Bezerédj Amália (1804–1837)

Mottó:

„Az én első könyvem nem az ábécé volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve. Ez maradt jó sok esztendeig legkedvesebb könyvem, az én gyermekkoromnak egyetlen egy gyermekkönyve. Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek–ifjúsági könyveimnek terebélyes fája. Ez tett adósává a gyermekvilágnak, mindazt a gyönyörűséget, mit egyetlen könyv szerzett gyermeki léleknek, tetézve adni nektek, gyerekek.”

(Benedek Elek)

        

A magyar meseirodalom első nagyasszonya, Bezerédj Amália 1804. április 15-én született a Vas megyei Szentivánfán. Apja, Bezerédj György jogász, a dunántúli tábla elnöke, anyja, Szegedy Antónia, Kisfaludy Sándor múzsájának és feleségének, Szegedy Rózának a húga. A frigyből született hét testvér közül Amália volt a legidősebb; a testvérek nagyon gondos nevelésben részesültek.

         Amália tizenhét éves korában, 1821-ben lépett házasságra Bezerédj Istvánnal. Kisleányuk, Floriana Maria Anna Elisabeth Antónia 1834. május 7-én Pozsonyban született.

Bezerédj Amália volt az első alkotó a magyar irodalomban, aki a gyermekvilággal foglalkozott. 1835-ben először jelent meg nyomtatásban irodalmi műve A remeték címmel. Leghíresebb, legnagyobb hatású munkája a Flóri könyve lett, az első magyar nyelvű verses, képes, kottás daloskönyv, amely a Hídján létrehozott nevelési intézmény gyermekeinek íródott.

A gyengélkedő, tüdőbeteg Amália 1837-ben gyógyulást remélve Máriavölgybe utazott, ahol elhunyt. Ezt követően maga Bezerédj István rendezte sajtó alá felesége kéziratait; 1839−1840-ben sorra jelentette meg felesége irodalmi hagyatékát.

Bohusné Szögyény Antónia (1803–1890)

Személyében nem mást tisztelünk, mint a közjótékonykodás, a nőnevelés, az irodalom és a művészetek lelkes támogatójaként ismert magyar nagyasszonyt. 

Bohus János aradi főispán felesége volt; Aradon kisdedóvót alapított. A Bohus-kastély háziasszonyaként az 1848−1849-es harcok idején élelmiszerrel és ruházattal látta le a szabadságharcosokat. E tevékenységét a fegyverletétel után is folytatta; látogatta a különböző börtönökbe zárt rabokat. 

Történelmi pillanatok szemtanúja is volt; jelen volt a fegyverletételi okiratok megszerkesztésénél és az aláírásoknál is. Világosi kastélyukban írta alá unokatestvére, Görgey Artúr a fegyverletételi megállapodást az oroszokkal. Naplójában részletesen leírta a világosi eseményeket. 

Halála után, 1910-ben szobrot emeltek tiszteletére, amely a világosi kastély parkjában ma is látható.