Gyerekként meggyűlt a baja a német nyelvvel, ám néhány évtized múlva egy antikváriumban talált orosz–angol szótár örökre megpecsételte a sorsát. Lomb Kató zsidó származása miatt a második világháborúban bujkálni kényszerült, de még Budapest ostroma alatt is nyelvet tanult. Elismert szinkrontolmács lett, beutazta a világot, összesen 16 nyelven tudott fordítani, de 28 nyelvet megértett. „A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni, mert amíg egy orvos nem hibázhat, mert egy beteg életébe is kerülhet, egy rosszul elmondott, de mégis érthető nyelvtöréssel azért valamire megyünk” – vallotta. Egy elfeledett lingvista története, aki már húsz éve nincs köztünk.
Senki sem sejtette, hogy tolmács lesz belőle
A kis Katalin Szilárd Ármin és Schwartz Gizella lányaként látta meg a napvilágot 1909 telén. Édesapja a szegények körorvosa volt egy baranyai kisvárosban. Kató latint és franciát tanult a polgári iskolában, később Pécsett az osztálytársaihoz képest – akikre német nevelőnő vigyázott, vagy sváb származásúak voltak – nem tudott jól németül. „Nagyon hátul kullogtam mögöttük” – mesélte a Friderikusz Showban.
Ekkor még senki sem sejthette, hogy a világ első szinkrontolmácsainak egyike válik belőle, és nyelvtudásának köszönhetően bejárja majd a világot. Kettesre érettségizett németből, majd a középiskola után vegyésznek tanult, végül fizikából és kémiából doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. „Nem szeretjük egymást a vegyészettel, ő engem, én őt. Pontosság, manualitás, ami elengedhetetlen a vegyészeknél, bennem nem volt meg” – nyilatkozta Vitray Tamásnak az Ötszemközt című műsorban, már az 1970-es években.
De vissza az egyetemi évekhez! Amikor a ’30-as évek végén befejezte tanulmányait, nála tapasztaltabb szakemberek sem kaptak munkát, pláne ő kezdőként. Magánélete viszont jól alakult – Budapesten, Terézvárosban házasságot kötött a nála tíz évvel idősebb Laub (Lomb) Frigyes cégvezetővel: felvette férje nevét, így lett dr. Szilárd Katalinból Lomb Kató.
Bekopogott a polgármesteri hivatalba
Diplomájának nem vette hasznát, nemsokára a második világháború is közbeszólt. Zsidó származása miatt Budapest ostroma előtt és alatt bujkálni kényszerült kisfiával. Férjét, aki szintén zsidó származású volt, békén hagyták a nyilasok, ugyanis elektromérnök volt a LAUB gyárnál, ahol létfontosságú hadifelszereléseket gyártottak. 1941-ben egy körúti antikváriumban rábukkant egy nagyon régi orosz–angol szótárra.
„Megejtett a varázsa ennek a számomra idegen ábécének” – mondta.
Diplomájának nem vette hasznát, nemsokára a második világháború is közbeszólt. Zsidó származása miatt Budapest ostroma előtt és alatt bujkálni kényszerült kisfiával. Férjét, aki szintén zsidó származású volt, békén hagyták a nyilasok, ugyanis elektromérnök volt a LAUB gyárnál, ahol létfontosságú hadifelszereléseket gyártottak. 1941-ben egy körúti antikváriumban rábukkant egy nagyon régi orosz–angol szótárra.
„Megejtett a varázsa ennek a számomra idegen ábécének” – mondta.
Hazarohant, és elkezdte tanulmányozni, illetve az orosz irodalomról is sokat olvasott a fordítások során. Az orosz akkor tiltott nyelv volt, rejtegetnie kellett a könyveket, a fiatal feleség a légiriadók alatt is tanult – egyedül, nyelvtanár nélkül. Két év alatt megtanult oroszul.
Amikor vége lett a háborúnak, próbált állás után nézni. „A felszabadulás heteiben jóformán az egyetlen olyan ember voltam, aki orosz, cirill betűs írógépen írni tudott, ez volt a fő attrakció benne” – fogalmazott. Így helyezkedett el 1945 februárjában az akkori főpolgármester tolmácsaként. Budapest romokban hevert, de égett a villany a polgármester irodájában, ő pedig bekopogott. „Megkérdeztem, nincs-e szükség tolmácsra. Azt mondták, hogy »ne beszéljen annyit, üljön le, és hívja fel a városparancsnokot«” – emlékezett vissza. Két év múlva már a Parlamentben találta magát, hogy a képviselőknek tolmácsoljon.
Amikor vége lett a háborúnak, próbált állás után nézni. „A felszabadulás heteiben jóformán az egyetlen olyan ember voltam, aki orosz, cirill betűs írógépen írni tudott, ez volt a fő attrakció benne” – fogalmazott. Így helyezkedett el 1945 februárjában az akkori főpolgármester tolmácsaként. Budapest romokban hevert, de égett a villany a polgármester irodájában, ő pedig bekopogott. „Megkérdeztem, nincs-e szükség tolmácsra. Azt mondták, hogy »ne beszéljen annyit, üljön le, és hívja fel a városparancsnokot«” – emlékezett vissza. Két év múlva már a Parlamentben találta magát, hogy a képviselőknek tolmácsoljon.
„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni”
Tíz nyelven tudott beszélni és tolmácsolni, további haton szakirodalmat fordítani, szépirodalmat élvezni, és még tizenegyen megértette a publicisztikai szöveget.
Összesen 16 nyelven keresett pénzt, de legalább 28 nyelvet ismert minimum az írott szöveg megértése szintjén.
„Hogy hány nyelven tudok? Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az oroszt, németet, angolt, franciát elég jól tudom ahhoz, hogy bármilyen kombinációban rögtönözve tolmácsoljam vagy fordítsam. Spanyolhoz, olaszhoz, japánhoz, kínaihoz, lengyelhez kicsit hozzá kell készülnöm: ilyenkor saját naplófüzeteimnek ezeken a nyelveken írt részeibe szoktam belelapozgatni. A svéd, norvég, román, portugál, holland, bolgár és cseh irodalmat olvasom: az írott – politikai vagy műszaki – szövegeket fordítani tudom” – írta a Bábeli harmónia című kötetében 1988-ban.
Így tanulok nyelveket című könyve 1970-ben jelent meg, négy kiadást is megélt. Az utolsó kiadás megjelenésekor, 1995-ben újságíróknak így fogalmazott: „Nyelvtanulásnál sosem árt egy kis önvállveregetés. Az önkritika, a szorongás ugyanis bénítólag hat.” Azt vallotta, hogy a nyelvek elsajátításában az önbizalom és a jó módszer sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a nyelvtehetség. Nem hitt abban, hogy nyelvet csak fiatalon érdemes tanulni, a nyelv ugyanis Lomb Kató szerint nemcsak az emberi kapcsolatok építésének, hanem szellemi képességünk és lelki egyensúlyunk megőrzésének is hatékony eszköze. Meggyőződése volt, hogy nemcsak külföldön lehet jól megtanulni egy adott idegen nyelvet.
Tíz nyelven tudott beszélni és tolmácsolni, további haton szakirodalmat fordítani, szépirodalmat élvezni, és még tizenegyen megértette a publicisztikai szöveget.
Összesen 16 nyelven keresett pénzt, de legalább 28 nyelvet ismert minimum az írott szöveg megértése szintjén.
„Hogy hány nyelven tudok? Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az oroszt, németet, angolt, franciát elég jól tudom ahhoz, hogy bármilyen kombinációban rögtönözve tolmácsoljam vagy fordítsam. Spanyolhoz, olaszhoz, japánhoz, kínaihoz, lengyelhez kicsit hozzá kell készülnöm: ilyenkor saját naplófüzeteimnek ezeken a nyelveken írt részeibe szoktam belelapozgatni. A svéd, norvég, román, portugál, holland, bolgár és cseh irodalmat olvasom: az írott – politikai vagy műszaki – szövegeket fordítani tudom” – írta a Bábeli harmónia című kötetében 1988-ban.
Így tanulok nyelveket című könyve 1970-ben jelent meg, négy kiadást is megélt. Az utolsó kiadás megjelenésekor, 1995-ben újságíróknak így fogalmazott: „Nyelvtanulásnál sosem árt egy kis önvállveregetés. Az önkritika, a szorongás ugyanis bénítólag hat.” Azt vallotta, hogy a nyelvek elsajátításában az önbizalom és a jó módszer sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a nyelvtehetség. Nem hitt abban, hogy nyelvet csak fiatalon érdemes tanulni, a nyelv ugyanis Lomb Kató szerint nemcsak az emberi kapcsolatok építésének, hanem szellemi képességünk és lelki egyensúlyunk megőrzésének is hatékony eszköze. Meggyőződése volt, hogy nemcsak külföldön lehet jól megtanulni egy adott idegen nyelvet.
