Szendrey Júlia, a "feleségek felesége", avagy "az elfeledett magyar George Sand" emlékezete (Keszthely, 1828.12.29.–Pest, 1868.09.06.)

Az idén ünnepeltük Szendrey Júlia születésének 190. és halálának 150. évfordulóját is. Ennek hivatott emlékezetet állítani az Országos Széchényi Könyvtár Ezerszer Júlia – Arcok és kérdőjelek című időszaki kiállítása, amely 2018 novembere és 2019 márciusa közötti nyitvatartása alatt várja látogatóit.

E tárlatot megelőzően utoljára a Petőfi Irodalmi Múzeum a „A szatmári−pesti Georges Sand” címmel állított emléket a költőnőnek, Petőfi Sándor hitvesének, a 2005/2006. évadban; egy, a költőnő életét és irodalmi hagyatékát bemutató kiállítással tisztelgett. A „szatmári−pesti Georges Sand”, a „nemzet asszonya”, a „nemzet özvegye”, ahogy kortársai nevezték, tehetségesebb költő, műfordító és érdekesebb asszony volt annál, mint hogy „csak” Petőfi felesége legyen.

Szendrey Júlia 1828. december 29-én született Keszthelyen, Újmajorban. Apja, Szendrey Ignác ez időben a Festetics-uradalom tiszttartója volt. Hamarosan elkerültek Keszthelyről Erdélybe; Erdődre, pontosabban az erdődi várba. Szendrey Júlia 1840 és 1844 között Pesten, Tänzer (Lejtei) Lilla tanintézetében tanult. Hazakerülése után, 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon ismerkedett meg Petőfivel; majd pontosan egy esztendő múlva, 1847. szeptember 8-án – az erdődi vár kápolnájában, atyai áldás nélkül – házasságot kötöttek. Fiuk, Zoltán, 1848 decemberében született. Júlia – férje 1849 júliusában bekövetkezett halála után – 1850 nyarán, 10 nappal a gyászév letelte előtt, Horváth Árpád egyetemi tanár felesége lett. Második, szerencsétlen házasságából négy gyermeke született: Attila, Árpád, a pár hónapot élt Viola és Ilona. Szendrey Júlia hosszú betegeskedés után 1868. szeptember 6-án hunyt el Pesten. Életében különböző lapokban, folyóiratokban néhány költeménye, prózai írása és naplójának részletei jelentek meg. Ezeket halála után összegyűjtve adták ki. 

A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása – többek között – ez utóbbi Szendrey Júliának is emléket állított. Gondoljuk csak el, micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy egy féltve nevelt, elkényeztetett leány, akinek korábban a legnagyobb problémája az volt, hogy farsangkor a Nagykároly környéki bálok mindegyikén jelen lehessen, hátat fordítson a szülői háznak, és választottjával elinduljon az ismeretlenbe! A fiatal pár végül a fővárosban, a Dohány utcai albérletben kezdett új életet. (Egy ideig itt élt velük Jókai Mór is.) Aztán a hosszú, közös olvasások és a baráti beszélgetések közepette maga a feleség is íróvá vált… Majd a történelem hirtelen mindezt elsöpörte. Az irigyelt asszony hirtelen védtelen özvegy lett egy kicsi fiúgyermekkel; kiszolgáltatva a hatóságoknak, a sajtó, továbbá az emberek ízléstelen megjegyzéseinek. Hogyan próbálta újra építeni az életét önálló ember módjára, feleség, anya és író lenni egy többnyire ellenséges környezetben − a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása főként erre összpontosított. A tárlat tervezője Ratzky Rita, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató asszonya volt. 

Ehhez képest az Országos Széchényi Könyvtár  Ezerszer Júlia – Arcok és kérdőjelek című időszaki, idén november 8-án megnyílt, annak gazdag anyagára épülő kiállítása – kiegészülve a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéhez tartozó relikviákkal – Szendrey Júlia irodalmi és magánéleti szerepvállalását hivatott bemutatni. A tárlat Szendrey Júlia levelei, naplótöredékei, versei és Andersen-fordításai mellett korabeli hírlapok és mellékleteik segítségével bepillantást enged a korszak viselet- és társadalomtörténetébe is.

Szendrey Júlia alakjához sokszor még ma is a 19. század második felében, a 20. század elején gyakran kapcsolt jelzők (hiú, kacér, excentrikus) és asszociációk (nadrág, szivar, rövid haj, „feleségek felesége”, „erdődi George Sand”, „Petőfi hűtlen özvegye”) tapadnak, a szakirodalom pedig sokkal inkább foglalkozott a magánéletével és annak megítélésével, mint irodalmi munkásságának értékelésével.

Az OSZK-kiállítás célja, hogy a kortárs reflexiók és a 19. század végi, 20. század eleji recepció mellett az utóbbi években megjelent, friss szemléletű szövegkiadások segítségével új kérdéseket, megközelítéseket, interpretációs lehetőségeket vessen fel.

Szendrey Júlia sokoldalú személyiségére és irodalmi örökségére, valamint a hozzá kötődő képzetekre reflektáló kortárs művészi értelmezések egyik reprezentatív formája a MOME Textiltervező Tanszékének hallgatói által készített, a kiállítást díszítő öt installáció.

Forrás: https://www.szoljon.hu/kultura/hazai-kultura/szobrot-kapott-koppenhagaban-szendrey-julia-1409023/?fbclid=IwAR1UuH3BAfx_bi_guoBTcpZ-jo9VAUZzQthl5jDQym6Up2gBrmfhj5ghCTE

Ugyancsak az idei emlékév egy másik kiemelkedő aktusa Szendrey Júlia koppenhágai szobrának felavatása, hiszen Petőfi Sándor hitvese az Andersen-mesék magyarra fordítójaként is ismert. Az életnagyságú bronz alkotás, amelynek alkotója Kligl Sándor szobrászművész, büszkén hirdeti Szendrey Júlia példaértékű hagyatékát. A mű avatására 2018. december 7-én került sor.

Mindezek a történések és aktualitások azt igazolják, hogy Szendrey Júlia emlékezete és munkássága a mai napig jelen van a magyar művelődéstörténet berkeiben.