2015. május 20., szerda

A Nílus magyar királynéja

A magyar kultúrtörténet mindig is bővelkedett extravagáns és regényes, bizonyos értelemben filmadaptációra érdemes női élettörténetekben.



I. 

A müncheni Staatliches Museum für Völkerkunde „Etnológiai Szalon – 2003” címmel az említett évben rendezvénysorozatot szervezett – különleges emberek Európán kívül megélt, nem mindennapi élettörténeteinek tematikájában. Ennek egyik – szabadegyetemi jellegű – előadássorozatát 2003. február 28-án az„Ich war Königin am Nil (ca. 1900–1914) – Das ereignisreiche Leben der ungarischen Gräfin May Török” („A Nílus királynéja voltam (1900–1914) – May Török magyar grófnő eseménydús élete”) címmel hirdette meg. Tulajdonképpeni történetünkkel először itt találkoztam. És bevallom, megálltam: kiről-miről is van szó tulajdonképpen? Példa nélküli élettörténet volt sejthető. Úgy hiszem, nem tévedtem… 



II. 

Élt a XIX–XX. század fordulóján egy magyar grófnő, akinek mesébe illő élettörténet jutott, mégis kevesen ismerik. Magyarországon elfeledték, pedig királyi trónon ült. Szendrői Török Marianna May grófnőnek hívták. Ő és az egy időre szintén a feledés homályába veszett Apponyi Geraldine grófnő (1915–2002) voltak a 20. század magyar királynéi, külföldi uralkodók hitvesei. Geraldine I. Ahmed Zogu albán király (1895–1961), Szendrői Török grófnő előbb aZubeida, majd a Djavidan hanum néven II. Abbas Hilmi egyiptomi alkirály (azaz khedive, 1874–1944) titkos, majd valódi felesége volt 1910 és 1913 között. 







III. 
A magyar grófnő születését, akárcsak egész életét, bizonyos szintű homály övezi. Egyes források szerint 1877. június 15-én, mások szerint 1874. január 8-án született Amerikában, Philadelphiában. Édesanyja Vetter von Lillien Sophie grófnő, édesapja gróf Török József, Kolozs vármegye főispánja volt. Szülei házassága nem tartott sokáig. Sophie grófnő még a főispán feleségeként, Kolozsvárott ismerte meg következő szerelmét, Puskás Tivadart, a telefonközpont és a telefonhírmondó feltalálóját, akihez 1880-ban Angliában férjhez ment. 
A família az új családfő jóvoltából beutazta Európát. A kis Marianna volt az, aki fényt gyújthatott az Amerika pavilonban a párizsi világkiállításon. Amikor nem a szüleivel utazott, a kislány Ausztriában, a grazi Waasen-kastélyban, anyai családja oltalma alatt élt. Szigorú kötelezettségek és vallási nevelés nélkül nőtt fel. Iskolába ugyan sohasem járt, mégis sokoldalúan képezték, egyebek mellett zongorázni tanult. Alig múlt 12 éves, amikor már publikált és a fáma szerint 15 éves korában Grazban már saját házzal bírt. 
Bátyja, gróf Szendrői Török József (1873–1898) a híres bécsi katonai akadémiára, a Theresianumra járt az európai és ázsiai uralkodóházak gyermekeivel, többek között a Habsburg, az egyiptomi és az oszmán hercegekkel együtt. Barátságot kötött Abbas bejjel, a nála egy évvel fiatalabb egyiptomi herceggel. Általa húga többször találkozott az akkor tizenhárom éves egyiptomi trónörökössel. Nem sokkal azelőtt, hogy József gróf elvégezte volna az akadémiát, a trónörököst váratlanul hazahívták Egyiptomba, mert az uralkodó meghalt. A herceg ekkor még nem töltötte be a 18. életévét. 
A kapcsolatnak talán mindörökre vége szakad, ha nem találkoznak nyolc évvel később, 1900-ban Párizsban. Marianna grófnő édesanyját látogatta meg, a huszonhat éves Abbas pedig Londonba tartó útján érintette a francia fővárost. Ekkor azonban Abbas már nős volt, négy gyermek apja. De ami a legfontosabb, Egyiptom uralkodója: II. Abbas Hilmi pasa, az utolsó egyiptomi khedive. Mindez azonban nem zavarta az uralkodót abban, hogy levelezésbe kezdjen a(z ekkor egyébként már svéd báró férjjel rendelkező) magyar grófnővel, s kis idő múlva Egyiptomba hívta. A látogatásból szenvedélyes szerelem lett. Románcukat egy évvel később titkos házassággal erősítették meg Alexandriában. Egy évtizeddel később, 1910. február 28-án a Boszporusznál fekvő Chibuklu villában aztán hivatalosan is házasságot kötöttek. 

A magyar grófnő még évekkel korábban felvette a Zubeida nevet, majd hivatalos házasságkötésük után az udvari körökben jobban hangzó Djanan Djavidan nevet választotta, amelyet haláláig megtartott. Ettől kezdve Török grófnő mindenhol úgy szerepelt, mint Djavidan hanum, azaz hercegnő, az egyiptomi khedive felesége. Ezzel együtt áttért a muzulmán hitre. 
Marianna grófnő alias Djavidan gyakran elkísérte hitvesét az Oszmán Birodalomban és Európában tett látogatásaira.

