Lorántffy Zsuzsanna

Lorántffy Zsuzsanna Ónodon született 1600 körül Lorántffy Mihály és zeleméri Kamarás Borbála gyermekeként. A kislány kilencévesen veszítette el édesanyját, és öt évvel később apja is meghalt. A család központi birtoka Sárospatak volt, itt nevelkedett a fiatal lány is, majd tizenhat évesen az akkor huszonhárom éves borsodi főispán Rákóczi György felesége lett, akivel 32 évig éltek kiegyensúlyozott házasságban.

Élete, színes egyénisége révén talán ő a legismertebb az erdélyi fejedelemasszonyok közül. A korabeli feljegyzések szerint Zsuzsanna értelmes, nyugodt természetű volt. Házasságát a harmonikus szeretet, egymás megbecsülése és segítése, igazi szövetségesi kapcsolat jellemezte, amelyet mélyen áthatott a református vallásosság. A kapcsolatból négy fiúgyermek született, de csak kettő, György és Zsigmond érte meg a felnőtt kort, bár 30 éves korában már Zsigmond is meghalt. 

1630-ban I. Rákóczi Györgyöt Erdély fejedelmévé választották, és a következő évben a család Erdélybe költözött, de a birtokközpont továbbra is Sárospatak maradt; a fejedelemasszony ezután is sokat időzött Sárospatakon. Férje oldalán tevékenyen részt vett a családi birtokok kormányzásában, majd a Habsburg-ellenes hadjáratok idején a katonafogadásokban és csapatszervezésekben is. Kitűnő gazda és kertész volt, nagy pártfogója a kálvinista egyházi és iskolai intézményeknek. A pataki kollégium sorsa különösen szívügye volt.

Férje halála után, 1648-ban fiával, Zsigmonddal együtt Erdélyből Sárospatakra költözött, erre az időre esik a kollégium virágkora. Hazai és külföldi neves professzorokat (például 1650-ben Comeniust) hívott meg a kollégiumba, amelyet a református egyházi és pedagógiai megújulási törekvések központjává épített ki. 

A fejedelemasszony személyiségét a maga korában kimagasló szellemi nyitottság, igényesség jellemezte, amely általában véve nem volt a korabeli hölgyek sajátja. Másik meghatározó vonása a méltóság volt. A szó lehető legtágabb értelmében, nemcsak a férje melletti fejedelmi méltóságot értve ezen, hanem az élet minden területén viselkedésében, tevékenykedésében, megnyilatkozásaiban. Karakterében, cselekedeteiben talán máig ez a lelki nagyság a legmegragadóbb személyiségvonás. Ebben a szellemben örökítette meg pályáját életrajzi regényében Szentmihályiné Szabó Mária (Lorántffy Zsuzsanna, 1938, 1981). 

Lorántffy Zsuzsanna 1660. április 18-án hunyt el. Hamvai a pataki Vártemplom kriptájában nyugszanak, az Iskolakertben szobor őrzi emlékét.

Báthory Anna

Tulajdonképpen két Báthory Anna is létezett.

Az egyik, akire általában mindenki asszociál, az első somlyói Báthory Anna (1595–1636, Báthory István és Telegdy Katalin lánya), ecsedi Báthory György felesége, a hírhedt vérgrófnő, Báthory Erzsébet anyja. Györgynek és Annának négy gyermeke volt: V. István (akinek nem született utóda, így személyével kihalt a Báthoryak ecsedi ága), Klára, Zsófia és Erzsébet. Az ő fivére volt Báthory István (1533–1586), a későbbi erdélyi fejedelem (1571–1586) és lengyel király (1576–1586). A másik Báthory Anna somlyói Báthory Gábor erdélyi fejedelem (egyébként az utolsó Báthory, aki Erdély fejedelmi székében ült; 1589–1613) testvérhúga volt, Báthory István Kraszna vármegyei főispán (1553–1601) és Bebek Zsuzsanna (?–1595) leánya, Báthory Erzsébet unokatestvére. 

A Báthory család ezen ága sem büszkélkedhet tiszta erkölcsökkel, legalábbis Bethlen Gábor fejedelem szerint biztosan nem, aki boszorkánypert indított Báthory Gábor húga, Anna* ellen. Annát testvérszerelemmel, vérfertőzéssel és saját gyermeke szándékos megölésével, illetve bűbájolással vádolta. A nőt 1621-ben jószágvesztésre ítélték, végül mégis kegyelmet kapott. Köztudott, hogy a Báthory-testvérek kicsapongó életet éltek, a leírások szerint különlegesen szép és tehetséges emberek voltak, de helytelenül használták fel adottságaikat. Viszont az is tény, hogy Báthory Gábor utódja a fejedelmi székben Bethlen Gábor lett, akinek politikailag érdekében állt eltávolítani a Báthory családot.

Erről a hírhedt testvérpárról és korukról (is) szól a csodálatos Móricz-trilógia, az Erdély I-III. (Budapest, 1935) és Makkai Sándor Ördögszekér című regénye (Budapest, 1925). 

_________________________________________________________________

* Báthory Gábor testvérhúga, Anna (1594–1636) féktelen kicsapongásairól volt híres, perében testvérszerelemmel, vérfertőzéssel vádolták. Előbb Bánffy Dénes, majd Jósika Zsigmond felesége volt. Konstruált vádak alapján többek között gyermeke megöléséért – valójában kiterjedt birtokaiért – 1621-ben halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott Bethlentől, csupán birtokaitól fosztották meg. Előbb Lengyelországban, majd 1636-tól Magyarországon élt.