2016. november 30., szerda

Jagelló Izabella királyné


Izabella magyar királyné, Erdély későbbi kormányzója I. (Öreg) Zsigmond Jagelló-házi lengyel király és Bona Sforza királyné leányaként 1519. január 18-án született Krakkóban. A lengyel királyi udvarban, de itáliai reneszánsz uralkodók szellemében nevelkedett.



A magyar történelem színpadára akkor „lépett fel”, amikor 1539-ben előbb eljegyzését ünnepelte Szapolyai Jánossal, akihez ugyanezen év márciusában feleségül is ment; illetve Székesfehérvárott magyar királynévá is koronázták. Izabella nem tiltakozott a politikai házasság ellen, belenyugvással vette tudomásul, hogy egy nálánál több mint három évtizeddel idősebb királyhoz adják férjhez. Mintegy másfél évig élt együtt a királyi pár, amikor Szapolyai János 1540. július 22-én Szászsebesen elhunyt.

Szapolyai János halála után fia, a csecsemő János Zsigmond gyámjaként Jagelló Izabella az ország kormányzója lett. Miután 1541-ben a törökök csellel bevették Budát, udvarával együtt 1542 májusáig Lippán húzódott meg, majd Gyulafehérvárra költözött. A török birodalom segítségével akarta biztosítani Erdély fölötti uralmát, a kettészakadt ország egyesítésén fáradozó Fráter György azonban 1551-ben lemondatta I. Ferdinánd javára, aki a magyar koronát birtokolta. Izabella előbb Kassára, majd Lengyelországba távozott, de az erdélyi rendek Fráter György halála után, 1556-ban visszahívták. Ugyanezen esztendő október 22-én vonult be Kolozsvárra, és fia nevében átvette az uralmat. A török pártfogás alatt élő Erdély Magyarországtól való különválása ekkor vált véglegessé.

Izabella mindössze három évig élt és uralkodott még Erdélyben. Uralma nem volt békés és nyugodt, mert 1558. augusztus 31-én meggyilkoltatta országa három vezető főurát azzal az indokkal, hogy politikai cselszövéseket folytatnak ellen. Ezt követően elrendelte a kivégzettek hatalmas vagyonának lefoglalását a kincstár javára. Izabella mindemellett kora művelt asszonya is volt; négy nyelven beszélt, kedvelte a pompát, elsősorban lengyel, főként olasz udvaroncokkal, tanácsadókkal vette körül magát. Sokat adott az udvari reprezentációra. 

1559. szeptember 15-én, 40 éves korában hunyt el, a fáma szerint egy rosszul elvégzett művi abortusz következményeként. A gyulafehérvári érseki székesegyházban temették el, ahol díszes márvány szarkofágja a mai napig látható fia, János Zsigmond, valamint Hunyadi János és Hunyadi László kőkoporsójával egyetemben.

2016. november 23., szerda

Aragóniai Beatrix

Mátyás király második felesége, Aragóniai Beatrix (1457–1508)



Minden idők legismertebb magyar uralkodófelesége, Hunyadi Mátyás király második (1476–1490) és II. Jagelló Ulászló (1490–1500) ugyancsak második neje, Aragóniai* Ferdinánd (olaszosan Ferrante) nápolyi király leánya. Jóllehet a legismertebb magyar földre került „katalán királylány” volt, Aragóniai Beatrix mégsem örvendett igazi közkedveltségnek Magyarországon. A nemesség nem tudta megbocsátani neki, hogy nem ajándékozta meg örökössel Mátyás királyt, hogy olasz művészeket hívott udvarába, és Corvin Jánost, a király törvénytelen fiát nem engedte trónra lépni, mert uralkodni ő maga szándékozott. Népszerűtlenségének oka e tényezőkből eredt. 


Beatrix 1457. november 14-én született Nápolyban. Magyarországra 1476-ban érkezett, minekutána Mátyás király Nápolyban eljegyezte. Az esküvőt Nápolyban 1476. szeptember 15-én, majd Budán 1476. december 22-én kötötték meg. A királyné hibái és tévedései mellé azonban bizonyos szinten erények is járultak, határozott egyénisége révén pedig az országban alapvető változások mentek végbe. Beatrix Mátyásra nagy befolyást gyakorolt; különösen a fényes udvartartás kiépítésében, a humanisták támogatásában volt nagy szerepe, de valljuk be, ugyanakkor Mátyásnak magyar környezetétől való elszigetelésében is. 

Beatrix királyné már koronázási lakomája alkalmával elérte, hogy a szigorú asztali szertartásrendet megváltoztassák. Férjénél kivívta, hogy a koronázási, majd az esküvői lakoma ünnepi asztalánál a királyi pár mellett csak a közvetlen rokonok és a legelőkelőbb követek foglalhassanak helyet. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a királyi udvar reneszánsz pompájának megteremtése. Ennek jegyében Beatrix jöttével (és részben kedvéért) a művészibb énekkar és olasz trovatorik váltották fel a magyar hegedősöket Mátyás udvarában. 

A királynénak ugyanakkor gyermeke nem született; amikor viszont Mátyás király törvénytelen gyermekét, Corvin Jánost jelölte ki örököséül, Beatrix a maga számára követelte az utódlást. Intrikáinak meglett az eredménye; az ő munkálkodásának gyümölcse lett például 

Corvin János házasságának megakadályozása. Mátyás halála után Esztergomban rendezkedett be, és Corvin Jánossal szemben II. Ulászlót támogatta – egy új házasság reményében. Bakócz Tamás esztergomi érsek Beatrixot titokban „összeházasította” II. Ulászlóval, aki már korábban nyilatkozatot tett arra, hogy a házasságot nem fogja elismerni. Bakócz a szertartás szövegében szándékosan formai hibát ejtett. Beatrix csak az 1492. évi országgyűlés alkalmával ismerte fel, hogy kijátszották. Anyagi helyzete rohamosan romlott, s a „házasság” pápai felbontása (1500) után visszavonult Itáliába. 

Ischia szigetén, majd Nápolyban a Castel Capuano-ban élt. Ugyanitt hunyt el 1508. szeptember 23-án. A nápolyi San Pietro Martire monostorában temették el, édesanyja mellé. 

__________________________________________
* Beatrix az Aragóniai-ház egyik törvénytelen ágának leszármazottja. Nagyapja Nagylelkű Alfonz (1396–1458), aki Aragónia királya, Barcelona grófja, Valencia, Mallorca, Szicília, Szardínia és – 1442–1458 között – Nápoly királya is volt. Uralkodása alatt ért csúcspontjára az Aragóniai-ház földközi-tengeri terjeszkedése, elfoglalta a Nápolyi Királyságot, és udvarát Nápolyba helyezte át.



2016. november 16., szerda

Szilágyi Erzsébet

Mátyás anyja. Ez a két szó nemcsak a Szilágyi Erzsébet (1410 k.–1484) tiszteletére írt Arany János-ballada címe, hanem olyan „epiteton constans”, amely örök és rendíthetetlen.


Ezen túlmenően az erős jellemű asszonyt ismertető és megkülönböztető jelzők folytathatók: Hunyadi János kormányzófelesége, majd özvegye, (Hunyadi Mátyás mellett) Hunyadi László édesanyja is, illetve Szilágyi Mihály húga. 


A Szilágyi család gyermekeként 1410 körül született Horogszegen, és ott is nevelkedett. A Zsigmond király seregében harcoló törökverő 1) Hunyadi Jánoshoz ment feleségül 1432-ben. 2) Ettől a ponttól életének története és háttere férje közéleti, politikai szereplésének, hadi sikereinek, illetve mindennek nyomán szédítő sebességű társadalmi felemelkedésének függvénye volt. 

Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet házasságából két fiú született: László 1433-ban, Mátyás 1443-ban. Hunyadi eközben 1438-ban szörényi bán, 1440-ben nándorfehérvári kapitány és erdélyi vajda, majd 1446-ban Magyarország kormányzója lett. 1450-ben a császárral kötött egyezményben kénytelen volt elismerni V. László trónigényét. 1453-ban az országgyűlésen lemondott kormányzói tisztéről, de az országos főkapitányi tisztet és a temesi ispánságát megtartotta. 1456-ban hunyt el pár nappal a győzedelmes nándorfehérvári csata után. Férje halálát követően Szilágyi Erzsébet sorsa eggyé lett fiaiéval. 

Valódi történelmi szerepe akkor kezdődött, amikor megeskette V. László királyt, hogy fiainak nem lesz bántódásuk Cillei Ulrik meggyilkoltatása miatt. V. László ezt nem tartotta be, és 1457. március 16-án a budai várban, a Szent György téren lefejeztette Hunyadi Lászlót, Mátyást pedig börtönbe záratta, majd túszként magával vitte Prágába. 

Szilágyi Erzsébet nem rettent meg, hanem saját hatalmas vagyonát és lehetőségeit fel- és kihasználva – és szerencséjére, hiszen V. László ugyanazon év novemberében elhunyt –, mintegy 40000 arany és egy teljesítendő ígéret ellenében elérte, hogy a cseh uralkodó, Poděbrád György elengedje Mátyást; a szabadulásért cserébe Mátyás később feleségül veszi Poděbrád Katalint. Erzsébet ezt az ígéretet a morva határon, ahol fiát fogadta, saját pecsétjével erősítette meg címeres okiratában. 

Itthon mindeközben hatalmas vagyonával és befolyásával előkészítette a terepet, hogy a Hunyadi-párt 1458. január 24-én a Duna jegén megválassza Magyarország királyának az alig tizenöt esztendős Hunyadi Mátyást. A pénzt a főrendek közt bátyja, Szilágyi Mihály osztotta szét, és ugyancsak ő volt az, aki összeszedte a szükséges fegyveres erőket, amelynek a királyválasztásban meghatározó szerep volt szánva. Ezt követően Mátyás fogságból való hazaérkezése után Szilágyi Erzsébet immár békésebben élhetett. 

A király anyja ideje nagy részét megosztva töltötte Óbudán, a királynéi várban, illetve Vajdahunyad várában. Gyakran jótékonykodott; 1465-ben kolostort építtetett Vajdahunyadon a ferencesek számára. 1473. augusztus 8-án Óbudáról keltezett levelében arra kérte a pápát, hogy Kapisztrán Jánost, Hunyadi János bajtársát emelje a szentek sorába, amely kérésére sosem kapott választ. (Ennek ellenére Kapisztrán szentté avatása 1690-ben megtörtént.) Egyetlen unokáját, Corvin János herceget ő nevelte, és hatalmas vagyonát is ráhagyta 1884-ben bekövetkezett halálakor. Szilágyi Erzsébet örök emlékét őrzi a Mátyás anyja, Arany János halhatatlan balladája. 

_________________________________________

Jegyzetek 

1) „Exterminator Turcarum” – Hunyadi János állandó jelzője 
2) Egy érdekes származási legenda szerint (az amelyre való hivatkozás Antonio Bonfininél, Heltai Gáspárnál, de a délvidéki népköltészetben is gyakorta előfordul) Hunyadi János természetes apja Luxemburgi Zsigmond magyar király volt, és anyját, Morzsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze az 1409-es adományozó oklevélben megnevezett Vajk kenézzel. Ő csak Hunyadi nevelőapja volt, akit ezért a tettéért és hallgatásáért a Hunyadi-birtokkal jutalmazta a király, és az egyik legtehetősebb földesúrrá tette a szinte a semmiből felemelkedő havasalföldi bojárt. Az mindenesetre valóban feltűnő és érdekes, hogy Hunyadinak volt egy ugyancsak János nevű öccse, ami csak akkor volt szokás, ha más apától származik a két testvér. Ha Zsigmond az apa, érthetővé válik Hunyadi Mátyásnak, az unokának kitartó és fanatikus igyekezete a császári korona – és természetesen – a cseh királyi korona megszerzésére. 

__________________________________________

Arany János: 
Mátyás anyja 

Szilágyi Örzsébet 
Levelét megírta; 
Szerelmes 
Könnyével 
Azt is telesírta. 

Fiának 
A levél, 
Prága városába, 
Örömhírt 
Viszen a 
Szomorú fogságba: 

„Gyermekem! 
Ne mozdulj 
Prága városából; 
Kiveszlek, 
Kiváltlak 
A nehéz rabságból. 

Arannyal, 
Ezüsttel 
Megfizetek érted; 
Szívemen 
Hordom én 
A te hazatérted. 

Ne mozdulj, 
Ne indulj, 
Én egyetlen árvám! 
Ki lesz az 
Én fiam 
Ha megejt az ármány?” 

„Adassék 
A levél 
Hunyadi Mátyásnak, 
Tulajdon 
Kezébe, 
Senkinek se másnak.” 
Fekete 
Viaszból 
Nyom reá pecsétet; 
Könyöklőn 
Várnak az 
Udvari cselédek. 

„Ki viszi 
Hamarabb 
Levelem Prágába? 
Száz arany, 
Meg a ló, 
Teste fáradsága.” 

„Viszem én, 
Viszem én, 
Hét nap elegendő.” 
„Szerelmes 
Szívemnek 
Hét egész esztendő!” 

„Viszem én, 
Hozom én 
Válaszát három nap.” 
„Szerelmes 
Szívemnek 
Három egész hónap!” 

„Istenem, 
Istenem, 
Mért nem adál szárnyat, 
Hogy utol- 
Érhetném 
Az anyai vágyat!” - 

S ahol jön, 
Ahol jön 
Egy fekete holló; 
Hunyadi 
Paizsán 
Ül ahhoz hasonló. 

Lecsapott, 
Lecsapott 
Fekete szélvészből, 
Kikapá 
Levelét 
Az anyai kézből. 

„Hamar a 
Madarat! 
El kell venni tőle!” 
Szalad a 
Sokaság 
Nyomba, hogy lelője. 

Madarat 
Nem egyet, 
Százat is meglőnek: 
Híre sincs, 
Nyoma sincs 
A levélvivőnek. 

Napestig 
Az erdőn 
Űzeti hiába: 
Éjfelen 
Kocognak 
Özvegy ablakába. 

„Ki kopog? 
Mi kopog? 
Egy fekete holló! 
Nála még 
A levél, 
Vagy ahhoz hasonló. 

Piros a 
Pecsétje; 
Finom a hajtása: 
Oh áldott, 
Oh áldott 
A keze-irása!” 

(1854)

2016. november 11., péntek

Karády mítosza és mágiája

Mottó: 
„Ne kérdezd, ki voltam, a sorsomat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltam, azt mondom: elég...!”




Írásom címeként az 1989-ben megjelent, Király Jenő által jegyzett Karády-esszékötet titulusát, mottójaként pedig az 1941-ben született Karády-dal, a Ne kérdezd, ki voltam című Galántai Viktor–Orsi Mária szerzemény kezdő sorait választottam, hiszen mindkét citátum tökéletes jellemzi „a rejtélyes magyar vamp”, Karády Katalin életét, művészetét és utánozhatatlan varázsát. A mély hangú, dekoratív megjelenésű, erotikus kisugárzású, kiismerhetetlen filmszínésznő az örökké fiatal dívák sorába tartozik, pedig valójában tisztes kort ért meg. De még idejében sikerült nagy gondot fordítania a róla megőrzendő kép tökéletességére.

Íme, mindjárt az első talány, a huszadik század egyik legnagyobb magyar színésznő–bálványaként tisztelt Karády Katalin születési dátuma. Bár az évszámra vonatkozóan több eltérő adat is létezik, a legtöbb forrás az 1910-es évet jegyzi. Barátnője, Szepes Mária ezoterikus írónő vélekedése szerint 1912-ben, másik monográfusa, Kelecsényi László szerint 1910. december 8-án született Budapesten, Kőbányán, egy cipész hetedik gyermekeként.

A művésznő eredeti családi neve Kanczler Katalin volt. Egyáltalán nem volt fényes gyermekkora. A szeszélyes természetű lány minden erejével igyekezett kitörni abból a környezetből, amelybe beleszületett. Az iskolában eleinte kedvelték, később bizonyos különcséget vettek észre nála (a helyzet ténylegesen bírt is némi valóságalappal, hiszen Karády Katalin gyermekkorában több évet cserediákként Svájcban és Hollandiában töltött). Időnként kedvetlen lett, zárkózott, magába mélyülő természetű. Már serdülőkorában feltűnt szépségével.

A kereskedelmi leányiskola két osztálya után kimaradt, és tizenhat évesen feleségül ment a nála jóval idősebb, elvált Varga Rezső adótiszthez. Ám házasságuk nem tartott sokáig. Egy napon társaságban megismerkedett Egyed Zoltán íróval és szerkesztővel, aki felfigyelt rá. Bemutatta Csathó Kálmánné Aczél Ilonának, a Nemzeti Színház akkori nagy művésznőjének. Ettől kezdve három éven át minden nap kijárt színileckéket venni Csathóékhoz. Ekkoriban vette fel a jól hangzó Karády művésznevet is. Egyed hívta fel felfedezettjére a Vígszínház igazgatóinak figyelmét. Meghallgatták, s fél óra múlva aláírta első színházi szerződését. William Somerset Maugham és Zoe Atkins Az asszony és az ördög című színművében játszotta első szerepét a Pesti Színházban, 1939. február 4-én. A kritika és a közönség egyaránt elismeréssel fogadta a produkciót. „Az estének kirobbanó eseménye – írta a Magyar Nemzet – egy új színésznő bemutatkozása, akinek fellépéséről a késő éjszakai órákban futótűzként terjedt el a városban az egyöntetű vélemény, hogy a magyar színpadnak káprázatos egyéniségű nagy hősnője született…”

Karády Katalin előtt ettől kezdve nyitva állt az érvényesülés útja. 1939-től 1941-ig a Pesti Színházban és a Vígszínházban, 1943–44-ben, 1945–1946-ban, majd 1948-ban az Operettszínházban játszott. Legelső filmje Zilahy Lajos Halálos tavasz című regényének filmváltozata volt. Ekkor hangzott el a kor kiváló költőjének, Nadányi Zoltánnak dala – Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte – Polgár Tibor zenéjével. Ezzel egyben megkezdődött Karády Katalin dalénekesnői pályafutása is. Sajátos, mély mikrofonhangja a lemezek millióin népszerűsítette a korszak legkedveltebb dalait. A filmproducerek egymásra licitáltak szerződési ajánlataikkal. Így vállalta sorra az akkori idők sikerfilmjeit: A szűz és a gödölye; Kísértés; Ne kérdezd, ki voltam; Külvárosi őrszoba (1943-ban például hat filmet forgatott). 1939–1948 között húsz nagyjátékfilm és három kisfilm főszerepét játszotta el. A közönség ostromolta filmjeiért a mozikat, a zeneszerzők és a szövegírók is versengtek azért, hogy Karády Katalin az ő munkáikból válogassa ki műsorát. Az újságok színházi rovatai és a képeslapok mind többet foglalkoztak vele. A nők utánozták öltözködését, hajviseletét. Karády Katalin 1939-től sztár lett Magyarországon, és hírneve minden nappal fokozódott.

1944-től azonban nemkívánatos személy lett; meghurcolták, elhallgattatták. Ez év őszén tartóztatta le kémkedés vádjával a Gestapo, vőlegényével, Újszászy István vezérőrnaggyal, a Horthy-rendszer kémelhárításának vezetőjével együtt. 1945 után továbbra is rendőri felügyelet alatt tartották, ezt később feloldották ugyan, de magyarországi karrierje gyakorlatilag véget ért. (Újszászy későbbi sorsáról és haláláról a mai napig nem rendelkezünk pontos információkkal.)

A háború után fokozatosan mellőzötté vált, bár még fellépett operettekben, zenés darabokban Budapesten és vidéken egyaránt. A színpadon Sybillt, Mayát játszotta, hanglemezre énekelte Horváth Jenő, de Fries Károly, Fényes Szabolcs, Hajdú Júlia és a magyar könnyűzene más kiválóságainak friss szerzeményeit. Az említett évtized és a megváltozott körülmények következményeként azonban Karády 1951-ben mégis elhagyta Magyarországot.

A művésznő már a maga korában is legendának számított. Greta Garbóhoz hasonlóan ügyesen gondoskodott róla, hogy önként vállalt emigrációjában is az maradjon. Magyarországon távozása nyomán filmjeit betiltották. Csak a hetvenes években kezdték kis klubmozikban vetíteni a hajdani zajos közönség- és kasszasikereket, és jelenhettek meg hanglemezen válogatott dalai. Karády előbb Brazíliában, majd 1963-tól az Egyesült Államokban élt. Kinti évtizedeiről csupán néhány, ott kiadott hanglemez és fakult fénykép tanúskodik. Amit bizonyosan tudunk, magányosan élt New Yorkban, és kalapszalont vezetett. 1990. február 8-án, 80 éves korában hunyt el amerikai otthonában. Budapesten, a Szent István Bazilikában ravatalozták fel, majd ezrek kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőbe, amelynek művészparcellájában helyezték végső nyugalomra 1990. február 19-én. A legendás művésznő emlékét őrzi Bacsó Péter rendező 2001-ben bemutatott romantikus nagyjátékfilmje, a Hamvadó cigarettavég.

Zárszóként pedig tegyük fel a kérdést: a mai köztudatban és -gondolkodásban Karády Katalinról mi tudható, és végül is, mi maradt…?! Valljuk be, mennyiségileg igazából nem sok; néhány dal, régi filmkópiák, pár filmcím-foszlány, igéző fotók; mágiája és varázsa pedig valójában eltűnt egy világgal és egy korral, amely tényt ő maga is jó előre látott. Ami megmaradt, és amelynek őrzéséhez ő maga is nagyban hozzájárult, az – a mítosz maga…

Mindehhez pedig – némi minőségi ellensúlyozásként – hangsúlyozandó: manapság már nem csupán az „idősebb” nemzedék emlékezik a díva legendás, kirobbanó sikereire, pályájára; hisz’ ennek a felidéző folyamatnak (és egyben a Karády-mítosz megerősítésének) az érdekében próbáltam tenni, cselekedni írásommal a XXI. század „ifjabb” generációinak nevében jómagam is – leróva tiszteletünket a művésznő és életműve, „mítosza és mágiája” előtt.

2016. november 7., hétfő

Zseninek tartják azt a 4 éves orosz kislányt, aki hét nyelven beszél

Ez az orosz kislány, Bella Devjatkina azt hiszem, a világ egyik legtehetségesebb kislánya, aki november 6-án a tehetségkutató műsort megnyerte, amelyben eredetileg is feltűnt. Másfél évesen már oroszul olvasott, szülei azóta tudatosan fejlesztik nyelvismereteit. Summa summarum, a történet nyomába eredtem. Az eredmény olvasható. A világ egyik legcsodálatosabb pozitív története bontakozik ki :-)

A négy éves Bella Devjatkina azt követően lett híres, hogy egy orosz tehetségkutató műsorban jelent meg, ahol hét különböző nyelven beszélt különösebb akcentus nélkül. 


https://www.youtube.com/watch?v=fn_O0YlEPfM

A csodagyerek a "Csodálatos emberek" című orosz tehetségkutatóban sokkolta a bírákat. Egyikük azt mondta, hogy "Amikor láttam, megértettem, hogy hülye vagyok".

Bella három különböző csoporthoz tartozó nyelveken beszél: indoeurópai (orosz, francia, angol, spanyol, német), sémi (arab) és a kínai-tibeti (kínai), ami röviden azt jelenti, hogy ezek a nyelvek nagyon különböznek egymástól, és kevés szerkezeti hasonlóság van közöttük.

Ez azonban nem akadályozza Bellát abban, hogy világosan gondolkodjon valamennyi nyelven, és mindvégig helyesen válaszol az életkorának megfelelő, valamint iskolai tananyaggal kapcsolatos kérdésekre. Az iskola az orosz gyerekeknek hét éves korban kezdődik, addig Bellának még három év van addig hátra.

A kislány abszolút népszerűségre tett szert, azóta a tehetségkutató műsor november 6-ai adását is megnyerte.







Illetve adott egy videoblogüzenetet is :-)




Bellát több televíziós csatorna is vendégül látta. Például a Rosszija1.


https://www.youtube.com/watch?v=useGgCq4X2Q

Bellát és szüleit az RT televízió is meghívta moszkvai stúdiójába, hogy teszteljék a kislány rendkívüli képességét. Az RT spanyol nyelvű adásában a poliglott kislány a csatorna több újságírójával találkozott, ahol leültek beszélgetni. Bella anyanyelvén oroszul, valamint franciául, arabul, németül, angolul, spanyolul és kínaiul beszélt. A kislány ugyan egy kicsit szégyenlős volt, de mindenkinek belopta magát a szívébe, sőt a végén táncolt is.


https://www.youtube.com/watch?v=wehF0gxU_sU


Bella édesanyja, Julia (aki egyébként angol nyelvtanár) azt mondta, hogy kicsi korában kezdte el lányának tanítani az orosz és az angol nyelvet, és két éves volt, amikor észrevette kislánya nyelvi érdeklődését. A kislány másfél éves korában már orosz nyelvű szavakat értelmezett.



https://www.youtube.com/watch?v=GB5UWi3torE

Fokozatosan kezdtek más nyelveket is tanítani neki, és most már anyanyelvi szinten tanulja azokat.



https://www.youtube.com/watch?v=jerbYYsP0Bk&feature=share

Egyesek azzal vádolták meg Bella édesanyját, hogy elveszi a lánya gyermekkorát, ugyanakkor Anna Semenovich neuropszichológus azt mondta, hogy semmi ok az aggodalomra.

"Ha a kislány a kíváncsisága révén tanul nyelveket, ha a szüleinek sikerül felépíteniük egy ütemtervet, amely úgy működik, mint egy játék, az csak előnyös lehet a számára. Ő nem tanul, hanem játszik!" - mondta Semenovich.

A szakember hozzátette, hogy még túl korai lenne megmondani, hogy Bella egy igazi soknyelvű vagy sem, mert természetes a gyerekek számára megtanulni egy nyelvet - hogy mindez hogyan változik a korral, ez az, ami számít.

"A forradalom előtti Oroszországban, ha egy gyerek egy nemesi családban nem tudott 3-4 nyelven beszélni öt vagy hat éves korára, az szégyennek számított akkoriban. Aztán az iskolában a latin és a görög is hozzájött ezekhez. Tehát 5-6 nyelv egy alapvető dolog volt egy tanult fiatal számára a 19. századi Oroszországban" - mondta Semenovich.
http://www.kp.ru/daily/26597/3613018/

És a történet folytatódik...
https://www.youtube.com/watch?v=KZiQbYPfNIc

https://www.youtube.com/watch?v=Ob9QwyZXRo4&t=80s

2016. november 6., vasárnap

Turizmus és nyelvismeret? - kérdések

A szakmai nyelvismeret szintjéhez és kérdéséhez csatlakozva.
Nyelvtanárként (is) hozzászólnék egy adott témához.
A nyelvi minőségbiztosítás kérdésköre a turisztikában és az idegenvezetésben kapcsán.
Az EU nyelvvizsgáztatási rendszerét az utóbbi több mint 10 évben az Európai Nyelvi Keretrendszer szabályozza. Természetesen a B2, azaz a jelenleg használt általános középfok csakis a B1-re, az akkreditált alapfokra épülhet. Nem is képzelhető el másként. Ahogy az általános felsőfok, a C1 szintúgy a B2-re. Ennek nyilvános szabályzata, keret- és követelményrendszere van. Bemásoltam az EU nyelvi konzorcium az országismeretre vonatkozó, az EU államaiban egységesen követendő és betartandó szempont- és követelményrendszer általános, adott szintre vonatkozó leírását:


B1: 17. Országismeret - Alapvető gyakorlati információk a forrás- és a célnyelvi országgal kapcsolatosan (időjárás, pénznem, étkezési szokások, napi időbeosztás, ünnepnapok, vásárlási lehetőségek stb.)
Turisztikai nevezetességek
Szálláslehetőségek / szállásformák / éttermek.

B2. 17. Országismeret
A forrás- és a célnyelvi ország
Népessége/nemzetiségei
Történelmi hagyományai / kulturális értékei / műemlékei
Művészeti / néprajzi sajátosságai. 

C1: 17. Országismeret 
A forrás- és a célnyelvi ország
Ismertsége/elismertsége a világban / egymáshoz fűződő kapcsolataik
Országimázs

Eltérések a hagyományokban/szokásokban/ világfelfogásban. 

Úgy hiszem, nem igazán szükséges az ebből látottak részletes okfejtése. A szakmai vita felvetése a lehető legmagasabb szintű nyelvismeretről az EU nyelvoktatásra vonatkozó, Magyarországon 2004-től elfogadott C1-es nyelvi ajánlásaira épül. 

http://ecl.hu/temakorok/

2016. november 3., csütörtök

Rozgonyi „Cicelle”

Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília (1398–1434) az első valódi „háborús hadjárati hősnőnk”.


Egyszerű ezt leírni, de nehezebb véghezvinni, főként cselekedve mindezt a 15. században. 

Cecília egy régi főúri família, a Pozsony vármegyei Szentgyörgyi család sarja, akik II. András királytól kapták adományul többek között Szakolcát és Bazint (ma: Skalica és Pezinok, Szlovákia). Cicelle édesapja III. Szentgyörgyi Péter gróf volt. A leány Rozgonyi Istvánhoz ment feleségül, aki 1410-től Temes vármegyei főispán volt, éppen ezért alaposan kivette részét Luxemburgi Zsigmond király háborúskodásaiból, többek között az 1428. évi galambóci hadjáratból is.




A dicsőséges haditett történelmi hát- és színterét gyakorlatilag a török kezére átjátszott galambóci vár (ma: Golubac, Szerbia) és környezete adja, amelynek visszaszerzéséért indított anno hadjáratot Luxemburgi Zsigmond király. Ennek a hadjáratnak volt résztvevője Cicelle férje, a temesi főispán, ahová a haddal tartott az ifjú feleség is. A magyar sereg sikeresen támadott, amely harcban Cicelle is résztvett, amikor a várban rekedt törökök megsegítésére maga Murád szultán érkezett egy nagy felmentő sereggel. Zsigmond király fegyverszünetet kötött a törökökkel, de azok megszegve az egyezséget rátámadtak a Dunán átkelő seregre, amely tagjainak életét csak a hátvédek önfeláldozása mentette meg. A küzdelemben magának a királynak és férjének életét egyaránt a vitéz asszony, Rozgonyi Cecília oltalmazta meg. A vár azonban továbbra is török kézen maradt. 

Cicelle hőstettét maga Zsigmond király beszélte el és örökítette meg 1434-es adományozó oklevelében. Elmondja, hogy midőn Galambóc várát hadaival ostromolta, „e másoknál bátrabb és kiváló nő egy fölfegyverzett gályára lépve, s félre téve a női nem természetes félénkségét és gyöngeségét, bátor szívvel a Dunán ide-oda evezett, majd az ostromlott várhoz közeledett, s a gályáról ágyúval lövöldöztetett a törökökre”. A nej hősiességéért Zsigmond 1430-ban három Tolna megyei falut adott a Rozgonyi családnak örök adományképpen. 

Cicelle emlékezete és hőstette az eltelt évszázadok alatt nagyon sok alkotót megihletett; költemény, elbeszélés, avagy beszély írására ösztönözve az elmélkedőket, de jelleme hősi példaként nem egy történelmi regény lapjain is visszaköszön. Cicelle hőstetteit balladában Arany János tette először ismeretté irodalmunkban. Jókai Mór szellemét nagyon megragadta Cicelle grófnő hősies magatartása és jelleme, hiszen a történetnek önálló elbeszélést szentelt (Rozgonyi Cicelle), de a vitéz főispánné alakja és emlékezete visszatér az Aranyember egyes fejezeteiben is. Tímea Magyarországra érkezésekor az út során épp a galambóci vár tűnik fel, amelynek kapcsán Jókai (Tímárt használva „elbeszélőként”) a következőket írja: „[Tímea] Csak a kis kabin ablakából nézte, hogy vonulnak el egymás után a part mentében az omladozó vártornyok, az ódon, tömör, magányos őrlakok, a Klisszura-völgy erdős sziklái, hogy jönnek szembe a Duna közepén felmeredő sziklaóriások, a zuhatagképző treszkováci kő, a harmincöles Babagáj hasogatott oldalaival. Azt se kérdi, mi története van annak a nyolcszegű vártoronynak, három kisebb torony szomszédjában, miket párkányzatos bástyafal fut körül. Pedig meghallaná akkor a szép Rozgonyi Cicelle történetét, magyarok királya Zsigmond veszedelmét, magyarok romlását. Az ott a galambóci vár.” Jókai foglalkozott még Cicellével a Lőcsei fehér asszony című regényében, Mikszáth Kálmán a magyarországi lovagvárak történetét bemutató sorozatában, illetve Gaál Mózes 1914-es kiadású, a híres magyar nők cselekedeteit ismertető kiadványában egyaránt. 

Rozgonyi Cicelle vitézségének ismertetését zárjuk Arany János halhatatlan soraival: „Egy árva szó sem beszéli Zsigmond győzedelmét; mind a világ, széles világ, Rozgonyi Cicellét.” 


Arany János: Rozgonyiné 
(Ballada) 

„Hová, hová, édes férjem?” 
„Megyek a csatába: 
Galambócon vár a török, 
Ne várjon hiába.” 
„Megállj, megállj, édes férjem! 
Ne menj még csatába: 
Befordulok egy kicsinyég 
Öltöző szobámba.” 

„Én kegyesem, szép hitvesem, 
Ellenemre jársz-é? 
Sima vállad, puha kebled 
Töri az a páncél; 
Félve tartod a nagy kardot 
Remegő kezedben: 
Mit keresnél, gyönge asszony, 
Véres ütközetben?” 

„Azt keresem, hív magyar nő, 
Véres ütközetben, 
Hogy lehessek, élve, halva, 
Mindig közeledben: 
Súlyos a kard, de nehezebb 
Százszor is a bánat; 
Jobban töri, mint a páncél, 
Kebelem utánad.” 

Gyöngyös arany fejkötőjét 
Sisakkal borítja, 
Karcsú fűzött selyem vállát 
Páncélba szorítja; 
Kardot is köt: bársony övre 
Gyémántos fogantyút; 
Pici piros csizmáira 
Szép ezüst sarkantyút. 

Csalogatja csemegével 
Muci paripáját; 
Lebke szellő lebegteti 
Tengerzöld ruháját; 
Széles úton, poros úton Felleget ver a ló, 
Csillámlik a ..., villámlik a 
Fényes acélpatkó. - 

„Fogadj Isten, húgom asszony, 
Itt az ütközetben; 
Nyilat ugyan, amint látom, 
Hoztál szép szemedben -” 
„Uram király, Zsigmond király! 
Nem oly divat már ma 
Nyíllal lőni, mint felséged 
Fiatal korába'.” 
Galambócot a Dunáról 
Ostromolni kezdik; 
Folyamon is, szárazon is 
Egyre törik, vesztik. 
Elől, elől Rozgonyival 
Kedves élet-párja, 
Hív szerelme, szép Cicelle, 
Szentgyörgyi leánya. 

Pogány török a Moráván 
Érkezik új haddal: 
„Most vitézek! hajós népek! 
Közül-akarattal!” 
Maga vivé Rozgonyiné 
Ellenök a gályát, 
Követi a sok dalia 
Lobogós ruháját. 

Szól az ágyú – szokatlanul 
Durva ozmán-fülnek; 
Hajóira tűz-kanócok, 
Koszorúk repülnek; 
„Vizet! vizet!” a pogányság 
Ordítoz hiában; 
Mind odaég, bár van elég 
Víz a nagy Dunában. - 

Maga Murad ezt a dolgot 
Nem veszi tréfára, 
Közeledik nagy hadával 
Törökök császára; 
Százezerre megyen serge, 
Sok basával, béggel, 
Török, tatár - spahi, janicsár, 
Válogatott néppel. 

Kár volt neked, Zsigmond király, 
Mindjárt megijedned, 
Gyalázaton a pogánytól 
Egér-utat venned, 
Fut a farkas néha-néha, De szikrázó foggal; 
Népedet te átkeletted 
Szökve, mint a tolvaj. - 

Spahi, janicsár, utóhadnak 
Ered az inába:
Sok rohan ott éles tőrbe, 
Még több a Dunába; 
Gyalogszerrel a király is 
Csak nehezen futhat;
Jó Rozgonyi karja, kardja
Csinál néki utat. - 

„Hej, ki hozza, kormányozza 
Ide azt a gályát?
Vagy már senki meg nem menti 
Magyarok királyát?”
„Én, én hozom, gyönge asszony, 
Hajómat az éjben: 
Ülj fel uram, Zsigmond király.
Te is, édes férjem!” 

Lászlóvárott a magyarság 
Vala bátorságban. 
Híre futott a csatának 
Széjjel az országban. 
Egy árva szó sem beszéli 
Zsigmond győzedelmét; 
Mind a világ, széles világ 
Rozgonyi Cicellét. 


(1852)