, the "witch-hunting" activities of the committee investigating un-American activities, marked by the name of Senator Joseph McCarthy (which is analyzed and presented in a great and unique way in the 2005 black-and-white chamber piece directed by George Clooney, Good Night, and Good Luck.), which Katie can no longer tolerate without saying a word. In a blessed state (despite her husband's opposition), she sets out and goes to Washington to demonstrate: to hold the government accountable for its violation of the law. What almost ends in a bloody scene, her husband is just able to save her and their future child from the destructive flood. At this point (embodied in their heated argument) comes the moment of the collapse of their shared world – and they are both now aware of this; despite the emotional community, the joint universe built on self-surrender and principled differences is only a passing illusion, because it is not built on homogeneous foundations. (And from this a general human behavior can emerge: emotions can rarely override principles, ideologies and social or personal mentality.)

Now, at the end of the story, let's generalize and polarize: “broad road” or “narrow road”? Principles or compromise? How healthy is which, and how much is salutary? Where is the limit? “It’s not the issues and principles that are important, but the person. I want to live, and live well…” – says the male protagonist in the debate, “A person is not a person without principles…” – replies the female protagonist. “We have no rights and freedom of speech, and we never will, because people are afraid. Don’t shout, because it’s useless, nothing will change anyway…” – concludes the debate with the husband. So the woman believes in ideas and change, the man in immutability and prosaic existence. Can weakness and lack of principles be forgiven? According to the man (partly) yes, according to the woman, never. Similarly, as in the story of Romeo and Juliet: the juxtaposition of their polarized, parallel, yet antagonistic existences and destinies based on antagonistic opposites gives the catharsis its timeless, uplifting quality, the awareness of the phenomenon, and at the same time the eternal presence of the dilemma, and the difficulty of providing an answer. We know that man is not a man without principles, but man is also weak, willing to compromise and do unethical things in order to survive in the struggle for existence. The latter is also characteristic of man, and the woman cannot resolve this with her human and feminine nature. In this way, the story – according to the almost obligatory cliché of American films – cannot have a happy ending, it is predictable. The common future of these two, extremely different human characters is only temporarily possible, never definitively. And here is the force majeure: although they have always belonged together…

Then – depicted many years later – the director's epilogue: Katie is living in New York again, continuing what she has always believed in: the fight for a better future for humanity. One day, he accidentally runs into Hubbell, and then the final scene – cathartic – that ensures the immortality and timelessness of the film occurs: the emotional community between the two of them still lives and exists strongly, but the experience is stronger; they know that, along with different principles and behaviors, they can never have a happy, shared future.

The Way We Were

colorful, Hungarian-language, American musical drama, 118 minutes, 1973

director: Sydney Pollack

screenwriter: Arthur Laurents

musician: Marvin Hamlisch

cinematographer: Harry Stradling, Jr..

costume designer: Dorothy Jeakins, Moss Mabry

producer: Ray Stark

scenic designer: Stephen B. Grimes

editor: John F. Burnett

cast(s):

Barbra Streisand (Katie Morosky)

Robert Redford (Hubbell Gardner)

Lois Chiles (Carol Ann)

Patrick O'Neal (George Bissinger)

Viveca Lindfors (Paula Bissinger)

Allyn Ann McLerie (Rhea)

Murray Hamilton (Brooks Carpenter)

(2015)

Európai Nyelvi Koktélbár 2025

Magyar-magyar mint idegen nyelv-szlovák-szlovák mint idegen nyelv szakosként/specializációval szlovák mint idegennyelvi mininyelvórákat tartottam/tarthattam az Európai Nyelvi Koktélbár 2025 rendezvényen 2025. szeptember 12-én 14.00-tól a budapesti Olasz Kultúrintézetben (Bródy Sándor u. 8.). 

Bővebb információk az esemény Facebook-oldalán olvashatók:

https://www.facebook.com/events/s/europai-nyelvi-koktelbar-2025-/1283919725925953/?rdid=e1nbF6T8tbhSS06s

"Az EUNIC Hungary (a Magyarországon működő európai kulturális intézetek ernyőszervezete) és az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága idén tizenharmadik alkalommal rendezi meg a Nyelvek Európai Napja alkalmából az európai nyelvi és kulturális sokszínűség ünnepét, az ➡️Európai Nyelvi Koktélbárt⬅️.

Az esemény célja, hogy

📌felhívja a figyelmet a nyelvtanulás fontosságára,

📌Európa nyelvi változatosságára, és hogy

📌 játékos, szórakoztató nyelvi feladatokat, próbanyelvórákat kínáljon a látogatóknak.

📌HELYSZÍN: Istituto Italiano di Cultura Budapest (1088 Budapest, Bródy Sándor u. 8.)

ℹ️ A látogatók a résztvevő intézmények asztalainál oldhatnak meg nyelvekkel kapcsolatos feladatokat, lehetőséget kapnak anyanyelvi beszélőkkel való társalgásra, illetve megszerezhetik a jelképes Európai Nyelvi Útlevelet. A játékban résztvevők között a kulturális intézetek által felajánlott, nyelvtanuláshoz kapcsolódó értékes nyereményeket sorsolnak ki. A nyelvi túrával párhuzamosan a látogatóknak lehetőségük lesz 20 perces próbanyelvórákon részt venni, különböző nyelvekkel ismerkedni. A rendezvény támogatója az Európai Bizottság.

PROGRAM

14.00 Köszöntő

14.10–17.30 Játékok és tesztek, interaktív foglalkozások és érdekes információk a különböző standoknál

14.30–17.30 Mininyelvórák – Próbálj ki egy vagy több idegen nyelvet!

17.30-ig Kérhetsz tombolaszámot a tombolastandnál, ha összegyűjtötted a megfelelő számú pecsétet.

17.45 Ajándéksorsolás – Nyerd el a szervezők által felajánlott értékes ajándékok valamelyikét!"