Karacs Ferencné Takáts Éva (1779−1845)

A magyar kultúrtörténetben is léteznek családok, generációk, szülők és utódok, amelyek−akik a maguk szellemi teljesítményével együtt, de külön-külön is maradandót alkottak; azaz tevékenységük mindenképp nyomot hagyott a magyar művelődéstörténet lapjain. Ezek közé tartozik a Karacs család is; a püspökladányi születésű, a debreceni református kollégiumban tanult, a pesti szellemi élet jelentős alakjává vált rézmetsző apa, Karacs Ferenc, felesége, Takáts Éva írónő és leányuk, a magyar nőnevelés egyik kiemelkedő alakjává lett Karacs Teréz.

Takáts Éva 1780-ban született Rákospalotán Takáts Ádám és Bessenyey Éva házasságából. Apja és nagyapja is református lelkészek voltak, írtak, fordítottak; a családban a kultúra, a széleskörű műveltség magától értetődő volt. A lány tizenhét éves korában, apja halála után kereset után kellett, hogy nézzen; hímezni tanított, hogy testvéreit taníttatni tudja. 1802-ben kötött házasságot Karacs Ferenc rézmetszővel. Pesti házuk, a „Karacs-Tuszkulánum” fogalommá lett, a korabeli értelmiségi és művészvilág találkozóhelye volt; baráti körükhöz tartozott többek között Kántorné Engelhardt Anna, Laborfalvy Róza, Virág Benedek, Kisfaludy Károly. A Karacs család hat gyermeket nevelt fel; és mindegyik – a lányok is – szakmát is tanultak, hogy önálló egzisztenciával rendelkezzenek.

A 18-19. század fordulóján Takáts Éva nehéz, úttörő szerepet vállalt fel; az elsők között hirdette meggyőződését, hogy a női és a férfi intellektus azonos értékű, megfelelő színvonalú nevelés mellett a nők versenyképesek lehetnek politikai, tudományos, művészeti stb. pályákon egyaránt. Takáts Éva mindemellett szépirodalmi írásokat, elbeszéléseket is megjelentett, valamint írt színikritikákat és esszéket egyaránt. 1845-ben hunyt el Pesten.

Összes munkáinak két kötete 1853-ban jelent meg Miskolcon. Az írónő emlékezetét őrzi a Magyar Írónők Albuma (Budapest, 1890) és A magyar nőnevelés úttörői című kiadvány (Budapest, 1962).

Brunszvik Teréz (1775−1861)

A magyar gyermeknevelés egyik élharcosa, az első magyarországi óvodák alapítója, Teleki Blanka nagynénje.

Brunszvik (eredetileg: Brunswick) Teréz Pozsonyban született 1775-ben. Apja Brunswick Antal gróf, édesanyja Seeber Anna bárónő. Négy gyermekük született, akik közül Teréz a kisdedóvók révén, Jozefin pedig − a legújabb kutatások szerint − mint a beethoveni „halhatatlan kedves” szerzett maradandó hírnevet. Két testvérük volt még, Ferenc és Karolina. Anyjuk korán özvegyen maradt és a négy gyermekével együtt Magyarországra, majd Bécsbe költözött. Ezt követően Teréz és Jozefin családjával Oroszországban, Svájcban, végül Csehországban élt, majd Budára költözött.

Brunszvik Teréz ezt követően elindította korszakalkotó cselekedetei sorát: 1828-ban megszervezte a krisztinavárosi ipariskolát, 1828. június elsején megnyitotta az Angyalkertet, a korszak első óvodáját, korabeli nevén kisdedóvóját. Ezt követően cselédiskolát hozott létre, majd egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére, majd további tizenegy óvoda létrehozásánál volt még jelen; haláláig ezek száma elérte a nyolcvanat. Ebben a nagy munkában volt óriási segítségére unokahúga, Teleki Blanka, akivel ugyancsak együtt dolgoztak az első magyar nőnevelő intézet létrehozásán. Brunszvik Teréz 1861-ben hunyt el Dukán (Vácduka). A martonvásári temetőben helyezték örök nyugalomra.

