„Vegeztem penteken zent peter martyr napyan. vr zvletety vtan. ezer. evt zaz. tyzenkylenc eztendevben. Ezen eztendev ben hala meg pereny jmreh. magyer orzagbely nadrifpan.” Ezek a mondatok a Cornides-kódex lapjain maradtak fenn, a további bejegyzéssel egyetemben: „Ezeknek teftek mykoron hat napyg az ebeknek vetuen marattak volna. Annak vtanna roma ban vitetenek. Maftan kedeg mykeppen mondatyk nyvgoznak placenciaban. Kenzatanak kedeg ez nemes zentek es martirok october hauanak hatod nap yan. Vr zvletety vtan keet zaz. nyolc vanheet eztendevben. dyoclecianufnak alatta. Vegeztetik zent iuftina azzonnak elete. vrnak eztendeyben. Ezer. Evt. zaz tyzenheet eztendevben.: - rafkay lea.”
Ez a bejegyzés először azonosított a magyar kultúrtörténet során női kódexmásolót, valamint ebből ismerjük a XV. századi latin szentbeszédeket tartalmazó magyar nyelvű fordítás kézíratának hiteles datálását is.
A Nyulak szigeti domonkos apácakolostor a magyar nyelvű irodalom egyik legfontosabb központja volt, hiszen ott keletkezett a legrégibb magyar nyelvű kódexek java része. Itt tevékenykedett a XVI. század elején többek között Ráskay Lea, az előkelő származású, művelt szerzetesnő, egyben első ismert kódexmásoló apácánk is.[1] Ráskay Lea kiválóan tudott latinul, s korának egész műveltségével bírt. 1510–1522 között öt kódexet másolt le: a Szent Margit életét, a Példák könyvét, a Cornides-kódexet, a Domonkos-kódexet és a Horvát-kódexet. Kéziratainak nyelvezete közel áll a mai nyelvhez.
Ráskay Lea a nemesi családok által támogatott scriptóriumban nyugodtan szentelhette életét a másoló munkának. A kolostor könyvtárosa volt, ahol a rend szabályzatainak megfelelően, tönkrement könyvek újramásolásával, újak beszerzésével, rendezésével és rendben tartásával, valamint kölcsönzésével foglalkozott, illetve titkári teendőket is ellátott. Társaival párhuzamosan több kódexen is dolgozott. Feltehetően 1529-ben, a zárda kiürítésekor menekült el a törökök elől, s ekkor gondoskodott a becses könyvekről, melyek így fennmaradhattak. Egy társát ismerjük név szerint, Katerinát, azaz Legéndy Katót.
1835-ben azonosította a Margit-legenda és a Domonkos-kódex másolóját Horvát István, aki úgy vélte, hogy egy Szent Domonkos szerzetében élő szorgalmas férfi műve a két kódex, Toldy-Schedel Ferenc pedig már az összes általunk ismert Ráskai-kódexet ugyanannak a kéznek tulajdonította. Végül Volf György találta meg a Cornides-kódex 365. lapján a nevet is, innentől lett bizonyossá Ráskay Lea léte és kódexmásoló tevékenysége.
Ráskay Leáról szól Beöthy Zsolt egyik költői elbeszélése (1881).
[1] Ráskay Lea bizonyára annak a régi, a Gut-Keled nemzetségből származó főnemesi családnak sarja volt, amely Ráska községről kapta a nevét, s amelynek tagjai már II. Endre alatt, azután a 16. század végéig udvari és országos főtisztségeket viseltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése