Brandenburgi Katalin

Brandenburgi Katalin(1604–1649) Bethlen Gábor második feleségeként érkezett Erdélybe.

Apja Hohenzollern János Zsigmond brandenburgi választófejedelem, anyja Anna porosz hercegnő volt. Egy bátyja volt, a későbbi György Vilmos brandenburgi választófejedelem, valamint két nővére, Anna Zsófia és Mária Eleonóra, akik a dán, illetve a svéd királyokhoz mentek feleségül. Katalin kilencévesen veszítette el édesanyját, ezt követően egyik nővére férjének, Gusztáv Adolf svéd királynak az udvarában nevelkedett. Bethlen Gábor 1625-ben kezdeményezte a dinasztikus és szövetségi céllal létrehozandó házasságot, amelyet a Porta is engedélyezett. 

Brandenburgi Katalin Bethlen második feleségeként érkezett Erdélybe, és helyzetét külön megnehezítette az első hitves, a buzgó kálvinista Károlyi Zsuzsanna emlékezete, aki a klasszikus, szigorú fejedelemasszonyt mintázta meg a fejedelem mellett. Katalin különleges helyzetét a fejedelemasszonyok között az jelentette, hogy ő utóbb fejedelem lett. Bethlen ugyanis végrendeletében őt jelölte ki utódjának, sőt, fél évvel a halála előtt meg is választatta a rendekkel. Az ellene forduló erdélyi rendek azonban alig egy év alatt ellehetetlenítették uralmát, és a tényleges uralkodásra tett gyenge kísérleteit is alapjaiban szétzúzták. 

Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin esküvőjét 1626. március 2-án tartották Kassán. A fényes küldöttséggel érkezett ara alig egy nappal korábban ismerkedett meg 24 évvel idősebb férjével. A házasok eleinte csak tolmács segítségével beszélgethettek egymással, mivel Katalin csak németül és franciául tudott, míg a fejedelem nem volt járatos e nyelvekben. A fejedelem szerette Katalint, akinek viszont egyáltalán nem volt érzéke a politikához, ezért Bethlen úgy rendelkezett, hogy halála után a kormányzást egy 12 tagú tanáccsal és öccsével, Bethlen Istvánnal együtt gyakorolhatja. 

Bethlen Gábor a házasságkötés után három évvel, 1629. november 15-én meghalt, és Brandenburgi Katalin elfoglalhatta a fejedelmi trónt. Katalin fejedelemsége azonban Bethlen óvintézkedései ellenére hatalmi válságba sodorta Erdélyt. Az országgyűlés kihasználta, hogy Katalin nem ért az államügyekhez, és korlátozta fejedelmi hatalmát. Katalin ekkor felajánlotta magát Erdélyt II. Ferdinánd császárnak. Közben Bethlen István Rákóczi Györgyöt próbálta meghívni a fejedelmi székbe, amire azonban Rákóczi rászánta magát a cselekvésre és a kialakult helyzettel elégedetlen hajdúk élén Erdélybe indult volna, Katalint 1630. szeptember 28-án lemondatták, és Bethlen István lett a fejedelem. Az egyezkedés elkezdődött, s hamarosan kiderült, hogy a Porta számára érdektelen, hogy melyikük lesz Erdély fejedelme, s ennek megfelelően két kinevezési okiratot is küldött. A döntés az országgyűlés és Brandenburgi Katalin kezében volt, aki – mivel Habsburg-ellenessége miatt mindig gyűlölte Bethlen Istvánt – Rákóczi György kinevezési parancsát olvasta fel. 

1631-ben Katalin elhagyta Erdélyt, és Magyarországra költözött, 1633-ban pedig áttért a római katolikus vallásra. 1639-ben pedig feleségül ment Ferenc Albert szász-lauenburgi herceghez, akivel a bécsi udvarban ismerkedett meg, majd német földre költöztek, és itt hunyt el 1649-ben.