„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni, mert amíg egy orvos nem hibázhat, mert egy beteg életébe is kerülhet, egy rosszul elmondott, de mégis érthető nyelvtöréssel azért valamire megyünk” – ez volt a leghíresebb mondása.
Nyelvzseni volt, de ő saját magát nem tartotta annak. Írásaiban szívesen használt egy saját maga által kitalált, a nyelvtanulásban használt egyenletet: ráfordított idő × motiváció / gátlás = eredmény.
Vagyis ha tudjuk, mit akarunk elérni a nyelvtanulással, emellett a legszorosabb munkabeosztás mellett is ráfordítunk mindennap legalább tíz percet, továbbá félre tudjuk tenni a megszólalástól való félelmünket, akkor könnyű dolgunk lesz. Mindig a nyelvtanulás örömteli részébe kapaszkodott, unta a nyelvkönyvek mondvacsinált dialógusait, nyelvtanárhoz soha nem járt. Ehelyett az volt a szokása, hogy beszerzett egy jó regényt idegen nyelven, és abból fejtette meg az adott nyelv alapjait, nyelvtanát és a szavakat.
Kínai írásjelekkel jegyzetelt munka közben
A világ öt kontinensén, negyven országban járt tolmácsként, nemzetközi konferenciákon dolgozott. UNESCO-üléseken szinkrontolmácsolt, egy eseményen hét-nyolc székbe is beültethették hihetetlen tudásának köszönhetően.
Miközben hallgatta a szöveget, jegyzetelt, de nem magyarul vagy az adott idegen nyelven, hanem például, amikor franciáról angolra kellett fordítania, a gyorsaság kedvéért a szöveget kínai írásjelekkel jegyezte föl magának. (A kínai hieroglifáknál egy szimbólum ugyanis több szót takar.) Erről is Vitray Tamásnak mesélt az Ötszemközt-ben. Hivatásos tolmácsként a kor szabadúszójának vagy egyéni vállalkozójának is nevezhetnénk: maszekban dolgozott. „A mi munkaadónk háromszor változik egy héten” – magyarázta szintén Vitraynak.
Úgy tartotta, hogy egy világ van, de a nyelveken keresztül annak sokkal több színét, formáját lehet megismerni. Külföldi útjai során mindig helyiekkel beszélgetett.
„Bemegyek (egy üzletbe) alkudni egy kesztyűre, amit eszem ágában sincs megvenni, de így bővül a szókincsem.” Ő nyert három új szót, az eladó meg gondolt, amit akart.
Egy interjúban arról is beszélt, hogy miközben azt mondják, a finn a magyar rokon nyelve, Finnország volt az egyetlen ország, ahol semmilyen nyelven nem tudta megértetni magát.
Vagyis ha tudjuk, mit akarunk elérni a nyelvtanulással, emellett a legszorosabb munkabeosztás mellett is ráfordítunk mindennap legalább tíz percet, továbbá félre tudjuk tenni a megszólalástól való félelmünket, akkor könnyű dolgunk lesz. Mindig a nyelvtanulás örömteli részébe kapaszkodott, unta a nyelvkönyvek mondvacsinált dialógusait, nyelvtanárhoz soha nem járt. Ehelyett az volt a szokása, hogy beszerzett egy jó regényt idegen nyelven, és abból fejtette meg az adott nyelv alapjait, nyelvtanát és a szavakat.
Kínai írásjelekkel jegyzetelt munka közben
A világ öt kontinensén, negyven országban járt tolmácsként, nemzetközi konferenciákon dolgozott. UNESCO-üléseken szinkrontolmácsolt, egy eseményen hét-nyolc székbe is beültethették hihetetlen tudásának köszönhetően.