A korabeli szokásjoggal ellentétben nyíltan és szabadon élt, önálló döntésjoggal rendelkezett. Mindez azt is jelentette, hogy a hercegnő lelkesen vetette bele magát a közéletbe. A Vörös Kereszt tagjaként segítséget nyújtott az 1912–13-ban zajló első Balkán-háború áldozatainak. Hivatalos rezidenciáján, a Mostorod palotában gyakran adott fogadásokat. Ugyanakkor a kalandvágyó Djavidan furfangjának szinte semmi sem szabhatott határt. Mivel az udvari protokoll ellenezte, hogy a királyi hitves bármilyen állami rendezvényen királynéi mivoltában részt vegyen, a leleményes magyar grófnő szerető férje tudtával férfiruhát öltött, és így volt tanúja a hivatalos állami rendezvényeknek. 

A mesés történet azonban hamarosan véget ért. A khedive és Djavidan 1913-ban váltak el, Marianna grófnő ezt követően elhagyta Egyiptomot. Ezután a khedive sorsa is rosszra fordult; 1914. december 18-án Anglia protektorátussá nyilvánította Egyiptomot, Abbas Hilmit pedig megfosztotta hatalmától. Ennek ellenére a hölgyekkel mindig bőkezű uralkodó nem feledkezett el a magyar grófnőről, anyagilag egészen haláláig támogatta. Szendrői Török Marianna sohasem vette vissza lánykori nevét, s haláláig a Djavidan hanum, az egyiptomi khedive exfelesége címet használta. 




IV. 
A válást követően May grófnő életéből továbbra sem hiányzott az izgalom. 1919-től Berlinben élt, habár többször utazott Bécsbe is, ahová végül 1938-ban el is költözött. Kiemelkedő zongoraművész vált belőle, hangversenyeket adott és zenét is komponált. Az Egyiptomban töltött életének emlékeit Hárem című könyvében írta meg, amely Berlinben jelent meg 1930-ban. Második könyve Gülzar, a rózsakert címen Münchenben látott napvilágot 1942-ben. A második világháború alatt is Bécsben élt, majd a háború után Innsbruckba költözött, ahol tolmácsként dolgozott. 

II. Abbas Hilmi 1944 decemberében hunyt el Genfben. A volt khedive halálával megszűnt a magyar grófnő financiális támogatása. Az egyre inkább anyagi gondokkal küzdő Djavidan 1951-ben Párizsba költözött, majd pár évvel később anyai ágának ősi városában, Grazban telepedett le. Utolsó éveiben festeni kezdett, és röviddel halála előtt munkáiból kiállítást rendeztek Víziók a Níluson címmel. 

Szendrői Török Marianna May, az Amerikában született magyar grófnő, Puskás Tivadar nevelt lánya, a svéd báróné, az egyiptomi alkirály titkos, majd muzulmán hitre áttért, hivatalos felesége, a khedive családja által el nem ismert hercegnő, a titokban színészi babérokra (is) törő zongoraművész, író- és festőnő elszegényedve és magányosan hajtotta örök álomra a fejét 1968. augusztus 5-én Grazban 91 (vagy 94) éves korában. Ugyanitt a St. Leonhard temetőben helyezték végső nyugalomra (ahol a 124-010-025 számú parcellában nyugszik). Sírkövén mindössze ennyi olvasható: Djanan Djavidan. 

V. 
A szépséges grófnő és páratlan biográfiája ugyanakkor máig hatóan valódi „ihletadó”. Djanan Djavidan legmegrögzöttebb osztrák író–rajongója Walter Grond, aki az elmúlt években két kötetet is szentelt Djavidan hanum életregényének és emlékének. A 20. század e jelentős asszonyáról 2004-ben jelent meg a Drei Männer című, a grófnő élettörténete által inspirált novellagyűjtemény és 2006-ban a Die Khediven című kötet. 

VI. 
Mi itt, Közép-Kelet-Európában pedig mostanság fedezzük fel Szendrői Török Marianna May grófnő egyedi és különleges mivoltát, izgalmas egyéniségét, bátorságát, mérhetetlen kalandvágyát és ennek nyomán valóban fordulatos életét, amely tényezők és cselekmények együtthatásával mérhetetlenül beírta magát valóban kivételes, egyedi színfoltként a magyar „nőtörténelem” meglehetősen behatárolt, egyszínű mezsgyéjébe. Ha története minél több nőtársunkhoz eljut, az üzenete révén igazolja az évtizedekkel később, 50. születésnapja alkalmából interjút adó világsztár, Isabelle Rosselini nyilatkozatát, válaszul a riporteri ’Mit tenne teljesen másképp az eddigi életében?’– kérdésre: ’Bátrabb lennék!’ 

Summa summarum: Szendrői Török May története önmaga vállalásában, önnönmagához való lojalitásában egyedi és példaértékű. Az említettek vonzataként jelenthet követendő mintát még ma is nagyon sok nőtársunknak. Végső összegzés helyett: maradjunk ennyiben.