Brunszvik Teréz portréját több változatban Barabás Miklós készítette el. A grófnő emlékezetét őrzi a Brunszvik Teréz-díj, amelyet kiemelkedő óvodapedagógiai munkásságért ítélnek oda.

Prievara Tibor: A XXI. századi tanár (Andragógiai záródolgozat, 2015)

A zárómunka égisze alatt – és keretében – egy olyan kortárs pedagógiai jelenségnek szentelnék teret, figyelmet, amely elsősorban a középiskolás korosztály oktatása keretén belül jelent meg és vált ismertté, jelenleg már gyakorlattá, Prievara Tibor tanár úr szakmai tevékenységének köszönhetően, és főként hogy nemrégiben megjelent az ezt a módszert elemző, bemutató, prezentáló A XXI. századi tanár című kiadvány (Neteducatio Kft., 2015). 

Mindennek bemutatását tenném szakmai végiggondolásként, hogy a felnőttképzésben, felsőoktatásban, különös tekintettel a nyelvoktatás módszertanára, ennek átemelése hogyan, milyen módszerekkel, milyen módozatban volna lehetséges, alkalmazható. Ennek végiggondolása már korántsem e gondolatmenet és –sor feladata, de a kezdeti bemutatási, ismertetési lépés lehetősége sem az utolsó.

Végigültem Prievara Tibor tréningjét. Többévnyi oktatási gyakorlatot követően. Más területeken végzett, projekttevékenységben (is) kulmináló tapasztalatot követően. És most értettem meg a nyelvi projektoktatás lényegét. Ezért is választottam e témakör lehetséges végiggondolását.

A nyelvoktatás új útjaira, módszertani lehetőségeire, variációira szükség van. A felnőttképzés sem tudja el-/megkerülni az IKT-eszközök használatát, a projektoktatás jelenségeit, a tanulásszervezés új útjait, lehetőségeit, megoldásait. Ehhez kínál egy új megoldási verziót a gamifikációs eszközöket is alkalmazó Prievara-módszer, amelynek záró tematikája nem egyéb, mint a 21. századi oktatási attitűd alapvetően öt kategóriája, amelyek jellemzése és megléte jellemzi a kortárs (nyelv)oktatást, minőségi és mennyiségi téren egyaránt. Engem ezek felnőttképzésbeli oktatási lehetőségei és végiggondolási lehetősége ragadott meg, amelynek gyakorlati miértjei igen, hogyanjai még nem láthatóak teljes mértékben. E kis gondolatmenet ennek kezdeti lépését csak felvázolni hivatott. Továbbgondolásra a nyelvoktatási elméleti és gyakorlati szakemberek többsége hivatott.

Prievara Tibor a 21. századi képességek kódolása címszó alatt a tanulási tevékenység/tanulói munka - 21. századi képességek verziója alatt az alábbi öt kulcsterületet érti: 

1. Tudásépítés (T), 

2. Együttműködés (E), 

3. IKT-használat (IKT), 

4. Valós problémák megoldása és innováció (V), 

5. Önszabályozás (Ö). 

Részleteiben:

1. Tudásépítés akkor történik, amikor a hallgatók az új és a meglévő ismereteiket úgy ötvözik, hogy abból számukra új gondolatok és értelmezések jönnek létre. Nem történik tudásépítés, ha egyszerűen csak reprodukálnak valamilyen ismeretet, amelyet olvastak, hallottak, gyűjtöttek. Ennek során értelmezés, elemzés, szintetizálás, értékelés történik.

Az adatgyűjtés (könyvekből, interneten) része lehet a tudásépítésnek, de magában még nem számít annak.

A tevékenység fő követelménye a tevékenység azon része, amely 1) a diákok számára a legtöbb időt és erőfeszítést követeli, 2) a tanárok megnevezik az értékelési kritériumok során.

2. Együttműködés. Bár sokféle páros vagy csoportmunka lehet nagyon hatékony módja annak, hogy a hallgatók segítsék egymást valamilyen ismeret elsajátításában, ebben az esetben az együttműködés minősége tartandó szem előtt. Az együttműködés magasabb szintjein a hallgatók közös felelősséget viselnek a munkájukért, és e tevékenység lehetőséget ad számukra, hogy elsajátítsanak fontos együttműködési készségeket: tárgyaljanak, osszák fel a munkát, figyeljenek mások gondolataira, és e többféle gondolatot képesek legyenek koherens egésszé kovácsolni.

A hallgatók közösen dolgoznak, ha a tevékenység során párokban vagy csoportban kell együtt dolgozniuk, megbeszélniük valamilyen témát, megoldaniuk egy problémát vagy létrehozniuk valamit. Ha a tevékenységben segíteniük kell egymást egy feladat megoldásában és/vagy értékelniük kell egymás munkáját, együttdolgozásnak minősül.

Ennél a szempontnál a csoportos munka a fontos, a közös megbeszélés nem számít közös munkának. A közös munka történhet élőben, valamilyen technikai eszköz segítségével, lehetnek szereplői más csoportok, szakértők stb. Ha a hallgatók interjút készítenek egy oktatóval pl., szakmai tanácsot kapnak, az közös munkának számít.

Kollaboráció akkor történik, ha az együtt dolgozó csoport közös felelősséget visel a munkáért. Amennyiben a hallgató külsős szakértővel dolgozik, csak akkor beszélünk kollaborációról, ha minden szereplő osztozik a felelősségben. Ha a hallgatók egy más csoport tagjaival fejlesztenek pl. egy weboldalt, automatikusan kollaborációról beszélünk. A legmagasabbra azok a tevékenységek értékelendők, amelyekben a diákoknak közös érdemi döntéseket kell hozniuk, megegyezésre kell jutniuk mind a feladat tartalmát, mind folyamatát, illetve termékét illetően. Fontos, hogy ebben az esetben nem az számít, hogy milyen mértékben valósult meg az együttműködés, hanem az, hogy magam a feladat mennyiben adott erre lehetőséget, mennyire követelte azt meg.

3. IKT-használat – IKT-eszközök – infokommunikációs technológia. Számítógépek, videokamerák, okostelefonok, tabletek.

Ezen a területen zajló tudásépítésről akkor beszélünk, ha a hallgatók értelmezés, elemzés, szintézis és értékelés révén számukra új gondolatokat és eszméket hoznak létre. A hallgatók tudást építenek IKT-eszközökkel, amikor például következtetéseket vonnak le többféle forrás alapján, amelyeket az interneten gyűjtöttek össze. Nem történik tudásépítés, ha egyszerűen csak anyagot gyűjtenek az interneten, és azt leírják bármiféle értelezés, elemzés, szintetizálás nélkül.

4. Valós problémák és innováció – A hagyományos oktatási környezetben az oktatási tevékenységek elválnak mindattól, amit a hallgatók az intézményen kívül tapasztalnak és csinálnak. Ez a problémakör alkalmas arra, hogy mennyire dolgoznak, valamint képesek dolgozni a hallgatók a valós életből vett helyzetekkel és adatokkal. Azok a tevékenységek érnek el magas értéket kódolási szempontból, amelyeknél a hallgatók számára a feladat végrehajtásához nem elegendőek a meglévő ismeretek és a korábban elsajátított eljárások. Az ebből a szempontból legerősebb tevékenységek azt kívánják, hogy a hallgatók az oktatástól független valós problémákat oldjanak meg, lehetőséget adva az innovációra azáltal, hogy a megoldásaikat valós helyzetekben is kipróbálhatják.

A tevékenység során a probléma specifikus, valós kontextusa egyértelmű a hallgatók számára. Ugyanakkor a problémák megoldásához használt adatok valódi adatok (KSH pl.), nem realisztikus adatok (tankönyv adatai pl.).

5. Önszabályozás – A 21. századi munka megkívánja a dolgozóktól, hogy minimális felügyelet mellett tudjanak tevékenykedni, amelyhez szükség van arra, hogy képesek legyenek megszervezni a munkájukat, és folyamatosan ellenőrizni annak minőségét.

Azok a feladatok, amelyek lehetőséget adnak a hallgatóknak arra, hogy elsajátítsák az önszabályozás képességét, legalább egy héten át tartanak, és megkívánják a diákoktól, hogy egy megszabott feladatterv szerint haladjanak. Ha csoportban tevékenykednek, a vezetőtanár elősegítheti az önszabályozást azzal, ha lehetővé teszi a csoport számára annak tagjainak, hogy megszabják, ki milyen feladatokért felelős és milyen határidőkkel. Segítheti a hallgatókat saját munkájuk minőségének követésében azzal, ha a hallgatók tudják az értékelés kritériumait.

Kódolási feladatok

Öt projekt bemutatása következik. Ezek meghatározása szükséges a 21. századi képességek tekintetében (értékelési szempontok: 5-maximum, 1-minimum).

1. Ház a Mango utcában (USA)

Mit jelent bevándorlónak lenni? 

a) elolvasnak egy könyvet (szépirodalom, amelyben a bevándorlók életét, nehézségeit ismerhetik meg),

b) interjút készítenek egy, a környékükön lakó bevándorlóval,

c) Az interjú alapján (amit egyénileg/párban lehet készíteni), a hallgatók írtak egy verset, 

d) a hallgatók segítették, kommentálták egymás verseit,

e) végül a hallgatók beadták az elkészült verseket, majd megszavazták a legjobbakat.

Értékelés: T: 4, E: 2, IKT: 1, V: 3, Ö: 3.

2.  Talajerózió, avagy a víz pusztító hatása

a) a hallgatók elolvasnak egy bekezdést a könyvből, amely a témáról szól,

b) az órán a könyv alapján kellett egy feladatlapon található kérdésekre megadni a választ, ezt a hallgatók a következő óra elején beadták a tanárnak.

Értékelés: T: 1, E: 1, IKT: 1, V: 1, Ö: 1.

3. Katapult-projekt

a) a hallgatók megkapott anyagokból kisebb csoportokban egy katapultot építenek,

b) ehhez számításokat végeznek, majd a megépített katapulttal 3 próbalövést adhattak le, a számításokat, illetve a katapult modellezését számítógépen készítik. A tanár végig segítette a hallgatók munkáját, a tevékenység minden fázisa végén értékelte a munkát, illetve a hallgatók kiselőadás formájában meghallgathatták, hogy a többiek éppen hol tartanak.

c) az értékelés az alapján történt, hogy milyen messzire repült a golyó a katapultból.

Értékelés: T: 4, E: 4, IKT: 3, V: 2, Ö: 4.

4. Híres magyarok

a) a hallgatók feladata, hogy egy képmontázsra összegyűjtsék azokat a magyarokat, akik jelentős hatással voltak a világra. Mindezt csoportban teszik, a csoportban mindenkinek lesz egy területe. A tanárral közösen kialakítanak egy szempontrendszert, amely segít a megfelelő személyek kiválasztásában (pl. nem csak Magyarországon, de nemzetközi viszonylatban is ismert személyeket választanak). A szempontrendszert együtt alakítják, és a végső formáját mindenki elfogadja,

b) rövid interjút készítenek a hallgatók egy-egy szakoktatóval, megkérdezik őket, hogy szerintük kik kerülhetnek a listára az ő szakterületükről,

c) internetes kereséssel tovább bővítik a listát,

d) a csoportban közösen eldöntik, hogy a különböző területeken működő hírességek milyen szempont alapján hasonlíthatóak össze, majd egy közös blogon közzéteszi minden csoport az eredményt,

e) elolvassák egymás blogposztjait, majd a különböző csoportok egymással is megvitatják a kérdést, érvelnek az „ő embereik” mellett,

f) a többiek érveit meghallgatva átalakíthatja minden csoport a listát, majd elkészíti képmontázsban a végső képet, amelyet közzétehet a blogban. Az eredmény: érdekes gyűjtemény érdekes magyarokról (akár más nyelven, a magyar mint idegen nyelv és az országismeret oktatása során nagyszerű feladatlehetőség).

Értékelés: T: 4, E: 3, IKT: 3, V: 4, Ö: 4.

5. Konvergens evolúció

A projektben egy ausztrál és egy magyar oktatási intézmény hallgatói vettek részt közösen. A tevékenység célja az volt, hogy megvizsgálják a konvergens evolúció lényegét, amely azt feltételezi, hogy hasonló éghajlat és feltételek között hasonló evolúciós folyamatok zajlanak le egymással fizikailag nem érintkező élőhelyeken. A projekt részei röviden:

a) a csoport egyes tagjai leírásokat készítenek egyes megadott ausztráliai és európai élőlényekről, 

b) a leírásokat egy blogban publikálják,

c) elolvassák egymás bejegyzéseit, megjegyzéseket fűznek hozzájuk,

d) szavaznak, hogy melyik élőlényeket lehet párokba állítani,

e) csoportokban infografikát készítenek Ausztrália és Európa élővilágáról, 

f) értékelik egymás infografikáit, megszavazzák, melyik a legjobb.

Értékelés: T: 4, E: 4, IKT: 4, V: 4, Ö: 4.

A gondolatmenet felvetését természetesen nem tekintem lezártnak, hiszen ez csak az első lépés volt, amelynek folyatatása lehet szükséges a nyelvoktatás különböző színtereire fókuszálva.

A felvetésért és a végiggondolásért köszönettel és üdvözlettel:

Cseh Gizella

Budapest, 2015. december 2.

A magyar művelődéstörténet nagyasszonyai (Tervezet, 2009–2021)

A magyar művelődéstörténet nagyasszonyai
(Tervezet, 2009–2019)

1. Emese (9. század első fele) *
2. Sarolt (~949-957–997 után) *
3. Gizella királyné (~980–~1050–1060) *
4. Skóciai Szent Margit (1047–1093) *
5. Árpád-házi Szent Piroska (1088–1134) *
6. Árpád-házi Szent Erzsébet (1207–1231) *
7. Árpád-házi Szent Kinga (1224–1292) *
8. Árpád-házi Szent Margit (1242–1270) *
9. A két Jolánta – Árpád-házi Jolánta, Katalónia és Aragónia királynéja (1219–1253) és Árpád-házi Boldog Jolán (1235/39–1298) *
10. Anjou Mária (1370–1395) *
11. Anjou Hedvig (1374–1399) *
12. Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília/Cicelle (1398–1434) *
13. Szilágyi Erzsébet (1410–1484) *
14.. Aragóniai Beatrix (1457–1508) *
15. Jagelló Izabella királyné (1519–1559) *
16. Ráskay Lea (XV–XVI. század) *
17. Sövényházy Márta (XVI. század első fele) *
18. Kanizsay Dorottya (~1490–?)*
19. Kanizsay Orsolya (1521–1571) *
20. Báthory Erzsébet (1560–1614) *
21. Károlyi Zsuzsanna (1585–1622) *
22. Báthory Anna (1595–1636) *
23. Lorántffy Zsuzsanna (1600–1660) *
24. Nyáry Krisztina (1604–1641) *
25. Brandenburgi Katalin (1604–1649) *
26. Széchy Mária (1610–1679) *
27. Báthory Zsófia (1628–1680) *
28. Bornemissza Anna (1630–1688) *
29. Lónyay Anna (?–1693 k.) *
30. Frangepán Katalin (1625−1673) és Zrínyi Ilona (1643–1703) *
31. Petrőczy Kata Szidónia (1662–1708) *
32. Korponay Jánosné Géczy Julianna (1688–1715) *
33. Pekry Polixéna (?–1746) *
34. Árva Bethlen Kata (1700–1759) *
35. Czinka Panna (1711–1772) *
36. Daniel Polixéna (1720–1775)
37. Cserey Heléna (1754–1831) *
38. Moór Anna (1773–1842) *
39. Molnár Borbála (1760–1825) *
40. Újfalvy Krisztina (1761–1818) *
41. Fábián Julianna (1760–1825) *
42. Vályi Klára (1758 k.–1807 u.) *
43. Brunszvik Teréz (1775–1861) *
44. Takáts Éva (Rákospalota, 1779–Pest, 1845) *
45. Kántorné Engelhardt Anna (1791–1854) *
46. Déryné Széppataki Róza (1793–1872)*
47. Dukai Takách Judit (1795–1836) *
48. Wesselényi Polixéna (? 1801–1878) *
49. Bohusné Szögyény Antónia (1803–1890) *
50. Bezerédj Amália (1804–1837) *
51. Maderspach Károlyné sz. Buchwald Franciska (1804–1880) *
52. Teleki Blanka (1806–1862) *
53. Karacs Teréz (1808–1897) *
54. Rhédey Klaudia (1812–1841) *
55. Podmaniczky Júlia (Jósika Miklósné) (1813–1893) *
56. Lendvayné Hivatal Anikó (1814–1891) *
57. Veres Pálné Beniczky Hermin (1815–1895) *
58. Kossuth Zsuzsanna (1817–1854) *
59. Laborfalvi Róza (1817–1886) *
60. Pulszky Terézia (Pulszky Ferencné Walter Terézia) (1819–1866) *
61. Leövey Klára (1821–1897) *
62. Pfiffner Paulina (1825–1853) *
63. Bányai Júlia (1824–1883) *
64. Prielle Kornélia (1826–1906) *
65. Szendrey Júlia (Keszthely, 1828–Pest, 1868) *
66. Kánya Emília (Pest, 1828–Fiume, 1905)
67. Wass Ottília (1829–1917)
68. Lebstück Mária (1830–1892)
69. Vachott Sándorné Csapó Mária (1830–1896)
70. Aranyváry Emília (1830–1868)
71. Kisfaludy Atala (1836–1911)
72. (Wittelsbach) Erzsébet királyné (1837–1898)
73. Torma Zsófia (1831–1899)
74. Beniczkyné Bajza Lenke (1840–1905)
75. Sass Flóra (1842–1916)
76. Szőllősy Nina (1843–1861) *
77. De Gerando Antonina (1845–1914)
78. Wohl Janka (Pest, 1846–Budapest, 1901)
79. Hugonnay Vilma (1847–1922)
80. Jászai Mari (1850–1926)
81. Blaha Lujza (1850–1926) *
82. Hunyady Margit (1854–1906)
83. Zsolnay Teréz (1854–1944)
84. Czóbel Minka (1855–1947)
85. Zsolnay Júlia (1856–1950)
86. Hampelné Pulszky Polixéna (1857–1921)
87. Márkus Emília (1860–1949)
88. Karay Ilona (1866–1881) *
89. Diósy Ödönné Brüll Adél – Léda (1872–1934)
90. Tormay Cécile (1876–1937
91. Szendrői Török Marianna May grófnő (1874 v. 1877–1968) *
92. Fedák Sári (1879–1955) *
93. Erdős Renée (1879–1956)
94. Dienes Valéria (1879–1978)
95. Kaffka Margit (1880–1918) *
96. Schlachta Margit (1884–1974)
97. Lesznai Anna (1885–1966)
98. Dénes Zsófia (1885–1987) *
99. Basilides Mária (1886–1946)
100. Geyer Stefi (1888–1956)
101. Götz Irén Júlia (1889–1941)
102. Kosztolányiné Harmos Ilona (1889–1967)
103. Kéthly Anna (1889–1976)
104. Ferenczy Noémi (1890–1957)
105. Vendl Mária (1890–1945)
106. Kronberger Lili (1890–1974)
107. Róna Erzsébet (1890–1981)
108. Csapody Vera (1890–1985)
109. Steinschneider Lilly (1891–1975)
110. G. Hajnóczy Rózsa (1892–1944)
111. Kosáryné Réz Lola (1892–1984)
112. Károlyi Mihályné Andrássy Katinka (1892–1985)
113. Bajor Gizi (1893–1951)
114. Honthy Hanna (1893–1978)
115. Böhm Aranka (1893 v. 1894–1944?)
116. Boncza Berta – Csinszka (1894–1934)
117. Péchy Blanka (1894–1988)
118. Török Sophie (Tanner Ilona, 1895–1955)
119. Zsindelyné Tüdős Klára (1895–1980)
120. Léderer Emma (1897–1977)
121. Békássy Éva (1898–1997)
122. Salkaházi Sára (1899–1944)
123. Németh Mária (1899–1967)
124. Pécsi Eszter (1899–1975)
125. Lola (Matzner Ilona) (1899–1986)
126. Telkes Mária (1900–1995)
127. Thury Zsuzsa (1901−1989)
128. Kovács Margit (1902–1977)
129. Forró Magdolna (1904–1995)
130. Zádor Anna (1904–1995)
131. Péter Rózsa (1905–1977)
132. Kozmutza Flóra (1905–1995)
133. Dayka Margit (1907–1986)
134. Turay Ida (1907–1997)
135. Ignácz Rózsa (1909–1979)
136. Mezey Mária (1909–1983)
137. Kertész Erzsébet (1909–2005)
138. Karády Katalin (1910–1990) *
139. Kiss Manyi (1911–1971)
140. Zemplén Jolán (1911–1974)
141. Gyarmati Fanni (1912–)
142. Amrita Sher-Gil (1913–1941) *
143. Tolnay Klári (1914–1998)
144. Fischer Annie (1914–1995)
145. Szeleczky Zita (1915–1999) *
146. Apponyi Geraldine (1915–2002) *
147. Szabó Magda (1917–2007)
148. Rényi Kató (1924–1969)
149. Ruttkay Éva (1927–1986)
150. Házy Erzsébet (1929–1982)
151. Tóth Ilona (1932–1957)
152. Jókai Anna (1932–2017)
153. Törőcsik Mari (1935–)
154. Fábri Anna (1945–)
155. Koncz Zsuzsa (1946−)
156. Dévai Nagy Kamilla (19?? −)
157. Udvaros Dorottya (1954–)
158. Hernádi Judit (1956–)
159. Básti Juli (1957–)
160. Sebestyén Márta (1957–)
161. Szvorák Katalin (1958–)

* – megírva/megírás alatt/publikálva/publikálás alatt

Vályi Klára (1758 körül–1807 után)

Költőnő, foglalkozása szerint szülésznő, Molnár Borbála és Fábián Julianna kortársa.

Vályi Klára 1758 körül született Jánosi községben. Életéről keveset tudunk. Első házassága nyomán Kováts Gábornénak hívták, megözvegyült, majd az 1790-es évek második felében Komáromba került, ahol viszont Fábián Julianna irodalmi szalonként is működő házába volt bejáratos. Itt gyakran megfordult Csokonai Vitéz Mihály, akivel összeismerkedett, sőt a későbbiekben leveleket is váltottak. Vályi Komáromból Bécsbe költözött, és innen küldözgette leveleit továbbra is Csokonainak.

Mindeközben a napóleoni háborúk árnyékában a magyar nemességet támogató költeményeit Buzdító versek a nemes magyar insurgensekhez (felkelőkhöz) címmel 1798 táján meg is jelentette. E kötet csatolmánya az N. Csokonai Mihály Kedves Barátomhoz írt Levelem, illetve Csokonai válasza.

Bécsből visszatérve, tanulmányai végeztével az 1800-as évek első felétől lett Hont megye bábája. A költőnő második verseskötete az 1807-ben Vácott saját kiadásában megjelentetett Magyar Tempe, avagy a régi istenasszonyoknak mulató virágos kertyek című kiadvány volt. 

Ugyanezen évet, azaz 1807-et követően sajnos nem rendelkezünk további információkkal Vályi Klára sorsát illetően, hol és mikor hunyt el − erről nem rendelkezünk konkrét ismeretekkel; ennek feltárása már a jövendő generációkra váró feladat.