Miközben hallgatta a szöveget, jegyzetelt, de nem magyarul vagy az adott idegen nyelven, hanem például, amikor franciáról angolra kellett fordítania, a gyorsaság kedvéért a szöveget kínai írásjelekkel jegyezte föl magának. (A kínai hieroglifáknál egy szimbólum ugyanis több szót takar.) Erről is Vitray Tamásnak mesélt az Ötszemközt-ben. Hivatásos tolmácsként a kor szabadúszójának vagy egyéni vállalkozójának is nevezhetnénk: maszekban dolgozott. „A mi munkaadónk háromszor változik egy héten” – magyarázta szintén Vitraynak.
Úgy tartotta, hogy egy világ van, de a nyelveken keresztül annak sokkal több színét, formáját lehet megismerni. Külföldi útjai során mindig helyiekkel beszélgetett.
„Bemegyek (egy üzletbe) alkudni egy kesztyűre, amit eszem ágában sincs megvenni, de így bővül a szókincsem.” Ő nyert három új szót, az eladó meg gondolt, amit akart.
Egy interjúban arról is beszélt, hogy miközben azt mondják, a finn a magyar rokon nyelve, Finnország volt az egyetlen ország, ahol semmilyen nyelven nem tudta megértetni magát.
„Lektúra, natúra, sítúra”
Érdekesség, hogy bár nyelvzseninek tartották, csak kínaiból volt hivatalos nyelvvizsgája. „Jelentkeztem aztán japán vizsgára is, kijelöltek egy vizsgáztatót, de amikor hallottam, hogy ő akar vizsgáztatni, úgy megsértődtem, hogy nem mentem el. Ő meg úgy megijedt, hogy a Lomb Katót kell vizsgáztatnia, hogy ő se jött el” – mesélte Friderikusznak. A vizsgáztató ugyanis feleannyit se tudott, mint Lomb Kató.
„Azt szoktam mondani magamról, hogy három rögeszmém van: a lektúra, vagyis az olvasás, a natúra, vagyis a természet, a természetben való séták, és a sítúra.” Mindhármat szenvedélyesen űzte. Amikor a tolmácsolásban holtszezon volt, akkor síelt. Ahogy ő fogalmazott, átsíelte a januárt. Meggyőződése volt, hogy a testmozgás segíti a szellemi munkában.
Utolsó éveiben is szívesen tanult nyelvet, fia elmondása szerint 92 éves kora után még az ivrit nyelvvel (a héber modern változata) próbálkozott, igaz, akkor már nem sok sikerrel. Önmagát legszívesebben „lingvistának” nevezte (szembeállítva a nyelvész kifejezéssel), olyan emberre utalva, aki praktikus célokból, érdeklődésből sajátít el több nyelvet. Hosszú életét – saját bevallása szerint – nem is a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás világította be.
Érdekesség, hogy bár nyelvzseninek tartották, csak kínaiból volt hivatalos nyelvvizsgája. „Jelentkeztem aztán japán vizsgára is, kijelöltek egy vizsgáztatót, de amikor hallottam, hogy ő akar vizsgáztatni, úgy megsértődtem, hogy nem mentem el. Ő meg úgy megijedt, hogy a Lomb Katót kell vizsgáztatnia, hogy ő se jött el” – mesélte Friderikusznak. A vizsgáztató ugyanis feleannyit se tudott, mint Lomb Kató.
„Azt szoktam mondani magamról, hogy három rögeszmém van: a lektúra, vagyis az olvasás, a natúra, vagyis a természet, a természetben való séták, és a sítúra.” Mindhármat szenvedélyesen űzte. Amikor a tolmácsolásban holtszezon volt, akkor síelt. Ahogy ő fogalmazott, átsíelte a januárt. Meggyőződése volt, hogy a testmozgás segíti a szellemi munkában.
Utolsó éveiben is szívesen tanult nyelvet, fia elmondása szerint 92 éves kora után még az ivrit nyelvvel (a héber modern változata) próbálkozott, igaz, akkor már nem sok sikerrel. Önmagát legszívesebben „lingvistának” nevezte (szembeállítva a nyelvész kifejezéssel), olyan emberre utalva, aki praktikus célokból, érdeklődésből sajátít el több nyelvet. Hosszú életét – saját bevallása szerint – nem is a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás világította be.
2003. június 9-én, 94 évesen bekövetkezett haláláról éppúgy elfeledkeztek, mint az életében elértekről. Halálhírét mindössze két-három újság hozta le. Sírhelye a Farkasréti temetőben található.
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/otszemkozt-lomb-kato-vitray-tamas-YQtmsKCpOHvoJNX4
