Az ún. hatodik érzék, a propriorecepció, tudományosan igazolt jelenség, mindemellett szervezetünk igen fontos tulajdonsága.
Ezzel a képességünkkel tudunk például úgy járni, hogy nem nézünk egyfolytában a lábunk elé, illetve meg tudjuk érinteni az orrunkat csukott szemmel. A propriorecepció lényege, hogy ha az adott tényszerűség, cselekvés, történés vonatkozásában hiányoznak a külvilágból érkező jelek (fizikai kontaktus stb.), az agy különleges dolgokat képes „tenni, cselekedni”; olyan érzetet generál, illetve tudatosít, mintha ténylegesen lezajlott volna az adott történés; „kitalálja”, hogy minek, hol és hogyan kéne végbemennie, lennie. Eddig a tudományos háttér. Most pedig gondoljuk tovább az eddigieket, elvonatkoztatva, a hatodik érzék = fizikai történések, témák, cselekmények és a misztikum némiképp együttes síkján. Természetesen segítséget hívunk, „hatodik érzékünket” és fantáziánkat, a borzongás iránti igényünket, no meg M. Night Shymalan indiai származású amerikai rendezőt.
Bizonyára kitalálták, merre is tartunk. Igen, van ez a furcsa film és még furcsább rendezője. Nem hiszem, hogy kevesen látták, hiszen kultuszfilmmé lett. Az egyik bármikor átélhető legsejtelmesebb moziról, az egyedüllétről, a félelemről és a halálról szól. És mindemellett az emberi bátorságról, a nehézségek, a lehetetlen legyőzéséről, megzabolázásáról, meghaladásáról. Ráadásul gyermeki mivolttal kiegészítve. Úgy együttesen. Ettől (is) zseniális és utánozhatatlan.
Bizonyára már rájöttek: a Hatodik érzékről (The Sixth Sense), az 1999-ben készült amerikai pszichothrillerről beszélünk, amelyet a már említett Manoj Nelliyattu Shyamalan írt és rendezett. A főszerepben Bruce Willis és Haley Joel Osment volt látható, mint dr. Malcolm Crowe és Cole Sear. A filmet hat Oscar- és két Golden Globe-díjra jelölték. A mozi sikere egy csapásra híressé tette a filmet készítő M. Night Shyamalant.
A hatodik érzék ebben a filmben a halottak szellemével való kommunikációs képességet jelenti, amelynek a birtokában egy nyolc éves kisfiú, Cole van. A dolog maga ettől még ugyanolyan nyomasztó és riasztó. Cole védtelenül szenvedi meg ezeknek a halottaknak a közelségét, mígnem találkozik dr. Malcolmmal, aki a gyermeklelkek nagy szakértője, és ő próbál meg a kisfiú segítségére sietni. Hogy milyen áron? Erről szól maga a film. Megoldási konklúziója és módozata egyéb esetekben is általánosan megfogadandó; a félelmet voltaképpen az győzi le, ha szembenézünk vele, úgyhogy Cole és Malcolm megpróbálják kideríteni, vajon valójában mit is akarnak a szellemek a fiútól. Ugyanakkor doktor Malcolm-nak is akadnak nehézségei az életével; egy tragikus eset után kizökken addigi sikeres életviteléből, elveszíti feleségével a kapcsolatot, és egyáltalán nem találja a visszautat régi énjéhez. Úgy tűnik, a Cole-lal való beszélgetések őt is megnyugtatják, és a film végére ő is rájön, kicsoda is valójában…
A Hatodik érzék feszültséggel teli különleges film, de szeretnénk javasolni, ha valaki el akarja mesélni nekünk a történetet, mielőtt láttuk volna, tegyünk úgy, ahogy Haley Joel Osment javasolta egy interjújában: „Fogd be a füled, és ne hagyd, hogy szegényebb legyél egy valódi filmélménnyel!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése